Évértékelés 2021.

2020 után a 2021-es évre már nem lehet mondani, hogy különleges lett volna, hiszen szinte semmi sem változott, csak még rosszabb lett...

Év elején folytatódik a 20 végén kezdődött trend, folyamatosan törölgetik a versenyeket, én meg huzogatom ki a naptáramból őket. A Zúzmara törlése még annyira nem visel meg, persze nagyon jó lett volna, először párosban, meg jó látni a tél közepén a többi futót, de igazából azért ezt még el lehet engedni. A Maratonfüredet már jobban bánom, bár ez meg nem igazán ideális pálya, de nagyon szeretem, és már amúgy is rég futottam maratonit, szerettem volna újra próbálkozni vele. Végülis még ez is egy elengedhető verseny, de a motivációmra persze azért nincsenek jó hatással a folyamatos törölgetések, nekem nagyon sokat segít, ha edzések közben a következő verseny célja ott lebeg a szemem előtt.

Egészen eddig pedig nagyon jól mentek az edzések, lelkes voltam, a formám meg bomba, de sajnos februárban már kezdett meglátszani a motiváció hiánya. Ez még lehetett volna egy enyhe hullámvölgy, de márciusban elkaptam a koronát, és ez akkor még 2 teljes hétnyi karanténnal járt, ami totálisan lenullázta a futást. Én ezalatt is végig dolgoztam, a gyerekek is mind otthon voltak, mert akkor épp digitális oktatás meg home office-os óvoda volt, és sajnos ekkora mennyiségű stresszt már nem tudtam jól kezelni, főleg futás nélkül, ami hamar +6 kg súlyban mutatkozott meg. Közben a Vivicittát is eltolták őszre, ez lett volna a tavaszi célversenyem, így már végképp nem maradt okom a lelkes edzésekre.

Az "újrakezdés" rendkívül nehéz volt, totálisan eltűnt a formám, mintha kb. soha nem is futottam volna... Mindezek ellenére mennyiségben hamar heti 50 fölé jutottam, de nagyon törékeny időszak következett, minden edzés egy kínszenvedés volt még úgy is, hogy csak lassan futottam. A totálisan motiválatlan, és még rosszul is eső edzések valami csoda folytán mégis vagy két hónapig mentek, végre egy versenyre is eljutottam, de aztán június elején berobbant a meleg, ami viszont már az utolsó csepp volt. Egy hónapon keresztül alig futottam, 74,3 kg-ig hízlaltam magam, és ezalatt a már amúgy sem túl jó formám végleg megszűnt létezni, amit a Vivicitta 10k-n elért 1 órás egyéni legrosszabb időm is elég alaposan alátámasztott.

85. Tatai tófutás, Vivicitta 2021

Az év második fele

Az 1 órás 10k viszont akkora pofonnak bizonyult, hogy már aznap este elkezdtem az edzéseket, és 11 napig meg se pihentem, minden nap futottam valamennyit. Ennek persze edzés szempontból nem sok értelme van, nem is erről szólt, az volt a lényege, hogy folyamatosan nyomjam a futást a következő versenyig, ami után egy addigra kidolgozott normális edzéstervvel tudok továbbmenni. A két hét alatt nagy csodát nyilván nem lehetett tenni, ráadásul két 5k-s verseny is volt egy hétvégén, de mégis egész jól sikerültek, és sikerült kijelölnöm a célt az év hátralévő részére: meg kell döntenem valamelyik távon a legjobb időmet!

K&H futóest 5k és Monorierdei futófesztivál 5k

A rövidebb távokon ez nyilván lehetetlen lett volna, ezért tekintetem a félmaratonira és a maratonira szegeződött. Mindkettőn jóval gyengébb eredményem volt csak a potenciálisnál: a maratonit nem a legjobb formámban, hanem egy évvel korábban futottam, a félmaratonit pedig jeges pályán, ami percekkel lett rosszabb a vártnál. A maratoniban nem nagyon bíztam, nagyon hosszú táv, még a lefutását is nagy kihívásnak éreztem, nemhogy a rekorddöntést. A félmaratonit viszont meg tudom próbálni az év végén, biztosan hűvös időben, egy ideális pályán Siófokon. Hamar el is dőlt a dolog, a novemberi K&H lesz a fő attrakció ebben az évben.

Megdöbbentően motiváltan vágtam bele ebbe a felkészülésbe, és 5 héttel később a Wizz Air 10k a körülményekhez képest már egész jól sikerült! Egyértelműen sokat fejlődtem, befogytam 70 kg alá, de sok volt még a táv, azért az 5 hét edzés se képes csodákra. Bár ahogy jobban belegondoltam, a hivatalos tempóm épp megegyezik az 5 hete futott versenyével, ami viszont fele táv volt, szóval mégiscsak van itt egy kisebb csoda. Újabb 5 hét telt el a legjobban várt versenyemig, és hát volt bennem nem kevés izgalom, mert egy nagyon erős formahanyatlást okozott az oltás. A hosszú futások egyáltalán nem sikerültek,ami az UB miatt még talán nem is lett volna olyan ijesztő, de egy héttel később meg jön a maratoni...

Manna ABC 10k 2021. (Wizz Air)

Feltámadás

Az idei UltraBalaton a szokásosnál is különlegesebb és egyben nehezebb is volt, mivel én lettem a csapatkapitány. Ráadásul a kapitányon kívül végül senki nem maradt, így gyakorlatilag nulláról kellett felépítenem egy olyan csapatot, ami képes a dobogóért küzdeni. Nem volt kis feladat, és sajnos volt egy nagyon kellemetlen ügy is benne, ami miatt egy tagot végül az utolsó pillanatban ki kellett zárnom, még azt is megkockáztatva, hogy hatan kell teljesítsük a versenyt. Hát voltak időszakok, amikor görcsbe rándult a gyomrom, ha a versenyre gondoltam, de végül minden jóra fordult, teljes lett a csapat, és megtérült a sok befektetett munka! Sikerült nulláról dobogós csapatot szerveznem, sőt, pont egy órával jobb időt futottunk a tavalyinál is, úgyhogy minden szempontból egy sikertörténet lett, szinte hibátlan. Nyilván nem összehasonlítható a más létszámú csapatokéval az időnk, de azért az, hogy az összesen 1340 darab 4-13 fős csapat közül a 16. legjobb idő lett a miénk, mindenhogyan kiváló eredmény, rendkívül büszke vagyok a csapatra!

UltraBalaton 2021 - JövőreInkábbÁtússzuk

Nulláról dobogós csapat, az év egyik fénypontja

Totálisan feltöltődtem ettől a sikertől, és a számok szerint is jól álltam, nincs okom kételkedni, de azért szerencse, hogy csak egy hetem volt aggódni a maratoni miatt, ennyi idő alatt nem tudtam kiírtani magamból az optimizmust. Mert hogy azért az utóbbi hetekben komoly gondjaim voltak a hosszú futásokkal, igazából egy félmaratonit se tudtam normálisan veégigcsinálni az oltás óta, és 30 kilométernél hosszabbat nemcsak versenyen nem, de egyáltalán sehogy se futottam úgy 2 és fél éve... Végül az edzések mennyisége nem hazudtolta meg magát, nemhogy sikerült lefutnom a maratonit, de hatalmas meglepetésemre elég komoly egyéni csúcs is kerekedett belőle, majdnem 5 perces javítással 3:26:52 lett az új PB! Ez 4:54-es tempót jelent, és a félmaratonira 4:42-es tempót jósol, ami viszont csak 1:39:13-es idő lenne, egy perccel lassabb az egyéni legjobbamnál. Szóval bár elég jól nézett ki a helyzet, de azért még volt hova fejlődni.

36. SPAR Budapest Maraton 2021.

Váratlan PB a maratonin, az év másik fénypontja

A maratoni PB-vel viszont kipipáltam az idei évre kitűzött célt, megdöntöttem egy távon a legjobb időmet. Ez akár jól is elsülhetett volna azzal, hogy nincs már teljesítménykényszer, de igazából nekem jó, ha van rajtam teher. Kicsit így elveszett a motiváció, nem vészesen, futottam azért sokat, de a teljes fegyelmezettség odalett, ötletszerűvé váltak az edzések, és egy túlzásba vitt résztávozással durván túl is terheltem magam két héttel a verseny előtt. Gyorsan le is állítottam magam, innen már csak a regenerálódásra koncentráltam. Talán így volt a legjobb, legalábbis a több, mint 2 perces csúcsdöntés arra enged következtetni. Nyáron nagyon magasra tettem a lécet, de sikerült megugrani, sőt, a maratoni PB-vel túl is teljesítettem.

K&H félmaraton

Félmaratonin is sikerült az egyéni legjobb, végül egész jó kis év lett ez :)

Az év számokban

Megint egy nehéz év volt, megint kuka lett az első félév, megint összeszedtem magam, megint sikerült év végére visszanyernem a formám. Most viszont már ideje lenne másképp csinálni, egy kis folytonosság nagyon hiányzik. Bár két egyéni legjobbamat is megdöntöttem, a rövidebb távokon a 2019-es rekordjaimat még elméletben sem közelítettem meg, olyan 10 másodperc hiányzik kilométerenként az akkori formámhoz képest. A cél nyilvánvalóan nem is lehet más jövőre, mint ezeken javítani.

	5k	10k	Félmaratoni	Maratoni
2021 félmaratoni PB-ből kalkulált	20:53 (4:11/km)	43:33 (4:21/km)	1:36:05 (4:33/km)	3:20:20 (4:45/km)
Eddigi legjobb	2019. 20:02 (4:00/km) (rész)	2019. 41:55 (4:12/km)	2021. 1:36:05 (4:33/km)	2021. 3:26:52 (4:54/km)
Eltérés	-0:11/km	-0:09/km	-0:00/km	+0:09/km

A szilveszteri futással végül 2 763-ra nőtt a 2021-es kilométereim száma, ami nem is olyan rossz, a második félév valóban jó volt. Szoros versenyben az eddigi második legtöbb kilométert gyűjtöttem, és a Strava szerint összességében már átléptem a 15 000-et is. Az éves kilométerek száma viszont nem feltétlenül mond el túl sokat, sőt, elég jól elrejti a nem eléggé konzisztens teljesítményt, amit viszont az 52 hetes görgetett átlag elég jól felfed. A 2017-es és 18-as évek emelkedő, vagy stagnáló trendje az ideális, a 19-es zuhanást, és a 20-ban, majd kisebb mértékben 21-ben is megfigyelhető mély hullámvölgyeket kellene messziről elkerülni, és akkor talán újra folyamatosan PB-ket futhatnék.

Év	Táv
2021.	2 763 km
2020.	2 501 km
2019.	2 627 km
2018.	3 250 km
2017.	2 722 km
2016.	1 430 km

Évi kilométerszám 2017-2021.

52 hetes görgetett átlag, ez a grafikon sokkal jobban mutatja a hullámvölgyeket

Tervek jövőre

Decemberben sokat gondolkodtam a futáshoz való viszonyulásomról, mivel jövőre hatodik évfordulója lesz annak, hogy 35 évesen ebbe az új hobbiba kezdtem. Alighanem ez már nem egy átmeneti fellángolás, sőt, igazából el sem tudom képzelni, hogy valaha futás nélkül teljenek a napjaim. De miért ne venném akkor egy kicsit még komolyabban, miért ne próbálnék gyorsulni, amíg még lehetséges? Régi álmom, hogy rendes edzésekre járjak egy rendes pályára, azt hiszem itt az ideje, hogy belevágjak a megvalósításba. A közelben persze se pálya, se egyesület, se semmi, meg elég későig is dolgozok, szóval nem egyszerű, de ez nem tántoríthat el. Jövőre szeretnék végre igazolt versenyző lenni, de úgy, hogy tényleg legyen valami komolyabb kapcsolatom az egyesülettel, ne csak papíron legyek ott. Valójában persze valós jelentősége nincs az igazolt versenyzői státusznak, de nekem sokat jelentene, egyfajta bizonyíték lenne magamnak, hogy komolyan gondolom a futást. Fontos lenne még jövőre, hogy most már tényleg ne legyen nagy hullámvölgy, nem kell feltétlenül nagyon sokat fussak, de egy alapot minden egyes héten hoznom kell, nem lehetnek nagy leállások. Ezt mindenképp szükségesnek érzem ahhoz, hogy az 5 és a 10k távokon sikerüljön javítanom a legjobb idejeimen, ami a fő cél a 2022-es évemre. Mást nem nagyon tervezek, a koronavírus miatti kiszámíthatatlanság még mindig tart, már be is jelentették, hogy a Maratonfüred jövőre is elmarad... Egyszer ez is véget kell érjen, de most igazából nem is baj, ha csak erre a két célra összpontosítok, a jobb fókusz mindig jobb eredményt hoz! Mindenkinek nagyon sikeres évet kívánok 2022-re, hajrá!

A Running Index most is jól mutatja a hullámzó formámat...

Manna ABC 10k 2021. (Wizz Air)

Úgy tűnik ez lesz az a rendezvény, amin minden évben elindulok valamilyen távon :) Több félmaratonom között az elsőt is itt futottam, de tavaly óta már inkább a 10k-t választom az ilyenkor szokásos hőség miatt.

---

2016: https://gaboruton.blogspot.com/2016/09/31-wizz-air-budapest-felmaraton.html

2017: https://gaboruton.blogspot.com/2017/09/32-wizz-air-felmaraton.html

2018: https://gaboruton.blogspot.com/2018/10/wizz-air-budapest-felmaraton-2018.html

2019: Kocogós félmaraton, nem született poszt

2020: https://gaboruton.blogspot.com/2020/10/wizz-air-10k-2020.html

---

Az idén viszont kellemes 20 fokot és teljesen felhős időt jeleztek előre mindvégig, ami nagyon jól hangzott, kár hogy reggel hétágra sütött a Nap, és szépen fel is melegedett az idő a déli rajtig. Na mindegy. Az 5 héttel ezelőtt emlegetett "körvonalazódó felkészülési tervem" gyönyőrűen testet öltött, és azóta is teljes sikerrel fut! Az 5 hét alatt mintegy 350 kilométert tettem a lábakba, és a verseny hete is erős volt, szóval nem ide időzítettem a formám. Ez nem egy célverseny, inkább ezt engedtem el, minthogy az alapozásba zavarjak bele. Ennyi futás után viszont még fáradt lábakkal is javulnom kell, főleg hogy végre a fogyás is kezd sikeres fordulatot venni: a verseny reggelén "csak" 69,5 kg-ot mutat a mérleg.

Jó korán kimentem a helyszínre, meg akartam nézni a félmaraton befutóját, és UB csapattagokkal is talán sikerül találkozni. Jenkei Péter érkezett elsőként brutál tempóval, jó volt nézni, nagyon motiváló. Kedvenc idézetem ebből az interjújából: "Pontosan szoktam végrehajtani az edzéstervben leírtakat vagy a szóban megbeszélteket, heti szinten legfeljebb néhány kilométer eltérés fordul elő. Viszont mindig pozitív irányba, kevesebbet soha nem futok az előírtnál." Ebben van a lényeg. Nőknél Szabó Nóra érkezett számomra megdöbbentően hamar, rendkívül jó futó, nagyon nagy időt futott, konkrétan 9. legjobb magyart... Néztem még egy darabig a befutókat, aztán felvettem a rajtszámot, és sikerült az egyik UB csapattaggal is összefutni és beszélni pár szót, majd a gyömrőiekkel bandáztam a bemelegítésig. Minden előrejelzés ellenére tökéletesen tiszta az ég, a Nap erősen süt, és elég rendesen felmelegedett a déli rajtidőpontig. Igazából azért még így is szerencsénk van, augusztus végén minden ami 30 fok alatt van, már áldás :) Nem is esik jól a bemelegítés, magas a pulzusom, véglegesen el is dől, hogy nem kezdek 4:40-nél gyorsabb tempóban.

A verseny

Kicsit bizonytalanul keresem a helyem a rajtnál, nem akarok úgy járni, mint a K&H-n, de túl elöl se lenne jó, próbálok ránézésre valami jó helyet találni. Ez végül elég jól sikerül, zavartalanul tudom megkezdeni a versenyt, nem is lövök ki, szépen felveszem a tempóm. Így persze az első kilométerben rengetegen előznek, de elég hamar kifulladnak, és szépen jövök vissza, majd a második kilométer végére stabillá válik körülöttem lévő mezőny. Egészen könnyedén megy a futás, a pulzusom is egész alacsony, néha az az ötletem támad, hogy akár gyorsíthatnék is, de szerencsére hamar kiverem a fejemből. Sokáig tudok egy lánnyal futni, de aztán kihúzódok a fal mellé az árnyékba, megelőzöm, és így nem maradt előttem közel az én tempómban egy futó se, felzárkózni pedig túl kockázatos lenne. Jön a felkanyarodás a rakpartról, ez gyorsan meg is változtatja a helyzetet, visszaelőznek páran, az emelkedőkön olyan gyengén megy, nem akarom erőltetni, így meg túl nagy lesz a távolság megint mindenkitől, maradok egyedül.

Az idén felújítás miatt nem kelünk át a Dunán, helyette az alagútba futunk , ami nagyon kellemes hűvös, de itt eléggé szenvedek már az emelkedőn. Megvan viszont a táv két haramada, ezzel nyugtatom magam. Talán túlságosan is lenyugodtam, mivel egy másik lány is megelőz, mint egy gyorsvonat, nézem is az órám, nagyon elbambultam, azonnal felveszem a tempóját. Elkezd lejteni, és hirtelen rendkívül élvezetessé válik a futás, talán túl nagy tempót is vállalok, rendesen felmegy a pulzusom. Ahogy kisimul a pálya, vége az élvezetes száguldásnak, a maradék két kilométer meglepően nehezen megy, tempón kívülre is kerülök, és egyszerűen nem tudok gyorsulni, mintha még túl hosszú lenne a táv. Most még a hajrá is elmarad.

Verdikt

Először kis csalódottság van bennem, hogy a vége nem ment jól, de igazából azért elég ritka, hogy teljesen elégedetten érnék célba :D Az órám már a 100 méteres kapu előtt elütötte a 10 kilit, általában nincs ekkora hiba, de most már az első kilométer táblánál meglepően nagy volt az eltérés, és folyamatosan nőtt. Lehet jobban kelene figyelnem az ívekre, legtöbbször nagyon nagy íven forulok, hogy a tempóm ne csökkenjen, na meg az árnyék vadászat is hozzátesz felesleges oldalirányú mozgást, nem tudom ezekből kijöhet-e összesen ilyen sok eltérés, vagy jobb, ha ennyivel (kb. 1%) inkább mindig számolok. A hivatalos időm 47:48 (4:47/km) lett, de a tempót nyilván az óra szerint próbáltam tartani, ami közelebb van a tervezett 4:40-hez, szóval nincs ezzel nagy gond. Sőt, a hivatalos tempóm épp megegyezik az 5 hete futott versenyével, ami viszont fele táv volt, szóval nagy a fejlődés. Verseny közben persze eszembe jutott a Szabadság-híd előtt, hogy basszus, 2 és fél éve ugyanezen az aszfalton még 4 percen belüli tempóval hasítottam, és de jó lenne újra ott tartani, vagyis de jó lesz! Most nagyon elszánt vagyok, komoly terveim vannak, és ebben a 40 perc áttörése csak egy lépés lesz. Már jártam nagyon közel, tudom, hogy képes vagyok rá, és azt is tudom, hogyan érhetem el. Már csak végig kell csinálni :)

Szép a pulzusgörbe, az utolsó 2 kilométeren még nyomhattam volna. A lyuk szintrajzban az alagút

10k versenyeim összehasonlítása

A 10k táv

Kíváncsiságból csináltam egy kis táblázatot az eddig futott értékelhető 10k versenyeimből, és nagyon hasznos infokat tudtam belőle szerezni. Pirossal jelöltem az brutálisan elfutott, naranccsal a simán elfutott, zölddel a viszonlyag jól megfutott versenyeket. Első és legfontosabb észrevételem, hogy soha nem sikerült a Running Index által jósolt tempót megfutnom, akár 10 másodperccel is simán elmaradok tőle. Edzéseken viszont szinte mindig sokkal jobb eredményeket produkálok, mint a versenyeken, legtöbbször erre van is magyarázat: a reggeli éhgyomrra futás nekem az ideális, versenyen meg ez nyilván kivitelezhetetlen, aztán sokszor a meleg a gond, a pályák se teljesen simák, és minimális elfutás még a legjobban sikerült versenyeimen is van, nem megy a negatív szplit. Ezt érdemes észben tartanom a kezdő tempó megválasztásakor, és jóval óvatosabban kezdeni, mint eddig. Szépen kirajzolódik az adatokból, hogy milyen lenne az ideális pulzusmenetem ezen a távon, és hogy mindig a 3-4. kilométerben dől el a verseny sorsa. Ha ott közel kerül a 180, akkor vége a dalnak, de ha a végén még csak 174 körül járok, abból valami jó fog kisülni. A 40 perc áttörésének kísérlete 2019. áprilisában egy érdekes eset, egyértelműen elfutottam, de közel jártam a jó megoldáshoz, és lehet egészen máshogy alakul, ha az első két kilométerben nem futok gyorsabban a céltempónál. Ma ilyen gond nem volt, jól kezdtem, a végén nem elfutás miatt gyengültem el. A pulzus szerint az utolsó két kilométert még jobban megnyomhattam volna, és igazából lehet, hogy csak fejben nem voltam elég erős a gyorsításhoz, végülis fizikailag nem igazán volt problémám. Ezen is még dolgoznom kell, de alakulok :)

85. Tatai tófutás, Vivicitta 2021

Az év több, mint fele eltelt már, de eddig nemigen volt miről írnom, és most se tudok túl sok pozitívumról beszámolni. Korábban viszont megígértem, hogy a hullámvölgyekből is lesz tudósítás, hát tessék :)

Az év elején még rendkívül jól mentek az edzések, bomba formában voltam, januárban 326 kilométert futottam, és közben edzéstempóban, 160-as átlagpulzussal 1:39:38-as (4:44/km) félmaratonig jutottam. Ez a 3. legjobb félmaratoni időm, csak versenyen futottam eddig ennél jobbat, nyilván jóval magasabb pulzussal, azaz egyértelműen sikerült életem legjobb formáját elérni. Bár a running indexem még nem döntötte meg a 2019 év eleji 65-ös csúcsot, valószínűleg ahhoz még a rendes gyorsító edzések kellettek volna. Februárban viszont kicsit megtört a lendület, felére csökkent a mennyiség. Sajna így hamarosan tetőzött is a formám a 63-as indexxel, ami után még csak enyhe visszaesés kezdődött, de még semmi gond nem volt, előfordul az ilyesmi.

Aztán jött a márciusi korona fertőzés: az addig is kicsit kevesebb futás a karantén alatt nullára redukálódott, a formám szabadeseésbe váltott. Közben a Vivicitta eltolását is bejelentették, amivel végképp elvették minden kedvemet, beindult a stressz evés, két hét alatt sikerült 5-6 kilót visszahíznom... Végülis egész hamar abbahagytam az önsajnáltatást, ahogy kiszabadultam, elkezdtem futni, de mintha megint előről kezdeném. Mennyiségileg nem volt olyan rossz az április és a május, 200 fölé visszatértem, de a versenyek hiánya és azok bizonytalan időpontja miatt semmi minőségi edzést nem végeztem, és a súlyomra se figyeltem, nem megy nekem, ha nincs mire tervezni, meg amúgy is motiválatlan voltam. Annyit sikerült elérnem, hogy az 52-es mélypontról június elejére 58-ig visszatornáztam az indexet, de ez még mindig más kávéház, megint nagyon messze vagyok egy 40 perces 10k lehetőségétől, ami hamarosan be is bizonyosodott.

