A Covid előtt minden évet a Zúzmara félmaratonnal kezdtem, de már 2019-ben beláttam, hogy semmi értelme ezen a pályán szinte biztosan rossz talajviszonyok között a félmaratoni távot erőltetni, rövidebb távra, vagy váltóra terveztem átállni. 19 végén viszont épp nagyon mély gödörben voltam, nem ment a futás, nem akartam versenyezni, így a 20-as végül teljesen kimaradt, a 21-est meg a Covid vitte el.
Végül a páros indulás mellett tettem le a voksom, mivel az eredménylistákat nézegetve úgy látszott, hogy az nem valami népszerű a gyors futók körében, akár még valami eredményt is el lehet érni. Párnak Csillát szemeltem ki, akivel a 2019-es és 2020-as UltraBalatonon futottunk egy csapatban, jófej, gyors futó, és még egy utcában is lakunk :) A félmaraton után kicsit leeresztettem, meg a zabálás is elhatalmasodott rajtam, amik nem igazán tettek jót a formámnak. Közben viszont január 4-én új időszak kezdődött a futós életemben: hosszú keresgélés, tervezgetés, családi engedélyeztetés, és munkaidő átvariálás után végre rendszeres edzésekre járo Csömörre! Már az első néhány alkalom után biztos voltam benne, hogy pontosan ezt kerestem, és hogy nagyon sokat fog segíteni a fejlődésemben. Persze majd meghaltam az első edzéseken, szóval csodás volt :) A versenyig nyilván nem sokat javultam már, és Csilla is nagyon szabadkozott, hogy nincs top formában, meg télen se futott még versenyt, nem tudja mire számítson, így különösebb elvárások nélkül indultunk neki.
A táv nem pontosan felezve van, 9,8 km az első futóé és 11,3 km a másodiké. Mindkettő tartalmaz egy lovis kört, a különbség pedig kint, az aszfalt úton van. Első páros versenyünk, úgyhogy vakarjuk a fejünket, hogy hogy is kellene ezt jól csinálni? Én vállaltam a hosszabbat, és szerencsére a váltópont közel van a rajthoz, de a 3 fokos hőmérséklet miatt nagyon nem mindegy, hogy mennyi időt kell kint töltenem futásra készen állva. Azon gondolkodtam, hogy egy dzseki maradhatna rajtam, amit váltáskor átadok, de végül inkább mindent leadtam a ruhatárba, lesz, ami lesz.
A rajtnál érdekes szurkolónak lenni úgy, hogy én is versenyben vagyok, hamar el is kap a gépszíj, és megkezdem kint a bemelegítést. Meglepően meleg van a napon, egyáltalán nem fázok, bőven elég a karszár. A váltóponton állva persze már nincs nagyon melegem, de egy kis mozgással kezelhető a dolog, Siófokon sokkal rosszabb volt, a napsütés csodákra képes. Feltűnnek az első futók, szuper tempóban száguldanak el, szurkolok nekik, főleg a szintén UltraBalatonon volt csapattársamnak, Bencének, aki meglepően elöl érkezett, nagyon örültem neki. Az érkező váltóknak viszont nem annyira, mert szinte mind vegyes, azaz a mi kategóriánk. Hát ma itt meghalnom nem kell, nem fogunk dobogós helyért küzdeni, az már most biztos.
Hamarabb érkezik Csilla, mint vártam, de valami fura a futásában, ahogy közeledik látom, hogy nagyon matat valamivel. A rajtszámot kell átadni váltáskor, azon van a chip, amit övre szereltünk, hogy a lehető legegyszerűbb legyen a dolog. Viszont a fülesének a vezetéke teljesen összegabalyodott a rajtszámtartó övvel, kell pár másodperc, amíg kibogozzuk. Ráérünk, nem fog ezen ma semmi se múlni, és egyébként előrébb láttam még lassabb váltásokat is, szóval elsőnek teljesen rendben volt ez. Nekilódulok, közben próbálom magamra szerelni az övet, de a rajszám már félig lejött róla, na most én is elég hülyén nézhetek ki. Sehogy se sikerült visszatenni a helyére, végül valahogy begyűröm, hogy ne lifegjen, aztán ideje lenne most már a futásra fókuszálni. A verseny előtt úgy saccoltam, hogy a formám kb. 4:40-re elég, esetleg 4:30, ha jól rápihenek, és mivel elég lazára vettem a hetet, utóbbi tempót terveztem be. A kezdés persze szokásosan túl gyors, visszaveszek, de így is 4:21 lesz az első kilométer, tovább lassítok, bár a pulzusom meg eléggé rendben van. Erősen eseménytelen az egész futás, az elején még szurkoltam Bencének, amikor szembe jött, aztán a mezőny végével volt egy kis közös futásunk a rajt/cél területnél, majd kezdődött a végtelen mennyiségű kanyarok pályája, de se hó, se jég, se sár, semmi izgi. A pálya egyértelműen idén volt a legjobb, az időjárás is tökéletes, már féltávnál levettem a fejemről a csősálat, és a karszárakat is lehúztam, mert majd megsültem. Viszonylag egyenletesen futottam, nem erőltettem, a pulzusom végig 170 alatt volt, semmi meghalás, feltámadás, egyszerűen futottam egy jót.
Bencével bandázunk kicsit a verseny után, negyedik helyezett lett a félmaratoni távon, brutál jó eredmény, a 3:50-en belüli tempó meg egészen elképesztő! Közben jön az eredményhirdetés, és a férfi páros kategóriánál ledobta az agyunk a szíjat. Egyszerűen nem hittük el, hogy milyen időket hallunk, mert ezek szerint jobb időt futottunk a második helyezett férfi párosnál! Ezt meg hogy? Ellenőrzöm az eredménylistában, és bakker, tényleg így van. Úgy tűnik nem csak én találtam jó ötletnek a vegyes párosban való indulást, hanem kb. mindenki más is, így fordulhatott elő, hogy a vegyes kategóriában 3:58-as átlagot kellett futni a dobogóért, míg a férfi páros dobogójához meg elég volt 4:40-es, aminél Siófokon jóval jobbat futottam egyéniben... A párosok között abszolútban kilencedikek lettünk, vegyes kategóriában meg nyolcadikak, mert a saját kategóriánkon kívül csak egy férfi páros futott jobbat. Az igazsághoz viszont hozzá tartozik, hogy ez az idő két éve is kevés lett volna, és ez teljes mértékben rajtam múlt, Csilla még gyorsabb is volt, mint amire számítottam, én kéne 4:15-ön belül fussak a megfelelő eredményhez. Na és akkor jövőre mi várható? Mindenki jól rámegy a férfi párosra, és újra könnyebb lesz a vegyes? Vagy a többiek is így gondolkoznak, és minden változatlanul marad? Esetleg mindkét kategória brutál erős lesz? Megannyi izgalmaz kérdés :)
 |
| Itt valami furát kérdeztek, már nem is emlékszem :) |
 |
