Ismét egy helyi verseny, és mivel legutóbb megnyertem az 5k-s távot, illendőnek gondoltam megvédeni a "címem" :)
Az egy hét múlva esedékes 10k verseny előtt az 5k-s táv teljesen illik az elképzeléseimbe, és mivel mostanában nem nagyon akarnak menni sem a tempó, sem a résztávos edzések, remélem versenykörülmények között ki tudok hozni magamból valami értékelhetőt. A pálya szinte teljesen sík, szántóföldi utakon vezet, és száraz is, szóval ez a része rendben van a dolognak. Ami viszont nincs, hogy a hét közepén már azt hittem kigyógyultam a mindenféle kórságokból, de aztán egyre rosszabb lett, most épp egyáltalán nem kapok levegőt az orromon keresztül. A bemelegítés is rosszul esik, nem is erőltetem sokáig. Eléggé gyengének érzem magam, nem is tervezek most elszökést, meglátjuk a többiek hogy futnak, aztán majd alakul, de igazából az se lenne nagy baj, ha valahol hátul csak végigkocognék.
Óvatosan is rajtolok el, viszont azért sikerül az élen haladó csoporttal elmenni, és az első kilométer után már csak négyen maradunk, 3 férfi, és egy lány, így a dobogó szinte biztos. A kicsi lejtővel együtt is elég szolid, 4:11-es ezer lett, és már lassulunk is, 4:20 kürüli tempóra állunk be. A második kilométer után van egy visszafordító kanyar, az előző futamon második helyezett kezd leszakadni, én a 3. helyen futok, a lány vezeti a sort. Alapvetően azt tervezem, hogy csak a végén próbálok elmenni, ha egyáltalán kitart addig az erőm, de néha ingadozik a tempó, nagyon belassulni meg nem akarok. Az új terv az lett, hogy 3 kilométernél bepróbálok egy kis iramváltást, hogy lássam mit reagálnak rá. Először megelőztem a srácot, ő nem nagyon ellenkezett, de maradt szorosan mögöttem, egy kanyar után pedig a lány mellett is elmentem. Na ő már nem adta könnyen magát, többször előzgettük egymást, és egymás mellett is futottunk, de pár száz méter után nem bírta, és mindketten leszakadtak. Elég nagy előnyt gyűjtöttem az egyenesre visszafordulásig, és csökkentgettem is a tempót, mert már nagyon nem esett jól, és ez is elegendőnek tűnt az első hely megtartásához. Igazából még így is egy kínszenvedés volt, főleg a végén a kis emelkedő, nagy szerencse, hogy nem kellett hajráznom, képtelen lettem volna rá.
 |
| Az első kilométeren megint nem mért az óra, utána meg olyan magas a pulzusom, mintha 4 percesekben futnék |
Másodikként számomra váratlanul a legutóbb is második helyezett férfi futott be, úgy tűnik nagyon belassultak a végére, és sikerült befognia őket. Örülök, hogy sikerült megnyernem, ugyanakkor nagyon lehangoló, hogy ennyire rosszul ment. A tempó már az elején elég gyenge volt, de még azt sem bírtam tartani, a 4:30-as átlag borzasztóan elkeserítő. Közben pedig olyan magas volt a pulzusom, mintha 4 percen belüli tempóban futnék... Ez a betegség miatt most nagyon nem fest reális képet az felkészültségemről, de sajnos a 4 perces tempó a 10k-n amúgy is eléggé elérhetetlennek tűnik 1 hét múlva. Persze eleve nagy fába vágtam a fejszémet, viszont a felkészülés féltávjánál még teljesen reális volt ez a célkitűzés. Aztán a felkészülés második felét nem csináltam rendesen, a közelgő OCC-re álltam rá, ami egyébként végül nagyon jól sikerült. De nem lehet egy seggel két lovat megülni... A tempóm teljesen eltűnt, gyakorlatilag a második felkészülési szakaszban a gyömrői versenyt leszámítva nem volt jó tempós futásom, hiába próbáltam az utóbbi hetekben az intenzív edzésekkel felpörögni. Úgy érzem, hogy az első szakasz végén jobb formában voltam, az azóta eltelt negyed év pedig még szintentartásra sem volt jó.
Viszont más idő meg nem érdekel. Egy sima PB-t nem akarok futni. Az nem hoz kicsit sem lázba. Oda fogok állni a rajthoz, és bele fogok adni mindent, megpróbálom megfutni a 4 percest, akkor is, ha tudom, hogy hatalmas fejreállás lesz a vége. Mert szinte biztosan az lesz. De nem bánom, ha elbukok, a lényeg, hogy ne úgy jöjjek el, hogy meg sem próbáltam. A hiba egyértelműen a felkészülés közbeni ultrázás volt, ez egy újabb megerősítés arra vonatkozóan, hogy hosszú távra kell tervezni, és komolyan kell venni a felkészülést, nem lehetnek benne elhajlások. Ezzel együtt nagyon hasznos volt ez a fél év, most végre teljesen tisztán látom, hogy mit szeretnék a futástól, és azt is, hogy hogyan érhetem el. Már várom a versenyt, nagyon jó lesz, azt se bánom, ha hányásig fajul, oda akarom tenni magam :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése