Már-már közhely, hogy 2020 egy különleges év volt, de nehéz lenne mást mondani rá. Mondjuk nekem már akkor különleges volt, mielőtt másoknak is különlegessé vált volna.
A 2020-as év kezdete futás szempontjából egy nagon mély gödörben ért, alig futottam, a motivációm nulla. Sajnos gyakorlatilag mindig elkezdett fájni valami, ha próbáltam visszaépíteni a rendszeres edzést. Egy pozitív pillanatomban hirtelen felindulásból a Vivicitta 7k távjára leadtam egy nevezést, és az erre való felkészülés akár jelenthette volna a kilábalás kezdetét is, de ezt meg végül elvitte a vírus... Rendkívül nehéz időszak volt, és furcsa mód a számomra rengeteg munkát, a 3 gyerekkel nem kis kihívást, és állandó erős stresszt hozó vírushelyzet volt az utolsó csepp, ami végül a gödörből való kilábalás kezdetét jelentette. Úgy egy hónap telt már el önsajnáltatással a tényleg nem egyszerű helyzetben, mikor elhatároztam, hogy ebből elég, azokra a dolgokra kell koncentrálnom, amik erőt adnak, és kétségkívül a futás ebben az élen áll. Mivel nyilvánvaló volt, hogy versenyek nem lesznek, mindenféle terv és cél nélkül kezdtem neki, hogy visszaépítsem a korábbi formám. Szóval cél igazából csak abban az értelemben nem volt, hogy nem valami kihívás teljesítése, egy konkrét idő megcélzása, vagy egy versenyen lebegett a szemem előtt, hanem hogy visszanyerjem azt a formát, amit egyszer már felépítettem. Igazából terv is úgy nem volt, hogy nem írtam konkrét edzéstervet magamnak, hanem csak a rendszerességre és mennyiségre koncentráltam. Eleinte hihetetlenül nehéz volt, ami nem csoda, hiszen úgy próbáltam fenntartani a motivációmat, hogy minden futás szarul esett, számomra iszonyat lassú tempóban sem ment sehogy se, és még csak sokat se tudtam futni. Nagyon sok héten át semmi pozitívum nem volt amibe kapaszkodhattam volna, igazából egyetlen dolog tartotta bennem a lelket: még tisztán emlékeztem arra, hogy jó formában milyen könnyedén futottam akár heti 100 kilométert is, mennyire élveztem az egészet, és hogy újra ezt akarom! Két hónap után már érződött némi változás, de ezzel el is telt már az év fele.
A súly probéma
A legnehezebb (érted;) ) problémát a súlyom jelentette, konkrétan sikerült túlsúlyos státuszba hízni magam. 75 kg felett voltam a mélyponton, ami elsőre talán nem mindenkinek tűnik soknak, csak épp én nem vagyok egy kosaras alkat, a 162 centimhez ez rengeteg. A pocakom akkor olyan volt, mintha a 7. hónapban lennék, csak még hozzá a fejem is igen kerek lett, amiből egyértelmű, hogy nem terhes vagyok. Már ha abból amúgy nem lett volna egyértelmű, hogy férfiként ez nem is igen lehetséges :) Nyilvánvaló, hogy a korábbi formámat csak úgy érhetem el, ha a súlyom is az akkori 64 kiló körül alakul. Sajnos ez nem ment teljesen a tervek szerint, ebben nagyon rossz vagyok, sose tudok egyenletesen fogyni, mindig megy a jójózás. Összességében viszont nem lehetek elégedetlen, 68 kg alatt fejeztem be az évet, ami 7 kg feletti eredmény. Még ezt a plusz súlyt is érzem persze erősen, de valahol a 70 kg elérése körül volt egy rendkívül nagy ugrás a teljesítményemben, amikor mindenféle értelemben megkönnyebültem :)
Az év második fele
Júniusban megnyitottak sok versenynevezési lehetőséget, elkezdtem hát terveket szövögetni:
Nyáron pedig viszonylag szabadon lehetett utazgatni, de a rendkívül bizonytalan helyzetben a repülés szóba se jött. Viszont meg kell ragadni minden lehetőséget, ki tudja, mi jön még, így ahogy alkalmunk nyílt rá, beültünk az autóba, és kedvenc nyaralóhelyemet vettük célba, az Alpokot. Hirtelen felindulásból elkövetett hegyrefutással kezdődött, aztán a világ legszebb hegye körül túrázgattunk pár napot:
 |
| Matterhorn - nem lehet elmesélni, mennyire brutális ennek a ehgynek a látványa |
 |
| Én nem zsúfolt, forró tengerpartokon fetrengve szeretek nyaralni :) |
Sok szép helyen futottam már, de 3000 méter felett a Matterhornnal szemben futni igazán nem mindennapi élmény, mindenkinek csak ajánlani tudom! Imádom a hegyeket, fantasztikus élmény volt, és rengeteg erőt adott a az év további részéhez. 2021-ben tutira vissza kell térnem, több időt rászánva. Már egész komoly tervek körvonalazódnak bennem :)
Versenyek
Szeptemberben elkezdődött a "versenyidőszak", aminek első állomása a Wizz Air félmaraton 10k távja volt. Iszonyat jó volt újra versenyezni, ebben az évben ez volt az első, viszont a déli rajt után a 31 fokban olyan gyenge teljesítményt produkáltam, ami még a legrosszabb rémálmaimat is alulmúlta. Bőven 5 percen kívüli tempó, Jézusom! Annyira felidegeltem magam ezen, hogy még aznap este kimentem, és futottam egy 50 percen belüli 10k-t, ami még mindig messze volt a tervektől, de azért visszaadott egy kis reményt. Persze erősen aggódni kezdtem, alig egy hónap a számomra egyetlen fontos idei versenyig, az UltraBalatonig, és igen erős pofáraesés körvonalazódik.
