SMAFU őszi futam 5k

Ismét egy helyi verseny, és mivel legutóbb megnyertem az 5k-s távot, illendőnek gondoltam megvédeni a "címem" :)

Az egy hét múlva esedékes 10k verseny előtt az 5k-s táv teljesen illik az elképzeléseimbe, és mivel mostanában nem nagyon akarnak menni sem a tempó, sem a résztávos edzések, remélem versenykörülmények között ki tudok hozni magamból valami értékelhetőt. A pálya szinte teljesen sík, szántóföldi utakon vezet, és száraz is, szóval ez a része rendben van a dolognak. Ami viszont nincs, hogy a hét közepén már azt hittem kigyógyultam a mindenféle kórságokból, de aztán egyre rosszabb lett, most épp egyáltalán nem kapok levegőt az orromon keresztül. A bemelegítés is rosszul esik, nem is erőltetem sokáig. Eléggé gyengének érzem magam, nem is tervezek most elszökést, meglátjuk a többiek hogy futnak, aztán majd alakul, de igazából az se lenne nagy baj, ha valahol hátul csak végigkocognék.

Óvatosan is rajtolok el, viszont azért sikerül az élen haladó csoporttal elmenni, és az első kilométer után már csak négyen maradunk, 3 férfi, és egy lány, így a dobogó szinte biztos. A kicsi lejtővel együtt is elég szolid, 4:11-es ezer lett, és már lassulunk is, 4:20 kürüli tempóra állunk be. A második kilométer után van egy visszafordító kanyar, az előző futamon második helyezett kezd leszakadni, én a 3. helyen futok, a lány vezeti a sort. Alapvetően azt tervezem, hogy csak a végén próbálok elmenni, ha egyáltalán kitart addig az erőm, de néha ingadozik a tempó, nagyon belassulni meg nem akarok. Az új terv az lett, hogy 3 kilométernél bepróbálok egy kis iramváltást, hogy lássam mit reagálnak rá. Először megelőztem a srácot, ő nem nagyon ellenkezett, de maradt szorosan mögöttem, egy kanyar után pedig a lány mellett is elmentem. Na ő már nem adta könnyen magát, többször előzgettük egymást, és egymás mellett is futottunk, de pár száz méter után nem bírta, és mindketten leszakadtak. Elég nagy előnyt gyűjtöttem az egyenesre visszafordulásig, és csökkentgettem is a tempót, mert már nagyon nem esett jól, és ez is elegendőnek tűnt az első hely megtartásához. Igazából még így is egy kínszenvedés volt, főleg a végén a kis emelkedő, nagy szerencse, hogy nem kellett hajráznom, képtelen lettem volna rá.

Az első kilométeren megint nem mért az óra, utána meg olyan magas a pulzusom, mintha 4 percesekben futnék

Másodikként számomra váratlanul a legutóbb is második helyezett férfi futott be, úgy tűnik nagyon belassultak a végére, és sikerült befognia őket. Örülök, hogy sikerült megnyernem, ugyanakkor nagyon lehangoló, hogy ennyire rosszul ment. A tempó már az elején elég gyenge volt, de még azt sem bírtam tartani, a 4:30-as átlag borzasztóan elkeserítő. Közben pedig olyan magas volt a pulzusom, mintha 4 percen belüli tempóban futnék... Ez a betegség miatt most nagyon nem fest reális képet az felkészültségemről, de sajnos a 4 perces tempó a 10k-n amúgy is eléggé elérhetetlennek tűnik 1 hét múlva. Persze eleve nagy fába vágtam a fejszémet, viszont a felkészülés féltávjánál még teljesen reális volt ez a célkitűzés. Aztán a felkészülés második felét nem csináltam rendesen, a közelgő OCC-re álltam rá, ami egyébként végül nagyon jól sikerült. De nem lehet egy seggel két lovat megülni... A tempóm teljesen eltűnt, gyakorlatilag a második felkészülési szakaszban a gyömrői versenyt leszámítva nem volt jó tempós futásom, hiába próbáltam az utóbbi hetekben az intenzív edzésekkel felpörögni. Úgy érzem, hogy az első szakasz végén jobb formában voltam, az azóta eltelt negyed év pedig még szintentartásra sem volt jó.

Viszont más idő meg nem érdekel. Egy sima PB-t nem akarok futni. Az nem hoz kicsit sem lázba. Oda fogok állni a rajthoz, és bele fogok adni mindent, megpróbálom megfutni a 4 percest, akkor is, ha tudom, hogy hatalmas fejreállás lesz a vége. Mert szinte biztosan az lesz. De nem bánom, ha elbukok, a lényeg, hogy ne úgy jöjjek el, hogy meg sem próbáltam. A hiba egyértelműen a felkészülés közbeni ultrázás volt, ez egy újabb megerősítés arra vonatkozóan, hogy hosszú távra kell tervezni, és komolyan kell venni a felkészülést, nem lehetnek benne elhajlások. Ezzel együtt nagyon hasznos volt ez a fél év, most végre teljesen tisztán látom, hogy mit szeretnék a futástól, és azt is, hogy hogyan érhetem el. Már várom a versenyt, nagyon jó lesz, azt se bánom, ha hányásig fajul, oda akarom tenni magam :)

Gábor Úton

Wizz Air Budapest Félmaraton 2018.

