A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tasch. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tasch. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. szeptember 9., szerda

Svájci kalandok 3. rész - Oberrothorn 3414 m



Nem gondoltam volna, hogy 2020-ban bárhova is el fogunk jutni, de szerencsére (vagyis maradjunk inkább annyiban, hogy bátraké a szerencse :) egy nagyon jól sikerült svájci útról tudok beszámolni, ahol nem volt hiány futásban, túrázásban, hegyekben




Éjszakára megérkezett a beígért rossz idő, hajnalra a hőmérséklet 4 fokig csökkent, amire nem igazán voltunk felkészülve. Minden ruhámat magamra vettem, nyakig begubóztam a hálózsákba, így is majd megfagytam, pedig én kifejezetten szeretek hűvösben aludni, de nem úgy, hogy elfagy a lábam 3 zokniban is. Jó, nyilván a hálózsák valami legolcsóbb cucc, viszont a 4 fok se -20, szóval valami nagyon furcsa, másra nem tudok gondolni, mint hogy a sátor fém anyagából süt ennyire a hideg. A többi éjszakát inkább az autóban töltöm, ott teljesen jó, ezekkel a sátrakkal nem stimmel valami, nem volt jó döntés ilyet bérelni. Az egész napot a kempingben töltjük, végig esik az eső, még városnézéshez sincs kedvünk. Nincs ezzel probléma, jól is jön a pihenőnap, csak azon aggódunk, hogy a korábbi előrejelzéseknek megfelelően az utolsó nap is kuka, bár most már változott a jóslat, és megcsillant a remény. Úgy is tervezzük, hogy korán kelünk, ha szerencsénk lesz, időben nekivágjunk.

A kempingből látszó hegyen friss hó jelent meg

Reggeli meglepi

Minden várakozásunkat felülmúlóan szép időre ébredünk, sehol egy felhő, a levegő kristálytiszta, a sátorral szemben lévő hegyeken pedig friss havat látunk. Amíg lent eső, 3500 méteren 1-2 centi hó esett, kicsit reménykedem is benne, hogy gázolhatok majd benne. Vonattal megyünk Zermattba, nem akarjuk húzni az időt az átsétálással, így is 9 óra, mire átérünk. Elindulunk a városban, a Matterhorn minden sarkon ránk kacsint, vagyis lószart kacsingat, egyszerűen berobban az ember agyába, kétlem hogy meg lehet szokni ezt a látványt. A mobilinternetet nem sikerül működésre bírni, és a túratérkép se működik offline, pedig elvileg még otthon letöltöttem, sőt, még GPS jelet sem vesz a telefon, na ebből is csak az a tanulság, hogy jobb nem a technikára hagyatkozni. Nagyjából tudom az utat, de csak műholdképeken nézegettem felülről, ami azért elég más, és az egyáltalán nincs meg, hogy a városból merre kell indulni, gondoltam biztos egyértelműen ki lesz táblázva. Hát nincs. Végül kicsit idegesen indulunk el a szerintem nagyjából jó irányba, reméljük a legjobbakat.
Ez a pár méter volt csak sík :)

Fel, fel, fel

Szerencsére belefutunk egy turistautat jelző táblába, persze nem olyan mint nálunk, hogy különböző színekkel jelölt, ami jelent is valamit, hanem csak sárga alapon egy sétáló figura, ami bármelyik út lehet, mindenesetre nekünk most arra elég, hogy kijussunk a városból az erdőbe. Ez viszonylag hamar meg is történik, és a kellemes környezetben jó meredeken emelkedni kezdünk. Találkozunk néhány emberrel is, de ahhoz képest, hogy mennyien vannak a városban, gyakorlatilag üres az ösvény. Elég jól gyűlik a szint, főleg amikor már egy sípályán kaptatunk. Az eléggé kellemetlen sípályás szakasz után ismét az erdőben folytatjuk, sokkal barátságosabb az emelkedés is, szinte már pihentető. Az erdőből házaknál érünk ki, van itt étterem, és elég jó kilátás, meg is állunk pár fotóra.

Tufternalp étterem, "háttérben" a Matterhorn

Hegyek között

Az étteremnél hirtelen meg is szűnt az erdő, már csak elszórtan vannak fák, azok is kicsik, megérkeztünk a hegyek közé. Itt egyértelmű iránymutatást ad a tábla, és az Unterrothornig 2 óra 40 perc menetidőt jósol. Még egy jó darabig viszonylag enyhén emelkedik, aztán egy táblánál ráfordulunk a hegyre, és kezdődik az igazi kapaszkodás. A táblán egyébként az egyenesen továbbhaladó útra Tasch volt kiírva, felmerült, hogy viszafele lehet arra kéne menni, de én ezt nem tartottam jó ötletnek, mert nagyon sok plusz kilométert szedhetünk össze, hiszen Zermattól nem olyan nagyon távolodtunk el, Tasch jóval messzebb lehet még. Jó kis cikk-cakkos menet kezdődik, de kezdetben még semmi érdekes nincs benne, aztán egyre izgalmasabb lesz a terep, egyszer egy rögzített kötél is feltűnik, ami mondjuk most túlzásnak tűnik, de rosszabb körülmények között szükséges lehet. Felérve egy magaslatra (Ritzengrat) látjuk, hogy tulajdonképpen egy gerincen haladunk, és innen már első célunkat, az Unterrothornt is megpillantjuk. Sokszor szóba kerül, hogy mi legyen majd az útvonal, mert két érdekes célpont is van még talonba: a Stellisee, és az Oberrothorn. Mivel elég jól haladunk, én az Oberrothorn-t mindenképp megcéloznám, és akár még a tó is szóba jöhet, ha nem nagy kitérő, és emlékeim szerint nem az, legalábbis távban nem, de hogy mennyi szint, az jó kérdés.

Bal oldalon az Oberrothorn, ekkor még a friss hó is látszik rajta
Az Oberrothorn közelebbről, a Nap gyorsan tünteti el a havat 
A gerinc, amin végigjöttünk
Már közel az Unterrothorn csúcsa

Unterrothorn 3104 m

Hamarosan fel is érünk a csúcsra, ahol egy brutális méretű építkezés folyik, ezek a svájciak nem bírnak magukkal. Felvonóval is fel lehet ide jönni, de érdekes módon simán csak Rothorn-nak hívják, hátha sikerül összezavarodnia az egyszeri túrázónak. Van hőmérő az épületen, 5 fokot mutat, persze ebből semmit se érzünk, menet közben nincs hideg. Felveszem a széldzsekit, de inkább a Naptól akarom védeni magam, mint a hidegtől. A Tufternalptól a tábla szerint 2:40 az út, mi 2:10 alatt tettük meg, Zermattból pedig 3:30 alatt küzdöttük le a 6,9 km-t 1500 méter szinttel, szóval egész jól haladunk. Innen is elég jó a kilátás, bár a Gornergratról azért jobb volt, viszont egy kellemes ebéd elköltéséhez ez sem utolsó. Ezúttal a távcsövet is előveszem, hogy körülnézzek mi történik a nagyobb magasságokban, a havas területeken látok pár kitaposott ösvényt, és egy-két embert is, a Breithorn csúcsán még többeket pillantok meg. Jó lenne ott lenni :) Láttuk a tavat jóval lejjebb, abban maradunk, hogy akkor a következő célpont az Oberrothorn lesz, mivel ahhoz ránézésre sokkal kevesebb szintet kell lemennünk, és mégiscsak egy magasabb csúcsra érnénk fel, ami izgalmasabbnak tűnik a tónál.

Bal szélen a Gornergrat, onnan egész más a látvány, ahogy a völgybe is belátni
Stellisee, nagyon mélyen lent

Irány az Oberrothorn!

Egy sztráda szélességű úton ereszkedünk le nagyjából 100 méter szintet, hogy onnan kezdjük meg a kapaszkodást a csúcs felé. Persze nem természetes itt ez az út, ezen szállítják fel az építkezéshez az anyagokat és a munkásokat is. Lent az elágazóban egy tábla, itt lehetne elindulni a Stellisee felé, egy elég egyértelmű útvonalon az Unterrothorn körül, el se lehet téveszteni. Mi viszont tovább megyünk egyenesen, most már egy normális kis ösvényen, a hegy oldalában. Új látvány kezd feltárulni, ahogy haladunk, és már már gyanúsan kényelmes az út, mikor végre el kezdődik a cikk-cakk, aztán itt is akad egy köteles rész. Az út a csúcs közeli részt leszámítva végig jól követhető, nem különösebben nehéz, de azért a Gornergratra vezetőnél komolyabb. Mindössze 2,7 km volt a táv a két csúcs között 400 méter szinttel, kicsit több, mint másfél óra kellett hozzá, hogy elérjük a 3414 méteres magasságot. A csúcson vannak néhányan, bár gondolom nagy részük csak a felvonótól jött, legalábbis gyanús, hogy sokkal több emberrel találkoztunk 3000 felett, mint 2000-en. Nagyon szuper felérni, itt végre van rendes hegycsúcs érzés, amit nagyban segít, hogy itt nem lehet beülni egy étterembe :) A kilátásról írni felesleges, a fotók segíthetnek elképzelni, de aki járt már hegyekben, az úgyis tudja, hogy ez csak élőben az igazi. 

Le a sztrádán, szemben pedig a hegy oldalában lévő ösvényen megyünk tovább
Jobbra fent az Unterrothorn, itt balra le lehet megkerülni a Stellisee felé
Findelgletscher
Itt is volt egy kis köteles rész
Kis hangyácskák a hegyen
Na jó, lehet kicsit meredek volt
Középen az építkezéshez vezető út, az attól balra lévő gerinc volt a kedvenc részem

Az Unterrothron felülről
Azért amikor nincs felhőbe burkolva, erősen a Matterhorn uralja a látképet
Itt lehet jó szelfit lőni, az biztos
A már kihagyhatatlan fotó, háttérben a Monte Rosa és a Lyskamm

Le, fel, le

Délután 3-kor nagy lendülettel megindulunk lefele, többször bele is futunk, a cikk-cakkos rész után a Oberotthorn oldalában pedig egy folyamatos futásba kezdünk. Sok szép helyen futottam már, de 3000 méteren a Matterhornnal szemben futni igazán nem mindennapi élmény, mindenkinek csak ajánlani tudom! :) Bár mehettünk volna az építkezés útján, megspórolva 100 méter visszamászást az Unterrothornra, inkább maradtunk a biztos útvonalon. Ugyanígy megprórolhattuk volna ezt a mászást a Stellisee felé is, de ebben még több kockázat rejlett, nem tudtuk, hogy nincs-e benne meglepi hullámvasút. Térképen utólag megnézve persze jó lett volna. Maradtunk hát a már ismert útvonalon, és este 6-ra vissza is érkeztünk Zermatt vasútállomására, összesen 9 órányi túra után, amiből csak 3 óra volt a lejtmenet, pedig nem ment simán, a gyors nekiiramodás után nem mindenki bírta combbal. :) A hegyekben a távokat ugye kicsit másképp kell értelmezni, összesen csak 19 kilométer volt az út, viszont a 2000 méter szintemelkedés egy jó kis egész napos programot csinál belőle egy átlagos túrázónak. Érdekességképp az OCC-t nagyjából ugyanennyi idő alatt teljesítettem, de az 55 km volt és 3500 méter szint, persze az jóval futóbarátabb terep, itt sokkal meredekebb volt (átlagosan 104 m/km vs 64 m/km).

Jövőre ugyanitt?

Összeségében nekem nagyon tetszik ez a környék, szinte mindenre van itt lehetőség, rengeteg csúcs van, sok kezdőknek való 4000-es is, igazából az egyedüli hátrány, hogy a legmagasabb csúcs nem itt van, de az is csak 174 méteren múlik. Erősen hajlok arra, hogy jövőre ide térjek vissza, hogy 4000 méter fölé másszak, de lehet másik völgyből, Saas-Fee-felől, vagy az olasz oldalról, azt még majd kitalálom. Ami rossz volt, az a szállás választás, a Zermatti induláshoz túl messze van, még vonattal is, túl sok időt elvesz, viszont innen is lehetett volna indulni pl. az Alphubelre (4206 m). A fém sátor nekem nagyon rossz volt, de ez nagyrészt saját hiba, nem voltam felkészülve a hidegre. Nekem még ez a terep is könnyebbnek tűnt, mint a Tengerszem csúcs, úgyhogy az már biztos, hogy a Magas-Tátrába érdemes kijárni edzeni, mondjuk most már ez megint lehetetlen az újabb határzárak miatt, aztán meg jön a tél is. De nem adjuk fel :)

2020. augusztus 3., hétfő

Svájci kalandok 2. rész - Gornergrat



Nem gondoltam volna, hogy 2020-ban bárhova is el fogunk jutni, de szerencsére (vagyis maradjunk inkább annyiban, hogy bátraké a szerencse :) egy nagyon jól sikerült svájci útról tudok beszámolni, ahol nem volt hiány futásban, túrázásban, hegyekben




A várható rossz idő miatt csütörtökön már kora reggel megindultunk Zermatt felé, és így is neccesnek tűnt a dolog, mivel 11:30-ra jósolta a navigáció az érkezésünket, az előrejelzés szerint délután pedig már viharok várhatóak. Emiatt egyfolytában nézegettem a navigáció által kitalált útvonalat, olyan nagyon kerülősnek tűnt, mintha otthon a google maps egy sokkal rövidebbet ajánlott volna. Erőlködtünk ezzel vagy fél órát, amíg sikerült a kompok elkerülésének kikapcsolásával előhozni azt a rövid utat. Namost itt gyanús lehetett volna a dolog, igazából az is volt, de mivel nyomát se találtuk kompos átkelésnek errefelé, megnyugtattuk magunkat. Ez egészen addig tartott, amíg egyre kanyargósabb úton haladva ki nem írta a navigáció, hogy x kilométer múlva tegyük fel magunkat a vonatra... Próbáltunk neten utánajárni ennek a vonatos szállításnak, nem túl sok sikerrel, elég nehézkesnek tűnt, úgyhogy mivel még nem olyan nagyon rég váltottunk útvonalat, gondoltam inkább forduljunk vissza. Komp elkerülése navigációban bekapcsol, újratervezés, indulás. Innen akár már sima is lehetett volna az út, két brutál szép tó (Thunersee, Brienzersee) mellett haladtunk el, aztán egy hatalmas vízesésnél álltunk meg enni, elég pazar volt a látvány.

Nem kicsi :)

Innen már sima lesz, vagy nem?

A vízesesnél beiktatott pihenő után tovább haladunk a 6-os úton, de még mindig nem sejtjük, hogy a navigáció nem vissza visz az autópályák felé, hanem talált egy rövidebb utat a hegyeken át. Igazán gyanús akkor lett a helyzet, amikor eltűnt minden növényzet, és határozottan hegyi környezetbe kerültünk. Viszont annyira szép volt, hogy nem is bántuk, több helyen megálltunk nézelődni, fotózni, ha már úgyis rossz lesz az idő, akkor legalább itt látunk valamit a hegyekből. Utólag utánanézve a Grimsel hágón keltünk át, amelynek legmagasabb pontja 2164 méteren van. Innen csodás kilátás nyílt egy kristálytiszta vizű tó (Totensee) partjáról, megérte erre jönni.




Grimsel hágó, Totensee

Szállás kérdések

Az elég nagy kitérő után megérkeztünk Randa és Tasch között fekvő "alaptáborba", ahol gyorsan elfoglaltuk a szállást, és el is indultunk gyalog Zermatt felé. Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért nem Zermattban szálltunk meg? Ennek egy nagyon egyszerű oka van, mégpedig hogy Zermattba nem lehet behajtani autóval. Most már tele vagyunk tapasztalatokkal, hogy hogyan működnek ott a dolgok, valószínűleg máshogy csinálnánk, de sajnos előzetesen annyira nehezen találtunk információkat (na jó, talán a kutatás se volt a laegalaposabb), hogy inkább biztosra mentünk, és egy kempinget választottunk másfél faluval arrébb. Van kemping Zermattban is, de oda ugye nem lehet autóval behajtani, minden cuccot meg becipelni vonattal nem tűnt életképesnek, ezt utólag is így gondolom. Igazából nem is fért volna be a sátrunk az autóba, a Randában lévő kempingben pedig láttunk fém sátrakat, ami tök jó ötletnek tűnt, de erről majd később. A kemping és Zermatt közötti gyalogos útvonaltervezés a google maps-on érdekes módon nem adott eredményt, ennél nagyobb kutatás itt sem, gondoltuk csak közel van az, majd simán átsétálunk. Vigyázz spojler: rosszul gondoltuk. Kettőkor nekivágtunk, a délutánra jósolt viharnak egyelőre még semmi nyoma.

Menni, vagy nem menni?

A kempingből az út Zermatt vasútállomásig 8 km volt, és még vagy 250 méter szint is akadt benne, mert mint kiderült Zermatt 1600, Randa viszont "csak" 1400 méter magasan van, szóval a gyalog járunk ki-be dolog eléggé nehezen kivitelezhetőnek tűnik. A Matterhornt itt pillantjuk meg először, és valami döbbenet a mérete és a kinézete! Nyilván sok fotót láttam már róla, de jó objektívekkel ugye eléggé el lehet túlozni a valóságot, viszont itt nincs rá semmi szükség, egyszerűen brutális, ahogy ez a hegy a városka fölé magasodik ezzel az összetéveszthetetlen formájával. A még mindig kiváló időjárás miatt viszont mindenképp tovább akartunk menni, de az időnk eléggé megfogyatkozott, úgyhogy meg kellett barátkoznunk a vonat igénybevételének gondolatával. Hosszas tanakodás után Riffelberg megállót választottuk, így 2582 méter magasra tudunk gyorsan feljutni, ahonnan már csak 500 méter szintet kell mászni Gornergratig. Megvettük a jegyet fejenként 38 frankért (a teljes oda-vissza út 120 frank lett volna, ami majdnem 40 ezer forint/fő!), majd maszk helyett a polar gatyámat kötöttem az arcomra, hogy fel tudjak jutni a 16:10-kor induló vonatra. Az út tök jó volt, fél órával később pedig még mindig nagyon szép időben tudtunk nekivágni a hegyeknek.

Kicsit csalok a képpel, ez 2 nappal később készült, sokkal jobb fényviszonyok között :)

Irány a csúcs!

Számomra meglepő módon az út a Gornergratra eléggé könnyű, nagyon meredeknek se mondanám, technikailag pedig semmi, gyakorlatilag egy bárki által könnyedén járható túraút. Az elején viszont indokolatlanul lihegtem, a pulzusom alig volt százegynéhány, mégis eléggé kellett kapkodnom a levegőt, ami talán attól lehet, hogy a vonattal hirtelen 900 méteres szintet megtettünk és 2500 méter magasra kerültünk, ahol azért csak kevesebb már az oxigén, sőt, ebben a magasságban igazából akár már a magassági betegség is jelentkezhetne. Szerencsére ez elég hamar elmúlik, a számomra nem túl megerőltető tempón gyorsan normalizálódik a légzésem, és nagyjából az aktuális pulzusomnak otthon is megszokott szintjére áll be. Az állomáson lévő tábla szerint 1 óra 35 perces út vár ránk, remélem tényleg kb. ennyi lesz, már 6 ez is óra utáni érkezést jelent, és a lefele út se lesz rövid. Gyorsabban haladunk, a délutánra jelzett vihar azért folyamatosan ott motoszkál a gondolatainkban, lessük is a látóhatárt, néha úgy tűnik, mitha érkezne valami, de valahogy mindig fennakadnak a felhők a hegyeken, nem jutnak be. Végül 20 perccal hamarabb érünk fel, még mindig tökéletes időben.

Riffelberg állomás (2582m)

Balra a Breithorn (4164m), jobbra a Klein Matterhorn (3883m)


Breithorn (4164m)



Riffelhorn (2927m) és Riffelsee



Gornergrat

A Gornergratról fantasztikus kilátás nyílik: közvetlenül alattunk a Gornergletscher völgye, a túloldalon pedig ott magasodnak a hatalmas négyezres csúcsok. Mondjuk a Monte Rosa masszívum (helyi neve: Gornerhorn), mely helyet ad Svájc legmagasabb csúcsának, a 4633 méter magas Dofurspitzének innen nézve rám nem tett túl nagy benyomást, a jobbra mellette lévő 4527 méter magas Lyskamm tömbje nekem sokkal jobban tetszik. Tekintetünket jobbra tovább mozgatva csúcsosodik ki egymáshoz közel a Castor (4228m) és a Pollux (4092m), majd egy időre utolsó négyezresként következik a Breithorn (4164m), amit a legkönnyebb négyezresnek mondanak, persze gondolom ez csak akkor igaz, ha a mellett lévő Klein Matterhornról (3883m) indulunk, ahova felvonóval fel lehet menni. Végül magányosan, "kis" különcként magasodik ki a környezetéből a Matterhorn (4478m), ami nyilvánvalóan a legbrutálisabb látvány a környéken :) A Monte Rosától balra még rálátni négyezresekre, de innen nézve ezek nem nyújtanak sokkoló látványt. A völgyben vonuló Grenzgletscher felülete nagyon érdekes látvány, tele repedéssel, és kis kanyargó folyóvölgyekkel. A csúcson a sziklák között találok egy kis papírt, rajta német szöveggel, természetesen azonnal beindul a fantáziám, hogy vajon mi lehet rajta? Palackposta a hegyen, titkos üzenettel? Kalózok kincsének lelőhelye? Az élet értelme? A valóság azonban majdnemhogy lehangoló: egy egyszerű receptről van szó. Ha valaki esetleg elkészítené, írja meg, hogy milyen volt :)

Rejtélyes üzenet a hegycsúcson

Áttekintő térkép a környékről. Forrás: Link

Gornergletscher és a Monte Rosa masszívum (Gornerhorn, legmagasabb csúcsa: Dofurspitze 4633m)

Lyskamm 4527m, Grenzgletscher, jobbra a Castor és a Pollux

Grenzgletscher

Balra a Pollux (4092m) csúcsa

Balra a Klein Matterhorn

Benézve a gleccservölgybe

Semmi szponzoráció, de igény, az lenne rá :)

Vissza a kempingbe

Nem nézelődhettünk túl sokáig, már majdnem fél hét, el kell indulnunk lefele, mert elég hosszú út vár ránk. Sajna az órám lemerült, így mérni már nem tudtam, utólag megnézve, a térképek alapján olyan 10 kilométert kellett megtennünk Zermattig, miközben 1500 méter szintet ereszkedtünk, és még a városban is úgy 2 kilométernyi séta várt ránk. A tegnapi hegyről lecsapatás nem múlt el nyom nélkül, bár felfele úgy tűnt semmi gond, a meredekebb lejtőkön eléggé fájt a combjaim elülső része. Igazából sétálni volt a legrosszabb, futva egész jó volt, de mivel nem egyedül voltam, alkalmazkodnom kellett, és maradt a szó szerint fájdalmasan lassú haladás. Már lent vagyunk az erdőben, amikor elkezd cserperegni az eső, de nem tart sokáig, mondjuk nem is értem miből esett, tiszta felettünk az ég. A jó hosszú lefele menet a város másik végén végződik, így az egészen keresztül kell caplassunk. Nem nagyon kívánjuk, de amúgy nagyon szép kis városka, meglepően pezsgő élettel, és igazából én is inkább leülnék most egy étterem teraszára :) Az állomásra érve nem nagyon gondolkodunk, kihagyjuk a Tasch-ig visszalévő mintegy 6 kilométernyi utat, és "mindössze" fejenként 8,2 frankért megyünk egy megállót a vonattal. Szinte már teljesen sötét van, fejlámpa persze nincs nálunk, nem lenne nagy ötlet így botorkálni az ösvényeken. Még így is marad vagy 2 kilométer a kempingig, de itt legalább aszfaltúton tudunk sétáláni, és este 10 körül meg is érkezünk.