Az eleve nagyon rossz előjeleket tudta fokozni az élet: két héttel a verseny előtt tartott közös futásunkon képtelen voltam lefutni 20 kilométert, nagyon rosszul lettem, nem is tudom, mikor éreztem magam ennyire betegnek. Még vagy egy hétig szenvedtem, de lassan javulni kezdett a helyzet, bár az, hogy két hét alatt 3 kilót vesztettem a súlyomból, kicsit ijesztő volt. Aztán a versenyen csoda történt, nem létezett olyan optimista forgatókönyv, mint ami megvalósult, mármint persze brutál nehéz volt, de megcsináltam!
 |
| A 2020-as csapat :) |
Nagy lökést adott ez, az 5k rajtjához már nyugodtan álltam oda, nem erőltettem semmit, amúgy is minek, úgyse tudnék még csak közel sem kerülni a korábbi legjobb tempómhoz, az meg, hogy 25, vagy 30 másodperc/kilométerre maradok el attól, tényleg teljesen mindegy. Nagyon jól is sikerült ez a verseny, és mint nem sokkal később kiderült, 2020-ban ennél jobb már nem is lehet. Nincs több verseny, mindent törölnek.
 |
| Negyvenesként azért nem rossz ez a forma, na :) |
 |
| Ebben a képben az egész év benne van: írtó küzdelemes, de a kemény munka, és a kitartás meghozza az eredményt |
És akkor a számok
Az első futós évemet leszámítva 2020-ban gyűlt össze a legkevesebb kilométerem, mindössze 2502, és ebben már benne van, hogy a végét kicsit megnyomtam, hogy legalább a 2500 meglegyen... Viszont ez csak egy szám, aminél van ami sokkal beszédesebb: még több szám, grafikonokba rendezve :) 2019-ben ugyan több kilométerem lett, de ezt az év első fele hozta össze, utána brutál lejtmenet kezdődött. Ennek folytatása volt 2020 első felének rendkívül kevés futása, ami után egy jóval kiegyensúlyozottabb második félév következett. A running index grafikon még többet elárul: április közepén értem el a 49-es mélypontot, ami olyan 54 perces 10k-t, és 4 órán kívüli maratont jelent! Igazából egy maratont le se tudtam volna futni abban az állapotban, szóval ez is csak elméleti érték... Azóta viszont újra jó irányba mennek a dolgok, és az irány sokkal fontosabb mint bármi más. Bár szigorúan véve már nem 2020-as futás volt, de január 3 talán még elfogadható év végi formának: mindössze 157-es átlagpulzussal, edzéstempóban megfutottam a 3. legjobb félmaratoni időmet, 1:40:56-ot! A két jobb időm versenyen született, értelemszerűen jóval magasabb átlagpulzussal. Az április közepi index szerint versenytempóban tudtam volna 2 órás félmaratont futni, innen jutottam el év végére az edzésen futott 1:41-hez. Nagyon nagy küzdelem volt, mint ahogy ez az év minden más értelemben is. Viszont ha az ember nem kifogásokat keres, akkor sikeres tud lenni az ideálistól messze eső külső körülmények között is. Talán ez volt ennek az évnek a legfontosabb üzenete, és én igazán elégedett lehetek, mindent kihoztam belőle, és nem csak a futásban. Mondhatnám, hogy remélem 2021 jobb lesz, de nem, nem reménykedek, hanem teszek érte! Na hajrá, nyomjátok!
 |
| 2019-ben hiába volt több kilométer, akkor leszállóágban voltam az év végén |
 |
| Április közepén volt a mélypont, 49-es indexxel, azóta szépen jövök fel |