A botrányosan rosszul sikerült Vivicittás futásom utáni két hétben vajon tudtam csodát tenni, hogy két, egymás utáni napon lévő 5k-s versenyen ne égjek be teljesen? Ha a 72,7 kg-os mérlegelést nézem, akkor nem igazán :)
K&H esti futás, ez nyáron tök jól hangzik, nem? Kellemes hűvös estén futunk a naplementébe boldogan, vagy valami ilyesmi, de mindenképp jobb az időzítés, mint a délben rajtoló Vivicittán. Érdekes módon viszont a déli rajt 30 foka ezúttal hűvösebbnek bizonyult, mint az esti 6 órás 33 fok, hát ez nem jött össze, majd legközelebb. A Nap is még magasan, tűz, ahogy kell, úgyhogy a bemelegítéskor mindenképp rápróbálok a tervezett tempóban egy 1000 méterre, hogy lássam, mennyire reménytelen a helyzet. Nem szállt el a pulzusom, maradt 170 alatt, szóval maradtam a tervnél. A terv rém egyszerű volt, megpróbálok 4:40-es tempót felvenni az elején, és azt végig kitartani. Optimistán, de rendkívül kiszáradva tartok a rajtzóna felé, úgyhogy kerestem a BSI-s rendezvényeken mindig több helyen is előforduló ivóhelyet, de nem látok hirtelen, úgyhogy egy szervezőtől kérek segítséget. Nem biztos benne, de szerinte a túloldalon van valahol, viszont már csak kb. két perc a rajtig, megszán, és szerez nekem egy kis palack vizet. Nagyon jó fej volt, és az a srác is, aki meg a szemétté váló üveg eltüntetésében segít, mert hát nyilván nincs kuka a rajtban, mindenki más már rég megoldja a problémáit ekkorra, csak én szerencsétlenkedek itt, köszönöm a türelmet a rendezőknek :)
 |
| A gyömrői különítmény :) |
Pillanatokon belül el is rajtolunk, de nagyon lassan, szűk a sáv, és valahogy nem indulnak meg előttünk, pedig pont hogy a túl gyors kezdés az általános. Mondjuk elég sokan álltak előttem, akik ránézésre nemigen tudnak nemohgy 5, de még 7 percen belüli tempót se, amivel amúgy az égvilágon semmi baj sincs, csak mindenki használja a saját zónáját, ne rontsuk el egymás szórakozását. Ahogy lesz tér, szépen felveszem a tempót, az első km-en minden jól megy, könnyen tartom, a pulzusom is barátságos. Szokás szerint nem tudok senkivel sem együtt futni, pedig annyira jó lenne, de ahhoz előrébb kéne kerüljek a mezőnyben. Épp a második kilométer kezdetén fordulunk vissza az Andrássy úton, ez is elég jól megy, de azért itt már kicsit oda kell figyelnem a tempó tartására. A végén visszaérünk a Hősök teréhez, ahol újra kapunk kis szurkolást, ez egyébként tök jó, érdemes lenne többször ilyen visszafűződő útvonalakat kitalálni, hogy többször lássuk a szurkolókat, szerintem nagyon sokat hozzátesz az élményhez. A következő ezresben viszont elkezd szúrni az oldalam, nem tudok mit tenni, innen túlélésre játszok. Elég erős bennem az akarat és az elszántság ahhoz, hogy most ne adjam fel, hogy csak épp annyit lassítsak, amennyit tényleg muszáj, egy picivel se többet. Érzésre a verseny második fele mintha tíszer hosszabb lenne az elsőnél, de tartom magam, és ahogy enyhül a fájdalom, azonnal gyorsítok. Itt most ez a lényeg, fejben helyre kell tennem magam, újra meg kell tanulnom küzdeni a végsőkig. Még egy kis hajrára is futja, na persze nem kell 3 perces ezresekre gondolni, de ami most bennem volt, azt kiadtam magamból. Így a nem túl acélos 24:34 (4:55/km)-es eredményemmel is teljesen elégedett vagyok, bár a pulzus szerint mehetett volna jobban, de amíg kövér vagyok, és beszúr az oldalam, addig nem nagyon fog menni :) Viszont gyakorlatilag azonnal megpróbálhattam újra, mivel alig 15 óra múlva újabb 5k verseny jön Monorierdőn.
Reggel egy csomó eső esett, egészen jó a hőmérséklet még a rajtkor is. Itt bőven van elég hely, jó helyre is állok, szépen, visszafogottan sikerül a rajt. Az első kanyar után kisüt a Nap természetesen, de azért nyilván így is sokkal jobb, mint tegnap este. Az első kilométer jól tellik, az elejét nagyon elfutók nagy részét meg is előzöm, aztán meglepetésemre zenés pont jön, "nem táncolsz jobban, mint én" szól, röhögök magamban, első UB-n lett nagy sláger a csapatban, imádom :) Még nagyobb meglepetésemre aztán befordulunk az erdőbe egy kis körre, itt azért kicsit nehezebben megy, de még egy utolsót előzök itt. A harmadik kilométerben újra a nyílegyenes, enyhén emelkedő aszfalton futunk, érzésre jól megy, de nyilván kicsit lassultam, nagyon lassan maradok is le az előttem lévőtől. A fordítónál szembe jön az élmezőny, most sokkal messzebb vagyok tőlük, mint két éve... A fordulót ezúttal nem vétem el, és az oldalam nem szúr be, mint tegnap, így a lejtőn egész jó tempót tudok felvenni, kezdek visszazárkózni az előttem lévőre, és a versenyző el is kezd motoszkálni a fejemben. Az utolsó 800 méterre gondoltam felgyorsíthatnék 4:20-ra, hátha meg tudom előzni, de sajna nem sikerül, nem bírom, na mindegy, tartom akkor a helyet. A legvégén azért kicsit hajrázok, helyezésben nincs jelentősége, de legalább sikerül 24 perc alá bemenni, ami sokkal jobb, mint amire számítottam! Jól volt :)
Nincsenek nagy tanulságok, két hét alatt érzékelhetőt javulni nem lehet, viszont elrontani igen, szóval teljesen elégedett lehetek most ezzel a két versennyel. Érdekes, hogy a második versenyen még jobb időt is sikerült futnom, 23:53 (4:47/km) lett a vége, ami kilométerenként 8 másodperccel jobb, holott a pálya is nehezebb volt, de úgy tűnik a kellemesebb időjárás többet jelentett. Ami az igazán fontos, hogy nekiálltam a rendszeres edzéseknek, és egy felkészülési terv is elkezdett körvonalazódni, aminek fő célja a november 13-i félmaraton lesz. Egy hónappal előtte van a maraton, addig elsősorban alapozó edzéseket fogok végezni, amiből remélhetőleg egy egyéni legjobbhoz közeli maratont meg tudok futni, aztán jöhet a félmaratonra kihegyezett felkészülési szakasz, aminek a végén meg akarom dönteni a legjobb időmet ezen a távon. Ennyire rossz formában ilyen optimista tervekkel lehet sokan hülyének néznek, de higgyétek el, a 16 hét sok idő, és nem volt még olyan régen a tél, amikor edzésen, 160-as átlagpulzussal, azaz a versenytempómnál 10 ütéssel alacsonyabb terhelésen könnyedén másfél percen belülre közelítettem a legjobbamhoz. Mondjuk akkor gyorsabb tempót toltam edzésen 25 kilométeren, mint most 5k versenyen, na mindegy :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése