V. Monorierdei futófesztivál

Némi előzmény az elmaradt posztok pótlására

Az idei évben eddig alig éltem át a rajtok izgalmát, a tavaly augusztusi Szenior OB óta szinte csak csalódások értek, nem igazán voltam motivált a versenyzésre. Konkrét célok nélkül pedig nekem nagyon nehéz fókuszálnom. Edzegettem persze, mert amúgy a futásra mindig érzek késztetést, és élveztem is, csak így nem igazán haladtam semerre. Azért olyan nagyon rossz formában se voltam, de igen ingadózó volt attól függően, hogy épp mennyit volt kedvem futni, és a Szenior OB utáni sérülésből is ki kellett másznom. A tavaly pesti maratonit lemondtam, gondoltam Siófokra össze tudok hozni valami formát, és egyébként jól is ment addigra a futás fizikailag, de mentálisan nagyon nem álltam készen a versenyzésre, minden különösebb ok nélkül egyszerűen kiálltam 14 kilométernél. Megint egy kisebb hullámvölgy, felszaladó kilók következtek, de az év elején egyre jobban ment, és célként bejött a képbe a bécsi maratoni. A pályaedzéseket leszámítva továbbra is csak ötletszerű edzegetések, és minden más hanyagolása (nyújtás, erősítés, hengerezés, étkezés) eredménye a tavalyi sérülésem visszatérése lett, csak még rosszabb formában. Április elején volt az első versenyem az NN Cityrun-on, a maratonira lett volna ez egy erőfelmérő. A fájdalom miatt vissza kellett vegyek már féltáv után, de igazából addig is szarul ment. A bécsi maratoni a futást leszámítva irtó klassz volt, és az a négy órányi kínszenvedés elhozta végre a fordulópontot.

Bécsi maratoni

Mivel a pihentetés egyáltalán nem segített, és lassan két hónapja szenvedtem ezzel a sérüléssel, gondoltam akkor már nem érdekel, megküldöm mennyiséggel, és a résztávokkal leszek óvatosabb, mert úgy tűnt az erős tempótól lesz rosszabb. Rendszeres erősítést beépítettem a heti rutinba, és összeállíottam egy tervet azzal a célkitűzéssel, hogy a pesti maratonin kiköszörülöm a csorbát. Jött még az UB 2 héttel a maratoni után, az már sokkal jobban ment, de sajnos csapatként nem sikerült dobogóra kerülnünk, és valószínűleg nekem csapatkapitányként egy ideig ez is volt az utolsó. Utána kezdődhetett a 23 hetes felkészülés a pesti maratonira, amit nem szeretnék versenyekkel szétbombázni. Persze néhány belefér, főleg rövidebbek, és június közepén a szülinapi versenyzést nem lehetett kihagyni. Futottam egyet a mozgás éjszakáján (3,3k), majd másnap reggel az új atlétikai stadion nyitófutásán olyan 1600 métert, rendkívül éleveztem mindkettőt, és már itt éreztem, hogy nagyon megindult a fejlődés, a 3,3k-t gyorsulva, 4:04/k-es átlagtempóban teljesítettem. Ezeken a futásokon persze nem volt semmi tét, semmi elvárás, teljesen felszabadultan tudtam futni, és nagyon elégedett is voltam mindkettőnek az eredményével.

Atlétikai Stadion nyitófutás

És akkor a monorierdei verseny

Július legvégén viszont eljött a Monorierdei futófesztivál, amin többször álltam már korosztályos dobogón, és a nagyon jól sikerült alapozás végén azért itt erősen voltak magammal szemben elvárásaim. A verseny előtti napon brutálisan berobbant az allergiám, egész nap szenvedtem, és még egy rövid átmozgatásra is alig volt erőm este elmenni. Reggelre viszont jól éreztem magam, így ez csak egy kis ijedtséget okozott. A bemelegítés rendben volt, bár amikor közben kisütött pár percre a Nap, az elég kellemetlenül érintett. A rajtra szerencsére ismét borult volt, mondjuk így is elég meleg és párás az idő, de lehetne sokkal rosszabb is. Kicsit hatrébbról indultam a nettó időmérés miatt, nem akartam úgy járni, mint korábban, hogy a pályán előbb érek be valakinél, de mögötte végzek, mert kicsivel később lépte át a rajtvonalat. Nagyon sokadik helyről kezdtem a felzárkózást, de nem baj, nincs értelme kilőni az elején. Kezdésnek 4:10-es tempót terveztem, mert azt gondoltam, hogy ezt minden körülmények között végig kell bírnom a teljes távon, és ha az első kilométer után úgy érzem, még gyorsíthatok is. Valahogy még az első kilométer végére se rendeződtek a sorok, volt erőm kicsit gyorsítani, és közeledve a két kilométerhez kezdtem átlátni a mezőnyt, amikor befordultunk az M-Ring versenypályára. Volt egy 5 fős élboly Simák Gergővel, mögöttük leszakadva Fürtöske egyedül, és én még tőle is leszakadva épp egy fiatal srácot próbáltam megelőzni. Nem akarta hagyni magát, gyorsított ha mellé értem, én meg próbáltam tartani a saját tempóm, nem belemenni a tempóváltogatásokba, de aztán kénytelen voltam egy élesebb kanyarnál rövidre zárni a dolgot, hogy ne kelljen nagy íven fordulnom.

Fénysebességgel :)

Féltávnál az addig kirajzolódó dinamika alapján hátulról nem vártam támadást, viszont a felérés is eléggé reménytelennek látszott, nagyon kicsit, de folyamatosan nőtt a lemaradásom. Az utolsó fordító után, kb. 2 kilométerrel a vége előtt sikerült befognom Csenteri Csaba csapattársam, aki elment az elején az élbollyal, de sajnos leszakadt róluk, a többiek viszont nagyon stabilan nyomták tovább, sőt, mint kiderült az élen Gergő brutál tempóváltással biztosította be magának a győzelmet. Így viszont inkább kicsit visszavettem, hogy fölöslegesen ne facsarjam ki magam, az időnek itt úgysincs szerepe, csak a helyezés számít, viszont ha spórolósra veszem, és valaki mégis megtámadna a végén, akkor fogok tudni újítani. Erre végül nem lett szükség, az utolsó másfél kilométer így igen pihenős lett.

Első dobogó idén

Verdikt

Abszolútban 6., korosztályomban (36-54 év) 3. helyezett lettem, és tavalyhoz képest 1 perccel jobb időt futottam ugyanezen a pályán, a 4:08/k átlagempó pedig még a 2019-es rövidebb pályán futottnál is 8 másodperccel jobb! Maradt némi tartalék ebben a futásban, ez a pulzusgörbén is látszik, nem szakítottam szét magam a végén. Az elmúlt 12 hetes alapozás és a 64 kilóra való lefogyás megtette a hatását. Minden héten szépen lefutottam a tervezett kilométerszámot, végre sikerült konzisztensen edzeni. Elég jó mennyiséget építettem fel, összesen 950 kilométert futkároztam össze, ami már átlagban is heti 79, erre már lehet alapozni. Tovább most már nem növelem a mennyiséget, a még hátralévő 11 hétben átkerülhet a hangsúly a tempósabb edzésekre. Persze nem szabad nagyon megvadulni, a maratonihoz sokkal fontosabb megtartani a konzisztenciát és a mennyiséget, mint brutális résztávokat nyomni, a legfontosabb, hogy ne sérüljek le. Eddig olyan távolinak tűnt az ősz, az idő viszont elszaladt, most már nincs nagyon helye hibának, kezd igazán izgalmassá válni a felkészülés :) Hajrá!

A pulzusgörbe nem hazudik, a negyedik kilométertől pihengettem

Manna ABC 10k 2021. (Wizz Air)

Úgy tűnik ez lesz az a rendezvény, amin minden évben elindulok valamilyen távon :) Több félmaratonom között az elsőt is itt futottam, de tavaly óta már inkább a 10k-t választom az ilyenkor szokásos hőség miatt.

---

2016: https://gaboruton.blogspot.com/2016/09/31-wizz-air-budapest-felmaraton.html

2017: https://gaboruton.blogspot.com/2017/09/32-wizz-air-felmaraton.html

2018: https://gaboruton.blogspot.com/2018/10/wizz-air-budapest-felmaraton-2018.html

2019: Kocogós félmaraton, nem született poszt

2020: https://gaboruton.blogspot.com/2020/10/wizz-air-10k-2020.html

---

Az idén viszont kellemes 20 fokot és teljesen felhős időt jeleztek előre mindvégig, ami nagyon jól hangzott, kár hogy reggel hétágra sütött a Nap, és szépen fel is melegedett az idő a déli rajtig. Na mindegy. Az 5 héttel ezelőtt emlegetett "körvonalazódó felkészülési tervem" gyönyőrűen testet öltött, és azóta is teljes sikerrel fut! Az 5 hét alatt mintegy 350 kilométert tettem a lábakba, és a verseny hete is erős volt, szóval nem ide időzítettem a formám. Ez nem egy célverseny, inkább ezt engedtem el, minthogy az alapozásba zavarjak bele. Ennyi futás után viszont még fáradt lábakkal is javulnom kell, főleg hogy végre a fogyás is kezd sikeres fordulatot venni: a verseny reggelén "csak" 69,5 kg-ot mutat a mérleg.

Jó korán kimentem a helyszínre, meg akartam nézni a félmaraton befutóját, és UB csapattagokkal is talán sikerül találkozni. Jenkei Péter érkezett elsőként brutál tempóval, jó volt nézni, nagyon motiváló. Kedvenc idézetem ebből az interjújából: "Pontosan szoktam végrehajtani az edzéstervben leírtakat vagy a szóban megbeszélteket, heti szinten legfeljebb néhány kilométer eltérés fordul elő. Viszont mindig pozitív irányba, kevesebbet soha nem futok az előírtnál." Ebben van a lényeg. Nőknél Szabó Nóra érkezett számomra megdöbbentően hamar, rendkívül jó futó, nagyon nagy időt futott, konkrétan 9. legjobb magyart... Néztem még egy darabig a befutókat, aztán felvettem a rajtszámot, és sikerült az egyik UB csapattaggal is összefutni és beszélni pár szót, majd a gyömrőiekkel bandáztam a bemelegítésig. Minden előrejelzés ellenére tökéletesen tiszta az ég, a Nap erősen süt, és elég rendesen felmelegedett a déli rajtidőpontig. Igazából azért még így is szerencsénk van, augusztus végén minden ami 30 fok alatt van, már áldás :) Nem is esik jól a bemelegítés, magas a pulzusom, véglegesen el is dől, hogy nem kezdek 4:40-nél gyorsabb tempóban.

A verseny

Kicsit bizonytalanul keresem a helyem a rajtnál, nem akarok úgy járni, mint a K&H-n, de túl elöl se lenne jó, próbálok ránézésre valami jó helyet találni. Ez végül elég jól sikerül, zavartalanul tudom megkezdeni a versenyt, nem is lövök ki, szépen felveszem a tempóm. Így persze az első kilométerben rengetegen előznek, de elég hamar kifulladnak, és szépen jövök vissza, majd a második kilométer végére stabillá válik körülöttem lévő mezőny. Egészen könnyedén megy a futás, a pulzusom is egész alacsony, néha az az ötletem támad, hogy akár gyorsíthatnék is, de szerencsére hamar kiverem a fejemből. Sokáig tudok egy lánnyal futni, de aztán kihúzódok a fal mellé az árnyékba, megelőzöm, és így nem maradt előttem közel az én tempómban egy futó se, felzárkózni pedig túl kockázatos lenne. Jön a felkanyarodás a rakpartról, ez gyorsan meg is változtatja a helyzetet, visszaelőznek páran, az emelkedőkön olyan gyengén megy, nem akarom erőltetni, így meg túl nagy lesz a távolság megint mindenkitől, maradok egyedül.

Az idén felújítás miatt nem kelünk át a Dunán, helyette az alagútba futunk , ami nagyon kellemes hűvös, de itt eléggé szenvedek már az emelkedőn. Megvan viszont a táv két haramada, ezzel nyugtatom magam. Talán túlságosan is lenyugodtam, mivel egy másik lány is megelőz, mint egy gyorsvonat, nézem is az órám, nagyon elbambultam, azonnal felveszem a tempóját. Elkezd lejteni, és hirtelen rendkívül élvezetessé válik a futás, talán túl nagy tempót is vállalok, rendesen felmegy a pulzusom. Ahogy kisimul a pálya, vége az élvezetes száguldásnak, a maradék két kilométer meglepően nehezen megy, tempón kívülre is kerülök, és egyszerűen nem tudok gyorsulni, mintha még túl hosszú lenne a táv. Most még a hajrá is elmarad.

Verdikt

Először kis csalódottság van bennem, hogy a vége nem ment jól, de igazából azért elég ritka, hogy teljesen elégedetten érnék célba :D Az órám már a 100 méteres kapu előtt elütötte a 10 kilit, általában nincs ekkora hiba, de most már az első kilométer táblánál meglepően nagy volt az eltérés, és folyamatosan nőtt. Lehet jobban kelene figyelnem az ívekre, legtöbbször nagyon nagy íven forulok, hogy a tempóm ne csökkenjen, na meg az árnyék vadászat is hozzátesz felesleges oldalirányú mozgást, nem tudom ezekből kijöhet-e összesen ilyen sok eltérés, vagy jobb, ha ennyivel (kb. 1%) inkább mindig számolok. A hivatalos időm 47:48 (4:47/km) lett, de a tempót nyilván az óra szerint próbáltam tartani, ami közelebb van a tervezett 4:40-hez, szóval nincs ezzel nagy gond. Sőt, a hivatalos tempóm épp megegyezik az 5 hete futott versenyével, ami viszont fele táv volt, szóval nagy a fejlődés. Verseny közben persze eszembe jutott a Szabadság-híd előtt, hogy basszus, 2 és fél éve ugyanezen az aszfalton még 4 percen belüli tempóval hasítottam, és de jó lenne újra ott tartani, vagyis de jó lesz! Most nagyon elszánt vagyok, komoly terveim vannak, és ebben a 40 perc áttörése csak egy lépés lesz. Már jártam nagyon közel, tudom, hogy képes vagyok rá, és azt is tudom, hogyan érhetem el. Már csak végig kell csinálni :)

Szép a pulzusgörbe, az utolsó 2 kilométeren még nyomhattam volna. A lyuk szintrajzban az alagút

10k versenyeim összehasonlítása

A 10k táv

Kíváncsiságból csináltam egy kis táblázatot az eddig futott értékelhető 10k versenyeimből, és nagyon hasznos infokat tudtam belőle szerezni. Pirossal jelöltem az brutálisan elfutott, naranccsal a simán elfutott, zölddel a viszonlyag jól megfutott versenyeket. Első és legfontosabb észrevételem, hogy soha nem sikerült a Running Index által jósolt tempót megfutnom, akár 10 másodperccel is simán elmaradok tőle. Edzéseken viszont szinte mindig sokkal jobb eredményeket produkálok, mint a versenyeken, legtöbbször erre van is magyarázat: a reggeli éhgyomrra futás nekem az ideális, versenyen meg ez nyilván kivitelezhetetlen, aztán sokszor a meleg a gond, a pályák se teljesen simák, és minimális elfutás még a legjobban sikerült versenyeimen is van, nem megy a negatív szplit. Ezt érdemes észben tartanom a kezdő tempó megválasztásakor, és jóval óvatosabban kezdeni, mint eddig. Szépen kirajzolódik az adatokból, hogy milyen lenne az ideális pulzusmenetem ezen a távon, és hogy mindig a 3-4. kilométerben dől el a verseny sorsa. Ha ott közel kerül a 180, akkor vége a dalnak, de ha a végén még csak 174 körül járok, abból valami jó fog kisülni. A 40 perc áttörésének kísérlete 2019. áprilisában egy érdekes eset, egyértelműen elfutottam, de közel jártam a jó megoldáshoz, és lehet egészen máshogy alakul, ha az első két kilométerben nem futok gyorsabban a céltempónál. Ma ilyen gond nem volt, jól kezdtem, a végén nem elfutás miatt gyengültem el. A pulzus szerint az utolsó két kilométert még jobban megnyomhattam volna, és igazából lehet, hogy csak fejben nem voltam elég erős a gyorsításhoz, végülis fizikailag nem igazán volt problémám. Ezen is még dolgoznom kell, de alakulok :)

85. Tatai tófutás, Vivicitta 2021

Az év több, mint fele eltelt már, de eddig nemigen volt miről írnom, és most se tudok túl sok pozitívumról beszámolni. Korábban viszont megígértem, hogy a hullámvölgyekből is lesz tudósítás, hát tessék :)

Az év elején még rendkívül jól mentek az edzések, bomba formában voltam, januárban 326 kilométert futottam, és közben edzéstempóban, 160-as átlagpulzussal 1:39:38-as (4:44/km) félmaratonig jutottam. Ez a 3. legjobb félmaratoni időm, csak versenyen futottam eddig ennél jobbat, nyilván jóval magasabb pulzussal, azaz egyértelműen sikerült életem legjobb formáját elérni. Bár a running indexem még nem döntötte meg a 2019 év eleji 65-ös csúcsot, valószínűleg ahhoz még a rendes gyorsító edzések kellettek volna. Februárban viszont kicsit megtört a lendület, felére csökkent a mennyiség. Sajna így hamarosan tetőzött is a formám a 63-as indexxel, ami után még csak enyhe visszaesés kezdődött, de még semmi gond nem volt, előfordul az ilyesmi.

Aztán jött a márciusi korona fertőzés: az addig is kicsit kevesebb futás a karantén alatt nullára redukálódott, a formám szabadeseésbe váltott. Közben a Vivicitta eltolását is bejelentették, amivel végképp elvették minden kedvemet, beindult a stressz evés, két hét alatt sikerült 5-6 kilót visszahíznom... Végülis egész hamar abbahagytam az önsajnáltatást, ahogy kiszabadultam, elkezdtem futni, de mintha megint előről kezdeném. Mennyiségileg nem volt olyan rossz az április és a május, 200 fölé visszatértem, de a versenyek hiánya és azok bizonytalan időpontja miatt semmi minőségi edzést nem végeztem, és a súlyomra se figyeltem, nem megy nekem, ha nincs mire tervezni, meg amúgy is motiválatlan voltam. Annyit sikerült elérnem, hogy az 52-es mélypontról június elejére 58-ig visszatornáztam az indexet, de ez még mindig más kávéház, megint nagyon messze vagyok egy 40 perces 10k lehetőségétől, ami hamarosan be is bizonyosodott.

Running indexem az év eddigi részében. Igen, idén már a második hullámvölgyben vagyok...

85. Tatai tófutás

Facebookot lapozgatva ugrott fel a Tatai tófutás eseménye következő hétvégére (június 5.), szeretjük azt a környéket, tavat körbefutni is szeretek, verseny se volt még az idén, gyorsan neveztem is befele. Épp ezen a héten romlott el az órám, így sajnos a versenyt anélkül kell teljesítenem, nem örülök neki. Reggeli mérlegeléskor 72,3 kg, ez se jó. Süt a Nap, fúj a szél, meleg van, minden ellenem dolgozik. A versenyről olyan nagyon sokat nem tudok írni, de azért megpróbálom összefoglalni: a helyszín nagyon tetszett, a szervezéssel nem volt gond, és nagyon jó volt emberek közt lenni. A bemelegítés igen rosszul esett, nem is volt túl komoly, aztán a rajt után óra nélkül se pulzust, se tempót nem tudtam, és azt se, hogy épp hol tartunk a versenyben... Az elején kb. a megfelelő tempóban kezdtem, de nagyon nem éreztem az erőt, úgyhogy kicsit lelassítottam. Egy lány megelőzött, mögé be tudtam állni 1-2 kilométerre pihenni, amitől kicsit erőre is kaptam, majd beálltam előre a végéig. Itt már lett volna erőm gyorsabban futni, de inkább maradtam felvezetőnek, ha már én is ennyi szélárnyékot kaptam. A pálya nagyon jó volt, teljesen sík, nagy része erdős részeken murván, de teljesen jól futható. Csak a hivatalos adatok vannak meg, eszerint 33:29 lett az időm, a pálya elvileg 7,1 km, szóval 4:43/km-es átlag jött össze. Tekintve a távot, legalább 7-8 percre vagyok a 40 perces 10k-tól, ez ténylegesen más kávéház, amolyan disznócsiga tempó :)

Szeretett órám elhalálozása

is elég fájdalmasan érintett. Több, mint három évig szolgált hűségesen, rengeteg kilométert tettünk meg közösen, hol fagyos hóban taposva, hol hőségben izzadva, hol tengerparton, hol 3000 méter felett a hegyekben, szóval nagyjából minden időben, mindenféle helyeken. Több pulzospántos kínlódás után váltottam erre az optikaira, és nekem nagyon bejött, így mindenképp ezen a vonalon gondoltam továbbmenni. Nem nagyon merültem bele a témába, felületesen nézegettem, hogy manapság melyik óra mit tud, és arra kellett rájönnöm, hogy nekem még mindig jó választás ez, igazából nincs szükségem a drágább órák plusz funkcióira, vagy legalábbis nem ér meg nekem dupla, tripla árat :) Szóval maradt a Polar M430, elég gyorsan sikerül is beszereznem, nem mintha nem lehetne óra nélkül futni, de én nem akarok. Aztán persze ahogy ilyenkor lenni szokott, új óra, új cipő, csak épp a futás hiányzik. Az egész évem nagyon fárasztó a futáson kívüli világban (mondjuk panaszra nincs okom, meg is van az eredménye), ami a motiválatlansággal együtt veszélyes terep, és sajna a júniusban berobbanó hőség volt az utolsó csepp. Minimális futással teltek, múltak a hetek, ismét szabadesésben lévő formával, 74,3 kg-ig felmenő súllyal, amikor egyszer csak azt vettem észre, hogy

a Vivicitta rajtjában állok a 2-es zónában...

Nem, hogy futással nem készültem a versenyre, de még azt se néztem meg, hogyan kéne odamenni. Valamiért a Mexikói útnál parkolunk le, és csak a metrószerelvényben tudatosul bennem, hogy az 1-es metró nem megy a Margitszigetre, mit is keresünk itt? Gyorsan kiszállunk, nézem a térképet, megszületik a vészterv, elsétálunk az 1-es villamosig, persze még a rajtszámot is fel kell vennem, hirtelen kevésnek tűnik az idő. Végül minden jól alakul, Csilláékkal találkozunk, jó lesz a hangulat, kis bemelegítést is megejtünk. Csilla 4:40-es tempót tervez, az jó lenne nekem is, bár nem hiszek benne, hogy menni fog, de miért ne próbálhatnám meg, nem igaz? :) Így kerültem a 2-es zónába, bár még próbáltak áttuszkolni az 1-esben lévő kb. 5 ember közé, de mondom, hogy úgy egy éve, amikor neveztem, még teljesen reális volt az 1-es zónás elképzelésem, de ma nagyon nem az, jól vagyok én itt. A rajt rendben lezajlik, pont megfelelő tempóban kezdünk, bár ez valószínűleg Csilla érdeme, én csak próbálok mellette maradni. Az első kilométert akár még úgy is jellemezhetném, hogy jól megy, valójában viszont felment a pulzusom 179-ig az Árpád hídra vezető emelkedőn, ami nem a könnyed tempó jele. 4:37-nél érünk az első táblához a hídon, és mivel nem néztem még meg a pulzusom, a lejtőn egész optimista vagyok a folytatást illetően, bár a déli napsütés nem igazán esik jól. A híd után észak felé fordulunk, már kezdem egyre inkább nem túl jól érezni magam, ránézek az órámra, látom a gyászos pulzust, úgyhogy kicsit vissza is veszek a tempóból. Lassan kezdek lemaradni, de ezzel még nem is lenne baj, gondoltam amíg 5 perceseken belül vagyok, addig jó. 3 kilométer után viszont a csökkentett tempó ellenére is elérem a 180-as pulzust, és elég rosszul is érzem magam, úgyhogy nem erőltetem tovább, félreállok az árnyékba. Nem bánom meg, hogy így döntök, itt ma amúgy sem lett volna jelentősége az időeredménynek, fényévekre vagyok formában az egyéni legjobbamtól, és az, hogy 4-5, esetleg 10, vagy akár 20 perccel futok lassabbat annál, már tök mindegy, nem éri meg kockáztatni. Szép lassan, többször megállva, folyamatosan vizezve magam jutok el a sziget bejáratáig, ahonnan viszont már élvezettel futok el a célig. Erőt merítek a szurkolókból, a körülöttem futók öröméből, amikor célba érnek, talán először, fantasztikus érzés, jól emlékszem még milyen volt :) Csillának pedig sikerül teljesítenie a célkitűzését, és 11. helyre fut be, fantasztikus eredmény! Ráadásul közben kétszer is segített rosszul lévő lányoknak, minden elismerésem!

Ha a pulzusom eléri a 180-at, onnan már nem sok van vissza...

Egyéni legrosszabb

Így esett, hogy sikerült egyéni legrosszabb időt futnom, ami persze azért nyilván nem reális, de egyértelműen jelzi, hogy baj van. A Running index pontosabb, visszaesett megint 52-re, szóval ugyanott vagyok, mint április elején, a korona után, ami azért még mindig jóval jobb, mint amikor az első versenyemen ennél jobb időt futottam. Egy halom versenyre be vagyok nevezve, persze a legtöbbre el lehet menni alibizni, de a maraton is jön, és azt bizony most nem tudnám lefutni, arra mindenképp rá kell gyúrjak. A másik meg az Ultrabalaton, ott meg a csapattársakat nem hagyhatom cserben, csak jó formában lehet odaállni. Úgyhogy ez most egy elég kijózanító pofon volt, világosan megmutatta, hogy nagyon kevés már az időm, azonnal neki kell állnom keményen edzeni, akkor is ha hőség van. Nincs több kifogás!

Már vannak tervek :)

A motivációm fenntartása érdekében beneveztem őszre pár versenyre, úgyhogy itt az ideje komolyabban venni a futást, kitűzni valamiféle célt, és mégiscsak összeállítani egy terv félét, hogy azt el is tudjam érni.

Mi legyen a cél, amit kellően nehéz elérni, de azért reális is? Elsősorban rövidebb távokra neveztem, 5k, 7k, 10k, egy terep félmaraton, és ugye ott van az Ultrabalaton is a 3x10k-val, ezek közül kellene választani egy célversenyt, amire megpróbálok fókuszálni. Az Ultrabalaton távja sok, és elég speciális is amiatt, hogy 3 részletben futok, így az nem jön szóba, na meg a terep félmaraton sem. A 40 perc körüli 10k-tól még valószínűleg messze lennék, egy az eddigieknél rosszabb eredményért küzdés pedig nem annyira vonz, a 7k meg nem szabvány táv. Kizárásos alapon marad az 5k-s táv, amin még úgy sincs hivatalos időeredményem, és elég rövid is, addigra remélhetőleg végig tudom nyomni valami komolyabb tempóval. Érdekes különben, hogy itthon mennyire nem rendeznek 5k-s távon versenyeket, pedig szerintem nagyon jó lenne, ez egy jó kis táv a kezdőknek, és ha lenne rendszeresen ilyen lehetőség, talán nem mindenki azt tartaná normálisnak, hogy minél nagyobb távot kell futni.

Mi legyen a cél?

Mostani formámban még 25 perc alatt is kihívás lefutnom, így meglepő lehet, de 20 percen belüli eredményt szeretnék. Persze ez csak akkor lenne kvázi lehetetlen, ha nemrég kezdtem volna futni, és úgy tartanék 25 percnél, onnan tényleg nem valószínű ilyen rövid idő alatt feljutni erre a szintre, én viszont már voltam ott, ami nyilván nem múlt el nyomtalanul. A mostani rossz formámnak két fő oka van: az egyik a kevés és rendszertelen futás, a másik pedig a durván elszabaduló súlyom. Tavaly a csúcsformámkor 63 kg voltam, április közepén pedig 75, ami brutálisan sok, ennyire elhízva egyértelműen nem lehet jól futni. Igazából a 162 centi magasságommal valahol 60 kg alatt lenne az ideális versenysúlyom, de egyelőre maradjunk a realitásoknál, októberig, a verseny napjáig szeretnék 64 kg-ra lemenni. Április közepétől így ez egy fél éves terv, amiben egy normális, kb. 0,42 kg/hét tempójú fogyást kell elérjek, ami elméletileg még nem viseli meg túlzottan a szervezetet. Ennél gyorsabb fogyást nem szeretnék kockáztatni, mert szerintem akkor nem lenne elég erőm a futáshoz.

Ez eddig jól hangzik, de hol az edzésterv?

Nagyon sokat gondolkoztam, hogy mi lenne a jó megoldás, és a számok megrögzöttjeként a korábbi adatokhoz fordultam segítségért. Polar órám van, ennek a szoftvere számol egy indexet (Running index), ami elég jól jellemzi az ember aktuális formáját. Ennek persze elengedhetetlen feltétele, hogy a pulzuszónák megfelelően legyenek beállítva, ez nekem már régóta megvan, jól használható adatokat kapok. Sajnos a szinteket nem tudja figyelembe venni, így a sok szintet tartalmazó futásoknál rosszabb értéket fog mutatni a valóságnál, ami a trendvonalat is zavarná, de én nem nagyon futok ilyet, nálam nem igazán van jelentősége. És akkor jöjjön egy halom grafikon:

2017 eleje

2017/2018
A téli alapozás nem volt az igazi, de a végén sikerült intenzívebb munkával kihozni belőle, amit lehetett 

2018/2019
A téli alapozás itt nagyon jól ment

2019/2020
Nem sikerült az áprilisi versenyre időzítenem a csúcsformám, a májusi Kinizsi óta pedig durva lejtmenet

2020. április közepe óta

Mit is látunk ebből a sok pöttyből, vonalból?

A Running index tökéletesen mutatja, hogy egészen tavaly márciusig kisebb ingadozásokkal ugyan, de folyamatosan fejlődtem, azóta pedig óriási mélyrepülésben vagyok. Van viszont egy kiemelkedően jó időszak, ez a 2018/2019-es téli alapozás, amit be is karikáztam. Ebben a 2018 novemberétől 2019 márciusáig tartó időszakban töretlenül fejlődtem az amúgy sem rossz 57-es értékről egészen 65-ig. Korábban a legjobb érték amit elértem, az csak 61 volt, szóval hogy ebben az időszakban egészen 65-ig jutottam, az egyértelműen mutatja, itt valamit nagyon jól csináltam, érdemes tanulni belőle. Ebben a 20 hétben összesen 1430 kilométert futottam, azaz átlagosan heti 71-et, ami egyértelműen a legmagasabb átlag nálam, ekkor értem el először 100 fölötti heteket is. Egészen biztosan ez a fő kulcsa ennek a kiemelkedő fejlődésnek, a mennyiség mindenképpen elsődleges jelentőségű. Legtöbbször heti 6 alkalommal futottam, azaz sok "rövidebb" futásból hoztam össze a mennyiséget, a vasárnapi hosszúk is "csak" 2:15 perc körüliek voltak, olyan 25-27 kilométerrel. Igazából sosem hittem az extrém hosszú futásokban, szerintem egy 2:30-nál hosszabb futásnak edzésként sok értelme nincs, jóval hatékonyabbnak érzem a sűrűbb, nem túlzottan megterhelő futásokat, amit ki lehet pihenni a következő edzésig (szuperkompenzáció ugyebár).

Szóval akkor hol az edzésterv?

Az edzésterv kezdetben meglehetősen egyszerű lesz, mivel csak laza futásokból fog állni, semmi tempó, résztáv, vagy bármi ilyesmi (alapozásnál is alapozósabb). Ideális esetben 150-152 körüli átlagpulzus a cél, de igazából 155-ig nyugodtan elmehet, sőt, ha olyan napom van, hogy lendületesebbre vágyom, akkor akár 160-at is megengedhetek magamnak, néha belefér, és különben még ez sincs közelében sem a 175 körüli küszöbömnek. Kezdetben elsősorban a mennyiség feltornázásán szeretnék dolgozni, minél nagyobb heti átlagot akarok felépíteni, túlterhelés nélkül. Négy hetes mikrociklust alkalmazok, aminek átlagát most már 62 km fölött szeretném tartani, pl. ilyen felosztásban: 1.hét 64 km; 2. hét 66 km; 3. hét 68 km; 4. hét 52 km. A jelenlegivel együtt még három ilyen ciklus lesz augusztus végéig, az utolsóban már 70 feletti átlag a cél. Az erősebb heteken kevés a jelenlegi 4 alkalom, ezt már most 5-re kell emelnem. A hétfő a fix pihenőnapom, ha esetleg 6 alkalmas hétre is szükség lesz, a hétfő akkor is pihenő. 5 alkalom esetén a péntek, 4 alkalomnál a szerda jön be pihenőnapnak, nekem ez a szisztéma vált be. A hosszú futásom vasárnap van, ez szintén fix, jelenleg 2:30 óra, és ha lehet, akkor terepen futom. Ez hosszúnak tűnhet ebben a szakaszban, de eddig érzésre sokat segített, és jó felmérő, hogy mennyire purcanok ki a végére. Hosszabb semmiképp sem lesz később sem, sőt, hamarosan csökkentem: terepen max. 23-24, aszfalton a 25-27 km, ahogy gyorsulok, időben egyre rövidebb lesz. A hétvégén a heti táv legfeljebb felét futom, hétköznapokon pedig a keddi és a csütörtöki lesz az erősebb, a szerdai kicsit lazább.

Okés, megvan az alapozás, és a versenyszezon?

Szeptembertől tervezem elkezdeni az intenzívebb edzéseket, viszont nem lesz ez egy igazi versenyszezon, csak beiktatok némi tempó futást, résztávot, de marad az alapvetően mennyiségi munka. Az első verseny rögtön egy hét után lesz, 10k távon, ez inkább egy erős tempófutás lesz, mint verseny. Október elején az Ultrabalatonra már egy egész jó formát várok, de a tavalyi tempót elvárni innen nézve még nagyon optimista lenne. Remélem azért minél jobban meg tudom azt közelíteni, nem akarom cserben hagyni a csapatot. Aztán egy héttel később jön a fő cél, az 5k, amit akkor is lefutok 20 percen belül, ha utána összesek :) Ebben a 3-4 hétben lesz a legkisebb a mennyiség, hogy az Ultrabalatonra és az 5k-ra pihenten érkezzek, aztán újra elkezdem növelni. Az október végi terep félmaraton már úgyis inkább egy hosszabb távú verseny lesz, november közepén a 7k-t meg ismét egy erős tempófutásnak szánom, de itt már reménykedek egy 4 perceshez közeli tempóban. Ennyi az őszi szezon, utána pedig nekikezdek egy legalább olyan téli alapozásnak, mint 2018/2019 telén, így reményeim szerint 2021 tavaszára életem formájában leszek.

Van ennek az egésznek bármi realitása? Mit mondanak a számok?

Ahogy az utolsó ábrán látszik, a mélyponton 49-es volt a Running indexem, ez 26 perces 5k-t jósol, és egyébként bármilyen hihetetlen, tényleg nem tudtam akkor 5 perces tempóban futni. Azóta eltelt 9 hét folyamatos futással, heti 4 alkalommal, 492 kilométert futottam, amivel gyakorlatilag megdupláztam az idei teljesítményemet (kb. ugyanannyi kilométer jött össze az első 16 héten, mint utóbbi 9-ben). Ez heti átlagban 54 km-t jelent, aminek már erősen érzem a hatását, sokat javult a formám, bár még mindig jelentősen hátráltat a súlyom, de az is a terveknek megfelelően csökken, most tartok 71 kg-nál, azaz 4-et már leadtam. Most 53-on áll az indexem, ami alapján már 10 km-t is le kéne tudjak futni 5 percesben, és ez menne is. A 4 perces 5k-hoz elméletileg kb. 62-es indexet kéne elérnem, ami elég soknak tűnik a mostani 53-ról ilyen rövid idő alatt. Valójában persze kicsit jobb a helyzet: versenyere időzített formával, rápihenve, jó körülmények között (októberben pl. tuti nem lesz meleg) 57-58 körüli indexxel már meg lehet közelíteni 5k-n a 4 perces tempót, ennél magasabbal pedig akár át is léphető. 2018-ban, az eddigi legjobb maratonom előtt alig két hónap alatt sikerült 52-ről 60-ra javítanom az indexet, most pedig van még rá 17 hetem, azaz kétszer annyi, tehát egyáltalán nem lehetetlen. Ha pedig ezt sikerülne elérem, akkor már eleve magasabbról indulnék, mint 2018/2019-ben, 2021 tavaszán pedig már bizony akár csodák is történhetnek :)

Gábor Úton

Monorierdei Futófesztivál - az első futás, amin kerestem :)

Mindig örülök, ha egy közeli településen rendeznek versenyt, főleg ha van olyan táv is, amit be tudok illeszteni a felkészülésembe. Na most ez nem volt nehéz, mivel normális edzéstervet nem tudok futni, az őszi szezont már elengedtem, szó nincs felkészülésről...

A Kinizsi után kezdődött bokafájdalom már elmúlt, de sajnos közben jöttek újabb és újabb kis problémák, amiket valószínűleg a rossz futómozgás idézett elő. Gyakorlatilag alig futottam az utóbbi két hónapban, egyszerűen nem tudok kikeveredni ebből, és nem hogy nem sikerül gyorsan visszaszereznem a tavaszi formám, egyre távolabb kerülök tőle. Emiatt nem tudtam megkezdeni a felkészülést az őszi célversenyre se, már túl közel van, és igazából az egész őszi szezont el is engedtem. A félmaratonon különösebb cél nélkül fogok futni, akárcsak tavaly, a budapesti maraton lefutása pedig továbbra is várat magára, ismét csak 10k-ra neveztem. Hogy azért ne legyen végtelenül pesszimista az év maradéka, beneveztem még a novemberi K&H félmaratonra, talán arra már sikerülhet valamennyire rákészülni, a jó idő, és az ideális pálya pedig segíthet, hogy még az idén fussak valami normális időt ezen a távon. Szóval rendkívül mély gödörben vagyok most futás ügyileg, és bár beneveztem a monorierdei versenyre, egészen a verseny reggeléig nem voltam biztos benne, hogy el is fogok indulni. Reggel viszont úgy ébredek, hogy egész jók a vádlijaim, úgyhogy nekivágok. Most is több gyömrői képviseli a várost, jó társaságban meg repül az idő :) Viszonylag koránra, 9:15-re van kiírva a rajt, ami nyáron kiváló döntés, sőt, igazából már ilyenkor is kezd túl meleg lenni, pedig éjjel még esett is. Most is csak egy nagyon laza, rövid bemelegítést csinálok néhány repülővel, egész jól visznek a lábaim, de érzem, hogy nem tökéletesek a vádlik. Közben az elrajtolt félmaratonosoknak tudok szurkolni, hát nekem most az a táv elérhetetlenül hosszúnak tűnik... A mi rajtunkat végül 5 perccel későbbre tették, most nem annyira zavar a dolog, mivel nincsenek elvárásaim, teljesen le vagyok nyugodva.

A gyömrői különítmény :)

Nem állok teljesen előre, úgy tűnt itt azért több jó futó lesz, bár nem tudom hányan indultak a hosszún, mindenesetre azt tervezem, hogy nem megyek el az élmezőnnyel, csak a saját tempómra figyelek. A rajtnál szokásos kilövés, én is 3:30-ban indulok, de gyorsan visszaveszek, és olyan 20-30. hely körülre állok be. Előzetesen egy 4:30 tempónak is örültem volna, de jobban megy, mint gondoltam,4:20-on belülit könnyedén futok. Nagyon sokan már 300 méter után vesztik el a kezdeti lendületet, így elég hamar elkezdek feljönni a mezőnyben, és igazából még az elsők is közel vannak, alig távolodnak. Innen egy nagyon hosszú nyílegyenes rész következik, ami először enyhén, majd kicsit jobban emelkedik, de igazából csak olyan 15 méter szint van benne. Az első néhány helyezettet leszámítva mindenki lassul, én szépen tartom a tempót, és haladok tovább előre, egészen a 4. helyig. Nagyon meglepődök, hogy mennyire jól megy, és már nagy célok lebegnek a szemem előtt :) Az első kettő jobban elment, őket nem valószínű, hogy be tudnám fogni, de a harmadik közel van, ugyanolyan tempót megyünk, őt el tudom kapni! Sajnos viszont a szélárnyékomban liheg egy srác, és ahogy hallom, ő még nálam is kicsit jobb állapotban van, szinte biztosan meg fog előzni. Emiatt egyelőre elhalasztottam a harmadik megtámadását, gondoltam inkább tartalékolok, aztán meglátjuk mi lesz. A féltávnál lévő visszafordítót nem sikerül simán megcsinálnom, futottam volna tovább, úgy kiabáltak rám, így nagyon nagy ívben, erősen szögletesen fordultam be, amivel igen sokat vesztettem, teljesen fel is zárkózott a mögöttem lévő, pedig mintha már kicsi előnyöm lett volna. Lefele 4 perces tempóra kapcsolok, hátha le tudom rázni, de tapad, mint a fene, és a légzése még mindig lazább, mint az enyém, ráadásul a harmadikhoz se nagyon közeledünk. Gondoltam akkor taktikát váltok, nem fogok szélárnyékot adni neki végig, menjen csak előre. Félreállok, kicsit lassítok, megelőz, és rá is kapcsol. Úgy tűnt bejön ez a húzás, szépen közeledünk, de aztán nem tudok tapadni, sikerült kicsit leráznia magáról, bár azért reménykedem, hogy a felzárkózás kivesz belőle annyit, hogy a végén még támadhatok. Optimizmusom nem sokáig tart, 500 méterrel a vége előtt gyorsvonatként húz el mellettem a semmiből egy srác, amivel már hatodik vagyok, persze azonnal reagálok én is, a korábban harmadikat gyorsan megelőzöm, de az ötödik helynél előrébb már nem tudok jönni.

Csak 171 lett az átlagpulzusom, vannak itt még tartalékok :)

A formámhoz képest egész jót sikerült futnom, negatív szplittel, és nagyon élvezetes volt a helyezésekért folyó csata, főleg, hogy a dobogó végig nagyon közel volt. Legalábbis látszólag: chipes időmérés volt, az eredmény pedig a nettó idő, ami általában a mezőny elején nem igazán tér el a bruttó időtől, de most a harmadik hiába futott be nem sokkal előttem, a nettó ideje 35 másodperccel jobb volt, mivel vagy 25 másodperccel később rajtolt, mint én. Hát jobb is, hogy a pályán nem maradtam előtte, elég idegesítő lett volna, ha hátrébb sorolódok a pályán számolt helyezésnél... Egyébként így már teljesen érthető számomra, hogy OB-n, meg úgy általában a világversenyeken miért a bruttó idő dönt, nem jó, ha nem az az eredmény, ami a pályán látszik, persze nagy létszámú amatőr versenyeken muszáj a nettó idővel számolni, hiszen percekig is eltarthat a rajt. Az órámat megint nem állítottam le, a hivatalos időm 21:06, ami a pontosan 5k távon 4:13-as átlagtempó, ez most meglepően gyors volt. Persze ez a tempó másrészről azért nem túl fényes, ilyet tudtam már egy éve 7k-n is Fehérváron, tavasszal pedig a Vivicittán a 10k 5 kilométeres részideje 19:42 (3:56/km) volt... Viszont az átlagpulzusom csak 171 lett, ami tényleg egy tempóedzésnek felel meg, akadnak itt még tartalékok, bárcsak tudnék már rendesen edzeni, hogy kihozhassam őket. Somogyi Károly nyert, megvédve a tavalyi címét (tavaly 19:08, idén 19:52-es idővel), szóval jövőre össze kell szednem magam, és megnehezíteni neki a címvédést :) Meglepetésemre felnőtt kategóriában 2. helyezett lettem, így persze az eredményhirdetést is megvártam, bár a korosztályos dobogókat annyira nem szeretem, most ez nagyon kellett a lelkemnek. A sok támogatónak köszönhetően pedig elég sok ajándék is járt hozzá, köztük 2000 forintos Decathlon utalvány és egy Csodák Palotája belépő is, így életemben először "kerestem" egy futóversenyen, hiszen a nevezési díj csak 3000 forint volt. :)

Dobogón állni azért mindig jó, még ha csak korosztályos is :)

Gábor Úton

Mozgás éjszakája

Futók között elterjedt szokás, hogy szülinapjukon lefutják az aktuális életkorukat, ami tök jópofa, de nekem valahogy sose tűnt jó ötletnek, és nem csak azért, mert nem vagyok már tinédzser :) Valami hagyományt azért nekem is ki kellett találnom e jeles napra, amit amúgy nem is igazán ünneplek, mert szerintem az idő múlása nem teljesítmény, amit meg kéne ünnepelni, viszont egy futóversenyen bizonyítani, hogy azért még messze nem járt le az én időm, na az már az én stílusom :D

A korábbi évekkel ellentétben az idén kicsit nehezebb dolgom volt, mivel nem hétvégére esett a szülinapom, így pontosan arra a napra nem találtam versenyt, de ezen sikerült túltennem magam, plusz-mínusz néhány nap csalást engedélyeztem. Tovább szűkíti a kört a táv, a nyár közepén 10k-nál hosszabb versenyt nem nagyon szeretnék bevállalni, sőt, ilyenkor a 4-5 körüli a legjobb. Először egy szegedi versenyt néztem ki, de valahogy nagyon nem akartam egyedül menni, tavaly családostul mentünk Szolnokra, de az azért közelebb volt, ide nyilván nem tudtam volna elrángatni őket. Kérdezősködtem, hogy tervezi-e valaki ezt a versenyt, de senki, viszont az UB csapat nagy része a mozgás éjszakájára megy, ami Pesten van, 3,7, 7 és 12 km-es távokkal. Hmm, nem sokáig gondolkozok rajta, igazából csak a táv kiválasztása nehéz kicsit, a többiek 12k-n indultak, erősen hajlanék rá, de én azt most nagyon soknak érezem, fáj még a lábam, így végül a 7-est választottam. Nagyon jó találkozni a csapattal, ők elég sokat vállaltak, úszás, futás, bringa, kvázi triatlonozni jöttek, szinte már szégyellem magam a kis 7k-s futásommal :) Furcsa módon a rövidebb távok rajtolnak előbb, így én indulok a csapatból először a rajtkapuhoz. Egy elég komolytalan bemelegítést csináltam, kevés is volt, lassú is, repülők se megfelelőek, kb. csak annyi pozitívum volt benne, hogy voltam mosdóban. Próbálom belőni, hogy hova kéne beálljak a rajthoz, megyek folyamatosan előre, nézem a futókat, hol is lehet a helyem, egyszer csak elöl állok... Igazából tényleg csak az első sorban láttam komolyabbnak tűnő versenyzőket, majd a rajt után persze elválik, hogy mennyire vagyok nagyképű. :)

A Szupercsapat egy része :)

Csúszik a rajt, és eléggé bizonytalan, hogy mennyit, valami jelre várunk. Persze mindenképp az a jó, ha nem futunk rá az előzőleg elrajtolt táv végére, tavaly Fehérváron megtapasztaltam, hogy ez mennyire rossz, de ezt előre is remekül ki lehetett volna kalkulálni, nem most kéne meglepődni... Maga a rajt végül még szürreálisabb lesz, Till Attila a szpeaker, valami Fire-ről hablatyol, hogy ha azt halljuk, akkor lesz a rajt, na mint kiderült ez Scooter csodás alkotása amit nyilván ismerek, de nekem valahogy baromira nem ugrott be, és igazából az első sorban kb. senkinek se. Csak néztünk egymásra bambán, aztán valaki határozottan nekilódult, úgyhogy mi is, de ilyen fáziskéséses rajtot még életemben nem láttam :) Szokásosan mindenki kilő, mintha 400 méteren lennénk, persze én is, egy laza 4:30-ast terveztem, és olyan 3:30-ban lódultam neki. Hamar kezdek visszavenni, 4 perc körüli, és basszus, nem sokkal előttem a felvezető motoros, tartom az élmezőny tempóját. Hajaj, mi legyen, nincs nagy tempó az elején, el kéne menni velük? Áhh, nem vagyok formában, nem menne végig,egy elfutott verseny meg most nem tenne jót. Pár száz méteren keresztül dilemmázok ezen, aztán józan döntést hozok, és szépen lassítok a tervezett erős edzésnek megfelelő tempó felé.

Érdekes volt éjjel a rakparton futni

Persze sokáig ezen kattogok, főleg, hogy a várthoz képest elég jól megy a futás. A késői időpontnak köszönhetően nincs kibírhatatlan forróság se, csak simán baromi meleg, ami elég sokat segít. Az első kilométer után rendeződnek a sorok, az élboly lassan távolodik, én a harmadik bolyt vezetem, a két futóból álló második bollyal tartjuk a tempót. Meglehetősen eseménymentesen fogy a táv a rakparton, elöl a helyzet változatlan, a mi bolyunk viszont egyre kisebb, már csak hárman maradtunk. Néhány rövid távost már előzünk, aztán nagyobb tömegben jönnek szembe, nekik hamarabb van a visszafordító, és a cél se ugyanott van. Féltávhoz közeledve egyre gyorsabban közeledünk a két előttünk lévő futóhoz, és még a 4. kilométernél lévő visszafordító előtt meg is előzzük őket. Én viszont kettő helyett csak egy helyezést javítok, mivel a mögöttem lévő tempót váltott, mondjuk kicsit lassítottam az első két kilométerhez képest, hogy egy "kényelmes", tempóedzéseken használt tempót fussak. A tempóra ez igaz is volt, a pulzusom viszont 2-3 ütéssel azért magasabb volt, de nekem még így is nagyon meleg volt, valószínűleg leginkább ennek köszönhető. A visszafordító előtt meg tudom számolni az élbolyt, nem nagy a lemaradásunk, és kezdenek ott is leszakadozni, talán még valakit befoghatunk. Lassan szakadok le az előttem lévőről, de már látom a távolban, hogy gyorsan közeledünk egy-két futóhoz, már majdnem örülni kezdek, hogy még előrébb jutok, amikor hátulról döbbenetes tempókülönbséggel előz meg egy srác. Én nem lassultam, szóval erősen úgy tűnik brutál negatív szplitet célzott meg, hát érdekes taktika :) Nagy örömömre a rövid távon már célba ért gyömrőiek szurkolását hallom, aztán hamarosan a hosszú távosok jönnek szembe, mindhárom UB-s indulónak tudok hajrázni egyet. Ez nagyon jó volt, sok erőt adott, hogy a végén vissza tudjam verni a hátulról érkezők támadását, pedig elég kemény volt a rakpartról felvezető úton nyomni neki, és a célig még három harmincra felgyorsulni, nehogy elkapjanak.

A pulzusgörbe utolsó harmada gyanúsan ingadozó

A szpeaker is megerősíti a számolásom, miszerint tizedikként érek célba, aminek nagyon örülök, egy pesti rendezvényen egyáltalán nem számítottam erre. Ledöntök vagy 3 pohár vizet, közben gratulálok a körülöttem befutóknak, és a hamarosan érkező női győztesnek. Nem futottam ki magam teljesen, de ezt most így is akartam, nem vagyok formában, és még fáj a bokám a Kinizsitől, de szerencsére ezt csak az utolsó kilométeren éreztem, addig eszembe se jutott. Viszont nagyon belelkesültem az eredményen, az eleje úgy 4 perces tempót diktálhatott, ami jól felkészülve menne nekem is, úgyhogy elég valószínű, hogy jövőre nem kifacsarva jövök ide, hanem egy kis formaidőzítéssel rámegyek a győzelemre :) Mondjuk persze időmérés nem volt, sőt, életem első versenye, ahol még rajtszám se, nem is tudom, hogy versenynek lehet-e nevezni egyáltalán :)

Gábor Úton

Sárvár 6 órás

A célverseny után jöhet a móka :) Régi vágyam, hogy aszfalton is kipróbáljam magam ultra távon, ennek első állomását Sárvárra terveztem, ahol a 6 óráson állok rajthoz.

A távválasztáson nagyon sokat nem kellett agyalnom, az 50 kilométeres túl közel van a maratoni távhoz, az annyira nem hoz lázba, a következő pedig a 6 órás, aminél többet egyelőre nem is nagyon szeretnék. Aszfalton valahogy sokkal nehezebbnek érzem a futást, próbálok óvatosabb lenni, és fokozatosan haladni. Frissítés szempontjából a sárvári pálya ideális, majdnem pont 1 km egy kör, nagyon sűrűn van lehetőség kívánni valamit. A kívánságaimat a feleségemből, nagyobbik leányomból és kisfiamból álló szuper csapat fogja teljesíteni :)

A hátország :)

Bár majd' egy órával a rajt előtt érkezünk, a parkolás, rajtszámátvétel, frissítőasztal felállítás, átöltözés után mégis alig marad idő. Bemelegítést nem terveztem, egy zselét viszont megeszek, és eszembe jut, hogy le kéne ragasztani a bimbókat. A rajhoz eléggé előre állok, bár olyan nagy jelentősége ilyen hosszú versenyen nincs, de szeretném zavartalanul felvenni a tempómat. Sikerül is szépen, nyugodtan kezdeni, nagyon furcsa is, nem tűnik versenynek, csak mintha egy nagy közös edzés lenne :)

Rajt előtti pillanatok

Az első 5 kör csodásan telik, sikerül tökéletesen beállni a tervezett tempóra, és meglepően hamar vége van egy-egy körnek. A szél nem olyan durva, mint amikor útközben kiszálltunk a kocsiból valahol Várpalota környékén, de azért a pálya azon részén, ahol a forgalomtól bójákkal elválasztva futunk, elég zavaróan fúj. A Nap is elég gyakran kisüt, de még mindig sokkal jobb, mint ha a tegnapelőttihez hasonló 28 fok lenne. Úgy tűnik viszonylag jól helyeztem el magam a mezőnyben, csak ketten-hárman előztek meg az elején, azóta mindenki szépen a saját tempóját tartva fut. Ennek vet véget, amikor utolérjük a mezőny végét, innen folyamatosan "tömegben" futok, és végképp elvesztem a fonalat, hogy hol is állhatok a mezőnyben. A rövid pályának ez a nagy hátránya, sajnos többször is előfordult, hogy nehezen tudtam csak megelőzni a csapatosan futókat. Kb. a 6. kör végén az előttem lévő srácot megállították, valami gond van a chipjével, kérdezik tőle, hogy hány körnél jár, aztán nagyon idegesen előz vissza, amin mondjuk nem is nagyon csodálkozok.

Első kör

Közben a jobb oldalon lejön a bimbó ragasztásom, kérek újat, de az izzadt bőrömre egyáltalán nem tapad. Minden körben próbálok ragasztani, kivéve, amikor kérek egy izót, mert közben már eltelt 7 kör, ideje lenne valamit cukrot bevinni. A 2,5 decis soft kulacs tökéletesen beválik, már egyáltalán nem bánom, hogy nem vettem kézikulacsot, az 5 perces kör alatt szerintem nem lenne előnye, a softban meg legalább nem lötyög a folyadék. Kezdek eléggé idegállapotba kerülni, mert már most fáj mindkettő bimbó, és még épp csak 10 kilométer telt el, a végéig így teljesen le fogom darálni őket. Folyamatosan azon filózok, hogy terepultrákon hogyan oldottam meg ezt a kérdést, egyszerűen nem emlékszem, hogy OCC-n például bármit is tettem volna a bimbók védelméért, aztán arra jutok, hogy valószínűleg a zsák nem engedi mozogni a pólót, és az pont elég védelem. Az első óra elteltével egy zselét és egy sótabit is eszek, aztán lassan neki is kell állnom a tervezett mennyiségű frissítést bevinni, hogy később se legyen gond.

Csak vidáman

A bimbókon kívül a pulzusom miatt is nagyon aggódom, az elejétől fogva magasabb az indokoltnál, akkor még az izgalomra fogtam, azóta viszont nem csak, hogy nem csökkent, de még kicsit magasabb is, bár már jó ideje állandónak tűnik. Igazából úgy számoltam előzetesen, hogy amíg 155 alatt marad, addig nem lehet gond, viszont ezt a határt már az első kör felénél átléptem, elég esélyes valami gebasz, próbálok inkább nem gondolni rá. Számolgatom, hogy mikor kellene zseléket, isot bevinni, próbálom tartani a tervezett mennyiséget, de másfél óránál már kezdem úgy érezni, hogy nem kéne túlzottan erőltetni, kicsit csúsztatok rajta. 17 kilométer után már 160 fölött van folyamatosan a pulzusom, nem tudok nem gondolni rá. Próbálom a tavalyi és tavalyelőtti maratoni pulzusokkal nyugtatni magam, hogy azért ennél magasabb pulzussal is le tudok futni legalább egy maratont, és már nem is sokkal több van vissza, de még magamat se igen tudom meggyőzni. A félmaratoni távot elérve még egy gyors pisit beiktatok, volt már olyan, hogy ez segített levinni a pulzust, fél perc veszteséget megér megpróbálni. Nem segített.

Remek helyszín

Hamar eljön a második óra vége is, viszont a pulzusom már kezd rendesen elszállni, és már a gyomrom is egyre inkább rosszalkodik. Igazából csodálkoztam rajta, hogy eddig nem volt gond, egész héten szenvedtem a hasammal, folyamatosan görcsölt. Csak kétszer sikerült egész héten futnom, de azok is rettenetesek voltak. A következő sótabit is kihagyom, bár izzadok, de nem vészes, nem is iszok annyit, nem fog kelleni. A pulzusom tovább emelkedik, átlépi a 165-öt, ez már mindenképp tarthatatlan, be kell avatkozni. Megkérem feleségem, derítse ki hogy állok a mezőnyben, hogy át tudjam gondolni, mi legyen. Mintegy 10 másodpercet lazítok a tempón 5 körön át, de tovább emelkedik a pulzusom, eléri a 167-et, és most már a gyomrom is rettenetes. Eszembe jut, hogy a kóla nagy csodákat tud tenni, hogy eddig erre nem is gondoltam! Kikiabálok, hogy gyorsan vegyenek valahol, pár kör után meg is van. Eddig csak a pisiléshez lassítottam, de most a kólázáshoz is megállok, félek, hogy nem tudom rendesen meginni futás közben. Így legalább be tudjuk kenni a bimbókat is egy kis kölcsönkapott vazelinnel, miután a ragasztásos kísérletek teljes kudarcba fúltak. Abszolútban nem tudták kideríteni a helyezésem, 4-5. lehetek, korosztályban 2. helyen állok. Szaladok is gyorsan, de sajnos még tovább romlik a helyzet, a következő körben jelzem, hogy ennyi volt... Megállok az asztalnál, de hamarosan futok is be a mosdóba hányni. Kicsit jobban leszek, iszok vizet, és úgy döntök nem adom még fel, visszaállok. Úgy kalkuláltam, ha 5:30-as tempót tartok a végéig, a 68 kilométer még meglehet, ezért ezt a tempót veszem fel. A kör felénél viszont újra hányok, a pulzusom is gyorsan visszamászott 160 fölé, így semmi értelme folytatni, végleg kiszállok.

Hivatalos köridők. Az 5 perces tempóhoz 5:09-es köröket kellett futni

Nem vagyok teljesen csalódott, az előzmények miatt valójában eléggé számítottam rá, hogy valami ilyesmi fog történni, inkább az volt a meglepő, hogy eddig bírtam. Hivatalosan 33 kört, azaz 34 kilométert tettem meg, az órám viszont érdekes módon itt kevesebbet mért, ami miatt a hivatalos tempóm kicsit gyorsabb volt a tervezettnél, volt olyan is, hogy 2 perc előnyöm volt a tervhez képest. Teljesen elégedett vagyok a tempómmal, nagyon szépen mentem a terv szerint, vagyis mivel az órához igazodtam, így kicsit gyorsabban. Maga a futás egész végig könnyedén ment, kifejezetten jól esett, szerintem megfelelő tempót választottam erre a távra.

Kb. 16 kilométer után (1:20) kezdett igazán elszállni a pulzus, bár addig se volt alacsony

Betegség nélkül a pulzusom is a nyilván szokásos, mintegy 10-15 ütéssel alacsonyabb zónában tanyázott volna, de mindenképp bőven 155 alatt. Tényleg hatalmas volt a különbség az első pillanattól kezdve, ami leginkább az előző vasárnap futott hétvégi hosszú edzéshez képest szembetűnő: akkor 25 kilométert futottam, az első 5 kilométernek 142, az utolsó 5-nek 148 volt az átlagpulzusa azonos tempónál, most pedig 155 és 162, azaz 13-14-el magasabb... Az érdekesség kedvéért az összehasonlításba belevettem még a több, mint egy évvel ezelőtt futott maratonomat is, mivel ott is nagyjából ezzel a tempóval futottam. A hétvégi futás pulzusadatain látszik az egy évnyi fejlődés, a sárvárin pedig egyáltalán nem :) Izomzatilag semmi gond nem volt, olyannyira nem, hogy másnap futottam könnyedén egy 15-öst, nem gondolom, hogy ne tudtam volna végig tartani a tempót. Sajnos a legfontosabb, a frissítés kitapasztalása most egy hangyányit se haladt előre, de azért sok hasznos tapasztalatot szereztünk az ilyen jellegű versenyzéssel kapcsolatban, és a többes szám nem véletlen, ez tényleg csapatmunka volt, nem is tudom másképp elképzelni. Ami még egy pozitív meglepetés, hogy még ilyen állapotban is nagyon tetszett itt a körözgetést, úgy tűnik kifejezetten bejön nekem ez a fajta verseny, semmi problémám nem volt a monotonitással, sőt, kifejezetten élveztem, hogy ismétlődik a pálya. Jövőre biztos, hogy újra próbálkozok ezen a távon, vagy ha úgy alakul, akár még az idén is? :)

A verseny pulzusának összehasonlítása a múlt hét végi edzéssel, és a tavalyi maratonnal.

Gábor Úton

Vivicitta 10k 2019.

Elérkezett az ideje a tavaszi célversenyemnek, amit nagyon izgatottan vártam, mivel a 40 perc áttörését teljesen reálisnak láttam. Egy maximumon futott verseny viszont szinte sose egyszerű, nehéz biztosra menni.

Dzsekiben sétálok az Árpád hídon a sziget bejárójához, ami azt jelenti, hogy tökéletes futóidő van: kb. 8 fok, felhős, de nem esik, és még a Duna fölött is alig érezni szelet. Minden nekem dolgozik! Persze nagyon korán érkezek, majdnem 4 óra van még a rajtig, ez akár változhat is, de nagyon rossz már tutira nem lesz. A 9 órakor elrajtolt félmaratoni mezőnyben fut az UB csapatom nagy része, akikkel a verseny után találkozunk, de ha már úgyis korábban kell jönnöm, jöttem még korábban, hogy az élmezőny befutóját is megnézhessem. Érdemes volt, brutál az a tempó, amit ott futnak, mégha Csere Gáspár most nem is volt teljesen elégedett:

Futó Vlog Csere Gáspárral

A betervezett találkozó helyszíne az utolsó pillanatban örömteli módon változott: a dobogóhoz kellett mennem, mert 5 csapattársam is helyezett lett váltó számokban. Jó előjel :) A díjkiosztó után ismerkedünk még a csapattársakkal, nekem ez az első találkozásom velük, mivel nemrég kerültem csak be a csapatba. Soha nem versenyeztem még váltóban, nem is nagyon volt ilyen szándékom eddig, de most egy viszonylag gyorsabb futót kerestek olyan csapatba, amelyik a dobogót tűzte ki célul, ez pedig mindjárt érdekessé tette a dolgot :) Az Ultrabalaton amúgy is egy nagy, de egyéniben egyelőre elég távoli cél, így most lesz lehetőségem ismerkedni kicsit a pályával, magamba szívni a hangulatot. Persze ez önmagában kevés lenne, csak buliból, sokadik helyen nem futnék. A csapatban sokan vagyunk Gáborok, és nem csak én írok blogot :)

Sikerül jól bemelegítenem, és az étkezés szempontjából nem túl előnyös, délután 1 órás rajtig sok banánnal a megfelelő cukorszintet is fenntartottam, de azért a szokásos zselét is megeszem még. Az 1-es zónába külön elszalagozott kis úton tudok bemenni, ami nagyon remek ötlet, szinte mindig összekeveredik az első két zóna, és ez elég zavaró szokott lenni. Megkeresem Szabados Károlyt, alias Szuflavédert, akit megkértem, hogy futhassak mögötte, nagyon jó fej módon segített, és figyelmeztetett is, hogy 39 és 41 perc között bármi lehet a tempója, nem pont 40 percet akar futni, de nekem ez nem baj, tudom, hogy nagyon egyenletesen szokott futni, ha csak az első kilométert sikerül viszonylag visszafogottan teljesítenem mögötte, már az is hatalmas segítség, aztán legfeljebb lassítok.

A rajt remekül sikerül, hamar felvesszük a tempót, nincs akkora túllövés, mint amit én szoktam csinálni :) A Margit hídig persze még megy a helyezkedés, de ebben is nagyon könnyű dolgom van, semmivel se foglalkozok, csak tapadok rá, mint egy levakarhatatlan légypiszok :) Az emelkedőn be-be kúszik 170 fölé a pulzusom, de ez teljesen rendben van, és a hídon, meg az azt követő lejtőn szépen le is megy 166-ig, ami már szinte túl alacsony, igazán megnyugtató. Az első kilométer 3:55 lesz, számolva azzal, hogy az óra többet szokott mérni, ez a tempó teljesen jó lesz, meg se fordul a fejemben, hogy leszakadjak. Lehurkolunk a rakpartra, ahol egy hosszú egyenes szakasz következik, és én továbbra is csak tapadok, nagyon kényelmes így futni. Nem érzem erősnek a tempót, nagyon úgy tűnik, hogy gond nélkül menni fog. A második kilométer már 3:46 lesz az órám szerint, viszont a hivatalos pontot jóval később érjük el, olyan 3:53 alatt, ami bár kicsit gyors, nem tűnik veszélyesnek.

Elöl Karcsi, én mögötte, mellettem Simona Staciu takarásban

Utolérjük Simonát, akit nemrég még a dobogó tetején láttam a délelőtti félmaratonon váltóban (egyéniben is végigfutotta 4. helyen...), neki ez már nyilván nem maximumon futott verseny, nekem meg hatalmas megtiszteltetés egy ekkora legendával együtt futni. A rakpartról a fő utcára kanyarodva érjük el a harmadik kilométert, ez a tábla szerint 3:58-as lett. Az óra és a tábla között itt már jelentős, 12 másodperces eltérés van, és hát nagyon nem mindegy, hogy 12, vagy 24 másodperc az előnyöm a 4 perces tempóhoz képest. Erős emelkedő kezdődik, és ki is tart egészen a Lánchíd közepéig, ami sajnos hirtelen teljesen kikészít. Már a körforgalomnál nagyon kivagyok, tartom még a 4 perces tempót, de itt inkább kicsit vissza kellene venni, de nem tudom meghozni a leszakadás nehéz döntését, inkább próbálok kitartani abban reménykedve, hogy az emelkedő után majd helyrejövök. Egészen 184-ig megy fel a pulzusom, ez már egyértelműen durván veszélyzóna, és sajnos a rettegett oldalszúrás is kezdi felütni a fejét. Szerencsére nem durván, csak jelezve, hogy vége a mókának, innen már csak küzdelem lesz.

Itt már nem annyira esik jól a futás :)

Kicsit lassítok, de még nem jelentősen, épphogy csak 2 másodperccel kerülök 4 percen kívülre, amikor a híd után elérem a negyedik kilométert. Itt egy oda-vissza szakasz következik, átnézve az élmezőnyre, ők nem szenvednek annyira, mint én :) A visszafordító kegyetlen, addig még valahogy tudtam tartani a tempót, de a befordulás nagyon megtöri a ritmust, lassulok, és sehogy se sikerül visszagyorsulnom. Reménytelenül leszakadtam már Karcsiról, bár még épp 20 percnél érem el a féltávot, de már 4:10-en kívüli tempóban, csak arra koncentrálok, hogy ne adjam fel, és azért egy PB-t még sikerüljön futni. Kegyetlen küzdelem kezdődik az elmémmel, de megígértem magamnak, hogy akármi is lesz, akármennyire is szenvedek, végig fogom futni, amilyen jó tempóban csak tudom, nem engedem el. Előzgetnek, szinte mindenkire megpróbálok rátapadni, de nem erőltethetem túl, mindenképp 180 alatt kell maradjon a pulzusom, így is tocsogok a tejsavban. A Margit hídra felfele megint felmegy 185-re, viszont a szigetre befordulva tudom, hogy túl vagyok a nehezén, nincs több emelkedő. Ez fejben helyretesz, innen már biztosan végigcsinálom.

Még 42 percnél is elég szellős a mezőny, a futók 98%-a mögöttünk

Befutóm az élő adásban

A célba 41:55-nél (4:12/km) érek, ami a verseny második felére nagyon durva, kb. 10%-os lassulást jelent. Ennél azért jóval többet ki lehetett volna hozni ebből a versenyből, ami a tavalyi pulzusgörbével összehasonlítva eléggé egyértelmű. Első ránézésre is jól látszik, hogy a tavalyi futásom sokkal okosabb volt, gyakorlatilag tökéletes lett a görbe, a 175-ös átlagpulzus pedig megfelel a becsült anaerob (igazából FTP) küszöbömnek, ennél többet nemigen tudtam volna kihozni magamból aznap. Pedig mindenféle előzetes terv nélkül, pusztán az érzéseimre hagyatkozva futottam, ami általában nagyon nem szokott működni :) Most viszont szerettem volna megfutni a 40 percet, de sajnos az emelkedőkön nem fogtam magam vissza eléggé, és már a verseny fele előtt elszabadult a pulzusom, felment 184-ig, ahonnan már nem volt visszaút, csak szenvedés a célig, ami jól látszik a görbe ingadozásán. Ebben semmi meglepő nincs, az átlagpulzusban ugye nagy csoda nem lehet, mint ahogy nem is lett, 176-ra jött ki végül, ami gyakorlatilag megegyezik a tavalyival. Mindezek ellenére javítottam 2 és fél percet a tavalyi időmön, és a 86. hely se rossz a 2209 férfi célbaérkezőből :) Szerencsére azért nem múltak el az utóbbi egy év edzései nyom nélkül, jó irányba haladok.

A tavalyi és az idei Vivicitta pulzusgörbéje

Önmagában viszont az elfutás nem eléggé magyarázza az időeredményt, mert oké, hogy emiatt távol kerültem a 40 perctől, de igazság szerint itt ma még ha tökéletesen futom végig a versenyt, akkor se kerültem volna belül a célidőn. Ez persze csak a korábbi edzéseredményeken látszik, nem véletlenül voltam magabiztos a rajtnál, ezt a hetet leszámítva nagyon jók voltak az előjelek: 1 hónapja pl. edzésen 7k-t jobb tempóban lefutottam sokkal alacsonyabb pulzussal, kényelmesen. Akkoriban sokkal jobb formában voltam, mint ma, szóval valahogy elcsúszhatott a formaidőzítés. Lehet utána túl sok volt az intenzív edzésekből, vagy nagyobb intenzitással, mint kellett volna, nem tudom. Igazából most nem volt pontos tervem, a téli alapozás meg túl kocogós lett, amit nyilván nem lehet hirtelen túl intenzív edzésekkel orvosolni. Az is hozzátartozik még, hogy edzésen fokozóban szoktam futni a tempót, lehet csak ennyi kéne versenyen is, hogy a céltempón kívül kezdeni, és negatív szplitre menni, de annyira nehéz ez élesben, meg tényleg nem éreztem soknak a tempót. Sokat kell még tanulni, ez ma egy újabb hasznos lecke volt :)

Gábor Úton