Első félmaratonom a Wizz Air volt 2016-ban, és tavaly is lefutottam, de idén már nem terveztem. Őszre célversenyként félmaratont, vagy 10k-t akartam, végül az általában túl meleg szeptember miatt esett ki ez a verseny, és választotam az októberi 10k-t. De még nem ereszt...

Úgy tűnik, ez a félmaraton nem akar elengedni, nem neveztem, mégis ott leszek harmadszorra is a rajtban. Hogy hogyan? Sose veszek részt nyereményjátékban, nem szeretek sorsolásokon izgulni, most viszont volt egy olyan kihívás a sportoljma.hu-n, hogy az a 10 ember aki először fut össze 100 km-t, kap ingyen nevezést. Na, az ilyesmi már sokkal inkább lázba tud hozni, ahol inkább a teljesítményen múlik valami, mint a szerencsén. Igazából azért nem vettem túl komolyan, nem borítottam ész nélkül az edzéstervet, hogy gyorsabban összejöjjön. Akkoriban egy hét alatt épp megvolt egy százas, de ennyit sokan futnak, így nem is gondoltam komolyan, hogy benne lehetek az első 10-ben. Aztán mégis, úghogy az idén sem hagyom ki azt a félmaratont, ahol először futottam le ezt a távot, ezúton is köszönöm a sportoljma.hu-nak a lehetőséget. Az OCC után kicsivel több, mint egy héttel persze nagy csodákra nem számítok, de azért 4:50-es tempóban bekezdek, aztán meglátjuk mi lesz, ha végigbírom negatív splittel, egy PB még összejöhet.

Egyértelműen érzem még a fáradtságot a lábaimban az OCC miatt, és tegnap az átmozgatás helyett is fullban nyomtam a kretént, csak hogy a lehető legrosszabb állapotban álljak rajthoz. Mindezek ellenére az 1:40-es időt teljesen reálisnak látom, hiszen edzésen laza tempóban könnyedén futok 1:45-öt, ez meg mégicsak verseny lesz, kicsit oda kéne tenni. Végül faragtam hangyányit a terven, 4:45-ös kezdő tempóra gondolok, a távot pedig 3 részre osztva, 7 kilométereneként még 5 másodperceket tervezek gyorsulni. Így van B meg C terv is, ha nem annyira menne a gyorsítás :) Gyömrői futókkal együtt megyünk a versenyre, de szétválunk, mindenki megy a kis dolgára, majd a cél után találkozunk. Most először a csomagmegőrzőt is igénybe veszem, igazából tök jó, nem tudom eddig miért idegenkedtem tőle. A kettes zónából vágok neki, rég rajtoltam ekkora tömegből, elég furcsa is.

Sokan vagyunk, nem kevesen

Viszonylag könnyedén elkerülöm, hogy az elején túlzásba essek, szépen felveszem a tervezett tempómat. A tömeg persze szokásosan össze-vissza tempóban fut, 4 és 6 perces között szerintem minden van, teljesen reménytelen találni egy bolyt, vagy legalább egy embert, akivel futhatnék. A rajt utáni visszafordítót követően vagy 6 kilométert futunk nyíl egyenesen a rakparton, meglehetősen eseménytelen ez a szakasz, minden szuper jól megy. Itt ugyan végig süt a Nap, de a korábbra hozott rajt nagyon jó döntés volt, még így se fázunk, később sokkal rosszabb lett volna. Két visszafordítóval jövünk fel a rakpartról, még mindig elég nagy tömegben vagyok, nem volt éppen ideális, viszont jó a zene (AC/DC Higway to Hell, mi más?) :D Hogy ne kelljen túl sok információt megjegyeznem, a frissítési tervet a tempótervhez igazítottam, 7 kilométerenkét egy zselé a gigantikusan bonyolult terv. Előveszem az egyik zselét, hamarosan biztos lesz pont, és a tempót is átváltom 4:40-re. A frissítés probléma és lassítás nélkül megy, eddig minden a terv szerint alakul.

Az első nehézség az Árpád-hídra felmenetelkor jelentkezik, a nagy tömegben a visszafordítót nagyon nem ideálisan sikerül abszolválnom, ráadásul eléggé emelkedik, a tempó tartása így duplán nehéz. Fel is megy a pulzusom küszöb fölé, ami még elég korai, ezért egy kicsit, úgy 5-6 másodpercet lazítok a tempón. A pont szemből sütő Nap is igen kellemetlen itt, de szerencsére nem tart sokáig. A Margitszigetre egy jó kis lejtőn futunk le, és bár jó nagyot kanyarodunk, az ív jól adja ki, kifejezetten élvezetes. A szigeten jó végigfutni, fás, árnyékos, egyenes és sík, szépen rendeződik a pulzusom is, meg én is. Majd jön a hídra felvezető emelkedő, ez újra felnyomja a pulzusomat küszöb fölé, de most már ez nem olyan nagy probléma, hamarosan elérem a verseny 2/3-át, onnan meg már átléphetem. A híd után hallom a frissítőpontot a rakparton, mi viszont még északi irányba indulunk el, azaz egy ideig távolodunk tőle, de azért előkészítem a zselét. Nincs nálam semmi a maradék egy zselén kívül, amit a rövidnadrágomon lévő egyetlen, hátul lévő zsebébe tettem, ez alapvetően nem okozna problémát, most viszont már egy kicsit dekoncentrált vagyok, és sikerül elejtenem miközben kiveszem. Gyorsan visszamegyek érte, de ez a kis megállás, visszafordulás, felvétel, majd gyors tempóra állás eléggé rosszul esett.

Még eléggé feszülten érem el a visszafordítót, amivel lefordulunk az alsó rakpartra, de legalább már nem vészes a tömeg, jól tudok befordulni. Próbálok kicsit gyorsítani, mert ennek a kilométernek már 4:35-ös tempóban kéne mennie. Éppen 15 kilométernél van a frissítőpont, ami előtt meg is ettem a zselét, így már csak egy jó pohár víz kéne. Szokásosan, lassítás nélkül veszek el egy vizet, de az előttem lévő teljesen váratlanul megáll, és ahogy hirtelen megpróbálom kikerülni balra, a jobb lábam egy eldobott poháron és a vizes aszfalton kicsúszik, és egy hatalmasat esek. Gyorsan felpattanok, első gondolatom, hogy szereznem kell egy új vizet, mert mind kiborult, de közben eléggé meg vagyok ijedve, hogy esett-e valami komolyabb kár a bal térdemben, ami elég nagy ütést kapott. Megvan az új víz, meg is iszom, fáj valamennyire a lábam, de úgy tűnik nincs baj, és izmom se húzódott meg. A bal könyökömnél viszont ömlik a vér, de ez most kicsit sem érdekel, az nem zavar a futásban. Még terepen is nagyon ritkán esek, kell pár perc, mire elhiszem, hogy ez most egy aszfaltos versenyen történt :)

Az eséssel tulajdonképpen nem vesztettem túl sok időt, viszont így röviddel a zselé elejtése után ez most teljesen megtört fejben. Nem is tudom felvenni a 4:35-ös tempót, 4:40-ben ragadok, és elég hamar fel is adom a próbálkozást. Nyilván fáradok már, de azért ha fejben minden rendben, akkor ez még semmi problémát nem okozna, most viszont az eddigi felhőtlen, lazának tűnő vidám futás egy pillanat alatt szenvedéssé válik. Alig két kilométer múlva már a 4:40-et se akarom tartani, 4:45 körülre lassulok. Nagy nehezen eljön a 20. kilométer, amitől a legjobban tartottam, itt fordulunk vissza, és megyünk fel a Szabadság hídra. A városligeti fejlesztések miatt most teljesen más a pálya, mint tavaly, akkor féltáv körül volt ez a híd a másik irányban, most meg a legvégén, ami viszont közös, hogy megint itt szenvedek a legjobban. Már csak 5 perces tempóban vagyok képes átfutni Budára, viszont a tavalyival ellentétben nincs itt minden veszve, sikerül 4:40-re visszagyorsulnom, és ezzel a tempóval végigfutnom a világ leghosszabb célegyenesén. De tényleg, nem jó, ha már egy kilométerről látod a "Már csak 100 méter van hátra" kaput. :)

Határtalan boldogság! Legalábbis mögöttem :)

A hivatalos időm 1:40:15 lett, azaz javítottam az egyéni legjobbamon még úgy is, hogy finoman fogalmazva nagyon nem optimális állapotban álltam rajthoz. Ez bíztató, mivel jövőre ezen a távon vannak nagy terveim, amint sikerül 10k-n 40 perc alá jutnom, a következő lépés a félmaratoni 1:30 lesz. Ki tudja, ha marad a korai rajt, akkor talán pont ezen a versenyen :) A jól eltalált tempótervnek köszönhetően a pulzusgörbém elég szép lett, és a végén jelentkező nehézségek ellenére sikerült negatív szplittel futni, amit azért inkább neveznék egyenletesnek: 50:08 vs 50:07 :) Jó volt ez a verseny, örülök, hogy végül mégse maradt ki.

17-nél hibás mérés miatt esik le a pulzus, amúgy egész jó lett, kicsivel talán mehetett volna intenzívebben

Gábor Úton