Futapest - Csömör 2018.

Futottam már 2 éve az év végi csömöri Futapestes versenyen, de akkor még a hosszabb távot választottam. Azóta nagyon sok minden megváltozott, már eszembe se jutna arra nevezni, de egy kis versenyzés már nagyon hiányzott...

Szeretem a Futapestes versenyeket, elég jó mezőny szokott lenni, ilyenkor meg, amikor már semmilyen verseny nincs, még jobb. Amit viszont nagyon nem szeretek, az az állandó késés a rajttal, meg a rajt előtti pillanatokban a folyamatos előre araszolás. Most a szokásosnál is sokkal rosszabb volt a helyzet a nagyon sok versenyző miatt, és bár nagyon örömteli, hogy rengeteg gyermek is volt, de ők még inkább próbáltak előre jutni a rajt előtt. Persze én is szerettem volna viszonylag elölről indulni, de minden másodperccel 5-10 hellyel hátrébb kerültem, így már én is araszoltam előre... Nagyon nem jó így rajtolni, ezt valahogy meg kéne oldani.

Hátul a tömegben

A tömeg miatti kis bizonytalanság után kegyetlenül kilőttünk, nyilvánvaló volt, hogy túl gyors lesz ez, de annyira hátul voltam már, hogy nem bírtam nem menni. Sikerül szépen araszolnom előre, de a tóhoz érve még mindig elég sűrűn vagyunk, az összeszűkülő úton kisebb ütközések is előfordulnak. A tó mellett már egész jó helyen futok, és még sikerül is előznöm párat. A tótól elkanyarodva egy kis emelkedő következik, elég hepe-hupás talajjal, be is lassulok, de meglepő módon gyorsabb maradok az előttem lévőknél, meg is előzöm őket. Ekkor közvetlenül Staicu Simona mögé kerültem, amin nagyon meglepődök, de abban is biztos vagyok, hogy közel se fut teljes erőbedobással.

Az emelkedő tetejére érve viszont mintha kicsit elfogytam volna, nem tudok akkorát gyorsítani, mint a többiek, pedig még csak másfél kilométer telt el. Itt a talaj elég jó lett, majdnem sík is a terep, mégse tudok olyan tempót futni, mint amit vártam, és vissza is előznek, akiket az emelkedőn hagytam le. A lejtőn még rosszabb lesz a helyzet, megint nagyon nem fekszik nekem a talaj, néhány lépésnél még a bal bokám kicsit meg is fájdul. Azért ez elég vicces nem kevés terepfutással a hátam mögött, bár az utóbbi időben valóban csak aszfalton futok. Itt kifejezetten sokan előznek meg, ami nem meglepő, ha ugyanolyan tempóval futok a lejtőn, mint az emelkedőn... Visszatérve az elején futott útra tartom a helyem, de a végén azért még két kisfiúból az egyik lesprintel :) Így lettem 27., ami persze elég rosszul hangzik, de nem olyan vészes, sok jó futó gyűlt itt össze. Sajnos a pulzusomat 5 perc után már nem jól mérte az óra, de szerintem nem tudtam teljesen kifutni magam, valahogy nem volt elég levegőm, és talán túl is voltam öltözve. A 4:16/km-es átlagtempóval vegyes érzéseim vannak, nem tűnik nagyon rossznak, de annyira nem is voltak rosszak a körülmények. Mindenképp érdemes volt elmenni, kellett már egy kis verseny, és a tapasztalat sem árt ezeken a tempókon.

Mindenkinek futásban gazdag új évet kívánok! :)

Gábor Úton

SMAFU őszi futam 5k

Ismét egy helyi verseny, és mivel legutóbb megnyertem az 5k-s távot, illendőnek gondoltam megvédeni a "címem" :)

Az egy hét múlva esedékes 10k verseny előtt az 5k-s táv teljesen illik az elképzeléseimbe, és mivel mostanában nem nagyon akarnak menni sem a tempó, sem a résztávos edzések, remélem versenykörülmények között ki tudok hozni magamból valami értékelhetőt. A pálya szinte teljesen sík, szántóföldi utakon vezet, és száraz is, szóval ez a része rendben van a dolognak. Ami viszont nincs, hogy a hét közepén már azt hittem kigyógyultam a mindenféle kórságokból, de aztán egyre rosszabb lett, most épp egyáltalán nem kapok levegőt az orromon keresztül. A bemelegítés is rosszul esik, nem is erőltetem sokáig. Eléggé gyengének érzem magam, nem is tervezek most elszökést, meglátjuk a többiek hogy futnak, aztán majd alakul, de igazából az se lenne nagy baj, ha valahol hátul csak végigkocognék.

Óvatosan is rajtolok el, viszont azért sikerül az élen haladó csoporttal elmenni, és az első kilométer után már csak négyen maradunk, 3 férfi, és egy lány, így a dobogó szinte biztos. A kicsi lejtővel együtt is elég szolid, 4:11-es ezer lett, és már lassulunk is, 4:20 kürüli tempóra állunk be. A második kilométer után van egy visszafordító kanyar, az előző futamon második helyezett kezd leszakadni, én a 3. helyen futok, a lány vezeti a sort. Alapvetően azt tervezem, hogy csak a végén próbálok elmenni, ha egyáltalán kitart addig az erőm, de néha ingadozik a tempó, nagyon belassulni meg nem akarok. Az új terv az lett, hogy 3 kilométernél bepróbálok egy kis iramváltást, hogy lássam mit reagálnak rá. Először megelőztem a srácot, ő nem nagyon ellenkezett, de maradt szorosan mögöttem, egy kanyar után pedig a lány mellett is elmentem. Na ő már nem adta könnyen magát, többször előzgettük egymást, és egymás mellett is futottunk, de pár száz méter után nem bírta, és mindketten leszakadtak. Elég nagy előnyt gyűjtöttem az egyenesre visszafordulásig, és csökkentgettem is a tempót, mert már nagyon nem esett jól, és ez is elegendőnek tűnt az első hely megtartásához. Igazából még így is egy kínszenvedés volt, főleg a végén a kis emelkedő, nagy szerencse, hogy nem kellett hajráznom, képtelen lettem volna rá.

Az első kilométeren megint nem mért az óra, utána meg olyan magas a pulzusom, mintha 4 percesekben futnék

Másodikként számomra váratlanul a legutóbb is második helyezett férfi futott be, úgy tűnik nagyon belassultak a végére, és sikerült befognia őket. Örülök, hogy sikerült megnyernem, ugyanakkor nagyon lehangoló, hogy ennyire rosszul ment. A tempó már az elején elég gyenge volt, de még azt sem bírtam tartani, a 4:30-as átlag borzasztóan elkeserítő. Közben pedig olyan magas volt a pulzusom, mintha 4 percen belüli tempóban futnék... Ez a betegség miatt most nagyon nem fest reális képet az felkészültségemről, de sajnos a 4 perces tempó a 10k-n amúgy is eléggé elérhetetlennek tűnik 1 hét múlva. Persze eleve nagy fába vágtam a fejszémet, viszont a felkészülés féltávjánál még teljesen reális volt ez a célkitűzés. Aztán a felkészülés második felét nem csináltam rendesen, a közelgő OCC-re álltam rá, ami egyébként végül nagyon jól sikerült. De nem lehet egy seggel két lovat megülni... A tempóm teljesen eltűnt, gyakorlatilag a második felkészülési szakaszban a gyömrői versenyt leszámítva nem volt jó tempós futásom, hiába próbáltam az utóbbi hetekben az intenzív edzésekkel felpörögni. Úgy érzem, hogy az első szakasz végén jobb formában voltam, az azóta eltelt negyed év pedig még szintentartásra sem volt jó.

Viszont más idő meg nem érdekel. Egy sima PB-t nem akarok futni. Az nem hoz kicsit sem lázba. Oda fogok állni a rajthoz, és bele fogok adni mindent, megpróbálom megfutni a 4 percest, akkor is, ha tudom, hogy hatalmas fejreállás lesz a vége. Mert szinte biztosan az lesz. De nem bánom, ha elbukok, a lényeg, hogy ne úgy jöjjek el, hogy meg sem próbáltam. A hiba egyértelműen a felkészülés közbeni ultrázás volt, ez egy újabb megerősítés arra vonatkozóan, hogy hosszú távra kell tervezni, és komolyan kell venni a felkészülést, nem lehetnek benne elhajlások. Ezzel együtt nagyon hasznos volt ez a fél év, most végre teljesen tisztán látom, hogy mit szeretnék a futástól, és azt is, hogy hogyan érhetem el. Már várom a versenyt, nagyon jó lesz, azt se bánom, ha hányásig fajul, oda akarom tenni magam :)

Gábor Úton

Auriga Erdei Futóverseny

Tavaly a szülinapomon talpi bőnye gyulladás miatt nem nagyon ment a futás, így nem is jöhetett szóba, hogy versenyre menjek, de azért nem maradtam mozgás nélkül, túráztunk egy jót a magas-Tátrában. Az idén viszont minden szuperül alakul, ráadásul vasárnapra esik a szülinapom, így már csak egy megfelelő versenyt kellett találjak. Nem volt túl nagy a kínálat, főleg, hogy sík pályát és 10 kilométernél rövidebb távot kerestem, végül csak az Auriga Erdei Futóverseny Sorozat V. fordulója jöhetett szóba Szolnokon. A korábbi eredménylistákat átböngészve úgy láttam, hogy szokott indul néhány hozzám hasonló gyorsaságú futó is, lesz kivel versenyezni. Sajnos elég későn értünk oda, így a rajtszámátvétel után nem maradt időm a tervezett bemelegítésre, még 5 percet se futogattam, repülőből talán ha kettő fért bele, de már ezekből kiderült, hogy jó állapotban vagyok, a lábaim mennének nagyon. Fogalmam se volt, melyik táv mikor indul, a rajtolók közt állva kérdezősködtem, hogy most ki jön, aztán kiderült, hogy az ovisok és a gyerekek után mindenki más (2,75; 5,5 és 11 km-es távok) egyszerre rajtol.

Elszánt fejjel próbálok javítani a nem túl előnyös rajtpozíción

Mire rájöttem, hogy most jön rajtom, már nem volt időm helyezkedni, így a bal szélen, valahol a harmadik sor környékéről indulok, és ez nagy hiba volt. Ha egyértelműen viszonylag az elejére várja magát az ember, akkor be kell állni az első sorba, nem szükséges feleslegesen nehezítenie a saját dolgát. Széles mezőn rajtolunk, viszont 100 méter után már egy jóval keskenyebb erdei úton jön a folytatás, ezért a későbbi előzési nehézségek miatti félelmemben kilövök a rajtnál, hogy oda már az élmezőnyben érjek. Ez sikerül is, de az ehhez szükséges 3:20-as tempóról életbevágó volt, hogy mielőbb lelassítsak. Épp megfelelő helyen vagyok, olyan 6-8-an lehetnek előttem, és a 3:50-re viszavett tempómmal elkezdek lassan leszakadni. Úgy gondolom, hogy ennél gyorsabban biztosan nem menne végig, még az 5,5 kilométer is hosszú tud lenni, nem szabad túlvállalni az elejét. Alig 500 méter után már át is lépem az anaerob küszöbömet, ezt nagyon korainak találom, és kicsit meg is ijeszt, ráadásul az előttem lévőkhöz is közeledni kezdek, úgyhogy lassítok még egy picit, de végül így is előzés lesz. Az első kilométer végén úgy tűnik mindenki beállt a tempójára, befagytak a viszonyok, a pulzusomat leszámítva, ami még mindig töretlenül felfelé mászik. A pálya erdőben futó részei egyébként ideálisak, viszont ahol elhagyja, ott kicsit göröngyösebb mezei ösvényen, a tűző napon vezet, ami nem nagyon esik jól.

