2020. október 29., csütörtök

Riska minimaraton 5k



A tavalyi év második fele jelentette lejtmenet után eleve semmilyen tervem nem volt 2020-ra. Nem neveztem versenyekre, nem motivált semmi. Az év eleje is így telt, bár egy pozitív pillanatomban hirtelen felindulásból a Vivicitta 7k távjára leadtam egy nevezést, és az erre való felkészülés akár jelenthette volna a kilábalás kezdetét is, de ezt meg végül elvitte a vírus. Rendkívül nehéz időszak volt, és furcsa mód a számomra rengeteg munkát, a 3 gyerekkel nem kis kihívást, és állandó erős stresszt hozó vírushelyzet volt az utolsó csepp, ami végül visszafordított.




Úgy egy hónap telt már el önsajnáltatással a tényleg nem egyszerű helyzetben, mikor elhatároztam, hogy ebből elég, azokra a dolgokra kell koncentrálnom, amik erőt adnak, és kétségkívül a futás ebben az élen áll. Mivel nyilvánvaló volt, hogy versenyek nem lesznek, mindenféle terv és cél nélkül kezdtem neki, hogy visszaépítsem a korábbi formám. Szóval cél igazából csak abban az értelemben nem volt, hogy nem valami kihívás teljesítése, vagy egy konkrét idő megcélzása egy versenyen lebegett a szemem előtt, hanem hogy visszanyerjem azt a formát, amit már egyszer elértem. Igazából terv is úgy nem volt, hogy nem írtam konkrét edzéstervet magamnak, hanem csak a rendszerességre és mennyiségre koncentráltam. Eleinte hihetetlenül nehéz volt, ami nem csoda, hiszen úgy próbáltam fenntartani a motivációmat, hogy minden futás szarul esett, számomra nevetségesen lassú tempóban sem ment sehogy se, és még csak sokat se tudtam futni. Nagyon sok héten át semmi pozitívum nem volt amibe kapaszkodhattam volna, igazából egyetlen dolog tartotta bennem a lelket: még tisztán emlékeztem arra, hogy jó formában milyen könnyedén futottam akár heti 100 kilométert is, mennyire élveztem az egészet, és hogy újra ezt akarom! Két hónap után már érződött némi változás, versenyekre is lehetett nevezni, elkezdtem hát terveket szövögetni :) Akkor jelöltem ki ezt a versenyt kvázi célversenynek, direkt az elméletileg lehetséges legjobb időt megcélozva. A valóság persze gyakran felülírja az álmokat, az eredetileg erős tempófutásnak szánt 10k-s verseny döbbenetesen rosszul ment, és egyértelművé tette, hogy az elméletileg lehetséges legjobb forgatókönyv ezúttal - mint oly sokszor - elméleti marad.

A verseny

Az UltraBalaton előtti napon véletlenül elég hosszú, 8 km feletti átmozgatást csináltam, igen erős repülőkkel, ami szerintem jól működött, így most is hasonlóval próbálkoztam, de még erősebb gyorsakkal, közben nyújtással. Viszont két nappal a verseny előtt is futottam, nem is könnyűt, így a verseny napján eléggé éreztem még a lábaimban ezeket, ami nem biztos, hogy jó előjel. A bemelegítést sem érzem jónak, nincs még erre kidolgozott menetrendem, pedig ez is fontos lenne. Az első zóna végén várom a rajtot, kicsit talán korán álltam be, jobb szeretek az utolsó percekig kint futkározni. A rajt most szuperebb, mint általában, hiszen a kordonok mögül szurkol a családom, ez instant egy perccel jobb időt jelent :) Már unalomig ismerem az első kanyart, lassan azt is megtanulom, hogyan fogjam vissza magam, de még mindig nem tökéletes. Az első kilométer végéig sokan előznek, ami leginkább azt jelenti, hogy szépen fogom vissza magam, és óra szerint sikerül is pontosan a tervezett 4:20-at futni. Nem sikerül viszont bolyoznom, akik mögé megpróbáltam beállni, mind csak néhány 10 másodpercig tartottak jó tempót, aztán előznöm kellett, mert lassultak. A második kilométerem nem is sikerült jól, többször túl későn szántam el magam az előzésre, másodpercek mentek el, 4:27-et mér az óra. Kicsit emelek a tempón, most már folyamatosan előzök, de jól érzem magam, a pulzusom se vészes, a 174 igazából még alacsony is a verseny felénél. Viszont maradok inkább óvatos, mint hogy belassuljak a végére.

Nem könnyú a fiatalokkal :)
Közben szembe jön az élmezőny, elképesztően szépen nyomják! Hamarosan én is letudom a fordítót, elég szűkös, de városi pályán ez nem túl meglepő. Egy fiatal srác előz meg kis tempókülönbséggel, végre, talán mögé be tudok sorolni. Meg is teszem, de szemből nagyon sokan köszöngetnek neki, kiesik a ritmusból, és lassul annyit, hogy nem akarok beragadni mögé most, hogy a harmadik kilométert 4:21-re csippantja az órám. Mivel már amúgy is előzésben voltunk, teljesen a bólyák mellé kell menjek, hogy megelőzhessem, erre a szembe jövők közül valaki áttér a mi pályánkra... Na pont ilyen izgalmak nem hiányoznak ilyenkor. Közel már az újabb fordító, ami felvezet a Műegyetem rakpartra, ezért kicsit meghúzom, és beállok a sor elejére. Persze így az emelkedő végére fel is szalad a pulzusom 180-ra, fújtatok is párat, de csak kicsit lassulok. Még egy szűk fordító vár ránk ebben a kilométerben, így a 4:29-es idő nem is vészes, és a pulzusom is visszamegy 176-ra, ami jó, sőt, elvileg nyomhatnám erőssebben is. Persze nem merem erőltetni, azért ilyen tempót se futottam már vagy egy éve, néhány másodperc nyereségnél sokkal fontosabb most, hogy viszonylag egyenletesen, nem elfutva érjek célt. Maradok ebben a tempóban, a fiatal srác vissza is előz, benne még van erő, igazából szerintem bennem is van valamennyi, de nem engedek a csábításnak, "kényelmesen" próbálom teljesíteni az utolsó kilométert. Kétszáz méterrel a céltól azért felgyorsítok 4 percesre, de hatalmas hajrába később sem kezdek, elég lesz ennyi.

Olyan nincs, hogy a célban ne nyomnám meg :)
Verdikt

Nagyon boldogan szelem át a célvonalat, amit azonnal tudtára is adok a kicsit túlzásnak tűnő dupla kordonon túl, méterekre lévő családomnak. Végre úgy érzem, hogy okosan futottam, mégha talán kicsit hagytam is benne. A pulzusgörbém alapján volt még tartalék, elvileg 178-179-es átlag mehetne ilyen távon, most csak 172 volt, ami még 10k-n is kevés lenne, majdnem félmaratont kéne tudnom végigvinnem ilyen átlaggal. Mostanában viszont úgy gondolom, hogy inkább maradjon benne, mint hogy elfussam, és igazából szerintem a formám se olyan most, hogy teljesen ki tudjam futni magam. A lábaimban nincs elég intenzív edzés, ez a tempó még eléggé megviseli őket, hiába mehetne a pulzus szerint gyorsabban. Teljesen jó volt ez most így, a hivatalos időm 22:25 (4:29/km) lett, ami a júniusban megálmodott 4 perces tempótól mondjuk elég távol van, de a sikertelen fogyás, és a minőségi edzések hiánya szerintem vagy 2 percet simán magyaráz ebből, amire igazából a 10k után számítottam is. Legfeljebb 3-4 másodperccel próbálhattam volna gyorsabban, hogy kihozzam a mximumot, de vajon megérte volna ezért kockáztatni? Tuti nem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése