Zúzmara 3,4k

A tavalyi sikerélmény miatt nagy kedvem lett volna az idén is versenyezni a Zúzmarán, de az 5000 méterre készülés miatt ezúttal félmaraton nyilván nem jöhetett szóba.

A másik távot, a 10k-t nézegettem, de igazából azt is elég hosszúnak tartottam, és amikor megláttam, hogy 10e forint fölött van a nevezés, hát gyorsan elment a kedvem az egésztől... Nem igazán sajnáltam sose a pénzt a nevezési díjakra, de mostanában mintha durván drága lenne itthon, amit nem igazán értek. Nagyon szeretem Budapestet, és szeretek is itt futni, de nem igazán gondolom, hogy van létjogosultsága bármilyen felárnak, nem indokolják se a helyi árak, se semmilyen kiugró tulajdonsága a versenyeknek, amik amúgy teljesen jól szervezettek, de semmi különleges. A mezőny pedig kifejezetten gyenge és szellős, a távok nem hitelesítettek, a pályákat se PB döntésekre hegyezik ki, szóval nekem egyszerűen nem igazán ér ennyit. Ha már egyszer ilyen keveset versenyzek, akkor inkább fizetek valami különlegesebb versenyért egy kikapcsolódós utazás keretében, mint a célverseny estén is: a Sevilla 5k távja World Athletic Label verseny hiteles távval, 13.60 EUR-ért, ami kb. 5e forint. El is könyveltem magamban, hogy akkor az idén kimarad a Zúzmara, de pár nappal később egyszercsak felugrott egy értesítés, hogy lesz új táv, 3,4k, ami tökéletesen passzol a felkészülésembe, és 5e forint. Ok, ennyit megér, már neveztem is, ráadásul elsőként: enyém lett az 5001-es rajtszám :)

Tavalyihoz hasonlóan így Balázzsal tudtunk együtt menni, jó hangulatban telt az idő a verseny előtt, utána pedig Lacekkal is bandáztunk. A bemelegítést viszont így is egyedül kellett csinálnom, mert a félmaraton fél órával később rajtol. Bár általában az ilyen felkészülés közbeni versenyekre nem szoktam rápihenni, hogy ne borítsam a struktúrát, most viszont valamennyire azért visszavettem, de rápihenésnek hívni így is erős túlzás lenne. Nem voltak a lábaim se nagyon fáradtat, se teljesen kipihentek, igazából olyan pont jónak tűntek a bemelegítés alatt. A dobogóesélyes futóknak egy külön csoportba kellett állniuk legelöl, mivel ott a bruttó idő számít, így egyszerre kell indulniuk, hogy igazságos legyen. Először nem is álltam be, mert volt jópár fiatal atléta srác, akik úgyis egymás közt döntik majd el a dobogót, de amikor már több olyan futó is volt ott, akiknél tudom, hogy gyorsabb vagyok, végül beálltam a csoport végére.

Lett is 2 másodperc hátrányom a rajtnál, de igazából nagyon ritka az olyan verseny, ahol ennyi számítana. Kezdőtempó tekintetében jól helyezkedtem, én voltam a leglassabb még úgy is, hogy kicsit gyorsabban kezdtem a tervnél. Hamar visszavettem 3:45/k körülire, és nagyon gyorsan szakadtam le a többiektől. Legalábbis pár száz méterig, amikor már el is kezdtek durván belassulni, én meg szépen tartva az egyenletes tempóm, egyesével megelőztem elég sok futót. Egy kilométer után kezdett ritkulni a mezőny előttem, olyan 1,4k körül előztem meg Csabit, majd az előtte lévőt, de ezek az előzések már elég brutál tempókülönbséggel történtek, mivel eddigre nagyon lelassultak a rajt sprinterei, én meg tartottam egyenletesen a tempóm.

Ekkor viszont elértem azt a pozíciót, ami előtt már csak olyanok futottak, akik nem lassultak be jelentősen, így az előttem lévőre már csak minimálisan tudtam közeledni, kicsit talán bele is ültem emiatt a versenybe. A tó előtt volt egy jobbos forduló, ahol állt egy rendező, és jelezte, hogy balra kerüljem meg. Ezzel még nem is volt gond, viszont addig tőle nem láttam a pálya vonalvezetésének folytatását, így csak ott szembesültem vele, hogy rendkívül szűken, kb fél méteren kéne 90 fokos jobbost venni, ami lehetetlen lett volna abban a tempóban. Gyakorlatilag kirepültem a pályáról a bólyák között, és jóval hosszabban, de egy sokkal kevésbé tempótörő nagy íven tértem vissza. Volt még egy furcsaság a tó partján is, itt a bólyák jobb oldalán maradva a futópályára érkeztünk, de pár száz méter után egy szervező mutogatott az előttem lévőnek, majd nekem is, hogy át kell mennünk a betonra a füvön keresztül, ami az országúti versenycipőben nem volt túl praktikus 😁 Valamikor utánunk át is pakolták a bólyákat, a levezetéskor láttuk, hogy már egyértelműen mutatták a pályát az akkor érkezőknek. A vége kicsit küzdelmesebb lett, mivel nem nagyon közeledtem az előttem lévőre, egy nagy űrben futottam, az idő meg nem számít egy ilyen random távon, szóval gondolkodni kezdtem, ahelyett, hogy nyomtam volna izomból 😆 Tudtam azért picit hajrázni, bár ez is igen rövid lett, meglepően hamar jött a kanyar után a cél.

Verdikt

Végeredményben nincs nagy jelentősége az elkényelmesedésemnek, a minimum cél egy 3:48/k tempó volt, ami a Stryde szerint és bruttó idővel is sikeresen teljesült. Most úgy tűnik, hogy ráadásul pontos volt a pálya, akkor viszont 3:44/k az igazi átlag a nettó idővel, de október óta tudjuk ugye, hogy ezt azért igen nagy fenntartásokkal kell kezelni :) Mindenképp nagyon elégedett vagyok, iszonyat hasznos versenygyakorlás volt ez, és azt is egyértelművé tette, hogy az októberi 5k nem véletlen volt, nem a Stryde mérte rosszul, bizony megvolt ott a 19:31. 🥳 A befutásnál megtudtam a szpíkertől, hogy én vagyok az eddigi legidősebb befutó, sőt, szenior korú vagyok (hát ha ez kívülről nem látszott ránézésre, csak a listában lévő születési adatokból, akkor igen jól tartom magam 🤣). Csak azt nem tudtam meg ott akkor, hogy abszolútban 5. lettem, ami egy BSI rendezvényen számomra álom kategória 🤗 Nyilván tudom, hogy azért itt nem igazán volt erős mezőny, na de haladjunk csak szépen sorjában 😆 Sajnos megint voltak technikai problémáim: a pulzuspánt nem csatlakozott a rajtban, valószínűleg a nagy tömegben túl sok a zavaró jel. Ráadásul a végefelé le is csúszott a hasamra, viszont mivel a görbe is leesik a verseny utolsó részén, valószínűleg valamikor mégis sikerült csatlakoznia a pántnak, és annak az adatai kerültek végül a rendszerbe. Az nem lenne rossz, ha valahol látszana, honnan jöttek az adatok. Kiszűrve a hibás részt, az első 2,9k átlagpulzusa 168, maxiuma 173, ami még mindig nagyon alacsonynak tűnik: korábban ugyanilyen távon 180-as átlagpulzussal és 195-ös maximummal fejeztem be versenyt. Mondjuk azután hánytam is, szóval az tényleg már a határomat feszegette. Viszont mindenképp ki kell tudni hozni ezt újra, hajrá!

Riska minimaraton 5k

Sokat változtak az év során a gondolataim ezzel a versennyel kapcsolatban: először leginkább azért neveztem be, nehogy eszembe jusson a maratonira nevezni, aztán lett belőle célverseny, ami nem sokáig tartott, a sérülésem után elveszett formám miatt a 800 méteres versenyek vették el tőle ezt a státuszt.

A szenior OB-n még az 1500 méteres táv is túl hosszúnak bizonyult az aerob edzettségemnek, és a 6 hét kevésnek tűnt ahhoz, hogy ez érdemben megváltozzon. A következő 2 hét meg amúgy is a Csapatbajnokságra való készülésről szólt, szóval inkább csak 4 hét az a 6. Az idei évre már amúgy se voltak nagy terveim, elégedett vagyok az eddigi versenyeredményekkel, már csak a mennyiséget szerettem volna felépíteni, hogy a téli alapozás magas szintről indulhasson, és a jövő év eleji szezonkezdetre legjobb formámban legyek. Persze edzések szempontjából azért képben maradt ez a verseny, legalább erre a 4 hétre, ilyen szempontból valamennyire mégis célverseny maradt. Nekem viszont egyáltalán nem, mert a 20 percen belülit esélytelennek gondoltam, és ha az nem játszik, akkor számomra csak egy örömfutás lesz.

Az edzések viszont egyre jobban mentek, ahogy egyre több lett a heti kilométer. Különösen a hétvégi tempó és hosszú futások: végre sikerült május óta először futnom mindjárt zsinórban két jó 5k tempót, és ezeket mindkétszer jó hosszúfutások követték, 3x3k maratoni tempós betétekkel. Az utolsó hosszún már kifejezetten arra kellett figyelnem, hogy visszafogjam a tempót, ilyen nagyon-nagyon rég volt! A verseny hetén kedden futott 2 kilométeres résztávok elég jól mentek érzésre, a második 4:03/k tempójú lett, ekkor kezdtem el először komolyan elgondolkodni rajta, hogy megpróbálhatnám ebben a tempóban kezdeni a versenyt, és ha sikerül negatív szplitet produkálni, akkor akár sikerülhet is végre áttörni a 20 perces határt. Ahogy teltek a napok, egyre inkább reálisnak éreztem a 20 percen belüli célt, és egyre kevésbé féltem attól, hogy egy kudarc nagyon megviselne, hiszen eddig fel sem merült, hogy a közelében járhatok. Meg kell próbálni, másnak nincs értelme :)

A tegnapi átmozgatáskor még elég fáradtnak éreztem a lábaim, de a bemelegítéskor már teljesen jól muzsikáltak. A rajthoz a zóna végére álltam, hogy ne vigyenek el magukkal, de így meg előzgetnem kellett már az elején is. Rögtön eltaláltam a 4 perces tempót, és meglehetősen könnyen is ment. Az első kilométer hibátlan volt, 4:03-nál értem el a táblát, az óra is pont ott csippantott. Nemsokára jött egy fordító, amihez még elég nagy tömegben érkeztem, nagyon megtört a tempóm, utána meg túltoltam, de lassan sikerült visszaállni. Elég zavaró volt ez is meg, az is, hogy folyamatosan előznöm kellett. A rakpartra lefele kicsit meg is toltam, majd optimistán beálltam egy srác mögé, hátha sikerül nyulat fognom. :) Sajnos csak pár tíz méteren tudtam mögötte maradni, a síkon lassult, én meg tartani akartam a tempóm. Sokkal a 2. kilométert jelző tábla előtt csippant az órám, nyomtam is egy manuálisat, valami 8:07-nél értem csak oda, ez eléggé szíven ütött! A tábla szerint egy másodperccel lassabb lett ez a kilométerem, mint az első, miközben az órám 8 másodperccel gyorsabbat mutat, és amúgy érzésre is az órának van igaza... Valahogy nem lettem ideges, inkább csak tudatosítottam magamban, hogy akkor muszáj lesz 3:55 körül tartani az óra szerint a tempót, ha bármi esélyt akarok arra, hogy 20 perc alatt legyen a vége. Végeredményben nem okozott problémát a gyorsabb tempó se, jól bírtam, de azért ott motoszkált a fejemben, hogy még nagyon sok van hátra.

A rakparton gyorsan eltellik a harmadik kilométer, az egyetlen esemény hogy hangos szurkolást kapok a csömöri csapattársaktól, aminek nagyon örülök, nem számítottam rá. Mivel az előző táblánál nyomtam egy manuális kört, a beállított képernyőn így már nem láttam az összidőt, ami eléggé felzaklatott, mert fogalmam sincs hogy állok. Egy hosszabb versenyen valószínűleg elkezdek lapozgatni az órán, ennél a tempónál viszont eszembe se jutott. Ekkor már azért a futás is kezdett kellemetlen lenni, de a lábaim jól bírták, inkább csak a hasamban volt ilyen diszkomfort érzés, és persze a pulzusom is elég magasan járt. A rakpartot elhagyva az első fordítónál nagyon megreked az előttem lévő, teljesen ráesek, még lassítanom is kell, úgyhogy mellé is vágok utána, és jól megtolom az emelkedőt, hogy a hamar következő újabb fordítóba már elöl forduljak. Azért ez eléggé rosszul esett, de innen már végig sík, és a következő fordító után kicsivel jött is a 4. kilométeres tábla. Továbbra se tudom az összidőt, és hiába tartottam a határozottan 4 percen belüli tempót, a tábla szerint megint lassabb voltam. Valahogy még mindig nem idegesít fel a dolog, talán egyszerűen túl kevés az oxigén ilyen tempónál az agyban, csak csinálom, amit érzésem szerint csinálnom kell, és majd lesz valami. Próbálok óvatosan gyorsítani, mert még azért 1000 méter is sok, és tényleg nem esik túl jól, de azt tudom, hogy nyomni kell a 19-el kezdődőhöz. Még mindig baromi ijesztő 3:50-es tempót látni az órámon, és érzésre is pengeélnek tűnik, az agyam már nagyon le akar állítani, többször is megpróbál rávenni... A 100 méter van vissza kaput látva bátrabb leszek, már csak olyan 3-400 méter van vissza, 3:50-en belüli tempóra gyorsítok, és amikor meglátom a célkapun, hogy már 19:50-nél jár az óra, olyan sprintet vágok le, hogy majd megpusztulok a célban, de így is nyilván 20 fölött volt már, mire átértem. Az órát is 20:02-nél állítottam meg, eléggé bénáztam, abban van 1-2 másodperc, de bakker, lehet, hogy pont nem lett meg? Nagyon hamar túllépek ezen, és nagy örömködésbe kezdek, mert igazából tök mindegy mi lett az egzakt végeredmény, számomra megvan a 20 perces 5k!

Verdikt

A hivatalos nettó időm végül 19:55 lett, 39. helyen futottam be, M40 kategóriában 4. lettem. Ez így viszont már tökéletes, hivatalosan is megvan a SUB20! Összességében nagyon zavaros volt nekem ez a verseny, amit viszont szerencsére elég jól viseltem, és ami még fontosabb, hogy volt erőm és tartalékom reagálni, amikor kellett. És nagyon kellett: a 2. kilométer tábla után elengedhetetlen volt tartani az óra szerinti brutál gyors tempót, és az utolsó 500 méter erőltetése, benne a 70 méter sprinttel is nélkülözhtetlen volt. A verseny után azt hittem, hogy az előzgetések miatt lett hosszabb a táv, de később megnézve az adatokat, ez elég valószínűtlennek tűnik. Az első a harmadik és az ötödik kilométer a Stryde szerint is pont 1000 méteresek voltak, a 2. 50 méterrel a 4. pedig 40-el több, ami egyáltalán nem korrelál az előzgetések gyakoriságának folyamatos csökkenésével. Másik lehetőség, hogy nem a kimért versenyíveken futottam, de itt annyira kevés volt a kanyar, hogy gyakorlatilag ez is kizárható. Az is felmerülhet, hogy a Stryde nem jól mért, de ugyanezzel az óra+Stryde párosítással eddig ilyen mérési eredmények születtek: Sevilla 42,22k -> +0,05%, NN City Run 5,02k -> +0,45%, Bécs 21,07 -> -1,9%, Szekszárd 0,80k -> 0%, 2,97k -> -1%. Szóval az eddigi biztosan hiteles pályák közül egyedül Sevillában mért többet a Stryde, mindenhol máshol kevesebbet (nem véletlen, direkt úgy kalibráltam, hogy inkább kevesebbet mérjen, mint többet), és a több is mindössze 5 tízezreléket jelent, ami már tényleg hibahatár jellegű (6 másodperc a 3 óra 20 perces időnél). Ehhez képest most 5,09k -> +1,8%, ami brutál nagy különbség, egészen biztosan nem a Stryde mérése volt most először rossz. Nyilvánvalóan a pálya nem jól volt kimérve.

Természetesen az egyéni legjobbamnak 5000 méteren a 19:55-öt számolom, ilyen szempontból mindegy mit mértem a Stryde-al. A verseny elemzése szempontjából viszont egyáltalán nem mindegy, mit tartok a helyes adatoknak. A táblák szerint ilyenek voltak a kilométereim: 4:03, 4:05, 3:55, 4:07, 3:45 = 19:55 Ehhez képest a Stryde-al elölről 5 km-t (0,00k->5,00k): 4:02, 3:55, 3:54, 3:57, 3:48 = 19:36, vagy hátulról 5 km-t (0,09k->5,09k): 4:01, 3:55, 3:55, 3:55, 3:45 = 19:31 nézve egész más kép rajzolódik ki... Az utóbbi lassan másfél évben többnyire egyedül, vagy elöl futom a pálya edzéseket, ezalatt rendkívül sokat fejlődtem a tempó belövésében, és egyenletes tartásában, most már óra nélkül, érzésre se futnék olyat, hogy kilométerenként 10 másodperceket ugrál a tempóm ide-oda. Kizárt. A Stryde-ból jövő idők viszont pontosan megegyeznek azzal, amit próbáltam futni, és amit a verseny során éreztem, úgyhogy maradjunk ennél. Az első kilométert pontosan ilyen tempóban terveztem, és mivel elég könnyen ment, bátran gyorsítottam a másodikra. A második kilométert jelző tábla volt egyértelműen a kulcsmomentum, ha itt nem lett volna ennyire sokkal, azaz 7 másodperccel kívül a pálya szerinti időm a tervezettől, hanem mondjuk a valóságnak megfelelő 2-3 másodperces előnyt látom, akkor szinte biztosan kényelmesebben, tartalékolva folytatom a futást. Viszont számomra a valóságot a pálya jelentette, azon akartam most már mindenáron elérni a 20 percet, még ha rosszul is van kimérve. Mivel innen az összidőt már nem tudtam nyomon követni, próbáltam tartani a második kilométer ijesztően gyors tempóját, majd azt emelni az utolsó fél kilométeren, hogy végül egy brutál sprinntel zártam a versenyt.

Mintha magyaráznám a bizonyítványt, nem? De hiszen nincs rá semmi szükségem, egy optimista terv volt a 20 percen belüli, és az hivatalosan is sikerült, bőven túlteljesítettem a célt úgy is! Becsapni viszont nem szeretem magam semmilyen irányba se. Pont emiatt futottam tavaly inkább Veronában félmaratonit hitelesített pályán Siófok helyett, mivel utóbbi szerintem olyan 200 méterrel rövidebb volt egy korábbi évben, és nem, nem úgy akarok javítani 1-2 percet az időmön, hogy nem "futom végig" a távot... Sajnos 5000 méteren viszont komplikáltabb a helyzet, már eleve utcai versenyt is alig rendeznek ezen a távon, hitelesítettről meg nem is tudok. Ott van persze a pálya, amin tökéletesen hiteles minden verseny, de sok ezekből sincs, amin meg el is tudok indulni, az kb. a szeniorokra korlátozódik. Szóval becsapjam-e magam azzal, hogy 19:55-öt tudok futni 5000 méteren, vagy végre kezdjek el hinni az elvégzett hatalmas mennyiségű edzésmunkában, és fogadjam el, hogy tudok én 19:31-et is, csak hajlandó kell legyek a versenyen is megszenvedni érte? Valamiért ezúttal úgy álltam a rajban, hogy hittem magamban, tényleg komolyan gondoltam, hogy tudok 20 percen belülit futni, a verseny közben pedig azt is elhittem, hogy tudok 3:55-ös tempóban futni, az utolsó kilométerben meg már semmit sem tartottam lehetetlennek! Nyilván vannak határok továbbra is, nem minden csak fejben dől el, de szerintem még a mai, az eddigiekhez képest nagyságrendileg erősebb futásom sem volt 100%, legalábbis az elsőnél 15 másodperccel gyorsabb utolsó kilométer erősen erre utal. Sajnos nem pánttal mértem, de az óra optikai méréséből származó pulzusadatain is azt látom, hogy volt még valamennyi ebben. Akárhol is van a valóság, sokkal jobb formában vagyok, mint amire számítottam, bátran magasra kell tenni a lécet! Február végén ismét Sevillában fogok futni, de most az 5k-s távot választottam, és már a minimum elvárásom az, hogy 19 percen belül lefussam. 3:48/k tempó, készülj, jövök!

Zúzmara félmaraton 2024.

Soha ne mond, hogy soha, mondják az okosok. Én annyira ezzel nem tudok azonosulni, sok olyan dolog van, amire teljes bizonyossággal rá tudom mondani, hogy soha. Viszont csak indokolt esetben használom, és szerencsére a Zúzmara félmaratonnal kapcsolatban is óvatosan fogalmaztam anno:

Szóval a 2019-es Gábor szerint az volt az utolsó Zúzmara félmaratonija egyéniben, a 2024-es Gábor viszont már tudja, hogy nem :) Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy eléggé kényszer szülte nevezés volt, mert nem találtam semmi más félmaratont ebben az időszakban. A Sevilla maraton most a célversenyem, az előtt 4-6 héttel mindenképp szerettem volna futni egy formába hozó versenyt, mivel nagyon keveset versenyzek, nekem ez különösen fontos. A zúzmara pont 4 héttel előttre esik, így ráadásul pihenő hét végén van, ami a lehető legjobb megoldás. Idén új a pálya is, nem a lovin kell küzdeni, szóval akár még jó is lehet. Aztán nevezés után - mikor máskor - elolvastam az útvonal leírását: a Megyeri hídon is átfutunk, nem örülök, de okés, viszont utána a lényeg: "A híd mindkét oldalán lépcsőkön is futunk fel vagy le"! Húú, hát azért ezen rendesen fennakadt a szemem, nem túl szokványos az ilyen betét egy utcai félmaratonin :)

A Verona félmaraton óta sajnos nem mentek zökkenőmentesen az edzések. A Budapest maratoni előtti felkészülésem alatt gyakorlatilag tökéletesen végrehajtottam a tervet, aztán utána kezdődött elvileg a Sevillai felkészülés, aminek az első négy hete a félmaratonig még mindig teljesen jó volt, a betervezett pihenőhét utána meg nyilván, de itt eléggé megakadt a dolog. Egyrészt a két hétnyi 70k alatti mennyiség kicsit ellustított, közben Edzőbá is próbált visszafogni, hogy kell egy kis pihenőidőszak, de végül a novemberben beütő havas tél adta meg a kegyelemdöfést. Próbáltam erőltetni az edzéseket hóban, fagyban is, aminek végül az lett az eredménye, hogy a csúszkálástól brutál izomlázam lett, és alig tudtam futni. Az egész december egy konstans szenvedés lett, ha csúszott, inkább terembe mentem padon futni, de ott meg a meleg csinál ki, szóval mindenhogy rossz volt. Az állandó hideg és sötét is kezdett már nagyon megviselni, elég komoly mélypontra csúsztam, de az év utolsó napjáig elért 3858 lefutott kilométer azért elégedetté tett, még akkor is, ha az is épp olyan futás volt, hogy hosszút kellett volna, de 10-nél elegem lett, és feladtam. Akárhogyis, ez 608 kilométerrel haladja meg az eddigi rekordomat, amit még 2018-ban hoztam össze. Január első hetének teljesen máshogy álltam neki, már hétfőn futottam, jól ment minden, aztán persze a második hétre meg is betegedtem kicsit. Azért majdnem 90 km összejött, és el is jött a verseny hete, lehet pihenni.

Őszintén szólva sokszor elbizonytalanodtam, hogy van-e értelme egyáltalán indulni ezen a versenyen, a januári időpont és az útvonal szinte garantálja a hatalmas szívást... Végül mindig arra jutottam, hogy ezt elsősorban egy mentális edzésnek szánom, arra meg pont jó, ha rendesen szivatós. Az utolsó napokon alakult is szépen a helyzet, kiadós havazás, utána a versenyig végig fagy, hogy még véletlenül se olvadjon el, a verseny napjára pedig a leghidegebb hajnalt jósolták -8 fokkal. Lett az -10 is, de kitartottam a rövidnadrág plusz póló karszár kombó mellett, mert elvileg gyorsan melegedni fog Napkelte után, és fagypont közelében ennél több már sok lenne. Balázs kicsit megijesztett azzal, hogy ő full hosszúban jött, pedig szintén nem fázós fajta, de tényleg gyönyörűen sütni kezdett a Nap, gyorsan emelkedett a hőmérséklet, mire odaértünk már -6, a rajtra állítólag -2 lett. Amúgy már útközben egyre jobb kedvem lett, amiben sokat segített a jó társaság, és az, hogy jelentősen kevesebb havat és jeget láttam itt Budakalászon, mint otthon Gyömrőn, sőt a legtöbb helyen teljesen száraz volt, ahol korábban sózták. A verseny előtt végre egyszer elég jól alakultak a dolgok, a bemelegítés is tök jó volt Balázzsal, csak utána a zselézére iváshoz találtam nehezen vizet, de az is meglett időben, teljesen jókedvűen álltam be a rajtzónába, semmi feszkó.

Az egyes zónában alig voltunk, így hiába akadozott az elején a kettesével rajtoltatás, még a zónából utolsóként is egy perc alatt kijutottam. Természetesen szokásosan jónéhányan baromira bekezdtek, de ezzel a rajtoltatással ez nem volt zavaró, kényelmesen elfértünk. Sokan megelőztek, de ilyenkor egyáltalán nem érdekel, a saját tempómmal törődtem, és alig 2 kilométer után már el is kezdtem a vissza előzéseket. Sose fogom megérteni, hogy egy 21 kilométeres versenyen mi értelme van az első kettőn ellőni minden puskaport, na mindegy :) Mindjárt az elején volt egy meredek felfutás a felüljáróra, de nagyon könnyednek éreztem a futást, így 4:25-ös tempóra gondoltam beállni a 4:30 körüli kezdés után. Aztán hamar jött a kellemetlen meglepetés, amikor befordultunk egy hatalmas beton placcra, ami tiszta hó volt, kicsit megijedtem, hogy innentől ilyen lesz az egész. Szerencsére csak 800 méter volt ez a szakasz, nagyrészt havas, ami még mindig jobb, mint a jég, lehet rajta futni, de azért lassít. Volt aki rettenetesen befékezett itt, szinte sétára, persze nehéz megmondani, hogy minek van értelme, elgondolkodtam én is rajta, hogy vajon érdemes-e a határon egyensúlyozni egy ilyen felkészülési versenyen, kockáztatva egy esetleges durva sérülést? Természetesen nyomtam tovább :D Újra kint a bringaúton szárazon folytatjuk tovább, és rögtön itt van egy frissítőpont, de persze ez még nagyon korai 10 percnyi futás után. Egy nyugodt hosszú egyenes után zenére mászhattunk fel a Megyeri hídra, ahol meglátva a teljesen tiszta, lesózott járdát, végképp megnyugodtam, ez olyan hosszú szakasz lesz, hogy a verseny nagy része már biztosan jól futható. Maga a híd alig emelkedik, nincs semmi szél még a Duna felett sem, nagyon jó itt futni, szép lassan előzgetek. Eljön az 5 km-es tábla 22:02-nél, eddig hibátlan.

A híd végén alig 200 méter alatt elveszítjük az eddig összeszedett szintet, aminek nem igazán örülök, hiába száguldottam le 4 percen belüli tempóval, csak pár másodperc a nyereség, sokkal többet veszítettem az emelkedőn. Aztán hirtelen egy frissítőpont, ami még mindig túl korai nekem, és a pálya legfurább része: lépcső fel a híd másik oldalára... Először izomból kettesével kezdem venni a lépcsőfokokat, de közben megijedek, hogy esetleg ezzel kinyírom a lábaim, úgyhogy a sokkal lassabb, de biztosabb módszerre állok át. A felfele 10 méter, azaz majd' négy emeletnyi lépcsőzés után nagyon hosszan tart a visszagyorsulás, de jól kezeltem fejben, és mivel se fizikailag, se a tempóval nem lett végül gond, a türelmes kivárás működött. Közben megettem egy zselét is, itt kényelmes volt, és fel voltam rá készülve, hogy inni nem fogok tudni rá, így ez se okozott gondot. A híd elhagyása újra lépcsőn történik, itt viszont már nem szórakozok, lecsapatok ész nélkül, közben 3-at előzve. Egy srác hamar visszaelőz, beállok mögé, gondoltam jó lesz kicsit huzatnom magam. Kezdetben picit erős volt a tempó, de tudtam, hogy előbb-utóbb visszalassul, hiszen eddig is közeledtem rá. Így is lett, de vagy egy kilométert tudtam mögötte futni, és még akkor sem volt igazán lassú, csak én úgy éreztem, hogy jól megy, nem akartam már 4:23-on kívülre lassulni. Beálltam előre, és hamarosan megláttam egy kukát, ahova végre kidobhatom a zselé zacsiját. Koncentrálok, hogy beletaláljak, de dobás közben a jobb lábammal jégre futok, azonnal durván kicsúszik alólam, és az idő itt egy pillanatra meg is állt... Szinte már éreztem a fájdalmat, amit a brutális becsapódás fog okozni, de valami csoda folytán szó szerint kitáncolom magam a szituációból, és még csak meg sem húzódik egyik izomom se. Kívülről is durván nézhetett ki, mert a srác mögöttem rögtön megkérdezte, hogy jól vagyok-e? Mondom minden okés, és szerencsére nem nagyon tudtam tovább filózni ezen az eseményen, elég kanyargós rész volt ez, figyelni kellett, gyorsan túlléptem rajta, ami a verseny szempontjából a legjobb. Eljött a 10. kilométer is, csak 21:44 kellett ehhez az ötöshöz, pedig volt benne komplikáció rendesen.

Ekkor jöttem rá, hogy PB közeli tempóban haladok, ami egészen hihetetlen. Jobbra kell fordulni, egy oda-vissza szakaszra, amiben brutális 180 fokos visszafordító örvendeztetett meg bennünket. Itt láttam Lacit, nem sokkal előttem fordult. Utána rögtön megint egy oda-vissza szakasz a Lupa tó mellett, majd tovább a bringaúton. Ez jóval kanyargósabb, és hosszabb is, itt már Balázst is látom szembe érkezni, jó drukkolni kicsit. A megint brutális visszafordítónál úgy láttam, nem sokat közeledtem Lacihoz, és ezután még egy kis holtpont is jött. Nem nagy, nem volt vészes, de azért kicsit visszaesett a tempóm, minden kanyarban, minden kis emelkedőn, minden kis havas szakaszon időt vesztettem. Ez az 5k kicsit lassabb is lett 21:58, de az elsőnél még mindig gyorsabb.

A kanyargósabb erdős rész az itt már hatalmas szemből érkező tömeggel megint kicsit nehezített, de kezdtem visszagyorsulni, és közben Laci lassult, így meg is előztem többekkel együtt. Amikor végre kiértünk, már kézzelfogható közelségbe került a cél, pontosan tudtam mi van még vissza. Szerettem volna gyorsulni, próbálkoztam is, de valahogy minden kilométerben volt valami, ami miatt mégis lassabb lett. Itt volt ugye újra a 800 méternyi havas, ami mindjárt két kilométert is tönkretett, ráadásul közben szemből érkezőket is próbáltam a pályára irányítani, mert nem jó fele futottak. Gyorsulás helyett bár csak éppenhogy, de ez lett végül a leglassabb 5k-em 22:05-el.

Aztán a huszonegyedik kilométer végre összeállt, a felüljáróra felfutást kőkeményen megnyomtam, és bár kezdtek izzani a lábizmaim, de utána is erősnek éreztem magam, szépen tudtam gyorsulni. Bár nem tűnik egetverőnek a 4:18-as kilométer, de ugye ennek az elején még egy nagy emelkedő volt, és a verseny utolsó 800 méterén lenyomott 3:54/k tempó mutatta meg igazán, hogy azért akadt még tartalék a végére. Ezzel mindössze 3 másodpercre csökkentettem a táv második felének a hátrányát, így bár nem lett negatív split, de nagyon közel volt: 46'13" vs 46'16". A célban szinte el se hittem, hogy ilyen könnyedén futottam meg gyakorlatilag a PB időmet egy ilyen pályán, ez rendkívül bíztató a jövőre nézve!

Verdikt

Az összidő hivatalosan 1:32:29 lett, ami alig 9 másodperccel lassabb a Veronában futott PB-mnél, hát ilyen jóra tényleg nem számítottam! Az 5 kilométeres részidőket összehasonlítva a veronai azért egy picit jobban néz ki, de ott gyakorlatilag tökéletesek voltak a körülmények, és igazából a Zúzmara részidejei is teljesen rendben vannak:

	Verona 1:32:20	Tempó	Zúzmara 1:32:29	Tempó
1-5	22'16"	4:27	22'02"	4:24
6-10	21'43"	4:21	21'44"	4:21
11-15	21'47"	4:21	21'58"	4:24
16-20	21'48"	4:22	22'06"	4:25
utolsó 1,1k	4'46"	4:20	4'39"	4:14

Kicsit aggódtam már, hogy valójában milyen formában lehetek, versenyek nélkül azért nehéz belőni, és hát voltak most a felkészülés során problémáim, kihagyásaim, a hosszú futások meg nem mentek. Az edzések nagy része is messze nem ideális körülmények között zajlik, gyakran csúszós, így nem mérvadóak a számok, bár a szárazak viszont tényleg jónak tűntek, eddig csak ezek tartották bennem a hitet, de ez a mai verseny, hát ez most mindent bizonyossá tett. Komolyan kezd beérni a bécsi fiaskó után megkezdett munka, és az is bebizonyosodik, amit mindig is sejtettem, csak nem sikerült igazán sose kipróbálnom, hogy a megfelelő konzisztencia és a mennyiség növelése eredményezhet szintlépést. Úgyhogy megnyomom a maradék 4 hetet, ami után Sevillában tényleg felkészülten, nyugodtan állhatok rajthoz! Nagyon hiszek benne, hogy most a közben nevet kapott Sevilla π projektnek megfelelő 3:14-es tervezett célidő sikerülni fog, de igazából már az sem annyira érdekel, ha nem, mert tudom, hogy megvan bennem ez az idő, akkor is, ha esetleg egy rossz napon épp nem jönne ki. Sajnos a maratoni ilyen szempontból nagyon nehéz táv, nem lehet sűrűn próbálkozni, épp ezért Sevilla után valószínűleg átállok 5-10 km körüli programra, amúgy is mostanában megint jobban lázba hoz a gyorsabb futás :) Hajrá!

Budapest Maraton 2023.

A célverseny

Az idei évem fő versenyének ezt a maratonit szántam, és a szerintem nagyon sikeres felkészülést követően mindenképp komoly javulást vártam a 2021-ben elért egyéni legjobbamhoz képest. Mindent pontosan megterveztem, 3:19 körüli időhöz szükséges tempóval kalkuláltam, amiben volt lehetőség kis lassulásra a második felében, hogy még úgy is meglegyen 3:20-on belül. A frissítést is alaposan átgondoltam, 6 zselét terveztem, 2 sótabit, és még szőlőcukrot is vittem magammal, ha a végén nagyon rosszul lennék. A frissítéshez a kezemre még a frissítőpontok helyeit is felírtam, tényleg soha nem álltam még felkészültebben egy maratoni rajtjában. Az előzetes armageddon jelentések természetesen nem jöttek be, a rajtra szinte tökéletes futóidőben került sor, felhős, 15 fok, és már nem is esett, szél nem volt jelentős.

A kettes zóna elejére álltam, kicsit féltem, hogy túl gyorsan fogunk kezdeni, hát ennek most kivételesen pont az ellenkezője történt. Elég rendesen feltartottak az első kilométereken, amit egyáltalán nem értek, gyakorlatilag csak 1-es rajtzónásoknak kellett volna előttem lennie 4:30-on belüli tempóval, én meg 4:43 körül szeretnék haladni, és nem tudok. Kicsit lassú lett így az első két kilométer, de ezt végülis nem bántam, próbáltam nyugodt maradni. Minden jól ment, a várhoz kapaszkodás se volt gond, 4 kilométernél ittam vizet is, a terveim szerint próbáltam minél több folyadékot bevinni. Az alagút nagyon szuper volt, a hídra felfele óvatosan mentem, az első 5k 23:33 lett, 23:29 volt a terv, ez teljesen rendben van.

Élveztem a pesti részt, viszont már megint feltűnűen sok volt a különbség az órám és a táblák között, és hát a Stryd nem kéne csaljon, lehet túl sokat csalinkázok, viszont ezt figyelembe kell vennem, ezért próbálok óra szerint gyorsabban haladni. Egyszer volt egy hirtelen nagyon erős széllökés oldalról, azért az egy pillanatra megrémített, de utána nem volt semmi. 6 és 7k között megettem az első zselét, 7,5k-nál volt a frissítő, ott tudtam inni. Hamarosan jött a rakpart, és a második 5k 23:23 a tervnél 4 másodperccel gyorsabb, így pont behoztam a lemaradást, másodpercre terv szerint. Legalábbis a tábláknál, amihez viszont az óra szerint 4 másodperccel gyorsabb kilométereket kellett futnom.

A Szabadság híd előtt ügyesen lejöttem a macskakőről, aztán mehettem vissza, mert nem ott ment a pálya. Klasszik Gábor. A híddal nem volt különösebb gond, de valahogy kezdett egyre több futó lenni, és egyre több feltűnően lassú, ennyien elfutották volna? A következő frissítő 11,5-nél volt, itt be is toltam a második zselét, ezt is jóval több vízzel, mint szoktam. Ahogy közeledtünk a rajtkapuhoz, már tényleg iszonyat tömeg lett, megint egyfolytában kerülgetnem kellett, de most sokkal rosszabb volt, mint a rajt után, mert nagyon nagy volt a tempókülönbség, és nagyon sokan egyáltalán nem figyeltek, a többi velem egytempójú maratonista is össze-vissza cikázott, volt, hogy majdnem egymást löktük fel. Nem értettem mi történik, több rajtszámon 5-ös zónát láttam, utolértünk valami más távot? A kapu előtt gyermekeim szurkolnak, ez megnyugtatott kicsit, de csak addig tartott, amíg az egyik visszafordítóban az előttem lévő konkrétan megállt, és hiába vágtam ki nagyon gyorsan, még így is nekimentem. Úgy 100 méterrel később meg fotósoknak álltak meg lányok pózerkodni, őket épphogy sikerült elkerülnöm, mi a fene történik itt? A rakpartra leérve a szélesebb úton kicsit jobb lesz a helyzet, de így is nagyon kellemetlen, mert a jelentősen lassabb tempó körülöttem észrevétlenül, de állandóan engem is lassított, egyfolytában vissza kellett gyorsítanom, ami nem épp ideális, ez nem egy fartlek edzés... A 14,5-es frissítőnél is ittam, és innen egy amúgy tök jó kis szakasz lehetett volna, de ez a tömeg, és a kis szembeszél eléggé felőrölték az idegeimet. Ez a zavaros 5k 23:30 lett, ami 3 másodperc veszteség a tervhez képest, de elég sokat kivett belőlem.

18,5-nél megettem a harmadik zselét sok vízzel, és ezután nem sokkal elkezdődtek a problémák. Az oldalam szúrni kezdett, kicsit lazítanom kellett a tempón, hogy ne legyen nagyobb gond. A negyedik 5k 23:47 lett, ez összesen 20 másodperc, még bőven beleférne a B tervbe, ami 1:39:30-as első félmaraton. Az 1,1k viszont 5:17 alatt lett csak meg, amivel pontosan 1:39:30 lett ugyan a féltáv, de így nem fog menni, túl gyors a lassulás. Már jó ideje érzem, hogy pisilni kell, így a 24-es kilométernél lévő frissítőponton kiálltam a piszoárba, és zselét is ettem, több, mint egy percet veszítve itt, de még mindig úgy voltam vele, hogy inkább elengedem most a 3:20-at, ha ezzel még megmarad a lehetőségem egy kisebb egyéni csúcsra. Sajnos a hosszú állás utáni továbbindulás elég fájdalmas volt, a combhajlítóim teljesen kikészültek, ilyen végtelen fáradtság tört rájuk, amit nem igazán tudtam hova tenni, a verseny előtt nagyon visszavettem a futást, hogy kipihent legyek, úgyhogy próbáltam is ezt figyelmen kívül hagyni, és felvenni a tempót. Egyáltalán nem akart menni, és épp jött az Árpád híd is, felfele csak lazán futottam, ez még rendben volt, de utána a Margit szigetre vezető lejtő ellenére se tudtam normális tempót kihozni, és még a gyermekeimet se láttam sehol, így itt elengedtem mindent, csak elkocogtam a célig, és elég sokszor megálltam nyújtani is.

Verdikt

Gondolom felesleges ecsetelnem, hogy milyen szintű csalódottságot éreztem a verseny hátralévő részében, és a célban is, amikor 3 óra és 40 percnyi kínszenvedés után beértem végre. Ez nem csak az egyéni legjobbamtól marad el jelentősen, hanem már életem második maratonija is jelentősen gyorsabb volt 5 évvel ezelőtt. Ez nyilván nem a realítás, mint ahogy Bécs sem volt az. Felmerül viszont akkor a kérdés, hogy az idei évvel mi a probléma? Hogyan fordulhat elő, hogy az előtte futott mindössze 3 maratonim mindegyike egyéni csúcs lett, az idén meg a kettőből az egyik életem legrosszabja, ez pedig a korábbi 3 közül is csak egynél, a legelsőnél lett jobb? Ráadásul véleményem szerint sosem voltam ilyen jó formában, sosem edzettem ennyire tudatosan és elszántan, versenyeken ez miért nem látszik? Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy csak a szabvány távokon nem tudtam felmutatni semmit se, de még ez sem teljesen igaz, mert ha az 1500 méteres versenyt nézem, az végülis kiválóan sikerült, de mivel először futottam, értelemszerűen nincs összehasonlítási alapom. A felkészülés közben már a Futás éjszakáján is elég jónak tűnt a formám, aztán a monorierdei versenyen szép nagy előrelépés rajzolódott ki a korábbiakhoz képest, és a Budapest Mass Race is elég jól ment a brutáis hőséghez képest.

A pulzusgörbét nézegetve nekem meglepően magasak a számok, ennél a tempónál jóval alacsonyabb pulzusra számítottam a korábbi hosszú futásokba épített versenytempó gyakorlások adatai alapján. Persze a tempó mérési probléma miatt gyorsabban futottam, mint azokon, ez az eltérés egy részét megmagyarázná, de még így is van egy olyan érzésem, hogy aznap valami nem volt teljesen kerek a szervezetemmel. Ettől függetlenül ilyen pulzusértékekkel futottam már végig maratonit gond nélkül, szóval elfutás esete nem áll fenn, az aznapi formámmal és a választott tempóval mennie kellett volna.

Ami biztosan más volt, mint korábban, hogy próbáltam a lehető legtöbbet inni, és ez simán lehetett az egyik fő probléma, mivel korábbi versenyeken és edzéseken is jóval kevesebb folyadékot szoktam bevinni, épp ezért akartam ezen változtatni, de úgy tűnik nagyon visszaütött. Persze önmagában még ez sem jelentett volna ekkora gondot,ha leállok a vedeléssel a problémák kezdete után, akkor szerintem pár perc veszteséggel meglehetett volna. Viszont a megállás után igazából a lábaim nem vittek tovább, ez a combhajlító fáradtság volt a legsúlyosabb probléma, aminek az okára végül másnap jöttem rá: az erősítő torában épp emeltem volna fel a súlyt, és hát nem sikerült, mert pontosan ott terhelődött volna, ahol a versenyen is éreztem a fáradtságot. A verseny előtti hetekben a futást erősen visszafogtam, viszont az erősítést egyáltalán nem, sőt, a felszabadult idő miatt még jóval többet is csináltam, és nagy valószínűséggel ezzel rendesen megnehezítettem a dolgom.

Talán mindez még mindig kevés lett volna a kudarchoz, mert az az igazság, hogy fejben valahogy még mindig nem tudom összerakni a versenyeket. Amennyire magától értetődő volt régen, hogy egyszerűen csak végig kell futni a távot, nem problémázni, hanem csinálni, annyira nem akar menni ez már hoszzú-hosszú ideje. Pedig próbálok tudatosan pozitív maradni, de valahogy itt se ment, túlságosan felidegesítettem magam a 10 km utáni tömegen, és így teljesen kizökkentem a fókuszáltságból, utána minden apró kis problémát százszorosára nagyítottam fejben. Biztos nem segít a verseny előtti hetekig tartó aggódás azon, hogy vajon jó tempót választottam-e? Egyik nap azt gondolom, hogy "5k-t nem tudok ezzel a tempóval futni, tuti nem fog menni végig", másik nap meg, hogy "menne ez gyorsabban is, nem kéne ilyen lassan kezdeni, mert nem lehet behozni", ennyire hullámzó érzelmekkel töltött hetek után a versenyig teljesen kicsinálom magam. Nem tudom mi erre a jó megoldás, de valamin változtatnom kell, talán több versenyzéssel tudnék önbizalmat éppíteni.

A célbaéréskor érzett csalódottság aztán rám nem jellemző módon megdöbbentően hamar elmúlt, örültem a gyermekeim jelenlétének és szurkolásának, örültem, hogy végigcsináltam, hogy nem adtam fel, örültem a sok vidám futónak, örültem az életnek :) A felkészülésem végülis nagyon sikeres volt, rengeteget fejlődtem, sokat fogytam, életem formájában vagyok, hiába nem jött ki ezen a versenyen, ezek attól még tények. Előbb-utóbb minden hibát elkövetek, de ha mindből tudok tanulni, és nyomom tovább a következetes felkészüléseket, egyszer majd versenyeredményben is manifesztálódni fog a dolog. Hajrá!

Wizz Air Budapest félmaraton 2023.

A tavalyi kihagyás után már biztos nem ez lesz az a rendezvény, amin minden évben elindulok valamilyen távon, mert hogy nem is lesz olyan :) Az utóbbi évek szokásának megfelelően a meleg miatt az idén is csak a 10k-s távra neveztem be. Ember tervez...

---

2016: https://gaboruton.blogspot.com/2016/09/31-wizz-air-budapest-felmaraton.html

2017: https://gaboruton.blogspot.com/2017/09/32-wizz-air-felmaraton.html

2018: https://gaboruton.blogspot.com/2018/10/wizz-air-budapest-felmaraton-2018.html

2019: Kocogós félmaraton, nem született poszt

2020: https://gaboruton.blogspot.com/2020/10/wizz-air-10k-2020.html

2021: https://gaboruton.blogspot.com/2021/09/manna-abc-10k-2021-wizz-air.html

2022: Sajnos kimaradt

---

Aztán a 10k-s nevezésemet mégis visszamondtam. Nem, nem azért mert mégsem indulok, hanem mert kiderült, hogy a félmaratoni OB-ra idén nem lesz nevezési szint, és itt rendezik meg. Nyilván fényévekkel vagyok lemaradva az OB mezőnyétől, tök utolsó leszek, akkor minek? Nincsenek tévképzeteim, eléggé jó kapcsolatot ápolok a számokkal, és ez a sport igen egzaktul mérhető, pontosan tudom, hogy hobbi szint az, amit én művelek a futásban, és alapvetően semmi keresnivalóm nem lenne a rendes atléták között egy országos szintű bajnokságban. De engem ez egyáltalán nem érdekel, itt nem az a kérdés, hogy minek, hanem hogy ha van rá lehetőség, akkor miért ne? Egyébként ami még fontosabb szempont volt, hogy a maratoni felkészülésem ezen szakaszában a félmaratoni verseny sokkal hasznosabb, mint egy 10-es, akármilyen meleg is lesz.

A verseny

A szombati átmozgatás nem volt túl megnyugtató, a lábaim fáradtak, és 10 után már a Nap is baromi erősen süt. Igen, megint kegyetlen meleg lesz. Persze nem pihenőhéten vagyok, 70 kilométerrel a lábakban, egy 17 kilométeres dombozás után fél nappal nem csoda, hogy nem megy olyan jól. A verseny előtti bemelegítéskor már sokkal jobbnak éreztem a lábaimat, megnyugtató volt a helyzet. Az időt viszont sikerült elszámolni, a piszoároknál gigantikus sor volt, de nem indulhattam el wc-zés nélkül. Mire sikerült megoldani, csak pár perc volt a rajtig, szemből nem engedtek be minket, így nem is tudtunk teljesen előre állni az OB mezőnyéhez. Az OB-n bruttó időmérés van, ami miatt a normál nettós méréshez képest nem mindegy honnan indulunk, de nekünk végülis most ennek a pár másodpercnek nem volt igazán jelentősége.

A versenyre 4:30-as egyenletes tempót terveztem, viszont az elején mégis elmentem Petivel, a 4:25-ös tempó nagyon könnyedén jött. Előzetesen a 4:30-al úgy számoltam, hogy annak mindenképp mennie kéne, biztonsági futás lehetett volna, gondoltam megpróbálhatom kicsit erősebben is. A 3. kilométer már 4:23 volt, ekkor besoroltam Peti mögé, és szép lassan elkezdtem leszakadni, de a 4:25-öt azért tartani akartam. Az első 5k 22:06 lett, és már itt elég nagy eltérésben volt az órám a távban, ami nagyon idegesített. Ezután el is kezdtem minden hivatalos kilométernél nyomkodni, hogy valami pontos adatom is legyen. Jött egy hivatalosan 4:30-as, amit egyáltalán nem értettem, tökre ugyanazt a tempót tartottam érzésre. Jött az első nehezítés, egy visszafordító, fel a rakpartról, amit megnyomtam kicsit, hogy ne veszítsek időt.

Ezzel meg is volt a verseny harmada, tök jó állapotban voltam, pulzusom 5-6 ütéssel alacsonyabb, mint amikor a PB-met futottam, és a frissítés is jól sikerült, sokat hoztam a körülöttem lévőkön, Petit is majdnem utolértem. Szépen visszaálltam a tempóra, minden jó volt, míg egy újabb visszafordító után szem-be-sültem az Árpád híddal, és konkrétan kisült a szemem, telibe szemből kaptuk itt a Napot. Próbáltam látni valamit, meg nem túlságosan magamba zuhanni, kicsit engedtem a tempón, de tényleg nem sokat, egész jól megfutottam az emelkedőt, viszont emiatt már kezdtem érezni a lábaim. 22:23 lett ez az 5k, ami még mindig teljesen jó volt, és a féltáv is eljött hamarosan. A szigetre lefelé még megtoltam, hogy visszahozzak valamit az időből, de utána a lábaim kezdtek nagyon betonná válni, képtelen voltam újra felvenni a korábbi tempót. Ez nem is lett volna probléma, gyorsan tudatosítottam, hogy akkor innen a 4:30 bőven elég, és ez jó is volt a Margit hídra mászásig. Ott viszont nagyon megborultam, oké, hogy felfelé belassultam, de utána a lefelén se tudtam összeszedni magam, és 22:59 lett már ez az 5k.

Jöhetett az utolsó zselé, lekínlódtam valahogy, nem tudtam rá sokat inni, aztán hamarosan elkezdett szúrni az oldalam. Mindeközben a rakparton a tűző Nap is nagyon kikezdett, egy PB-ben reménye vitt még egy darabig, de azt se tudtam mit kéne ahhoz futni, annyira nem számítottam rá, hogy szoros lehet. Kb. 2k-n még tartottam magam, de aztán már 4:50-re lassultam, és az is kínszenvedés volt, főleg az utolsó hídra mászáskor. 23:46 kellett már ehhez az 5k-hoz, és a maradék 1,1 kilométer se volt egy diadalmenet, úgy vonszoltam be magam a célba, és nagyon örültem, hogy végre vége.

Verdikt

Összességében nem vagyok elégedetlen ezzel a versennyel, eleve nem volt célverseny, nem voltam rápihenve, betonnak éreztem a lábaim már az első híd után, ami sokat rontott a kedvemen és meleg is volt. Az oldalszúrást meg nem értem, a gyomrom rendben volt, talán a folyadék lehetett kevés, nem ittam sokat, viszont rengeteget izzadtam, lehet sót is pótolni kellett volna. A keringési rendszerem sokkal többet elbírt volna, most vagy a lábaim voltak gyengék, vagy egyszerűen fejben nem vagyok elég erős, és simán végig vihettem volna a tempót, ha hajlandó vagyok elviselni az ezzel járó szenvedést. Nem tudom hol van az igazság, mindenesetre a frissítést át kell gondolni, több szénhidrátot kell bevinni, mert lehet itt cukorhiány is a negatív gondolatok elhatalmasodása hátterében. Végeredményben ezt a versenyt fogom PB-nek tekinteni, mert egyrészt ez a hivatalos, másrészt meg megnéztem a Siófokit, és hát ott !!! 500 !!! méterrel kevesebbet mért az órám, mint most. Ekkora eltérés nem lehet, tuti rövidebb az a pálya, nem is oda fogok menni novemberben, nem akarom átverni magam, inkább beneveztem Veronába hitelesített pályára. Nem mintha számítana, de amúgy nem lettem utolsó az OB-n :D

Budapest Mass Race - 5,75k

Idén Budapesten került megrendezésre az Atlétikai Világbajnokság, amivel kapcsolatban több kihagyhatatlan programot is rendeztek, mint a Stadion megnyitását ünneplő futás, amit amúgy se hagytam volna ki, de ráadásul a szülinapomra esett. Gyorsan elrepült az idő azóta, eljött a VB ideje, és a végén megrendezett tömegverseny is, amin természetesen szintén ott volt a helyem.

Nagyon szuper volt amúgy az atlétikai világbajnokságot még tv-ben is követni, élőben meg hatalmas élmény! Rengeteg nagyon jó verseny volt fantasztikus atlétákkal, taktikus versenyekkel, és hihetetlen hangulattal mind a stadionban, mind az utcán. Engem nyilván a maratonik érdekeltek elsősorban, a nőit és a férfit is élőben néztem, nagyon motiváló volt, és szuper volt a magyar versenyzőknek szurkolni, akik mind erőn felül teljesítettek, hihetetlenek voltak! A férfi maratoni után, 11 órára volt tervezve a 10 kilométeres tömegverseny rajtja, ami az egész héten pokoli meleg idő miatt nem tűnt egy ideális helyzetnek, így nem is terveztem semmi versenyzést, csak egy 4:30-ban megfutott erős edzést.

A tömegverseny

Előtte nap délelőtt viszont jött a hír, hogy a hőségriadó miatt lerövidítik a versenyt 6 kilométerre. Megmondom őszintén, én ennek nagyon örültem, mert bár nyilván jó lett volna befutni az egész maratoni pályát, annyit azért nem ér a dolog, ha lett volna ilyen körüli táv, eleve arra nevezek. Délután, a lehető legnagyobb melegben futottam átmozgatót, benne rápróbáltam egy 4:10-es tempóra, és mivel elég jól ment, gondoltam akkor mégis lesz itt egy kis verseny. Sokkal nagyobbb tömeg gyűlt össze, mint amire számítottam, sajnos nem is tudtam eléggé előre állni a rajthoz.

A rajt így nem sikerült jól, még meg is kellett állnunk, mielőtt elértük a rajtvonalat, aztán meg nagyon sokat előztem, miközben a hátulról érkező gyorsabbakra is figyelnem kellett. Elég nehéz volt így, de meglepően jól viseltem fejben, és egész pontosan vettem fel a tervezett 4:10-es tempót is. Szép lassan azért rendeződtek a sorok, és az Oktogon után már viszonylag árnyékos is lett. Az órám viszont itt elkezdett össze-vissza baromságokat mérni, amin általában nagyon felhúzom magam, de most ezt is elég jól viseltem. A 2km-es táblánál 8:22-nél nyomtam meg az órát, ami alapján az óra pontos útmutatása nélkül is szinte tökéletesen tartottam a tervezett tempót. Valahol ezután láttam az élmezőnyt szemből érkezni, keményen nyomták, volt tempó rendesen. Ezután hamar jött a jobb kanyar, ami egy kis egyenessel vitt el a fordítóhoz. Jól ismertem már ezt a részt, hiszen mindkét nap nagyrészt itt néztem a világbajnoki maratoni futamokat. Ennek a fordítónak nem volt rossz az íve, legalábbis az én tempómhoz pont passzolt. Fordulás után Edzőbá integetett szemből, és mintha Lacit is láttam volna a tömegben. Egy újabb jobbos után a rövidítés miatt beiktatott visszafordító következett, ami viszont nagyon éles volt, és vizes is, de figyelmeztetett is minket a csúszásveszélyre egy jó fej szervező.

Innen már "csak" egyenesen vissza kellett futni, de nyilván a neheze itt kezdődött. A harmadik és a negyedik kilométerem a táblák szerint 4:08, 4:09 voltak, és itt már jelentős eltérés mutatkozott az órám által mért távhoz képest. Nagyjából 4,5 km-nél jött el a mélypont, pedig a pulzusom csak 171-173 volt, ilyen távon lehetne akár 180 is, gondolom ez már a meleg hatása, eddig voltam kalibrálva. Érezhetően meglassultam és rosszul is éreztem magam, de nagyon végig akartam csinálni, és próbáltam egy nem túl lassú, de tartható tempóra beállni. Már csak 3 pályakör van, gondoltam a maratonistáknak kirakott 41-es kilométert jelző kőnél. A visszavett tempóval 4:22 lett a tábla szerinti 5. kilométerem, nem is vészes, gondoltam, és ez egy pici, 4:19-es tempóra való gyorsuláshoz is erőt adott. A Hősök terén a Budapest feliraton átfutni nagyon nagy élmény volt, ez a kanyarív irtó jól volt megcsinálva, és még egy kis hajrára is futotta az utolsó métereken.

Bár az utolsó 1200 méteren megborultam, de ez szerintem semmi, sokkal rosszabbra számítottam ebben a hőségben, és igazából sikerült elég jól kezelni fejben ezt is, meg a rajt körüli problémákat és az óra összevissza mérését is, a maratonin pedig a fejben történő dolgok fognak igazán számítani. A formám nagyon jónak érzem minden szempontból, elég jól ment óra nélkül is a tervezett tempó tartása, és nem is zökkentett ki semmi, nem vitt el a hév, tudtam csak magammal foglalkozni, pontosan végrehajtani a tervet. Ez a futás így tökéletes volt, nagyon elégedett vagyok, minden előzetes elvárásomat felülmúltam. A hivatalos időm 24:13 lett, a hivatalos táv pedig 5,75 km volt, így 4:13/k lett az átlagtempóm. Az 5k részidő 21:01 volt. Egyedül a pulzusom maradt gyanúsan alacsony, ilyen távon a 180-at is meg szokta haladni, de most látszik, hogy a lassítás után elkezdett csökkenni, azaz valószínűleg lett volna még tartalék, de nem éreztem úgy, hogy bírnék többet.

Zúzmara félmaraton párban

A Covid előtt minden évet a Zúzmara félmaratonnal kezdtem, de már 2019-ben beláttam, hogy semmi értelme ezen a pályán szinte biztosan rossz talajviszonyok között a félmaratoni távot erőltetni, rövidebb távra, vagy váltóra terveztem átállni. 19 végén viszont épp nagyon mély gödörben voltam, nem ment a futás, nem akartam versenyezni, így a 20-as végül teljesen kimaradt, a 21-est meg a Covid vitte el.

Végül a páros indulás mellett tettem le a voksom, mivel az eredménylistákat nézegetve úgy látszott, hogy az nem valami népszerű a gyors futók körében, akár még valami eredményt is el lehet érni. Párnak Csillát szemeltem ki, akivel a 2019-es és 2020-as UltraBalatonon futottunk egy csapatban, jófej, gyors futó, és még egy utcában is lakunk :) A félmaraton után kicsit leeresztettem, meg a zabálás is elhatalmasodott rajtam, amik nem igazán tettek jót a formámnak. Közben viszont január 4-én új időszak kezdődött a futós életemben: hosszú keresgélés, tervezgetés, családi engedélyeztetés, és munkaidő átvariálás után végre rendszeres edzésekre járo Csömörre! Már az első néhány alkalom után biztos voltam benne, hogy pontosan ezt kerestem, és hogy nagyon sokat fog segíteni a fejlődésemben. Persze majd meghaltam az első edzéseken, szóval csodás volt :) A versenyig nyilván nem sokat javultam már, és Csilla is nagyon szabadkozott, hogy nincs top formában, meg télen se futott még versenyt, nem tudja mire számítson, így különösebb elvárások nélkül indultunk neki.

A táv nem pontosan felezve van, 9,8 km az első futóé és 11,3 km a másodiké. Mindkettő tartalmaz egy lovis kört, a különbség pedig kint, az aszfalt úton van. Első páros versenyünk, úgyhogy vakarjuk a fejünket, hogy hogy is kellene ezt jól csinálni? Én vállaltam a hosszabbat, és szerencsére a váltópont közel van a rajthoz, de a 3 fokos hőmérséklet miatt nagyon nem mindegy, hogy mennyi időt kell kint töltenem futásra készen állva. Azon gondolkodtam, hogy egy dzseki maradhatna rajtam, amit váltáskor átadok, de végül inkább mindent leadtam a ruhatárba, lesz, ami lesz. A rajtnál érdekes szurkolónak lenni úgy, hogy én is versenyben vagyok, hamar el is kap a gépszíj, és megkezdem kint a bemelegítést. Meglepően meleg van a napon, egyáltalán nem fázok, bőven elég a karszár. A váltóponton állva persze már nincs nagyon melegem, de egy kis mozgással kezelhető a dolog, Siófokon sokkal rosszabb volt, a napsütés csodákra képes. Feltűnnek az első futók, szuper tempóban száguldanak el, szurkolok nekik, főleg a szintén UltraBalatonon volt csapattársamnak, Bencének, aki meglepően elöl érkezett, nagyon örültem neki. Az érkező váltóknak viszont nem annyira, mert szinte mind vegyes, azaz a mi kategóriánk. Hát ma itt meghalnom nem kell, nem fogunk dobogós helyért küzdeni, az már most biztos.

Hamarabb érkezik Csilla, mint vártam, de valami fura a futásában, ahogy közeledik látom, hogy nagyon matat valamivel. A rajtszámot kell átadni váltáskor, azon van a chip, amit övre szereltünk, hogy a lehető legegyszerűbb legyen a dolog. Viszont a fülesének a vezetéke teljesen összegabalyodott a rajtszámtartó övvel, kell pár másodperc, amíg kibogozzuk. Ráérünk, nem fog ezen ma semmi se múlni, és egyébként előrébb láttam még lassabb váltásokat is, szóval elsőnek teljesen rendben volt ez. Nekilódulok, közben próbálom magamra szerelni az övet, de a rajszám már félig lejött róla, na most én is elég hülyén nézhetek ki. Sehogy se sikerült visszatenni a helyére, végül valahogy begyűröm, hogy ne lifegjen, aztán ideje lenne most már a futásra fókuszálni. A verseny előtt úgy saccoltam, hogy a formám kb. 4:40-re elég, esetleg 4:30, ha jól rápihenek, és mivel elég lazára vettem a hetet, utóbbi tempót terveztem be. A kezdés persze szokásosan túl gyors, visszaveszek, de így is 4:21 lesz az első kilométer, tovább lassítok, bár a pulzusom meg eléggé rendben van. Erősen eseménytelen az egész futás, az elején még szurkoltam Bencének, amikor szembe jött, aztán a mezőny végével volt egy kis közös futásunk a rajt/cél területnél, majd kezdődött a végtelen mennyiségű kanyarok pályája, de se hó, se jég, se sár, semmi izgi. A pálya egyértelműen idén volt a legjobb, az időjárás is tökéletes, már féltávnál levettem a fejemről a csősálat, és a karszárakat is lehúztam, mert majd megsültem. Viszonylag egyenletesen futottam, nem erőltettem, a pulzusom végig 170 alatt volt, semmi meghalás, feltámadás, egyszerűen futottam egy jót.

Bencével bandázunk kicsit a verseny után, negyedik helyezett lett a félmaratoni távon, brutál jó eredmény, a 3:50-en belüli tempó meg egészen elképesztő! Közben jön az eredményhirdetés, és a férfi páros kategóriánál ledobta az agyunk a szíjat. Egyszerűen nem hittük el, hogy milyen időket hallunk, mert ezek szerint jobb időt futottunk a második helyezett férfi párosnál! Ezt meg hogy? Ellenőrzöm az eredménylistában, és bakker, tényleg így van. Úgy tűnik nem csak én találtam jó ötletnek a vegyes párosban való indulást, hanem kb. mindenki más is, így fordulhatott elő, hogy a vegyes kategóriában 3:58-as átlagot kellett futni a dobogóért, míg a férfi páros dobogójához meg elég volt 4:40-es, aminél Siófokon jóval jobbat futottam egyéniben... A párosok között abszolútban kilencedikek lettünk, vegyes kategóriában meg nyolcadikak, mert a saját kategóriánkon kívül csak egy férfi páros futott jobbat. Az igazsághoz viszont hozzá tartozik, hogy ez az idő két éve is kevés lett volna, és ez teljes mértékben rajtam múlt, Csilla még gyorsabb is volt, mint amire számítottam, én kéne 4:15-ön belül fussak a megfelelő eredményhez. Na és akkor jövőre mi várható? Mindenki jól rámegy a férfi párosra, és újra könnyebb lesz a vegyes? Vagy a többiek is így gondolkoznak, és minden változatlanul marad? Esetleg mindkét kategória brutál erős lesz? Megannyi izgalmaz kérdés :)

Itt valami furát kérdeztek, már nem is emlékszem :)

K&H félmaraton

Az időjárás szempontjából kedvező időpont és a teljesen sík pálya ideálissá teszi ezt a versenyt egy jó félmaratoni száguldásra. Már tavaly is szerettem volna indulni itt, de akkor a korona miatt sajnos elmaradt. Idén viszont nem, ráadásul ettől a versenytől vártam, hogy a nyár közepe óta tartó felkészülésem gyümölcsét egy PB-ben arathassam le.

A nagy célomat, hogy még az idén megdöntsem valamelyik egyéni legjobbamat végül már a maratonon elértem, emiatt kicsit le is eresztettem. Két tökéletesen sikerült hétvége után nagyon boldog voltam, és túlságosan belefeledkeztem önmagam ünneplésébe, ami miatt jelentősen csökkent a motivációm a kemény munka iránt, kicsit mintha céltalanná váltam volna. Pedig ez csak egy állomás, nem szabad túl sokat örömködni, mert közben a forma meg nem javul :) A maraton után elég volt a szokásos hétfői pihenőnapon kívül csak egy plusz nap henyélés, és már tudtam is rövid könnyűeket futni, amihez kedvem is volt. Már a maraton utáni héten is sikerült 50 km felett futnom, aztán a következő 2 hét 70 fölöttiek voltak, jó időeredményekkel a feladatosoknál, de már egyre többször volt szenvedős az elindulás, mentálisan kezdtem teljesen kifáradni, aztán sikerült egy kemény pályaedzéssel a végén fizikailag is teljesen kicsavarnom magam. Ezután úgy döntöttem, a maradék két hét már inkább szóljon a regenerálódásról, ennyi idő alatt úgysem lehet igazából fejlődni, felesleges erőlködni, viszont ha túltolom, akkor az egész eddigi munkát tönkreteszem.

A verseny

A Siófokra érkezésemkor az autó szerint 3 fok a hőmérséklet, és kiszállva éreztem is, hogy tényleg nincs az a nászéjszakai forróság. Egyedül jöttem a versenyre, amit nem nagyon szeretek, mert a cuccokkal mindig csak gond van. Mondjuk pont a BSI versenyeken ezzel nem igazán szokott probléma lenni, kiválóan szervezett a csomagmegőrzés, de most nem találom a rajtszámon a szokásos megőrzős csíkot, meg is ijedek, hogy nem is lesz? Aztán megtalálom, de a hideg miatt nyilván sokáig várok az átöltözéssel, és persze mindenki más is, így nagyon hosszú sorok alakulnak ki. Jobb híján sorbanállás közben próbálok bemelegíteni, ami mondhatni nem túl optimális, és a verseny előtti szokásos mosdólátogatást sem tudom megejteni, teljesen esélytelen már a sorra kerülés. Nem túl sokáig vártam a wc sorban, de még így is elég későn állok be a rajtzónába, az órám nem is találja meg a GPS jelet a rajtig.

BSI versenyen olyan fotó, amin csak én vagyok, hihetetlen :)

A kis órám adatai nélkül "vakon" indulok meg, de ez még legfeljebb csak egy kis idegeskedésre adhatna okot, úgyis a hivatalos kilométer jelőlők számítanak, az időt meg tudom mérni. Viszont hirtelen beszűkül a pálya, és egy nagyon sűrű tömegben találom magam, még senki se tudta felvenni a saját tempóját, így össze-vissza fut mindenki, és próbálja kikerülni az időnként felbukkanó oszlopokat, egyéb tereptárgyakat. Az órám 5 perces tempót mutat, az még ráadásul igen lassú, előrébb kellene jutni, valahogy kikeveredni a tömegből, rendkívül stresszes az egész helyzet. Próbálom összeszedni magam, de egyszercsak elhagyjuk az első kilométert, ami szerint viszont nagyon nagy a tempó, ez teljesen megzavar, mert közben érzésre meg lassúnak tűnt. Legalább a tömeg szétoszlik, sokan lemaradnak, és széles lesz az út is, nyugodtan rá lehet állni valami tempóra. Persze nem tudom épp mennyi az annyi, a második kilométerjelzésnél viszont pontosan nyomom az órát, innen már legalább az előző ezres tempóját tudni fogom, az is valami. Ki is derül a harmadik kilométer után, hogy nagyon gyorsan kezdtem, és a gyomrom is elég rossz. Elkezdek ezeken rágódni, ami nem igazán segít a helyzeten. Gyorsan felidézem az UB-n és a maratonon bevált pozitív gondolkodásos módszert, szerencsére sikerül is gyorsan kiüríteni a fejem, és csak a futásra koncentrálni. Hirtelen mindn szép és jó, beállok a megfelelő tempóra, nem érzem megterhelőnek, jól esik a futás.

A rajt után még nagyon nem voltam egyedül

Bence szurkolása tovább növeli az örömömet, gyorsan fogynak a kilométerek, és eljön a tervezett két zseléből az elsőnek az ideje. Ez a művelet hatalmas bénázásba fordul, persze nem a zselé bevitelével volt a gond, azt már eleget gyakoroltam, hanem egyszerűen képtelen voltam futás közben felvenni a vizet. Valószínűleg a hideg miatt annyira elgémberedtek az ujjaim, hogy a normál körülmények között meglehetősen egyszerű művelet se ment. Kénytelen voltam végül megállni, és úgy inni, ami semmilyen szempontból sem jó, de főleg fejnben tud nagyon kizökkenteni. Valahogy mégis sikerül nem túlzottan elkeserednem, és a feltáruló Balaton látványa is nagyon feldob, imádom ezt a tavat! Hosszan futunk a parton, közben egy lány csapatot érek utol lassan, kicsit be is állok mögéjük. 44:59-nél elérjük a 10k-t, pont 4:30 az eddigi átlagom, elég jól megy, elégedett vagyok. A tempó viszont ingadozni kezd, úgyhogy elkezdem előzgetni őket, és amikor már épp előre állok, egyikük visszaelőz. Mi történik?

"Köszi a sprintet!", Szívesen, de miről is van szó? :)

A csapat előzése miatt már így is kicsit gyorsabb voltam, mint szeretném, de ez még joban megzavar, akaratlanul is tovább gyorsulok. A kapunál jön meg a válasz, nekik itt volt a verseny vége, és nyomtak egy hajrát, ki is állnak, hirtelen szinte mindenki eltűnik, aki körülöttem volt. Feltűnnek viszont teljesen új arcok, és gyanúsan lassúakat is előzgetek, teljesen elbizonytalanodom, hogy jó helyen vagyok-e egyáltalán? Lehet elvétettem valahol a pályát, és nem az én távomnak megfelelő helyen vagyok? Eleve 3 körösnek kéne lennie, de már megvan a féltáv, nem értem ezt. Teljesen kiesek a ritmusból, ami miatt az oldalam is erősen elkezd szúrni, na már csak ez hiányzott... Mint kiderül, végülis tényleg hiányzott, hogy valamai elterelje a figyelmem: elkezdtem totálisan rákoncentrálni a légzésre és az állandó tempó tartására, ami elég hamar lenyugtatott, és a korábbiakkal ellentétben most még működött is, viszonylag hamar csökken a fájdalom, elmúlik a szúrás. Ez hihetetlen, eddig azt hittem nem lehet elmulasztani!

Ez még valószínűleg az első körben készült

Újra nagyon élvezem a futást, szépen előzgetek folyamatosan hasonló tempójú futókat, valószínűleg jó helyen vagyok. Teljesen üres lesz előttem a pálya, és eljön a második frissítés ideje is. Most már szándékosan megállok, akármenniyre is elveim ellen való, inkább nyugodtan csinálom meg néhány másodpercnyi veszteség árán, minthogy elrontsam, és felidegesítsem magam. Így persze nincs is probléma, viszont közben visszaelőz egy nagyobb csapat. Gondoltam egy kilométeren belül megelőzöm őket, de nemhogy ez nem történik meg, még csak nem is közeledem. Többször is próbálok tempót váltani, de nem sikerül, már eléggé érzem a lábaim, úgy tűnik a határon vagyok, kicsit elfutottam az elejét. Egészen a legvégéig erőlködök ezen, de tényleg nem megy, még a végső hajrára sincs erőm, elfogytam.

Ez már tuti a másodikban, hajráznék, de nem tudok

Még örömködni sincs erőm

Verdikt

A célvonalon 1:36:05-nél futok át, ami jelentősen, több mint 2 perccel jobb az eddigi legjobbamnál! Amikor 16 hete elhatároztam, hogy elég volt a hullámvölgyekből, írok egy rendes edzéstervet, és azt végre is hajtom, akkor olyan rossz formában voltam, hogy szinte lehetetlennek tűnt nemhogy a PB, de még egy félmaraton lefutása is. Azóta több mint 1 000 lefutott edzés kilométer került a lábaimba, sok-sok hajnali keléssel, hogy még munka előtt meglegyen a napi penzum. A hétvégi henyélések helyett hosszú futások vártak, és közben állandó éhezés gyötört, hogy a baromi nagy súlyfelesleg legalább egy részétől megszabaduljak, és mindez meghozta az eredményét! A verseny rendkívül jó sikerült, bármennyire is nem úgy tűnik a beszámolómból, igazából a gondok csak a fejemben voltak, meg a verseny előtti előkészítéssel, ezeken még dolgoznom kell. A lábaim, meg úgy az egész testem jól dolgozott, jó volt a tempó elképzelés, csak pontosabban kellene tartanom, kilengések nélkül, és akkor nem lenne még ennyi kellemetlenség se. Ja és a versenypályát, frissítőpontokat is be kéne tanulni verseny előtt, azt hittem 3 körös lesz, közben meg kettő volt, tipikus Gábor. Nagyon sokkal jobbat nem tudtam volna futni, ha az elején kicsit lassabb a kezdés, talán egyenletesebb (első 10k 4:30/km, teljes verseny 4:33/km) lehetett volna, de legfeljebb pár 10 másodperccel jobb időt tudtam volna kihozni, azon meg nem érdemes ezen a szinten elmélkedni, ha jól edzek, pár hét alatt fejlődök ennyit. Az átlagpulzusom 169 lett, pontosan ugyanannyi, mint az előző legjobbamkor, de mindkettő hideg körülmények közötti, előtte ősszel 172-es is volt. Sajnos a félmaratonjaimról nincsenek jól összehasonlítható adataim, valahogy ez a táv sose sikerül jól, ez az első, amire komolyabban rákészülve normális körülmények (nem forró, nem jeges) között tudtam futni, és viszonylag rendben is ment. Szerintem ezen a versenyen fel fogok még bukkanni :)