Féltávnál, előzés előtti pillanat

A második kilométerben már a 180-at is átlépi a pulzusom, ez már olyan magas érték, amit legutóbb akkor láttam, amikor épp jól elfutottam a versenyt :) Hát nem mondom, voltak kétségeim rendesen, érzésre is kezd már kellemetlen lenni, de egy hármas utolsó tagjaként futok, őket nem nagyon szeretném elengedni. Kicsivel amúgy is csökkent már a tempóm, amiből egyértelmű lett, hogy nem fog menni a 4 perces átlag, szóval mégis jobb lesz, ha inkább a túlélésre törekszem. Mivel a közvetlenül előttem futó is lassul, hamarosan ketten maradunk, és úgy 10-12 másodpercnyire leszakadunk. Épp féltávnál járunk, amikorra összegyűlt egy kis erő bennem, meggondolom magam, és egy kis tempóváltással az előzés mellett döntök. Ezen a versenyen elég egyértelmű, hogy most járunk féltávnál, mivel az első kör végére értünk a kettőből. A legrövidebb távnak itt vége is, a 11 kilométereseknek meg még három van vissza. A legelejéről viszont már leszakadtunk annyira, hogy nem tudhatom ki melyik távon fut, úgy saccolom, hogy valahol a 6-8. hely környékén lehetek. Az előzés után nagyjából tartom a tempót, és lassan elkezdek felzárkózni, de nem túlságosan erőltetve, mert már nem igazán érzem jól magam. A pulzusom folyamatosan 180 felett, a gyomrom ég mint a pokol tüze, kívülről meg a Nap perzsel, kevés a levegő, igazából egyedül a lábaim bírnának még nagyobb tempót, minden más részem azt súgja, hogy lassítsunk már le végre. Tartom magam, de amikor már csak egy kilométer van hátra, és meg kéne indítsam a tervezett támadást, hátra nézek, és megnyugszom: nincs látótávolságban üldöző. Ez egyrészt biztonságos teret adna egy támadáshoz, hiszen ha el is rontom, még mindig lenne annyi előnyöm, hogy a helyezésemet megtartva érjek be. Másrészt lazításra is késztethet, ha az ember elengedi az előtte futó utolérésének a lehetőségét. Végül nem csinálok semmit, kicsit még csökken is a tempóm, azaz a második lehetőség mellett döntök, a távolság újra növekedik köztünk. Igazából az futott át az agyamon, hogy a legjobb esteben is ötödik helyért nem éri meg még jobban szenvedni... 400 méterrel a cél előtt azért elkezdek gyorsítani, de ez csak a szokásos hajrá, ezen a ponton már túl késő ekkora lemaradást elkezdeni ledolgozni.

Befutó

A helyszínen csak a dobogósok nevei derültek ki, a többi helyezést nem lehetett megtudni, mert idézem: "nincs ahhoz technikánk, majd 1-2 napon belül fent lesz a neten". Mondjuk hogy mit értettek ezalatt, azt el nem tudom képzelni, szerintem papírral és ceruzával is megoldható egy eredménylista, de mivel az előzetes nevezéssel az egész teljesen INGYENES volt, így igazából egy szavam se lehet. Végül azzal a tudattal mentem haza, hogy kb. 6-8. helyezett lettem. Hétfőn felkerültek a netre az eredmények, és mit látok? Negyedik lettem, és alig 9 másodperccel maradtam le a dobogóról! Hát mit mondjak, eléggé felhúztam magam rajta, bár nyilván egyáltalán nem biztos, hogy meg tudtam volna előzni a srácot, de ha tudom, hogy a dobogóért megy a harc, biztosan másképp döntök a kritikus pillanatban, és akkor a "legalább megpróbáltam" tudattal zárhatnám le magamban ezt a versenyt. Így meg marad, a "hagytam elúszni a dobogót" lezárás, amit bennem nem ment fel az sem, hogy nem voltam tudatában. Most jó alapos leckét kaptam arról, hogy egy versenyen nem lehet kiengedni, végig kell küzdeni, és minden lehetőséget meg kell ragadni, pláne, ha még különösebb kockázata sincs. Nem baj, ha elbukunk, de legalább meg kell próbálni. Az 5,5 kilométeres távon 22:39 lett a hivatalos időm, ez 4:07/km-es átlag, ami bár elmarad a remélt 4 percestől, a párás meleget, és a mezei talajt figyelembe véve jónak tűnik. Nem tudom eldönteni, hogy egy kicsit elfutottam-e az elejét, a lassuló tempó erre utal, viszont a második körben úgy éreztem, hogy kissé pihentetem magam, valószínűleg azért ment volna ez még gyorsabban. Ugyanakkor a pulzusgörbén brutál értékek vannak, sose futottam ilyen magas pulzussal, létezik, hogy még ennél feljebb is mehetett volna? Ha viszont kicsit elfutottam, egy lassabb kezdéssel gyorsulóra futva jobb időt érhettem volna el? Vagy ilyen hőmérsékleten, ilyen intenzítással hiába kezdenék 10-15 másodperccel lassabban, a túlmelegedés miatt akkor sem lettem volna képes annyit gyorsulni, hogy átlagban jobb legyek? Ezek a kérdések keringenek bennem, és arra jutottam, hogy hasonló körülmények között megérhet egy próbát a lassabb kezdés, negatív splitre törekedés. 3 hét múlva indulok egy 7k-s versenyen, gondolom ott is jó meleg lesz, akkor kipróbálom, aztán meglátjuk hogy alakul. Remélem jól :)

A futás Strava-n: https://www.strava.com/activities/1644258951

Kövess Facebookon is! https://www.facebook.com/gaboruton/