Running indexem az év eddigi részében. Igen, idén már a második hullámvölgyben vagyok...

85. Tatai tófutás

Facebookot lapozgatva ugrott fel a Tatai tófutás eseménye következő hétvégére (június 5.), szeretjük azt a környéket, tavat körbefutni is szeretek, verseny se volt még az idén, gyorsan neveztem is befele. Épp ezen a héten romlott el az órám, így sajnos a versenyt anélkül kell teljesítenem, nem örülök neki. Reggeli mérlegeléskor 72,3 kg, ez se jó. Süt a Nap, fúj a szél, meleg van, minden ellenem dolgozik. A versenyről olyan nagyon sokat nem tudok írni, de azért megpróbálom összefoglalni: a helyszín nagyon tetszett, a szervezéssel nem volt gond, és nagyon jó volt emberek közt lenni. A bemelegítés igen rosszul esett, nem is volt túl komoly, aztán a rajt után óra nélkül se pulzust, se tempót nem tudtam, és azt se, hogy épp hol tartunk a versenyben... Az elején kb. a megfelelő tempóban kezdtem, de nagyon nem éreztem az erőt, úgyhogy kicsit lelassítottam. Egy lány megelőzött, mögé be tudtam állni 1-2 kilométerre pihenni, amitől kicsit erőre is kaptam, majd beálltam előre a végéig. Itt már lett volna erőm gyorsabban futni, de inkább maradtam felvezetőnek, ha már én is ennyi szélárnyékot kaptam. A pálya nagyon jó volt, teljesen sík, nagy része erdős részeken murván, de teljesen jól futható. Csak a hivatalos adatok vannak meg, eszerint 33:29 lett az időm, a pálya elvileg 7,1 km, szóval 4:43/km-es átlag jött össze. Tekintve a távot, legalább 7-8 percre vagyok a 40 perces 10k-tól, ez ténylegesen más kávéház, amolyan disznócsiga tempó :)

Szeretett órám elhalálozása

is elég fájdalmasan érintett. Több, mint három évig szolgált hűségesen, rengeteg kilométert tettünk meg közösen, hol fagyos hóban taposva, hol hőségben izzadva, hol tengerparton, hol 3000 méter felett a hegyekben, szóval nagyjából minden időben, mindenféle helyeken. Több pulzospántos kínlódás után váltottam erre az optikaira, és nekem nagyon bejött, így mindenképp ezen a vonalon gondoltam továbbmenni. Nem nagyon merültem bele a témába, felületesen nézegettem, hogy manapság melyik óra mit tud, és arra kellett rájönnöm, hogy nekem még mindig jó választás ez, igazából nincs szükségem a drágább órák plusz funkcióira, vagy legalábbis nem ér meg nekem dupla, tripla árat :) Szóval maradt a Polar M430, elég gyorsan sikerül is beszereznem, nem mintha nem lehetne óra nélkül futni, de én nem akarok. Aztán persze ahogy ilyenkor lenni szokott, új óra, új cipő, csak épp a futás hiányzik. Az egész évem nagyon fárasztó a futáson kívüli világban (mondjuk panaszra nincs okom, meg is van az eredménye), ami a motiválatlansággal együtt veszélyes terep, és sajna a júniusban berobbanó hőség volt az utolsó csepp. Minimális futással teltek, múltak a hetek, ismét szabadesésben lévő formával, 74,3 kg-ig felmenő súllyal, amikor egyszer csak azt vettem észre, hogy

a Vivicitta rajtjában állok a 2-es zónában...

Nem, hogy futással nem készültem a versenyre, de még azt se néztem meg, hogyan kéne odamenni. Valamiért a Mexikói útnál parkolunk le, és csak a metrószerelvényben tudatosul bennem, hogy az 1-es metró nem megy a Margitszigetre, mit is keresünk itt? Gyorsan kiszállunk, nézem a térképet, megszületik a vészterv, elsétálunk az 1-es villamosig, persze még a rajtszámot is fel kell vennem, hirtelen kevésnek tűnik az idő. Végül minden jól alakul, Csilláékkal találkozunk, jó lesz a hangulat, kis bemelegítést is megejtünk. Csilla 4:40-es tempót tervez, az jó lenne nekem is, bár nem hiszek benne, hogy menni fog, de miért ne próbálhatnám meg, nem igaz? :) Így kerültem a 2-es zónába, bár még próbáltak áttuszkolni az 1-esben lévő kb. 5 ember közé, de mondom, hogy úgy egy éve, amikor neveztem, még teljesen reális volt az 1-es zónás elképzelésem, de ma nagyon nem az, jól vagyok én itt. A rajt rendben lezajlik, pont megfelelő tempóban kezdünk, bár ez valószínűleg Csilla érdeme, én csak próbálok mellette maradni. Az első kilométert akár még úgy is jellemezhetném, hogy jól megy, valójában viszont felment a pulzusom 179-ig az Árpád hídra vezető emelkedőn, ami nem a könnyed tempó jele. 4:37-nél érünk az első táblához a hídon, és mivel nem néztem még meg a pulzusom, a lejtőn egész optimista vagyok a folytatást illetően, bár a déli napsütés nem igazán esik jól. A híd után észak felé fordulunk, már kezdem egyre inkább nem túl jól érezni magam, ránézek az órámra, látom a gyászos pulzust, úgyhogy kicsit vissza is veszek a tempóból. Lassan kezdek lemaradni, de ezzel még nem is lenne baj, gondoltam amíg 5 perceseken belül vagyok, addig jó. 3 kilométer után viszont a csökkentett tempó ellenére is elérem a 180-as pulzust, és elég rosszul is érzem magam, úgyhogy nem erőltetem tovább, félreállok az árnyékba. Nem bánom meg, hogy így döntök, itt ma amúgy sem lett volna jelentősége az időeredménynek, fényévekre vagyok formában az egyéni legjobbamtól, és az, hogy 4-5, esetleg 10, vagy akár 20 perccel futok lassabbat annál, már tök mindegy, nem éri meg kockáztatni. Szép lassan, többször megállva, folyamatosan vizezve magam jutok el a sziget bejáratáig, ahonnan viszont már élvezettel futok el a célig. Erőt merítek a szurkolókból, a körülöttem futók öröméből, amikor célba érnek, talán először, fantasztikus érzés, jól emlékszem még milyen volt :) Csillának pedig sikerül teljesítenie a célkitűzését, és 11. helyre fut be, fantasztikus eredmény! Ráadásul közben kétszer is segített rosszul lévő lányoknak, minden elismerésem!

Ha a pulzusom eléri a 180-at, onnan már nem sok van vissza...

Egyéni legrosszabb

Így esett, hogy sikerült egyéni legrosszabb időt futnom, ami persze azért nyilván nem reális, de egyértelműen jelzi, hogy baj van. A Running index pontosabb, visszaesett megint 52-re, szóval ugyanott vagyok, mint április elején, a korona után, ami azért még mindig jóval jobb, mint amikor az első versenyemen ennél jobb időt futottam. Egy halom versenyre be vagyok nevezve, persze a legtöbbre el lehet menni alibizni, de a maraton is jön, és azt bizony most nem tudnám lefutni, arra mindenképp rá kell gyúrjak. A másik meg az Ultrabalaton, ott meg a csapattársakat nem hagyhatom cserben, csak jó formában lehet odaállni. Úgyhogy ez most egy elég kijózanító pofon volt, világosan megmutatta, hogy nagyon kevés már az időm, azonnal neki kell állnom keményen edzeni, akkor is ha hőség van. Nincs több kifogás!

Évértékelés 2020.

Már-már közhely, hogy 2020 egy különleges év volt, de nehéz lenne mást mondani rá. Mondjuk nekem már akkor különleges volt, mielőtt másoknak is különlegessé vált volna.

A 2020-as év kezdete futás szempontjából egy nagon mély gödörben ért, alig futottam, a motivációm nulla. Sajnos gyakorlatilag mindig elkezdett fájni valami, ha próbáltam visszaépíteni a rendszeres edzést. Egy pozitív pillanatomban hirtelen felindulásból a Vivicitta 7k távjára leadtam egy nevezést, és az erre való felkészülés akár jelenthette volna a kilábalás kezdetét is, de ezt meg végül elvitte a vírus... Rendkívül nehéz időszak volt, és furcsa mód a számomra rengeteg munkát, a 3 gyerekkel nem kis kihívást, és állandó erős stresszt hozó vírushelyzet volt az utolsó csepp, ami végül a gödörből való kilábalás kezdetét jelentette. Úgy egy hónap telt már el önsajnáltatással a tényleg nem egyszerű helyzetben, mikor elhatároztam, hogy ebből elég, azokra a dolgokra kell koncentrálnom, amik erőt adnak, és kétségkívül a futás ebben az élen áll. Mivel nyilvánvaló volt, hogy versenyek nem lesznek, mindenféle terv és cél nélkül kezdtem neki, hogy visszaépítsem a korábbi formám. Szóval cél igazából csak abban az értelemben nem volt, hogy nem valami kihívás teljesítése, egy konkrét idő megcélzása, vagy egy versenyen lebegett a szemem előtt, hanem hogy visszanyerjem azt a formát, amit egyszer már felépítettem. Igazából terv is úgy nem volt, hogy nem írtam konkrét edzéstervet magamnak, hanem csak a rendszerességre és mennyiségre koncentráltam. Eleinte hihetetlenül nehéz volt, ami nem csoda, hiszen úgy próbáltam fenntartani a motivációmat, hogy minden futás szarul esett, számomra iszonyat lassú tempóban sem ment sehogy se, és még csak sokat se tudtam futni. Nagyon sok héten át semmi pozitívum nem volt amibe kapaszkodhattam volna, igazából egyetlen dolog tartotta bennem a lelket: még tisztán emlékeztem arra, hogy jó formában milyen könnyedén futottam akár heti 100 kilométert is, mennyire élveztem az egészet, és hogy újra ezt akarom! Két hónap után már érződött némi változás, de ezzel el is telt már az év fele.

A súly probéma

A legnehezebb (érted;) ) problémát a súlyom jelentette, konkrétan sikerült túlsúlyos státuszba hízni magam. 75 kg felett voltam a mélyponton, ami elsőre talán nem mindenkinek tűnik soknak, csak épp én nem vagyok egy kosaras alkat, a 162 centimhez ez rengeteg. A pocakom akkor olyan volt, mintha a 7. hónapban lennék, csak még hozzá a fejem is igen kerek lett, amiből egyértelmű, hogy nem terhes vagyok. Már ha abból amúgy nem lett volna egyértelmű, hogy férfiként ez nem is igen lehetséges :) Nyilvánvaló, hogy a korábbi formámat csak úgy érhetem el, ha a súlyom is az akkori 64 kiló körül alakul. Sajnos ez nem ment teljesen a tervek szerint, ebben nagyon rossz vagyok, sose tudok egyenletesen fogyni, mindig megy a jójózás. Összességében viszont nem lehetek elégedetlen, 68 kg alatt fejeztem be az évet, ami 7 kg feletti eredmény. Még ezt a plusz súlyt is érzem persze erősen, de valahol a 70 kg elérése körül volt egy rendkívül nagy ugrás a teljesítményemben, amikor mindenféle értelemben megkönnyebültem :)

Az év második fele

Júniusban megnyitottak sok versenynevezési lehetőséget, elkezdtem hát terveket szövögetni:

Már vannak tervek :)

Nyáron pedig viszonylag szabadon lehetett utazgatni, de a rendkívül bizonytalan helyzetben a repülés szóba se jött. Viszont meg kell ragadni minden lehetőséget, ki tudja, mi jön még, így ahogy alkalmunk nyílt rá, beültünk az autóba, és kedvenc nyaralóhelyemet vettük célba, az Alpokot. Hirtelen felindulásból elkövetett hegyrefutással kezdődött, aztán a világ legszebb hegye körül túrázgattunk pár napot:

Svájci kalandok 1. rész - Mont Raimeux

Svájci kalandok 2. rész - Gornergrat

Svájci kalandok 3. rész - Oberrothorn 3414 m

Matterhorn - nem lehet elmesélni, mennyire brutális ennek a ehgynek a látványa

Én nem zsúfolt, forró tengerpartokon fetrengve szeretek nyaralni :)

Sok szép helyen futottam már, de 3000 méter felett a Matterhornnal szemben futni igazán nem mindennapi élmény, mindenkinek csak ajánlani tudom! Imádom a hegyeket, fantasztikus élmény volt, és rengeteg erőt adott a az év további részéhez. 2021-ben tutira vissza kell térnem, több időt rászánva. Már egész komoly tervek körvonalazódnak bennem :)

Versenyek

Szeptemberben elkezdődött a "versenyidőszak", aminek első állomása a Wizz Air félmaraton 10k távja volt. Iszonyat jó volt újra versenyezni, ebben az évben ez volt az első, viszont a déli rajt után a 31 fokban olyan gyenge teljesítményt produkáltam, ami még a legrosszabb rémálmaimat is alulmúlta. Bőven 5 percen kívüli tempó, Jézusom! Annyira felidegeltem magam ezen, hogy még aznap este kimentem, és futottam egy 50 percen belüli 10k-t, ami még mindig messze volt a tervektől, de azért visszaadott egy kis reményt. Persze erősen aggódni kezdtem, alig egy hónap a számomra egyetlen fontos idei versenyig, az UltraBalatonig, és igen erős pofáraesés körvonalazódik.

Wizz Air 10k 2020.

Az eleve nagyon rossz előjeleket tudta fokozni az élet: két héttel a verseny előtt tartott közös futásunkon képtelen voltam lefutni 20 kilométert, nagyon rosszul lettem, nem is tudom, mikor éreztem magam ennyire betegnek. Még vagy egy hétig szenvedtem, de lassan javulni kezdett a helyzet, bár az, hogy két hét alatt 3 kilót vesztettem a súlyomból, kicsit ijesztő volt. Aztán a versenyen csoda történt, nem létezett olyan optimista forgatókönyv, mint ami megvalósult, mármint persze brutál nehéz volt, de megcsináltam!

UltraBalaton 2020 - JövőreInkábbÁtusszuk

A 2020-as csapat :)

Nagy lökést adott ez, az 5k rajtjához már nyugodtan álltam oda, nem erőltettem semmit, amúgy is minek, úgyse tudnék még csak közel sem kerülni a korábbi legjobb tempómhoz, az meg, hogy 25, vagy 30 másodperc/kilométerre maradok el attól, tényleg teljesen mindegy. Nagyon jól is sikerült ez a verseny, és mint nem sokkal később kiderült, 2020-ban ennél jobb már nem is lehet. Nincs több verseny, mindent törölnek.

Riska minimaraton 5k

Negyvenesként azért nem rossz ez a forma, na :)

Ebben a képben az egész év benne van: írtó küzdelemes, de a kemény munka, és a kitartás meghozza az eredményt

És akkor a számok

Az első futós évemet leszámítva 2020-ban gyűlt össze a legkevesebb kilométerem, mindössze 2502, és ebben már benne van, hogy a végét kicsit megnyomtam, hogy legalább a 2500 meglegyen... Viszont ez csak egy szám, aminél van ami sokkal beszédesebb: még több szám, grafikonokba rendezve :) 2019-ben ugyan több kilométerem lett, de ezt az év első fele hozta össze, utána brutál lejtmenet kezdődött. Ennek folytatása volt 2020 első felének rendkívül kevés futása, ami után egy jóval kiegyensúlyozottabb második félév következett. A running index grafikon még többet elárul: április közepén értem el a 49-es mélypontot, ami olyan 54 perces 10k-t, és 4 órán kívüli maratont jelent! Igazából egy maratont le se tudtam volna futni abban az állapotban, szóval ez is csak elméleti érték... Azóta viszont újra jó irányba mennek a dolgok, és az irány sokkal fontosabb mint bármi más. Bár szigorúan véve már nem 2020-as futás volt, de január 3 talán még elfogadható év végi formának: mindössze 157-es átlagpulzussal, edzéstempóban megfutottam a 3. legjobb félmaratoni időmet, 1:40:56-ot! A két jobb időm versenyen született, értelemszerűen jóval magasabb átlagpulzussal. Az április közepi index szerint versenytempóban tudtam volna 2 órás félmaratont futni, innen jutottam el év végére az edzésen futott 1:41-hez. Nagyon nagy küzdelem volt, mint ahogy ez az év minden más értelemben is. Viszont ha az ember nem kifogásokat keres, akkor sikeres tud lenni az ideálistól messze eső külső körülmények között is. Talán ez volt ennek az évnek a legfontosabb üzenete, és én igazán elégedett lehetek, mindent kihoztam belőle, és nem csak a futásban. Mondhatnám, hogy remélem 2021 jobb lesz, de nem, nem reménykedek, hanem teszek érte! Na hajrá, nyomjátok!

2019-ben hiába volt több kilométer, akkor leszállóágban voltam az év végén

Április közepén volt a mélypont, 49-es indexxel, azóta szépen jövök fel

Wizz Air 10k 2020.

Annyi sok jó verseny van, de talán nem véletlen, hogy néhányra rendszeresen visszajárok. Nem, nem csak azért mert a Wizz Air volt az első :)

---

2016: https://gaboruton.blogspot.com/2016/09/31-wizz-air-budapest-felmaraton.html

2017: https://gaboruton.blogspot.com/2017/09/32-wizz-air-felmaraton.html

2018: https://gaboruton.blogspot.com/2018/10/wizz-air-budapest-felmaraton-2018.html

---

A Wizz Air volt az első aszfaltos félmaratonom 2016-ban, és szuperül sikerült, a következő évben már a 100 perccel próbálkoztam, de még sikertelenül, aztán 2018-ban nem neveztem, de kaptam egy nevezést, és tök jót futottam (pont 100 perceset), 2019-re pedig lettek volna nagy tervek, de erősen füstbe ment, elindulni se volt kedvem, kocogás lett, poszt sem született. Egy mondatban, vagyis egy jó hosszú mondatban elmesélve ennyi a története az eddigi kapcsolatomnak a Wizz Air félmaratonnal. Eddig minden futó évemben indultam, valahol nagyon szeretem, a helyszín, a kiváló rendezés, a hangulat miatt, ugyanakkor a szeptemberi időpont még túl meleg, és a hidak okán a pálya is hullámosabb az ideálisnál. A katasztrófálisan alakuló idei évben nem is mertem a félmaratoni távra nevezni, sőt, még a 10 kilométer is soknak tűnt, legalábbis ahhoz, hogy izomból lefussam. Rövidebb táv viszont nincs, versenyre meg most már menni kell, na jó, maradhat :)

Mire jutottam formában április közepe óta?

Az októberi 5k-ra szerettem volna egy a körülményekhez képest jó formát elérni, amihez igazából a futás része eddig rendben is volt a felkészülésnek. Azon kívül viszont semmi sem az igazi, a rengeteg kilométer ellenére sikerült híznom a fogyás helyett, és semmi kiegészítő erősítést, jógát sem sikerült csinálnom. Augusztus közepéig szépen tartottam a nagy mennyiséget, a laza tempó egyre jobban ment, folyamatosan éreztem a fejlődést. Aztán elkezdtem próbálkozni kicsit gyorsítani, ami sajnos meglepően rosszul alakult. Ráadásul nem is egy problémával kerültem szembe: az egyik gond az volt, hogy ha tempósabban akartam futni, akkor egyszerűen nem bírtam "hosszabb" távon a futást jóval küszöb alatti pulzussal se (itt még csak 2-3 kilométerről beszélünk), és még a lábaim is eléggé elfáradtak, amire ennyi kilométer után azért nem számítottam. Bár meglepő volt, ekkor még optimista maradtam, gondoltam nagyon gyors lesz a javulás, ahogy ráállok a gyorsító edzésekre, és emiatt a mennyiségről is lemondtam, hogy nehogy túlhajszoljam magam. Viszont a másik gond még rosszabb állapotot tárt fel: ahogy valami "komolyabb" (4:40...) tempót, kvázi résztávot próbáltam futni, úgy ellszállt a pulzusom, mint a fene, és érzésre is rettenetes volt, egyértelműen a hordó hasam okán. Be kellett látnom, hogy itt már nagy csodák nem lesznek, a sikertelen fogyás megpecsételte a dolgot, ezen pár hétnyi résztávval jelentősen javítani nem tudok. Esélyessé vált, hogy le sem tudok futni 10 kilométert normálisan, ezért innentől csak a hosszabb, 10k körüli tempó futásokra koncentráltam.

Végre tömeg!

Szuper érzés újra ennyi hasonlóan hülye ember közt lenni! :) Persze régen minden jobb volt, a maszkozás, a nyilatkozatkitöltés, a lázméregetés fura új részei egy versenynek, és bár elsőre úgy tűnhet, sokan jöttek, nekem rögtön az tűnik fel, hogy szinte alig vagyunk a korábbi évekhez képest. Jóval kisebb a rendezvény által elfoglalt terület is, a wc-knél nem kell sorba állni, mondjuk utóbbinak örülök, de kb. ez az egyetlen pozitívum azon kívül, hogy lehet egyáltalán versenyezni. Összefutok gyömrőiekkel, reggel a félmaratonon futottak, dumálgatunk kicsit, kezd világos lenni, hogy mennyire is hiányzott már ez az egész! :) Némi bemelegítés után a rajthelyhez közelítve a rajtszámom miatt beterelnek az 1-es zónába, persze nem onnan fogok indulni, a kettes végefeléről tervezem, jelenlegi formámban ez a realítás. Itt még jobban látszik, mennyire kevés az induló, talán ha tucatnyian vannak az 1-es zónában, a 2-esben is csak vagy ötvenen. Nincs angol nyelvű buzdítás, gondolom nincs kinek, a határzár miatt nem sok külföldi versenyző lehet, de amúgy is valahogy lagymatagabb az egész. Mindenki maszkban áll, ez is tök szürreális, de ezek a dolgok legalább egy ideig elterelik a figyelmem arról, hogy közben árnyékban is 31 fokig kúszott fel a hőmérséklet...

A verseny

A rajt így is elég érzelemdús, első verseny idén, és akár az is könnyen lehet, hogy jó darabig az utolsó. Bolond idők járnak. Nincsenek nagy terveim, egy 4:40-es tempóra gondoltam, edzésen egy hete 4:55 ment, szóval ezzel kezdeni versenyen biztonsági játéknak tűnik. Megy is a tempó az első kilométeren, nem érzem rossznak, de a pulzusom felszalad 170-re, ami nem jó jel. Kezd eléggé zavaró lenni az irtózatosan tűző Nap, a rakparton ez kifejezetten nem jó, mivel ugye viszonylag kevés a fa (=nincs), pontban délben pedig még a fal sem vet árnyékot. Ahol mégis van 20 centinyi árnyék a fal mellett, oda majdnem mindenki besorol, és szinte a falnak simulva futunk. A 3. kilométer végére, valahol az Erzsébet hídnál, még mindig a rakparton eléri a pulzusom a 178-at, ami egyértelműen a verseny végét jelenti, ez már jóval a küszöböm fölött van, nem lesz sokáig tartható. Még a negyedik kilométert viszonylag jól megcsinálom lent a rakparton, de ahogy kanyarogni, emelkedőket leküzdeni kell, vége van, kicsúszok 5 perc fölé, és egész 5:30 körülig kell lassítsak, hogy egyáltalán eljussak a célig. Innen már csak végigkocogok. Valószínűleg ennél kicsit jobban is erőtethettem volna, de a meleg miatt annyira rosszul éreztem magam, hogy nem mertem. A cél előtt egy srác megelőz, bár semmi jelentősége, de nem hagyom magam, egy rendkívül élvezetes sprintet vágunk a végén, pontosan egyszerre érünk célba, és egy nagy pacsival zárjuk a versenyt. Őrült jó érzés volt ez a vágtatás a végén, mert elég nagy csalódás volt a teljesítményem, és legalább ezen a 100 méteren úgy érezhettem, hogy végre futok.

Verdikt

A hivatalos eredményem 52:17 (5:14/km) lett, amire egyszerűen szavakat se találok, még a legrosszabb rémálmomban se gondoltam volna, hogy nem sikerül négyessel kezdődőt futni. Ami még durvább, hogy ezzel a szégyenletes teljesítménnyel 64. lettem, tavaly Vivicittán 524. helyre lett volna elég, és a 10 perccel jobb idővel is csak 86. lettem. Nem csak kevesebben voltunk, a mezőny is jóval gyengébb volt, ami fura, azt gondolnám, hogy erősebbnek kéne lennie a mezőnynek, mert hogy akik komolyabban futnak, azok nem hagyják ki a versenylehetőségeket, de ezekszerint valamiben tévedek. A verseny előtt stabil 57 volt a Running indexem, ami 45:50-es (4:35/km) eredményt jósolna, ebből is azt gondolom, hogy a 4:40/km-es (46:40) terv nem volt annyira elrugaszkodott. A déli rajt 31 fokban, tűző napsütésben biztos nem segített, de vajon csak ennyi lett volna a probléma? Annyira felhúztam magam, hogy este kimentem, és futottam egy 50 percen belüli (4:56/km) 10k-t mindössze 162-es átlagpulzussal, ami 10-el alacsonyabb a gyorsabb tempó ellenére, szóval messze nem maximumon (bár ézésre azért nagyon erős volt, nem vagyok biztos benne, hogy ment volna gyorsabban, mégha a pulzus engedte is volna). Szintemelkedés elvileg több is volt benne, mint a versenyen, valós különbség csak a napsütés hiánya volt, nagyrészt tényleg ez okozhatta a csúfos bukást. Ami azért mégiscsak furcsa, jópár versenyt futottam már ilyen körülmények között, nyilván mindig ront az eredményen valamennyit, de messze nem ennyit.

Ilyen volt a versenyen a pulzusgörbém

Ilyen pedig az esti futáson.Nem kicsit jobb a gyorsabb tempó ellenére...

Végeredményben arra jutottam, hogy a rossz forma és a jelentős túlsúly miatt lehetek jóval érzékenyebb a körülményekre, de igazából a 4:40-es tempó valószínűleg amúgy se ment volna a specifikus felkészülés hiánya miatt. A Running index által jósolt eredmény leginkább egy középátlagnak tűnik, aminél lehet akár kicsit jobbat is futni, de nem ez a jellemző, hanem hogy még ezt is ki kell hozni megfelelő edzésekkel a versenyidőszakban, csak laza futásokkal ez egyértelműen nem lehetséges. Jelenleg persze nem is ez volt a cél, de ennél azért jelentősen jobbra számítottam. Bár még 5 hét van az 5k-ig, ami alatt elméltileg akár lehetséges is lenne a legjobb formát kihozni az eddigi alapozásból, de gyakorlatilag most kizártnak tartom. A gyors tempók annyira nem mennek, hogy nem is tudok olyan edzésmunkát csinálni, ami kellene ehhez. Az 57-es indexhez tartozó 22 percet (4:24/km) talán megcélozhatom, de még ezzel kapcsolatban is erős kétségeim vannak, mivel leginkább a plusz súly az akadály, azzal pedig 5 hét alatt sokat kezdeni nem lehet. A tervhez képest legalább 6 kg plusz lesz még rajtam, a kalkulátor szerint már ez önmagában 1:45 percnyi hátrányt jelent, szóval nem alaptalan, hogy a 22 perc se tűnik egy könnyű menetnek. Na majd meglátjuk :)

Már vannak tervek :)

A motivációm fenntartása érdekében beneveztem őszre pár versenyre, úgyhogy itt az ideje komolyabban venni a futást, kitűzni valamiféle célt, és mégiscsak összeállítani egy terv félét, hogy azt el is tudjam érni.

Mi legyen a cél, amit kellően nehéz elérni, de azért reális is? Elsősorban rövidebb távokra neveztem, 5k, 7k, 10k, egy terep félmaraton, és ugye ott van az Ultrabalaton is a 3x10k-val, ezek közül kellene választani egy célversenyt, amire megpróbálok fókuszálni. Az Ultrabalaton távja sok, és elég speciális is amiatt, hogy 3 részletben futok, így az nem jön szóba, na meg a terep félmaraton sem. A 40 perc körüli 10k-tól még valószínűleg messze lennék, egy az eddigieknél rosszabb eredményért küzdés pedig nem annyira vonz, a 7k meg nem szabvány táv. Kizárásos alapon marad az 5k-s táv, amin még úgy sincs hivatalos időeredményem, és elég rövid is, addigra remélhetőleg végig tudom nyomni valami komolyabb tempóval. Érdekes különben, hogy itthon mennyire nem rendeznek 5k-s távon versenyeket, pedig szerintem nagyon jó lenne, ez egy jó kis táv a kezdőknek, és ha lenne rendszeresen ilyen lehetőség, talán nem mindenki azt tartaná normálisnak, hogy minél nagyobb távot kell futni.

Mi legyen a cél?

Mostani formámban még 25 perc alatt is kihívás lefutnom, így meglepő lehet, de 20 percen belüli eredményt szeretnék. Persze ez csak akkor lenne kvázi lehetetlen, ha nemrég kezdtem volna futni, és úgy tartanék 25 percnél, onnan tényleg nem valószínű ilyen rövid idő alatt feljutni erre a szintre, én viszont már voltam ott, ami nyilván nem múlt el nyomtalanul. A mostani rossz formámnak két fő oka van: az egyik a kevés és rendszertelen futás, a másik pedig a durván elszabaduló súlyom. Tavaly a csúcsformámkor 63 kg voltam, április közepén pedig 75, ami brutálisan sok, ennyire elhízva egyértelműen nem lehet jól futni. Igazából a 162 centi magasságommal valahol 60 kg alatt lenne az ideális versenysúlyom, de egyelőre maradjunk a realitásoknál, októberig, a verseny napjáig szeretnék 64 kg-ra lemenni. Április közepétől így ez egy fél éves terv, amiben egy normális, kb. 0,42 kg/hét tempójú fogyást kell elérjek, ami elméletileg még nem viseli meg túlzottan a szervezetet. Ennél gyorsabb fogyást nem szeretnék kockáztatni, mert szerintem akkor nem lenne elég erőm a futáshoz.

Ez eddig jól hangzik, de hol az edzésterv?

Nagyon sokat gondolkoztam, hogy mi lenne a jó megoldás, és a számok megrögzöttjeként a korábbi adatokhoz fordultam segítségért. Polar órám van, ennek a szoftvere számol egy indexet (Running index), ami elég jól jellemzi az ember aktuális formáját. Ennek persze elengedhetetlen feltétele, hogy a pulzuszónák megfelelően legyenek beállítva, ez nekem már régóta megvan, jól használható adatokat kapok. Sajnos a szinteket nem tudja figyelembe venni, így a sok szintet tartalmazó futásoknál rosszabb értéket fog mutatni a valóságnál, ami a trendvonalat is zavarná, de én nem nagyon futok ilyet, nálam nem igazán van jelentősége. És akkor jöjjön egy halom grafikon:

2017 eleje

2017/2018
A téli alapozás nem volt az igazi, de a végén sikerült intenzívebb munkával kihozni belőle, amit lehetett 

2018/2019
A téli alapozás itt nagyon jól ment

2019/2020
Nem sikerült az áprilisi versenyre időzítenem a csúcsformám, a májusi Kinizsi óta pedig durva lejtmenet

2020. április közepe óta

Mit is látunk ebből a sok pöttyből, vonalból?

A Running index tökéletesen mutatja, hogy egészen tavaly márciusig kisebb ingadozásokkal ugyan, de folyamatosan fejlődtem, azóta pedig óriási mélyrepülésben vagyok. Van viszont egy kiemelkedően jó időszak, ez a 2018/2019-es téli alapozás, amit be is karikáztam. Ebben a 2018 novemberétől 2019 márciusáig tartó időszakban töretlenül fejlődtem az amúgy sem rossz 57-es értékről egészen 65-ig. Korábban a legjobb érték amit elértem, az csak 61 volt, szóval hogy ebben az időszakban egészen 65-ig jutottam, az egyértelműen mutatja, itt valamit nagyon jól csináltam, érdemes tanulni belőle. Ebben a 20 hétben összesen 1430 kilométert futottam, azaz átlagosan heti 71-et, ami egyértelműen a legmagasabb átlag nálam, ekkor értem el először 100 fölötti heteket is. Egészen biztosan ez a fő kulcsa ennek a kiemelkedő fejlődésnek, a mennyiség mindenképpen elsődleges jelentőségű. Legtöbbször heti 6 alkalommal futottam, azaz sok "rövidebb" futásból hoztam össze a mennyiséget, a vasárnapi hosszúk is "csak" 2:15 perc körüliek voltak, olyan 25-27 kilométerrel. Igazából sosem hittem az extrém hosszú futásokban, szerintem egy 2:30-nál hosszabb futásnak edzésként sok értelme nincs, jóval hatékonyabbnak érzem a sűrűbb, nem túlzottan megterhelő futásokat, amit ki lehet pihenni a következő edzésig (szuperkompenzáció ugyebár).

Szóval akkor hol az edzésterv?

Az edzésterv kezdetben meglehetősen egyszerű lesz, mivel csak laza futásokból fog állni, semmi tempó, résztáv, vagy bármi ilyesmi (alapozásnál is alapozósabb). Ideális esetben 150-152 körüli átlagpulzus a cél, de igazából 155-ig nyugodtan elmehet, sőt, ha olyan napom van, hogy lendületesebbre vágyom, akkor akár 160-at is megengedhetek magamnak, néha belefér, és különben még ez sincs közelében sem a 175 körüli küszöbömnek. Kezdetben elsősorban a mennyiség feltornázásán szeretnék dolgozni, minél nagyobb heti átlagot akarok felépíteni, túlterhelés nélkül. Négy hetes mikrociklust alkalmazok, aminek átlagát most már 62 km fölött szeretném tartani, pl. ilyen felosztásban: 1.hét 64 km; 2. hét 66 km; 3. hét 68 km; 4. hét 52 km. A jelenlegivel együtt még három ilyen ciklus lesz augusztus végéig, az utolsóban már 70 feletti átlag a cél. Az erősebb heteken kevés a jelenlegi 4 alkalom, ezt már most 5-re kell emelnem. A hétfő a fix pihenőnapom, ha esetleg 6 alkalmas hétre is szükség lesz, a hétfő akkor is pihenő. 5 alkalom esetén a péntek, 4 alkalomnál a szerda jön be pihenőnapnak, nekem ez a szisztéma vált be. A hosszú futásom vasárnap van, ez szintén fix, jelenleg 2:30 óra, és ha lehet, akkor terepen futom. Ez hosszúnak tűnhet ebben a szakaszban, de eddig érzésre sokat segített, és jó felmérő, hogy mennyire purcanok ki a végére. Hosszabb semmiképp sem lesz később sem, sőt, hamarosan csökkentem: terepen max. 23-24, aszfalton a 25-27 km, ahogy gyorsulok, időben egyre rövidebb lesz. A hétvégén a heti táv legfeljebb felét futom, hétköznapokon pedig a keddi és a csütörtöki lesz az erősebb, a szerdai kicsit lazább.

Okés, megvan az alapozás, és a versenyszezon?

Szeptembertől tervezem elkezdeni az intenzívebb edzéseket, viszont nem lesz ez egy igazi versenyszezon, csak beiktatok némi tempó futást, résztávot, de marad az alapvetően mennyiségi munka. Az első verseny rögtön egy hét után lesz, 10k távon, ez inkább egy erős tempófutás lesz, mint verseny. Október elején az Ultrabalatonra már egy egész jó formát várok, de a tavalyi tempót elvárni innen nézve még nagyon optimista lenne. Remélem azért minél jobban meg tudom azt közelíteni, nem akarom cserben hagyni a csapatot. Aztán egy héttel később jön a fő cél, az 5k, amit akkor is lefutok 20 percen belül, ha utána összesek :) Ebben a 3-4 hétben lesz a legkisebb a mennyiség, hogy az Ultrabalatonra és az 5k-ra pihenten érkezzek, aztán újra elkezdem növelni. Az október végi terep félmaraton már úgyis inkább egy hosszabb távú verseny lesz, november közepén a 7k-t meg ismét egy erős tempófutásnak szánom, de itt már reménykedek egy 4 perceshez közeli tempóban. Ennyi az őszi szezon, utána pedig nekikezdek egy legalább olyan téli alapozásnak, mint 2018/2019 telén, így reményeim szerint 2021 tavaszára életem formájában leszek.

Van ennek az egésznek bármi realitása? Mit mondanak a számok?

Ahogy az utolsó ábrán látszik, a mélyponton 49-es volt a Running indexem, ez 26 perces 5k-t jósol, és egyébként bármilyen hihetetlen, tényleg nem tudtam akkor 5 perces tempóban futni. Azóta eltelt 9 hét folyamatos futással, heti 4 alkalommal, 492 kilométert futottam, amivel gyakorlatilag megdupláztam az idei teljesítményemet (kb. ugyanannyi kilométer jött össze az első 16 héten, mint utóbbi 9-ben). Ez heti átlagban 54 km-t jelent, aminek már erősen érzem a hatását, sokat javult a formám, bár még mindig jelentősen hátráltat a súlyom, de az is a terveknek megfelelően csökken, most tartok 71 kg-nál, azaz 4-et már leadtam. Most 53-on áll az indexem, ami alapján már 10 km-t is le kéne tudjak futni 5 percesben, és ez menne is. A 4 perces 5k-hoz elméletileg kb. 62-es indexet kéne elérnem, ami elég soknak tűnik a mostani 53-ról ilyen rövid idő alatt. Valójában persze kicsit jobb a helyzet: versenyere időzített formával, rápihenve, jó körülmények között (októberben pl. tuti nem lesz meleg) 57-58 körüli indexxel már meg lehet közelíteni 5k-n a 4 perces tempót, ennél magasabbal pedig akár át is léphető. 2018-ban, az eddigi legjobb maratonom előtt alig két hónap alatt sikerült 52-ről 60-ra javítanom az indexet, most pedig van még rá 17 hetem, azaz kétszer annyi, tehát egyáltalán nem lehetetlen. Ha pedig ezt sikerülne elérem, akkor már eleve magasabbról indulnék, mint 2018/2019-ben, 2021 tavaszán pedig már bizony akár csodák is történhetnek :)

Gábor Úton