K&H félmaraton

Az időjárás szempontjából kedvező időpont és a teljesen sík pálya ideálissá teszi ezt a versenyt egy jó félmaratoni száguldásra. Már tavaly is szerettem volna indulni itt, de akkor a korona miatt sajnos elmaradt. Idén viszont nem, ráadásul ettől a versenytől vártam, hogy a nyár közepe óta tartó felkészülésem gyümölcsét egy PB-ben arathassam le.

A nagy célomat, hogy még az idén megdöntsem valamelyik egyéni legjobbamat végül már a maratonon elértem, emiatt kicsit le is eresztettem. Két tökéletesen sikerült hétvége után nagyon boldog voltam, és túlságosan belefeledkeztem önmagam ünneplésébe, ami miatt jelentősen csökkent a motivációm a kemény munka iránt, kicsit mintha céltalanná váltam volna. Pedig ez csak egy állomás, nem szabad túl sokat örömködni, mert közben a forma meg nem javul :) A maraton után elég volt a szokásos hétfői pihenőnapon kívül csak egy plusz nap henyélés, és már tudtam is rövid könnyűeket futni, amihez kedvem is volt. Már a maraton utáni héten is sikerült 50 km felett futnom, aztán a következő 2 hét 70 fölöttiek voltak, jó időeredményekkel a feladatosoknál, de már egyre többször volt szenvedős az elindulás, mentálisan kezdtem teljesen kifáradni, aztán sikerült egy kemény pályaedzéssel a végén fizikailag is teljesen kicsavarnom magam. Ezután úgy döntöttem, a maradék két hét már inkább szóljon a regenerálódásról, ennyi idő alatt úgysem lehet igazából fejlődni, felesleges erőlködni, viszont ha túltolom, akkor az egész eddigi munkát tönkreteszem.

A verseny

A Siófokra érkezésemkor az autó szerint 3 fok a hőmérséklet, és kiszállva éreztem is, hogy tényleg nincs az a nászéjszakai forróság. Egyedül jöttem a versenyre, amit nem nagyon szeretek, mert a cuccokkal mindig csak gond van. Mondjuk pont a BSI versenyeken ezzel nem igazán szokott probléma lenni, kiválóan szervezett a csomagmegőrzés, de most nem találom a rajtszámon a szokásos megőrzős csíkot, meg is ijedek, hogy nem is lesz? Aztán megtalálom, de a hideg miatt nyilván sokáig várok az átöltözéssel, és persze mindenki más is, így nagyon hosszú sorok alakulnak ki. Jobb híján sorbanállás közben próbálok bemelegíteni, ami mondhatni nem túl optimális, és a verseny előtti szokásos mosdólátogatást sem tudom megejteni, teljesen esélytelen már a sorra kerülés. Nem túl sokáig vártam a wc sorban, de még így is elég későn állok be a rajtzónába, az órám nem is találja meg a GPS jelet a rajtig.

BSI versenyen olyan fotó, amin csak én vagyok, hihetetlen :)

A kis órám adatai nélkül "vakon" indulok meg, de ez még legfeljebb csak egy kis idegeskedésre adhatna okot, úgyis a hivatalos kilométer jelőlők számítanak, az időt meg tudom mérni. Viszont hirtelen beszűkül a pálya, és egy nagyon sűrű tömegben találom magam, még senki se tudta felvenni a saját tempóját, így össze-vissza fut mindenki, és próbálja kikerülni az időnként felbukkanó oszlopokat, egyéb tereptárgyakat. Az órám 5 perces tempót mutat, az még ráadásul igen lassú, előrébb kellene jutni, valahogy kikeveredni a tömegből, rendkívül stresszes az egész helyzet. Próbálom összeszedni magam, de egyszercsak elhagyjuk az első kilométert, ami szerint viszont nagyon nagy a tempó, ez teljesen megzavar, mert közben érzésre meg lassúnak tűnt. Legalább a tömeg szétoszlik, sokan lemaradnak, és széles lesz az út is, nyugodtan rá lehet állni valami tempóra. Persze nem tudom épp mennyi az annyi, a második kilométerjelzésnél viszont pontosan nyomom az órát, innen már legalább az előző ezres tempóját tudni fogom, az is valami. Ki is derül a harmadik kilométer után, hogy nagyon gyorsan kezdtem, és a gyomrom is elég rossz. Elkezdek ezeken rágódni, ami nem igazán segít a helyzeten. Gyorsan felidézem az UB-n és a maratonon bevált pozitív gondolkodásos módszert, szerencsére sikerül is gyorsan kiüríteni a fejem, és csak a futásra koncentrálni. Hirtelen mindn szép és jó, beállok a megfelelő tempóra, nem érzem megterhelőnek, jól esik a futás.

A rajt után még nagyon nem voltam egyedül

Bence szurkolása tovább növeli az örömömet, gyorsan fogynak a kilométerek, és eljön a tervezett két zseléből az elsőnek az ideje. Ez a művelet hatalmas bénázásba fordul, persze nem a zselé bevitelével volt a gond, azt már eleget gyakoroltam, hanem egyszerűen képtelen voltam futás közben felvenni a vizet. Valószínűleg a hideg miatt annyira elgémberedtek az ujjaim, hogy a normál körülmények között meglehetősen egyszerű művelet se ment. Kénytelen voltam végül megállni, és úgy inni, ami semmilyen szempontból sem jó, de főleg fejnben tud nagyon kizökkenteni. Valahogy mégis sikerül nem túlzottan elkeserednem, és a feltáruló Balaton látványa is nagyon feldob, imádom ezt a tavat! Hosszan futunk a parton, közben egy lány csapatot érek utol lassan, kicsit be is állok mögéjük. 44:59-nél elérjük a 10k-t, pont 4:30 az eddigi átlagom, elég jól megy, elégedett vagyok. A tempó viszont ingadozni kezd, úgyhogy elkezdem előzgetni őket, és amikor már épp előre állok, egyikük visszaelőz. Mi történik?

"Köszi a sprintet!", Szívesen, de miről is van szó? :)

A csapat előzése miatt már így is kicsit gyorsabb voltam, mint szeretném, de ez még joban megzavar, akaratlanul is tovább gyorsulok. A kapunál jön meg a válasz, nekik itt volt a verseny vége, és nyomtak egy hajrát, ki is állnak, hirtelen szinte mindenki eltűnik, aki körülöttem volt. Feltűnnek viszont teljesen új arcok, és gyanúsan lassúakat is előzgetek, teljesen elbizonytalanodom, hogy jó helyen vagyok-e egyáltalán? Lehet elvétettem valahol a pályát, és nem az én távomnak megfelelő helyen vagyok? Eleve 3 körösnek kéne lennie, de már megvan a féltáv, nem értem ezt. Teljesen kiesek a ritmusból, ami miatt az oldalam is erősen elkezd szúrni, na már csak ez hiányzott... Mint kiderül, végülis tényleg hiányzott, hogy valamai elterelje a figyelmem: elkezdtem totálisan rákoncentrálni a légzésre és az állandó tempó tartására, ami elég hamar lenyugtatott, és a korábbiakkal ellentétben most még működött is, viszonylag hamar csökken a fájdalom, elmúlik a szúrás. Ez hihetetlen, eddig azt hittem nem lehet elmulasztani!

Ez még valószínűleg az első körben készült

Újra nagyon élvezem a futást, szépen előzgetek folyamatosan hasonló tempójú futókat, valószínűleg jó helyen vagyok. Teljesen üres lesz előttem a pálya, és eljön a második frissítés ideje is. Most már szándékosan megállok, akármenniyre is elveim ellen való, inkább nyugodtan csinálom meg néhány másodpercnyi veszteség árán, minthogy elrontsam, és felidegesítsem magam. Így persze nincs is probléma, viszont közben visszaelőz egy nagyobb csapat. Gondoltam egy kilométeren belül megelőzöm őket, de nemhogy ez nem történik meg, még csak nem is közeledem. Többször is próbálok tempót váltani, de nem sikerül, már eléggé érzem a lábaim, úgy tűnik a határon vagyok, kicsit elfutottam az elejét. Egészen a legvégéig erőlködök ezen, de tényleg nem megy, még a végső hajrára sincs erőm, elfogytam.

Ez már tuti a másodikban, hajráznék, de nem tudok

Még örömködni sincs erőm

Verdikt

A célvonalon 1:36:05-nél futok át, ami jelentősen, több mint 2 perccel jobb az eddigi legjobbamnál! Amikor 16 hete elhatároztam, hogy elég volt a hullámvölgyekből, írok egy rendes edzéstervet, és azt végre is hajtom, akkor olyan rossz formában voltam, hogy szinte lehetetlennek tűnt nemhogy a PB, de még egy félmaraton lefutása is. Azóta több mint 1 000 lefutott edzés kilométer került a lábaimba, sok-sok hajnali keléssel, hogy még munka előtt meglegyen a napi penzum. A hétvégi henyélések helyett hosszú futások vártak, és közben állandó éhezés gyötört, hogy a baromi nagy súlyfelesleg legalább egy részétől megszabaduljak, és mindez meghozta az eredményét! A verseny rendkívül jó sikerült, bármennyire is nem úgy tűnik a beszámolómból, igazából a gondok csak a fejemben voltak, meg a verseny előtti előkészítéssel, ezeken még dolgoznom kell. A lábaim, meg úgy az egész testem jól dolgozott, jó volt a tempó elképzelés, csak pontosabban kellene tartanom, kilengések nélkül, és akkor nem lenne még ennyi kellemetlenség se. Ja és a versenypályát, frissítőpontokat is be kéne tanulni verseny előtt, azt hittem 3 körös lesz, közben meg kettő volt, tipikus Gábor. Nagyon sokkal jobbat nem tudtam volna futni, ha az elején kicsit lassabb a kezdés, talán egyenletesebb (első 10k 4:30/km, teljes verseny 4:33/km) lehetett volna, de legfeljebb pár 10 másodperccel jobb időt tudtam volna kihozni, azon meg nem érdemes ezen a szinten elmélkedni, ha jól edzek, pár hét alatt fejlődök ennyit. Az átlagpulzusom 169 lett, pontosan ugyanannyi, mint az előző legjobbamkor, de mindkettő hideg körülmények közötti, előtte ősszel 172-es is volt. Sajnos a félmaratonjaimról nincsenek jól összehasonlítható adataim, valahogy ez a táv sose sikerül jól, ez az első, amire komolyabban rákészülve normális körülmények (nem forró, nem jeges) között tudtam futni, és viszonylag rendben is ment. Szerintem ezen a versenyen fel fogok még bukkanni :)