Annyi sok jó verseny van, de talán nem véletlen, hogy néhányra rendszeresen visszajárok. Nem, nem csak azért mert a Wizz Air volt az első :)
A Wizz Air volt az első aszfaltos félmaratonom 2016-ban, és szuperül sikerült, a következő évben már a 100 perccel próbálkoztam, de még sikertelenül, aztán 2018-ban nem neveztem, de kaptam egy nevezést, és tök jót futottam (pont 100 perceset), 2019-re pedig lettek volna nagy tervek, de erősen füstbe ment, elindulni se volt kedvem, kocogás lett, poszt sem született. Egy mondatban, vagyis egy jó hosszú mondatban elmesélve ennyi a története az eddigi kapcsolatomnak a Wizz Air félmaratonnal. Eddig minden futó évemben indultam, valahol nagyon szeretem, a helyszín, a kiváló rendezés, a hangulat miatt, ugyanakkor a szeptemberi időpont még túl meleg, és a hidak okán a pálya is hullámosabb az ideálisnál. A katasztrófálisan alakuló idei évben nem is mertem a félmaratoni távra nevezni, sőt, még a 10 kilométer is soknak tűnt, legalábbis ahhoz, hogy izomból lefussam. Rövidebb táv viszont nincs, versenyre meg most már menni kell, na jó, maradhat :)
Mire jutottam formában április közepe óta?
Az októberi 5k-ra szerettem volna egy a körülményekhez képest jó formát elérni, amihez igazából a futás része eddig rendben is volt a felkészülésnek. Azon kívül viszont semmi sem az igazi, a rengeteg kilométer ellenére sikerült híznom a fogyás helyett, és semmi kiegészítő erősítést, jógát sem sikerült csinálnom. Augusztus közepéig szépen tartottam a nagy mennyiséget, a laza tempó egyre jobban ment, folyamatosan éreztem a fejlődést. Aztán elkezdtem próbálkozni kicsit gyorsítani, ami sajnos meglepően rosszul alakult. Ráadásul nem is egy problémával kerültem szembe: az egyik gond az volt, hogy ha tempósabban akartam futni, akkor egyszerűen nem bírtam "hosszabb" távon a futást jóval küszöb alatti pulzussal se (itt még csak 2-3 kilométerről beszélünk), és még a lábaim is eléggé elfáradtak, amire ennyi kilométer után azért nem számítottam. Bár meglepő volt, ekkor még optimista maradtam, gondoltam nagyon gyors lesz a javulás, ahogy ráállok a gyorsító edzésekre, és emiatt a mennyiségről is lemondtam, hogy nehogy túlhajszoljam magam. Viszont a másik gond még rosszabb állapotot tárt fel: ahogy valami "komolyabb" (4:40...) tempót, kvázi résztávot próbáltam futni, úgy ellszállt a pulzusom, mint a fene, és érzésre is rettenetes volt, egyértelműen a hordó hasam okán. Be kellett látnom, hogy itt már nagy csodák nem lesznek, a sikertelen fogyás megpecsételte a dolgot, ezen pár hétnyi résztávval jelentősen javítani nem tudok. Esélyessé vált, hogy le sem tudok futni 10 kilométert normálisan, ezért innentől csak a hosszabb, 10k körüli tempó futásokra koncentráltam.
Végre tömeg!
Szuper érzés újra ennyi hasonlóan hülye ember közt lenni! :) Persze régen minden jobb volt, a maszkozás, a nyilatkozatkitöltés, a lázméregetés fura új részei egy versenynek, és bár elsőre úgy tűnhet, sokan jöttek, nekem rögtön az tűnik fel, hogy szinte alig vagyunk a korábbi évekhez képest. Jóval kisebb a rendezvény által elfoglalt terület is, a wc-knél nem kell sorba állni, mondjuk utóbbinak örülök, de kb. ez az egyetlen pozitívum azon kívül, hogy lehet egyáltalán versenyezni. Összefutok gyömrőiekkel, reggel a félmaratonon futottak, dumálgatunk kicsit, kezd világos lenni, hogy mennyire is hiányzott már ez az egész! :) Némi bemelegítés után a rajthelyhez közelítve a rajtszámom miatt beterelnek az 1-es zónába, persze nem onnan fogok indulni, a kettes végefeléről tervezem, jelenlegi formámban ez a realítás. Itt még jobban látszik, mennyire kevés az induló, talán ha tucatnyian vannak az 1-es zónában, a 2-esben is csak vagy ötvenen. Nincs angol nyelvű buzdítás, gondolom nincs kinek, a határzár miatt nem sok külföldi versenyző lehet, de amúgy is valahogy lagymatagabb az egész. Mindenki maszkban áll, ez is tök szürreális, de ezek a dolgok legalább egy ideig elterelik a figyelmem arról, hogy közben árnyékban is 31 fokig kúszott fel a hőmérséklet...
A verseny
A rajt így is elég érzelemdús, első verseny idén, és akár az is könnyen lehet, hogy jó darabig az utolsó. Bolond idők járnak. Nincsenek nagy terveim, egy 4:40-es tempóra gondoltam, edzésen egy hete 4:55 ment, szóval ezzel kezdeni versenyen biztonsági játéknak tűnik. Megy is a tempó az első kilométeren, nem érzem rossznak, de a pulzusom felszalad 170-re, ami nem jó jel. Kezd eléggé zavaró lenni az irtózatosan tűző Nap, a rakparton ez kifejezetten nem jó, mivel ugye viszonylag kevés a fa (=nincs), pontban délben pedig még a fal sem vet árnyékot. Ahol mégis van 20 centinyi árnyék a fal mellett, oda majdnem mindenki besorol, és szinte a falnak simulva futunk. A 3. kilométer végére, valahol az Erzsébet hídnál, még mindig a rakparton eléri a pulzusom a 178-at, ami egyértelműen a verseny végét jelenti, ez már jóval a küszöböm fölött van, nem lesz sokáig tartható. Még a negyedik kilométert viszonylag jól megcsinálom lent a rakparton, de ahogy kanyarogni, emelkedőket leküzdeni kell, vége van, kicsúszok 5 perc fölé, és egész 5:30 körülig kell lassítsak, hogy egyáltalán eljussak a célig. Innen már csak végigkocogok. Valószínűleg ennél kicsit jobban is erőtethettem volna, de a meleg miatt annyira rosszul éreztem magam, hogy nem mertem. A cél előtt egy srác megelőz, bár semmi jelentősége, de nem hagyom magam, egy rendkívül élvezetes sprintet vágunk a végén, pontosan egyszerre érünk célba, és egy nagy pacsival zárjuk a versenyt. Őrült jó érzés volt ez a vágtatás a végén, mert elég nagy csalódás volt a teljesítményem, és legalább ezen a 100 méteren úgy érezhettem, hogy végre futok.
Verdikt
A hivatalos eredményem 52:17 (5:14/km) lett, amire egyszerűen szavakat se találok, még a legrosszabb rémálmomban se gondoltam volna, hogy nem sikerül négyessel kezdődőt futni. Ami még durvább, hogy ezzel a szégyenletes teljesítménnyel 64. lettem, tavaly Vivicittán 524. helyre lett volna elég, és a 10 perccel jobb idővel is csak 86. lettem. Nem csak kevesebben voltunk, a mezőny is jóval gyengébb volt, ami fura, azt gondolnám, hogy erősebbnek kéne lennie a mezőnynek, mert hogy akik komolyabban futnak, azok nem hagyják ki a versenylehetőségeket, de ezekszerint valamiben tévedek. A verseny előtt stabil 57 volt a Running indexem, ami 45:50-es (4:35/km) eredményt jósolna, ebből is azt gondolom, hogy a 4:40/km-es (46:40) terv nem volt annyira elrugaszkodott. A déli rajt 31 fokban, tűző napsütésben biztos nem segített, de vajon csak ennyi lett volna a probléma? Annyira felhúztam magam, hogy este kimentem, és futottam egy 50 percen belüli (4:56/km) 10k-t mindössze 162-es átlagpulzussal, ami 10-el alacsonyabb a gyorsabb tempó ellenére, szóval messze nem maximumon (bár ézésre azért nagyon erős volt, nem vagyok biztos benne, hogy ment volna gyorsabban, mégha a pulzus engedte is volna). Szintemelkedés elvileg több is volt benne, mint a versenyen, valós különbség csak a napsütés hiánya volt, nagyrészt tényleg ez okozhatta a csúfos bukást. Ami azért mégiscsak furcsa, jópár versenyt futottam már ilyen körülmények között, nyilván mindig ront az eredményen valamennyit, de messze nem ennyit.
 |
| Ilyen volt a versenyen a pulzusgörbém |
 |
| Ilyen pedig az esti futáson.Nem kicsit jobb a gyorsabb tempó ellenére... |
Végeredményben arra jutottam, hogy a rossz forma és a jelentős túlsúly miatt lehetek jóval érzékenyebb a körülményekre, de igazából a 4:40-es tempó valószínűleg amúgy se ment volna a specifikus felkészülés hiánya miatt. A Running index által jósolt eredmény leginkább egy középátlagnak tűnik, aminél lehet akár kicsit jobbat is futni, de nem ez a jellemző, hanem hogy még ezt is ki kell hozni megfelelő edzésekkel a versenyidőszakban, csak laza futásokkal ez egyértelműen nem lehetséges. Jelenleg persze nem is ez volt a cél, de ennél azért jelentősen jobbra számítottam. Bár még 5 hét van az 5k-ig, ami alatt elméltileg akár lehetséges is lenne a legjobb formát kihozni az eddigi alapozásból, de gyakorlatilag most kizártnak tartom. A gyors tempók annyira nem mennek, hogy nem is tudok olyan edzésmunkát csinálni, ami kellene ehhez. Az 57-es indexhez tartozó 22 percet (4:24/km) talán megcélozhatom, de még ezzel kapcsolatban is erős kétségeim vannak, mivel leginkább a plusz súly az akadály, azzal pedig 5 hét alatt sokat kezdeni nem lehet. A tervhez képest legalább 6 kg plusz lesz még rajtam, a kalkulátor szerint már ez önmagában 1:45 percnyi hátrányt jelent, szóval nem alaptalan, hogy a 22 perc se tűnik egy könnyű menetnek. Na majd meglátjuk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése