NN City run 5k 2025.

Tavaly ilyenkor épp elengedtem a maratoni távot, hogy az 5000m legyen az új fókusz, ez a verseny akkor jónak tűnt felmérni a kiinduló állapotot. Nem igazán volt jó élmény, gondoltam most a célverseny után felkészülve majd jó lesz.

Három hét telt csak el a Szenior fedettpályás OB óta, azóta nem volt kifejezetten tervem az edzésekre. Egy ideig folytattam a korábbi struktúrát, de egyre inkább motiválatlan lettem, fáradtnak éreztem magam, csökkent a mennyiség, a verseny hetén már szinte alig futottam. Persze a formám még jó kell legyen, egy jó futásnak kellene itt kijönnie, de igazából nem nagyon motivált semmi se arra, hogy nagyon megerőltessem magam. Úgy 10 percet bemelegítettem, de már azt fárasztónak éreztem, és a közben megcsapó igen erős széllökések sem hozták meg a jókedvem.

A rajtra azért összeszedtem magam, egészen pozitívan álltam ott, és kezdtem bele a versenybe. Az elején nagyon koncentráltam, hogy ne húzzanak el, egész jól sikerült is, épp csak kicsit kezdtem gyorsabban a tervnél. Meg is előztek jó sokan, én meg beálltam az első kilométerre tervezett kb. 3:50-es tempóra. Az volt a terv, hogy próbálok viszonylag óvatosan, de a 19 perchez szükséges tempó közelében kezdeni, és ha jól megy, akkor gyorsítok, ha meg nem, akkor tartom, még az is könnyen PB lehet. Az első kilométer végére már egész sok futót vissza is előztem, és kezdtek stabilizálódni a helyek, innen már sokkal könnyebb lesz magamra koncentrálni. A tempó teljesen rendben van, 2 másodpercet hagytam el az előzések okozta dekoncentráció miatt, de ez nem lényeges. A második kilométer hibátlan lett, sikerült felgyorsítani és tartani a 19 percen belüli tempót, eddig nagyon jól alakul a verseny, erősnek érzem magam, nincs probléma, semmi akadálya annak, hogy ez végig így legyen.

Az örömöm nem tartott soká, alig 200 méter múlva fel kellett kanyarodni a felső rakpartra, ami már önmagában kihívást támaszt az emelkedő és a visszafordító miatt, de most még ráadásul brutál szembeszél is megcsap északnak fordulva, igazából pont mint tavaly... Innen mintegy 15 métert emelkedik a pálya ezen a kilométeren a Szabadság híd túloldaláig, ami rendesen próbára teszi a kitartásomat a szembeszélben, nagyon küzdelmes, lassulok valamennyit, de teljesen elfogadható mértékben csak, nem engedem ki. A híd végén a 180 fokos vosszafordítót megkezdve a versenycipő nem adott elég oldalstabilítást, elkezdett kifordulni a bokám, épphogy sikerült kiugranom belőle, mielőtt baj lett volna... Ez nyilván nagyon megtörte a ritmust, és jó szögletes lett a kanyarvétel is, de csak ijesztő volt, időben nem igazán vesztettem. A híd persze visszafele is emelkedéssel indul, erőltetem még mindig, a közepétől pedig sikerül a 3:50-es tempóra is visszatalálni, amit a célig fenn is tartok.

Verdikt

A cél nem jött el az óra szerinti 5. kilométerrel, még 80 métert mértem utána. Ez nagyon meglepő, mert pontosan ugyanazzal az órával és Stryd-al futottam, mint tavaly, ami akkor tökéletes 5.00 kilométert mért, és minden más versenyen is pontos volt. Nem vettem észre, hogy a pálya akár csak egy centit is változott volna, szóval ez most egy rejtély. Én inkább arra hajlok, hogy a pálya pontos, a Stryd nem kapcsolódott, és az óra mért GPS-el, de én nem jöttem rá, hogyan lehetne ezt leellenőrizni. Sajnos így viszont hiába volt jó a tempóm az óra szerint egy szűk PB-re (19:16 lett volna), "csak" 19:33 lett a hivatalos időm, amivel 20. férfi lettem a 609 indulóból. Továbbra se tetszik a pálya, az alsó rakpartra le, majd fel, a Szabadsághíd oda-vissza feleslegesek, lehetne itt tök sík pályát is kijelölni erre a távra. Persze az összesen kb. 25 méter szintre lehet mondani, hogy semmi, de ez maratoni távra kivetítve már 211m lenne, aminél azért a gyors maratonik jóval kevesebbet tartalmaznak(pl.: Berlin 73m, Chicago 74m, a legsíkabbnak mondott Sevilla 64m). Persze értem én, hogy ez itt nem szempont, alig pár futót érdekel az időeredmény, sokkal többeket viszont lázba hoz, hogy átfussanak a hídon, nincs is ezzel baj, csak szeretek panaszkodni :) A futásommal maximálisan elégedett vagyok, bár a remélt PB nem lett meg, a tempó alapvetően megvolt. A pulzus (átlag 171, max. 177) és watt görbén is jól látszik, hogy elég erősen nyomtam, ebben azért olyan brutálisan sok nem maradt. És ami a legfontosabb, hogy fejben jól bírtam, nemhogy nem álltam meg, de olyan nagyon be se lassultam az emelkedőn szembeszélben. Jobban belegondolva nem csúszott egy kilométerem se 4 perc fölé, ezért tavaly még a fél vesémet odaadtam volna! :) Hajrá!

NN CityRun 5k 2024.

A maraton és én. Elég hektikus kapcsolat ez, most épp szünetet tartunk, persze a futás nem állhat le, de most valami mást szeretnék, valami rövidebbet, valami gyorsabbat.

A maraton utáni 3 hétnyi, mindenféle értelemben maratoni betegeskedés után végre összeállt a fejemben, hogy merre tovább, mik lesznek a következő célok. A felkészülést 5000 méteres távra próbálom fókuszálni, szeretnék valami előrelépést elérni, gyorsulni valamennyit, amíg még a korom engedi. Igazából én eléggé szeretek ilyesmi távokat futni, szeretem a gyorsaságot. Sőt, ha teljesen őszinte akarok lenni, a még rövidebbeket még jobban szeretem, a tavalyi 1500 méteres versenyem például az egyik kedvencem volt, de ezekre egyáltalán nem vagyok felkészülve, és túl nagy kockázatot jelent így ilyenekkel próbálkozni. Az 5000 méterre való felkészüléssel viszont ezen a téren is fejlődhetek, az intenzívebb résztávok biztosan sokat segítenek. A félmaratoni, maratoni tempóm visszaesésétől pedig azért nem tartok, mert a heti mennyiségekeket továbbra is növelni szeretném, és az 5000 méter is még erősen aerob táv, az alapok így nem igazán változnak, a nem specifikus felkészüléssel vesztett pár percet szerintem hamar felülmúlja a további fejlődésem.

Nagy előnye az 5000 méternek, hogy ezt nem csak évente két-háromszor tudom megpróbálni lefutni, mint egy maratonit, igazából csak rajtam múlik hányszor próbálkozom vele. Természetesen a versenytempón megfutott próbálkozások azért így is korlátosak, na meg erős edzéshéten nem is sok értelme van, hiszen rápihenés nélkül nyilván nem lehet kihozni a maximumot az aktuális formából. Ami viszont az igazán szomorú, hogy itthon versenykörülmények között nincs olyan bődületesen sok lehetőség, nincsenek itt "park run"-ok, mint Angliában, hogy bármelyik hétvégén fussak egy 5k-t (közben azért nézelődtem a témában, és Bécsben viszont van, hmm). Valamiért itthon ez a táv nem igazán népszerű, a versenyszervezők is kb. csak azért rendeznek ilyen rövid távot, de még 10k-t is, hogy aki nem tud még többet futni, annak is legyen valami... A névnapomon viszont épp Budapesten, az NN CityRun-on választható volt az 5k-s táv is, gondoltam ez egy jó felmérő lehet, hogy honnan indulok. Persze még csak a második rendes edzéshét végén jártam, így nyilván a formám még sehol sincs, de legalább nagyon fáradt vagyok a hirtelen megugrott edzésterheléstől, nagy csodákat nem vártam.

A rajtnál próbáltam a lehető legjobban félreállni a kilövő rakéták elől, és nem felvenni a tempójukat, de így is kellett úgy 10-15 másodperc míg lelassultam 4 perces körüli tempóra. Utána egész jól elvoltam magammal, hamar elkezdtek kidurranni a bekezdők, viszont a széles rakparton semmi gondot nem okozott az visszaelőzésük. Az elején jobb szerettem volna inkább olyan 4:10-es tempó körül futni, de mivel inkább lejtett a pálya, és a szelet sem éreztem, nem gondoltam problémának, ha kicsit gyorsabb. Az első kilométer végül 4:08 lett, szóval egyáltalán nem túl gyors, de olyan rengeteget se hagytam benne, ez így ideálisnak tűnik. A második kilométer is nagyon jól megy, két srác előz meg nagyon lassan, kérdezik, hogy mi a terv, mondom olyan 4:05-ös tempó, ők a 4 percesre céloznak, sok sikert kívánunk egymásnak, és elcsendesedünk, azért ez nem egy csacsogós táv :) A második kilométer már 4:03, baromi jól megy, nyugodtnak érzem magam, csendesen halad a verseny, terv szerint minden. Alig tellik el viszont 100-150 méter, jön a visszafordító a felső rakpartra, ami ugye jár némi emelkedővel, de ami igazán arculcsapással ér fel, az a brutál szembeszél. Hirtelen teljesen megváltozik a verseny hangulata, erre nem vagyok felkészülve lelkileg, nem tudom tartani a tempót. Hamarosan ráfordulunk a Szabadság hídra, azaz további emelkedő, majd csippan a harmadik kilométer 4:17-el. Hát ez azért durván lassú volt. Kis fellélegzés a híd második felének lejtése, de a végén rögtön visszafordítanak, és kezdhetjük elölről. A híd közepétől elvileg már végig csak lejt a pálya, próbálok is visszagyorsulni valamennyire, de nagyon nehezen megy, és csak 4:16 lesz ez is. Ezután viszont teljesen elengedtem, az utolsó 100 métert leszámítva kicsit sem próbálkoztam, amit a 4:21-es utolsó kilométer is elég jól mutat.

Verdikt

Az eredményem 21'06" lett, amivel nyilván kicsit sem vagyok elégedett, múlt szombaton edzésnek futottam 21'14"-et... Szerencsére ennek nincs semmi jelentősége, nem egy jó időeredmény volt a cél, inkább csak versenyzési tapasztalatok gyűjtése, de azért egy 20'25" körülire tippeltem, ami nagyon mellé ment. Az egy picit megnyugtató azért, hogy a két srác se nagyon tudott meglógni, ők is rendesen belassultak, szóval nem csak én rogytam meg nagyon. Az új óra megbízhatatlan optikai pulzusmérése miatt vettem egy új pántot, elég szépnek tűnik a rögzített görbe, ez mindenképp jó döntés volt. Ami azonnal szemet szúr, hogy a 171-es pulzust nem tudtam átlépni (az átlag csak 166!), és hogy vissza is esett a pulzusom az utolsó kilométerekre. Utóbbi egyértelműen azt mutatja, hogy visszavettem, nem a szél, meg a kis emelkedések miatt esett ennyit a tempóm. A 171-es plafon viszont rendkívül elgondolkodtató, korábban simán feltoltam 180-ig ilyen távon, de még 10k-n is 175 körüli átlaggal futottam, ami brutális eltérés, és egyáltalán nem értem! Persze valamikor 2018 eleje óta nem használok pulzuspántot, szóval szinte az összes emlékem optikia méréshez kapcsolódik, lehet ezeket el kell felejteni, és újragondolni a zónáimat. Azért edzéseken már ezzel is mértem 174-175-öt 1000 méteres résztávon, szóval az is benne van a pakliban, hogy a keringésem már előrébb tart, és a lábaimat kell jobban felkészíteni a gyors futásokra. Majd kiderül.

Budapest Mass Race - 5,75k

Idén Budapesten került megrendezésre az Atlétikai Világbajnokság, amivel kapcsolatban több kihagyhatatlan programot is rendeztek, mint a Stadion megnyitását ünneplő futás, amit amúgy se hagytam volna ki, de ráadásul a szülinapomra esett. Gyorsan elrepült az idő azóta, eljött a VB ideje, és a végén megrendezett tömegverseny is, amin természetesen szintén ott volt a helyem.

Nagyon szuper volt amúgy az atlétikai világbajnokságot még tv-ben is követni, élőben meg hatalmas élmény! Rengeteg nagyon jó verseny volt fantasztikus atlétákkal, taktikus versenyekkel, és hihetetlen hangulattal mind a stadionban, mind az utcán. Engem nyilván a maratonik érdekeltek elsősorban, a nőit és a férfit is élőben néztem, nagyon motiváló volt, és szuper volt a magyar versenyzőknek szurkolni, akik mind erőn felül teljesítettek, hihetetlenek voltak! A férfi maratoni után, 11 órára volt tervezve a 10 kilométeres tömegverseny rajtja, ami az egész héten pokoli meleg idő miatt nem tűnt egy ideális helyzetnek, így nem is terveztem semmi versenyzést, csak egy 4:30-ban megfutott erős edzést.

A tömegverseny

Előtte nap délelőtt viszont jött a hír, hogy a hőségriadó miatt lerövidítik a versenyt 6 kilométerre. Megmondom őszintén, én ennek nagyon örültem, mert bár nyilván jó lett volna befutni az egész maratoni pályát, annyit azért nem ér a dolog, ha lett volna ilyen körüli táv, eleve arra nevezek. Délután, a lehető legnagyobb melegben futottam átmozgatót, benne rápróbáltam egy 4:10-es tempóra, és mivel elég jól ment, gondoltam akkor mégis lesz itt egy kis verseny. Sokkal nagyobbb tömeg gyűlt össze, mint amire számítottam, sajnos nem is tudtam eléggé előre állni a rajthoz.

A rajt így nem sikerült jól, még meg is kellett állnunk, mielőtt elértük a rajtvonalat, aztán meg nagyon sokat előztem, miközben a hátulról érkező gyorsabbakra is figyelnem kellett. Elég nehéz volt így, de meglepően jól viseltem fejben, és egész pontosan vettem fel a tervezett 4:10-es tempót is. Szép lassan azért rendeződtek a sorok, és az Oktogon után már viszonylag árnyékos is lett. Az órám viszont itt elkezdett össze-vissza baromságokat mérni, amin általában nagyon felhúzom magam, de most ezt is elég jól viseltem. A 2km-es táblánál 8:22-nél nyomtam meg az órát, ami alapján az óra pontos útmutatása nélkül is szinte tökéletesen tartottam a tervezett tempót. Valahol ezután láttam az élmezőnyt szemből érkezni, keményen nyomták, volt tempó rendesen. Ezután hamar jött a jobb kanyar, ami egy kis egyenessel vitt el a fordítóhoz. Jól ismertem már ezt a részt, hiszen mindkét nap nagyrészt itt néztem a világbajnoki maratoni futamokat. Ennek a fordítónak nem volt rossz az íve, legalábbis az én tempómhoz pont passzolt. Fordulás után Edzőbá integetett szemből, és mintha Lacit is láttam volna a tömegben. Egy újabb jobbos után a rövidítés miatt beiktatott visszafordító következett, ami viszont nagyon éles volt, és vizes is, de figyelmeztetett is minket a csúszásveszélyre egy jó fej szervező.

Innen már "csak" egyenesen vissza kellett futni, de nyilván a neheze itt kezdődött. A harmadik és a negyedik kilométerem a táblák szerint 4:08, 4:09 voltak, és itt már jelentős eltérés mutatkozott az órám által mért távhoz képest. Nagyjából 4,5 km-nél jött el a mélypont, pedig a pulzusom csak 171-173 volt, ilyen távon lehetne akár 180 is, gondolom ez már a meleg hatása, eddig voltam kalibrálva. Érezhetően meglassultam és rosszul is éreztem magam, de nagyon végig akartam csinálni, és próbáltam egy nem túl lassú, de tartható tempóra beállni. Már csak 3 pályakör van, gondoltam a maratonistáknak kirakott 41-es kilométert jelző kőnél. A visszavett tempóval 4:22 lett a tábla szerinti 5. kilométerem, nem is vészes, gondoltam, és ez egy pici, 4:19-es tempóra való gyorsuláshoz is erőt adott. A Hősök terén a Budapest feliraton átfutni nagyon nagy élmény volt, ez a kanyarív irtó jól volt megcsinálva, és még egy kis hajrára is futotta az utolsó métereken.

Bár az utolsó 1200 méteren megborultam, de ez szerintem semmi, sokkal rosszabbra számítottam ebben a hőségben, és igazából sikerült elég jól kezelni fejben ezt is, meg a rajt körüli problémákat és az óra összevissza mérését is, a maratonin pedig a fejben történő dolgok fognak igazán számítani. A formám nagyon jónak érzem minden szempontból, elég jól ment óra nélkül is a tervezett tempó tartása, és nem is zökkentett ki semmi, nem vitt el a hév, tudtam csak magammal foglalkozni, pontosan végrehajtani a tervet. Ez a futás így tökéletes volt, nagyon elégedett vagyok, minden előzetes elvárásomat felülmúltam. A hivatalos időm 24:13 lett, a hivatalos táv pedig 5,75 km volt, így 4:13/k lett az átlagtempóm. Az 5k részidő 21:01 volt. Egyedül a pulzusom maradt gyanúsan alacsony, ilyen távon a 180-at is meg szokta haladni, de most látszik, hogy a lassítás után elkezdett csökkenni, azaz valószínűleg lett volna még tartalék, de nem éreztem úgy, hogy bírnék többet.

V. Monorierdei futófesztivál

Némi előzmény az elmaradt posztok pótlására

Az idei évben eddig alig éltem át a rajtok izgalmát, a tavaly augusztusi Szenior OB óta szinte csak csalódások értek, nem igazán voltam motivált a versenyzésre. Konkrét célok nélkül pedig nekem nagyon nehéz fókuszálnom. Edzegettem persze, mert amúgy a futásra mindig érzek késztetést, és élveztem is, csak így nem igazán haladtam semerre. Azért olyan nagyon rossz formában se voltam, de igen ingadózó volt attól függően, hogy épp mennyit volt kedvem futni, és a Szenior OB utáni sérülésből is ki kellett másznom. A tavaly pesti maratonit lemondtam, gondoltam Siófokra össze tudok hozni valami formát, és egyébként jól is ment addigra a futás fizikailag, de mentálisan nagyon nem álltam készen a versenyzésre, minden különösebb ok nélkül egyszerűen kiálltam 14 kilométernél. Megint egy kisebb hullámvölgy, felszaladó kilók következtek, de az év elején egyre jobban ment, és célként bejött a képbe a bécsi maratoni. A pályaedzéseket leszámítva továbbra is csak ötletszerű edzegetések, és minden más hanyagolása (nyújtás, erősítés, hengerezés, étkezés) eredménye a tavalyi sérülésem visszatérése lett, csak még rosszabb formában. Április elején volt az első versenyem az NN Cityrun-on, a maratonira lett volna ez egy erőfelmérő. A fájdalom miatt vissza kellett vegyek már féltáv után, de igazából addig is szarul ment. A bécsi maratoni a futást leszámítva irtó klassz volt, és az a négy órányi kínszenvedés elhozta végre a fordulópontot.

Bécsi maratoni

Mivel a pihentetés egyáltalán nem segített, és lassan két hónapja szenvedtem ezzel a sérüléssel, gondoltam akkor már nem érdekel, megküldöm mennyiséggel, és a résztávokkal leszek óvatosabb, mert úgy tűnt az erős tempótól lesz rosszabb. Rendszeres erősítést beépítettem a heti rutinba, és összeállíottam egy tervet azzal a célkitűzéssel, hogy a pesti maratonin kiköszörülöm a csorbát. Jött még az UB 2 héttel a maratoni után, az már sokkal jobban ment, de sajnos csapatként nem sikerült dobogóra kerülnünk, és valószínűleg nekem csapatkapitányként egy ideig ez is volt az utolsó. Utána kezdődhetett a 23 hetes felkészülés a pesti maratonira, amit nem szeretnék versenyekkel szétbombázni. Persze néhány belefér, főleg rövidebbek, és június közepén a szülinapi versenyzést nem lehetett kihagyni. Futottam egyet a mozgás éjszakáján (3,3k), majd másnap reggel az új atlétikai stadion nyitófutásán olyan 1600 métert, rendkívül éleveztem mindkettőt, és már itt éreztem, hogy nagyon megindult a fejlődés, a 3,3k-t gyorsulva, 4:04/k-es átlagtempóban teljesítettem. Ezeken a futásokon persze nem volt semmi tét, semmi elvárás, teljesen felszabadultan tudtam futni, és nagyon elégedett is voltam mindkettőnek az eredményével.

Atlétikai Stadion nyitófutás

És akkor a monorierdei verseny

Július legvégén viszont eljött a Monorierdei futófesztivál, amin többször álltam már korosztályos dobogón, és a nagyon jól sikerült alapozás végén azért itt erősen voltak magammal szemben elvárásaim. A verseny előtti napon brutálisan berobbant az allergiám, egész nap szenvedtem, és még egy rövid átmozgatásra is alig volt erőm este elmenni. Reggelre viszont jól éreztem magam, így ez csak egy kis ijedtséget okozott. A bemelegítés rendben volt, bár amikor közben kisütött pár percre a Nap, az elég kellemetlenül érintett. A rajtra szerencsére ismét borult volt, mondjuk így is elég meleg és párás az idő, de lehetne sokkal rosszabb is. Kicsit hatrébbról indultam a nettó időmérés miatt, nem akartam úgy járni, mint korábban, hogy a pályán előbb érek be valakinél, de mögötte végzek, mert kicsivel később lépte át a rajtvonalat. Nagyon sokadik helyről kezdtem a felzárkózást, de nem baj, nincs értelme kilőni az elején. Kezdésnek 4:10-es tempót terveztem, mert azt gondoltam, hogy ezt minden körülmények között végig kell bírnom a teljes távon, és ha az első kilométer után úgy érzem, még gyorsíthatok is. Valahogy még az első kilométer végére se rendeződtek a sorok, volt erőm kicsit gyorsítani, és közeledve a két kilométerhez kezdtem átlátni a mezőnyt, amikor befordultunk az M-Ring versenypályára. Volt egy 5 fős élboly Simák Gergővel, mögöttük leszakadva Fürtöske egyedül, és én még tőle is leszakadva épp egy fiatal srácot próbáltam megelőzni. Nem akarta hagyni magát, gyorsított ha mellé értem, én meg próbáltam tartani a saját tempóm, nem belemenni a tempóváltogatásokba, de aztán kénytelen voltam egy élesebb kanyarnál rövidre zárni a dolgot, hogy ne kelljen nagy íven fordulnom.

Fénysebességgel :)

Féltávnál az addig kirajzolódó dinamika alapján hátulról nem vártam támadást, viszont a felérés is eléggé reménytelennek látszott, nagyon kicsit, de folyamatosan nőtt a lemaradásom. Az utolsó fordító után, kb. 2 kilométerrel a vége előtt sikerült befognom Csenteri Csaba csapattársam, aki elment az elején az élbollyal, de sajnos leszakadt róluk, a többiek viszont nagyon stabilan nyomták tovább, sőt, mint kiderült az élen Gergő brutál tempóváltással biztosította be magának a győzelmet. Így viszont inkább kicsit visszavettem, hogy fölöslegesen ne facsarjam ki magam, az időnek itt úgysincs szerepe, csak a helyezés számít, viszont ha spórolósra veszem, és valaki mégis megtámadna a végén, akkor fogok tudni újítani. Erre végül nem lett szükség, az utolsó másfél kilométer így igen pihenős lett.

Első dobogó idén

Verdikt

Abszolútban 6., korosztályomban (36-54 év) 3. helyezett lettem, és tavalyhoz képest 1 perccel jobb időt futottam ugyanezen a pályán, a 4:08/k átlagempó pedig még a 2019-es rövidebb pályán futottnál is 8 másodperccel jobb! Maradt némi tartalék ebben a futásban, ez a pulzusgörbén is látszik, nem szakítottam szét magam a végén. Az elmúlt 12 hetes alapozás és a 64 kilóra való lefogyás megtette a hatását. Minden héten szépen lefutottam a tervezett kilométerszámot, végre sikerült konzisztensen edzeni. Elég jó mennyiséget építettem fel, összesen 950 kilométert futkároztam össze, ami már átlagban is heti 79, erre már lehet alapozni. Tovább most már nem növelem a mennyiséget, a még hátralévő 11 hétben átkerülhet a hangsúly a tempósabb edzésekre. Persze nem szabad nagyon megvadulni, a maratonihoz sokkal fontosabb megtartani a konzisztenciát és a mennyiséget, mint brutális résztávokat nyomni, a legfontosabb, hogy ne sérüljek le. Eddig olyan távolinak tűnt az ősz, az idő viszont elszaladt, most már nincs nagyon helye hibának, kezd igazán izgalmassá válni a felkészülés :) Hajrá!

A pulzusgörbe nem hazudik, a negyedik kilométertől pihengettem

Manna ABC 10k 2021. (Wizz Air)

Úgy tűnik ez lesz az a rendezvény, amin minden évben elindulok valamilyen távon :) Több félmaratonom között az elsőt is itt futottam, de tavaly óta már inkább a 10k-t választom az ilyenkor szokásos hőség miatt.

---

2016: https://gaboruton.blogspot.com/2016/09/31-wizz-air-budapest-felmaraton.html

2017: https://gaboruton.blogspot.com/2017/09/32-wizz-air-felmaraton.html

2018: https://gaboruton.blogspot.com/2018/10/wizz-air-budapest-felmaraton-2018.html

2019: Kocogós félmaraton, nem született poszt

2020: https://gaboruton.blogspot.com/2020/10/wizz-air-10k-2020.html

---

Az idén viszont kellemes 20 fokot és teljesen felhős időt jeleztek előre mindvégig, ami nagyon jól hangzott, kár hogy reggel hétágra sütött a Nap, és szépen fel is melegedett az idő a déli rajtig. Na mindegy. Az 5 héttel ezelőtt emlegetett "körvonalazódó felkészülési tervem" gyönyőrűen testet öltött, és azóta is teljes sikerrel fut! Az 5 hét alatt mintegy 350 kilométert tettem a lábakba, és a verseny hete is erős volt, szóval nem ide időzítettem a formám. Ez nem egy célverseny, inkább ezt engedtem el, minthogy az alapozásba zavarjak bele. Ennyi futás után viszont még fáradt lábakkal is javulnom kell, főleg hogy végre a fogyás is kezd sikeres fordulatot venni: a verseny reggelén "csak" 69,5 kg-ot mutat a mérleg.

Jó korán kimentem a helyszínre, meg akartam nézni a félmaraton befutóját, és UB csapattagokkal is talán sikerül találkozni. Jenkei Péter érkezett elsőként brutál tempóval, jó volt nézni, nagyon motiváló. Kedvenc idézetem ebből az interjújából: "Pontosan szoktam végrehajtani az edzéstervben leírtakat vagy a szóban megbeszélteket, heti szinten legfeljebb néhány kilométer eltérés fordul elő. Viszont mindig pozitív irányba, kevesebbet soha nem futok az előírtnál." Ebben van a lényeg. Nőknél Szabó Nóra érkezett számomra megdöbbentően hamar, rendkívül jó futó, nagyon nagy időt futott, konkrétan 9. legjobb magyart... Néztem még egy darabig a befutókat, aztán felvettem a rajtszámot, és sikerült az egyik UB csapattaggal is összefutni és beszélni pár szót, majd a gyömrőiekkel bandáztam a bemelegítésig. Minden előrejelzés ellenére tökéletesen tiszta az ég, a Nap erősen süt, és elég rendesen felmelegedett a déli rajtidőpontig. Igazából azért még így is szerencsénk van, augusztus végén minden ami 30 fok alatt van, már áldás :) Nem is esik jól a bemelegítés, magas a pulzusom, véglegesen el is dől, hogy nem kezdek 4:40-nél gyorsabb tempóban.

A verseny

Kicsit bizonytalanul keresem a helyem a rajtnál, nem akarok úgy járni, mint a K&H-n, de túl elöl se lenne jó, próbálok ránézésre valami jó helyet találni. Ez végül elég jól sikerül, zavartalanul tudom megkezdeni a versenyt, nem is lövök ki, szépen felveszem a tempóm. Így persze az első kilométerben rengetegen előznek, de elég hamar kifulladnak, és szépen jövök vissza, majd a második kilométer végére stabillá válik körülöttem lévő mezőny. Egészen könnyedén megy a futás, a pulzusom is egész alacsony, néha az az ötletem támad, hogy akár gyorsíthatnék is, de szerencsére hamar kiverem a fejemből. Sokáig tudok egy lánnyal futni, de aztán kihúzódok a fal mellé az árnyékba, megelőzöm, és így nem maradt előttem közel az én tempómban egy futó se, felzárkózni pedig túl kockázatos lenne. Jön a felkanyarodás a rakpartról, ez gyorsan meg is változtatja a helyzetet, visszaelőznek páran, az emelkedőkön olyan gyengén megy, nem akarom erőltetni, így meg túl nagy lesz a távolság megint mindenkitől, maradok egyedül.

Az idén felújítás miatt nem kelünk át a Dunán, helyette az alagútba futunk , ami nagyon kellemes hűvös, de itt eléggé szenvedek már az emelkedőn. Megvan viszont a táv két haramada, ezzel nyugtatom magam. Talán túlságosan is lenyugodtam, mivel egy másik lány is megelőz, mint egy gyorsvonat, nézem is az órám, nagyon elbambultam, azonnal felveszem a tempóját. Elkezd lejteni, és hirtelen rendkívül élvezetessé válik a futás, talán túl nagy tempót is vállalok, rendesen felmegy a pulzusom. Ahogy kisimul a pálya, vége az élvezetes száguldásnak, a maradék két kilométer meglepően nehezen megy, tempón kívülre is kerülök, és egyszerűen nem tudok gyorsulni, mintha még túl hosszú lenne a táv. Most még a hajrá is elmarad.

Verdikt

Először kis csalódottság van bennem, hogy a vége nem ment jól, de igazából azért elég ritka, hogy teljesen elégedetten érnék célba :D Az órám már a 100 méteres kapu előtt elütötte a 10 kilit, általában nincs ekkora hiba, de most már az első kilométer táblánál meglepően nagy volt az eltérés, és folyamatosan nőtt. Lehet jobban kelene figyelnem az ívekre, legtöbbször nagyon nagy íven forulok, hogy a tempóm ne csökkenjen, na meg az árnyék vadászat is hozzátesz felesleges oldalirányú mozgást, nem tudom ezekből kijöhet-e összesen ilyen sok eltérés, vagy jobb, ha ennyivel (kb. 1%) inkább mindig számolok. A hivatalos időm 47:48 (4:47/km) lett, de a tempót nyilván az óra szerint próbáltam tartani, ami közelebb van a tervezett 4:40-hez, szóval nincs ezzel nagy gond. Sőt, a hivatalos tempóm épp megegyezik az 5 hete futott versenyével, ami viszont fele táv volt, szóval nagy a fejlődés. Verseny közben persze eszembe jutott a Szabadság-híd előtt, hogy basszus, 2 és fél éve ugyanezen az aszfalton még 4 percen belüli tempóval hasítottam, és de jó lenne újra ott tartani, vagyis de jó lesz! Most nagyon elszánt vagyok, komoly terveim vannak, és ebben a 40 perc áttörése csak egy lépés lesz. Már jártam nagyon közel, tudom, hogy képes vagyok rá, és azt is tudom, hogyan érhetem el. Már csak végig kell csinálni :)

Szép a pulzusgörbe, az utolsó 2 kilométeren még nyomhattam volna. A lyuk szintrajzban az alagút

10k versenyeim összehasonlítása

A 10k táv

Kíváncsiságból csináltam egy kis táblázatot az eddig futott értékelhető 10k versenyeimből, és nagyon hasznos infokat tudtam belőle szerezni. Pirossal jelöltem az brutálisan elfutott, naranccsal a simán elfutott, zölddel a viszonlyag jól megfutott versenyeket. Első és legfontosabb észrevételem, hogy soha nem sikerült a Running Index által jósolt tempót megfutnom, akár 10 másodperccel is simán elmaradok tőle. Edzéseken viszont szinte mindig sokkal jobb eredményeket produkálok, mint a versenyeken, legtöbbször erre van is magyarázat: a reggeli éhgyomrra futás nekem az ideális, versenyen meg ez nyilván kivitelezhetetlen, aztán sokszor a meleg a gond, a pályák se teljesen simák, és minimális elfutás még a legjobban sikerült versenyeimen is van, nem megy a negatív szplit. Ezt érdemes észben tartanom a kezdő tempó megválasztásakor, és jóval óvatosabban kezdeni, mint eddig. Szépen kirajzolódik az adatokból, hogy milyen lenne az ideális pulzusmenetem ezen a távon, és hogy mindig a 3-4. kilométerben dől el a verseny sorsa. Ha ott közel kerül a 180, akkor vége a dalnak, de ha a végén még csak 174 körül járok, abból valami jó fog kisülni. A 40 perc áttörésének kísérlete 2019. áprilisában egy érdekes eset, egyértelműen elfutottam, de közel jártam a jó megoldáshoz, és lehet egészen máshogy alakul, ha az első két kilométerben nem futok gyorsabban a céltempónál. Ma ilyen gond nem volt, jól kezdtem, a végén nem elfutás miatt gyengültem el. A pulzus szerint az utolsó két kilométert még jobban megnyomhattam volna, és igazából lehet, hogy csak fejben nem voltam elég erős a gyorsításhoz, végülis fizikailag nem igazán volt problémám. Ezen is még dolgoznom kell, de alakulok :)

K&H futóest 5k és Monorierdei futófesztivál 5k

A botrányosan rosszul sikerült Vivicittás futásom utáni két hétben vajon tudtam csodát tenni, hogy két, egymás utáni napon lévő 5k-s versenyen ne égjek be teljesen? Ha a 72,7 kg-os mérlegelést nézem, akkor nem igazán :)

K&H esti futás, ez nyáron tök jól hangzik, nem? Kellemes hűvös estén futunk a naplementébe boldogan, vagy valami ilyesmi, de mindenképp jobb az időzítés, mint a délben rajtoló Vivicittán. Érdekes módon viszont a déli rajt 30 foka ezúttal hűvösebbnek bizonyult, mint az esti 6 órás 33 fok, hát ez nem jött össze, majd legközelebb. A Nap is még magasan, tűz, ahogy kell, úgyhogy a bemelegítéskor mindenképp rápróbálok a tervezett tempóban egy 1000 méterre, hogy lássam, mennyire reménytelen a helyzet. Nem szállt el a pulzusom, maradt 170 alatt, szóval maradtam a tervnél. A terv rém egyszerű volt, megpróbálok 4:40-es tempót felvenni az elején, és azt végig kitartani. Optimistán, de rendkívül kiszáradva tartok a rajtzóna felé, úgyhogy kerestem a BSI-s rendezvényeken mindig több helyen is előforduló ivóhelyet, de nem látok hirtelen, úgyhogy egy szervezőtől kérek segítséget. Nem biztos benne, de szerinte a túloldalon van valahol, viszont már csak kb. két perc a rajtig, megszán, és szerez nekem egy kis palack vizet. Nagyon jó fej volt, és az a srác is, aki meg a szemétté váló üveg eltüntetésében segít, mert hát nyilván nincs kuka a rajtban, mindenki más már rég megoldja a problémáit ekkorra, csak én szerencsétlenkedek itt, köszönöm a türelmet a rendezőknek :)

A gyömrői különítmény :)

Pillanatokon belül el is rajtolunk, de nagyon lassan, szűk a sáv, és valahogy nem indulnak meg előttünk, pedig pont hogy a túl gyors kezdés az általános. Mondjuk elég sokan álltak előttem, akik ránézésre nemigen tudnak nemohgy 5, de még 7 percen belüli tempót se, amivel amúgy az égvilágon semmi baj sincs, csak mindenki használja a saját zónáját, ne rontsuk el egymás szórakozását. Ahogy lesz tér, szépen felveszem a tempót, az első km-en minden jól megy, könnyen tartom, a pulzusom is barátságos. Szokás szerint nem tudok senkivel sem együtt futni, pedig annyira jó lenne, de ahhoz előrébb kéne kerüljek a mezőnyben. Épp a második kilométer kezdetén fordulunk vissza az Andrássy úton, ez is elég jól megy, de azért itt már kicsit oda kell figyelnem a tempó tartására. A végén visszaérünk a Hősök teréhez, ahol újra kapunk kis szurkolást, ez egyébként tök jó, érdemes lenne többször ilyen visszafűződő útvonalakat kitalálni, hogy többször lássuk a szurkolókat, szerintem nagyon sokat hozzátesz az élményhez. A következő ezresben viszont elkezd szúrni az oldalam, nem tudok mit tenni, innen túlélésre játszok. Elég erős bennem az akarat és az elszántság ahhoz, hogy most ne adjam fel, hogy csak épp annyit lassítsak, amennyit tényleg muszáj, egy picivel se többet. Érzésre a verseny második fele mintha tíszer hosszabb lenne az elsőnél, de tartom magam, és ahogy enyhül a fájdalom, azonnal gyorsítok. Itt most ez a lényeg, fejben helyre kell tennem magam, újra meg kell tanulnom küzdeni a végsőkig. Még egy kis hajrára is futja, na persze nem kell 3 perces ezresekre gondolni, de ami most bennem volt, azt kiadtam magamból. Így a nem túl acélos 24:34 (4:55/km)-es eredményemmel is teljesen elégedett vagyok, bár a pulzus szerint mehetett volna jobban, de amíg kövér vagyok, és beszúr az oldalam, addig nem nagyon fog menni :) Viszont gyakorlatilag azonnal megpróbálhattam újra, mivel alig 15 óra múlva újabb 5k verseny jön Monorierdőn.

Reggel egy csomó eső esett, egészen jó a hőmérséklet még a rajtkor is. Itt bőven van elég hely, jó helyre is állok, szépen, visszafogottan sikerül a rajt. Az első kanyar után kisüt a Nap természetesen, de azért nyilván így is sokkal jobb, mint tegnap este. Az első kilométer jól tellik, az elejét nagyon elfutók nagy részét meg is előzöm, aztán meglepetésemre zenés pont jön, "nem táncolsz jobban, mint én" szól, röhögök magamban, első UB-n lett nagy sláger a csapatban, imádom :) Még nagyobb meglepetésemre aztán befordulunk az erdőbe egy kis körre, itt azért kicsit nehezebben megy, de még egy utolsót előzök itt. A harmadik kilométerben újra a nyílegyenes, enyhén emelkedő aszfalton futunk, érzésre jól megy, de nyilván kicsit lassultam, nagyon lassan maradok is le az előttem lévőtől. A fordítónál szembe jön az élmezőny, most sokkal messzebb vagyok tőlük, mint két éve... A fordulót ezúttal nem vétem el, és az oldalam nem szúr be, mint tegnap, így a lejtőn egész jó tempót tudok felvenni, kezdek visszazárkózni az előttem lévőre, és a versenyző el is kezd motoszkálni a fejemben. Az utolsó 800 méterre gondoltam felgyorsíthatnék 4:20-ra, hátha meg tudom előzni, de sajna nem sikerül, nem bírom, na mindegy, tartom akkor a helyet. A legvégén azért kicsit hajrázok, helyezésben nincs jelentősége, de legalább sikerül 24 perc alá bemenni, ami sokkal jobb, mint amire számítottam! Jól volt :)

Nincsenek nagy tanulságok, két hét alatt érzékelhetőt javulni nem lehet, viszont elrontani igen, szóval teljesen elégedett lehetek most ezzel a két versennyel. Érdekes, hogy a második versenyen még jobb időt is sikerült futnom, 23:53 (4:47/km) lett a vége, ami kilométerenként 8 másodperccel jobb, holott a pálya is nehezebb volt, de úgy tűnik a kellemesebb időjárás többet jelentett. Ami az igazán fontos, hogy nekiálltam a rendszeres edzéseknek, és egy felkészülési terv is elkezdett körvonalazódni, aminek fő célja a november 13-i félmaraton lesz. Egy hónappal előtte van a maraton, addig elsősorban alapozó edzéseket fogok végezni, amiből remélhetőleg egy egyéni legjobbhoz közeli maratont meg tudok futni, aztán jöhet a félmaratonra kihegyezett felkészülési szakasz, aminek a végén meg akarom dönteni a legjobb időmet ezen a távon. Ennyire rossz formában ilyen optimista tervekkel lehet sokan hülyének néznek, de higgyétek el, a 16 hét sok idő, és nem volt még olyan régen a tél, amikor edzésen, 160-as átlagpulzussal, azaz a versenytempómnál 10 ütéssel alacsonyabb terhelésen könnyedén másfél percen belülre közelítettem a legjobbamhoz. Mondjuk akkor gyorsabb tempót toltam edzésen 25 kilométeren, mint most 5k versenyen, na mindegy :)

Wizz Air 10k 2020.

Annyi sok jó verseny van, de talán nem véletlen, hogy néhányra rendszeresen visszajárok. Nem, nem csak azért mert a Wizz Air volt az első :)

---

2016: https://gaboruton.blogspot.com/2016/09/31-wizz-air-budapest-felmaraton.html

2017: https://gaboruton.blogspot.com/2017/09/32-wizz-air-felmaraton.html

2018: https://gaboruton.blogspot.com/2018/10/wizz-air-budapest-felmaraton-2018.html

---

A Wizz Air volt az első aszfaltos félmaratonom 2016-ban, és szuperül sikerült, a következő évben már a 100 perccel próbálkoztam, de még sikertelenül, aztán 2018-ban nem neveztem, de kaptam egy nevezést, és tök jót futottam (pont 100 perceset), 2019-re pedig lettek volna nagy tervek, de erősen füstbe ment, elindulni se volt kedvem, kocogás lett, poszt sem született. Egy mondatban, vagyis egy jó hosszú mondatban elmesélve ennyi a története az eddigi kapcsolatomnak a Wizz Air félmaratonnal. Eddig minden futó évemben indultam, valahol nagyon szeretem, a helyszín, a kiváló rendezés, a hangulat miatt, ugyanakkor a szeptemberi időpont még túl meleg, és a hidak okán a pálya is hullámosabb az ideálisnál. A katasztrófálisan alakuló idei évben nem is mertem a félmaratoni távra nevezni, sőt, még a 10 kilométer is soknak tűnt, legalábbis ahhoz, hogy izomból lefussam. Rövidebb táv viszont nincs, versenyre meg most már menni kell, na jó, maradhat :)

Mire jutottam formában április közepe óta?

Az októberi 5k-ra szerettem volna egy a körülményekhez képest jó formát elérni, amihez igazából a futás része eddig rendben is volt a felkészülésnek. Azon kívül viszont semmi sem az igazi, a rengeteg kilométer ellenére sikerült híznom a fogyás helyett, és semmi kiegészítő erősítést, jógát sem sikerült csinálnom. Augusztus közepéig szépen tartottam a nagy mennyiséget, a laza tempó egyre jobban ment, folyamatosan éreztem a fejlődést. Aztán elkezdtem próbálkozni kicsit gyorsítani, ami sajnos meglepően rosszul alakult. Ráadásul nem is egy problémával kerültem szembe: az egyik gond az volt, hogy ha tempósabban akartam futni, akkor egyszerűen nem bírtam "hosszabb" távon a futást jóval küszöb alatti pulzussal se (itt még csak 2-3 kilométerről beszélünk), és még a lábaim is eléggé elfáradtak, amire ennyi kilométer után azért nem számítottam. Bár meglepő volt, ekkor még optimista maradtam, gondoltam nagyon gyors lesz a javulás, ahogy ráállok a gyorsító edzésekre, és emiatt a mennyiségről is lemondtam, hogy nehogy túlhajszoljam magam. Viszont a másik gond még rosszabb állapotot tárt fel: ahogy valami "komolyabb" (4:40...) tempót, kvázi résztávot próbáltam futni, úgy ellszállt a pulzusom, mint a fene, és érzésre is rettenetes volt, egyértelműen a hordó hasam okán. Be kellett látnom, hogy itt már nagy csodák nem lesznek, a sikertelen fogyás megpecsételte a dolgot, ezen pár hétnyi résztávval jelentősen javítani nem tudok. Esélyessé vált, hogy le sem tudok futni 10 kilométert normálisan, ezért innentől csak a hosszabb, 10k körüli tempó futásokra koncentráltam.

Végre tömeg!

Szuper érzés újra ennyi hasonlóan hülye ember közt lenni! :) Persze régen minden jobb volt, a maszkozás, a nyilatkozatkitöltés, a lázméregetés fura új részei egy versenynek, és bár elsőre úgy tűnhet, sokan jöttek, nekem rögtön az tűnik fel, hogy szinte alig vagyunk a korábbi évekhez képest. Jóval kisebb a rendezvény által elfoglalt terület is, a wc-knél nem kell sorba állni, mondjuk utóbbinak örülök, de kb. ez az egyetlen pozitívum azon kívül, hogy lehet egyáltalán versenyezni. Összefutok gyömrőiekkel, reggel a félmaratonon futottak, dumálgatunk kicsit, kezd világos lenni, hogy mennyire is hiányzott már ez az egész! :) Némi bemelegítés után a rajthelyhez közelítve a rajtszámom miatt beterelnek az 1-es zónába, persze nem onnan fogok indulni, a kettes végefeléről tervezem, jelenlegi formámban ez a realítás. Itt még jobban látszik, mennyire kevés az induló, talán ha tucatnyian vannak az 1-es zónában, a 2-esben is csak vagy ötvenen. Nincs angol nyelvű buzdítás, gondolom nincs kinek, a határzár miatt nem sok külföldi versenyző lehet, de amúgy is valahogy lagymatagabb az egész. Mindenki maszkban áll, ez is tök szürreális, de ezek a dolgok legalább egy ideig elterelik a figyelmem arról, hogy közben árnyékban is 31 fokig kúszott fel a hőmérséklet...

A verseny

A rajt így is elég érzelemdús, első verseny idén, és akár az is könnyen lehet, hogy jó darabig az utolsó. Bolond idők járnak. Nincsenek nagy terveim, egy 4:40-es tempóra gondoltam, edzésen egy hete 4:55 ment, szóval ezzel kezdeni versenyen biztonsági játéknak tűnik. Megy is a tempó az első kilométeren, nem érzem rossznak, de a pulzusom felszalad 170-re, ami nem jó jel. Kezd eléggé zavaró lenni az irtózatosan tűző Nap, a rakparton ez kifejezetten nem jó, mivel ugye viszonylag kevés a fa (=nincs), pontban délben pedig még a fal sem vet árnyékot. Ahol mégis van 20 centinyi árnyék a fal mellett, oda majdnem mindenki besorol, és szinte a falnak simulva futunk. A 3. kilométer végére, valahol az Erzsébet hídnál, még mindig a rakparton eléri a pulzusom a 178-at, ami egyértelműen a verseny végét jelenti, ez már jóval a küszöböm fölött van, nem lesz sokáig tartható. Még a negyedik kilométert viszonylag jól megcsinálom lent a rakparton, de ahogy kanyarogni, emelkedőket leküzdeni kell, vége van, kicsúszok 5 perc fölé, és egész 5:30 körülig kell lassítsak, hogy egyáltalán eljussak a célig. Innen már csak végigkocogok. Valószínűleg ennél kicsit jobban is erőtethettem volna, de a meleg miatt annyira rosszul éreztem magam, hogy nem mertem. A cél előtt egy srác megelőz, bár semmi jelentősége, de nem hagyom magam, egy rendkívül élvezetes sprintet vágunk a végén, pontosan egyszerre érünk célba, és egy nagy pacsival zárjuk a versenyt. Őrült jó érzés volt ez a vágtatás a végén, mert elég nagy csalódás volt a teljesítményem, és legalább ezen a 100 méteren úgy érezhettem, hogy végre futok.

Verdikt

A hivatalos eredményem 52:17 (5:14/km) lett, amire egyszerűen szavakat se találok, még a legrosszabb rémálmomban se gondoltam volna, hogy nem sikerül négyessel kezdődőt futni. Ami még durvább, hogy ezzel a szégyenletes teljesítménnyel 64. lettem, tavaly Vivicittán 524. helyre lett volna elég, és a 10 perccel jobb idővel is csak 86. lettem. Nem csak kevesebben voltunk, a mezőny is jóval gyengébb volt, ami fura, azt gondolnám, hogy erősebbnek kéne lennie a mezőnynek, mert hogy akik komolyabban futnak, azok nem hagyják ki a versenylehetőségeket, de ezekszerint valamiben tévedek. A verseny előtt stabil 57 volt a Running indexem, ami 45:50-es (4:35/km) eredményt jósolna, ebből is azt gondolom, hogy a 4:40/km-es (46:40) terv nem volt annyira elrugaszkodott. A déli rajt 31 fokban, tűző napsütésben biztos nem segített, de vajon csak ennyi lett volna a probléma? Annyira felhúztam magam, hogy este kimentem, és futottam egy 50 percen belüli (4:56/km) 10k-t mindössze 162-es átlagpulzussal, ami 10-el alacsonyabb a gyorsabb tempó ellenére, szóval messze nem maximumon (bár ézésre azért nagyon erős volt, nem vagyok biztos benne, hogy ment volna gyorsabban, mégha a pulzus engedte is volna). Szintemelkedés elvileg több is volt benne, mint a versenyen, valós különbség csak a napsütés hiánya volt, nagyrészt tényleg ez okozhatta a csúfos bukást. Ami azért mégiscsak furcsa, jópár versenyt futottam már ilyen körülmények között, nyilván mindig ront az eredményen valamennyit, de messze nem ennyit.

Ilyen volt a versenyen a pulzusgörbém

Ilyen pedig az esti futáson.Nem kicsit jobb a gyorsabb tempó ellenére...

Végeredményben arra jutottam, hogy a rossz forma és a jelentős túlsúly miatt lehetek jóval érzékenyebb a körülményekre, de igazából a 4:40-es tempó valószínűleg amúgy se ment volna a specifikus felkészülés hiánya miatt. A Running index által jósolt eredmény leginkább egy középátlagnak tűnik, aminél lehet akár kicsit jobbat is futni, de nem ez a jellemző, hanem hogy még ezt is ki kell hozni megfelelő edzésekkel a versenyidőszakban, csak laza futásokkal ez egyértelműen nem lehetséges. Jelenleg persze nem is ez volt a cél, de ennél azért jelentősen jobbra számítottam. Bár még 5 hét van az 5k-ig, ami alatt elméltileg akár lehetséges is lenne a legjobb formát kihozni az eddigi alapozásból, de gyakorlatilag most kizártnak tartom. A gyors tempók annyira nem mennek, hogy nem is tudok olyan edzésmunkát csinálni, ami kellene ehhez. Az 57-es indexhez tartozó 22 percet (4:24/km) talán megcélozhatom, de még ezzel kapcsolatban is erős kétségeim vannak, mivel leginkább a plusz súly az akadály, azzal pedig 5 hét alatt sokat kezdeni nem lehet. A tervhez képest legalább 6 kg plusz lesz még rajtam, a kalkulátor szerint már ez önmagában 1:45 percnyi hátrányt jelent, szóval nem alaptalan, hogy a 22 perc se tűnik egy könnyű menetnek. Na majd meglátjuk :)

Mozgás éjszakája

Futók között elterjedt szokás, hogy szülinapjukon lefutják az aktuális életkorukat, ami tök jópofa, de nekem valahogy sose tűnt jó ötletnek, és nem csak azért, mert nem vagyok már tinédzser :) Valami hagyományt azért nekem is ki kellett találnom e jeles napra, amit amúgy nem is igazán ünneplek, mert szerintem az idő múlása nem teljesítmény, amit meg kéne ünnepelni, viszont egy futóversenyen bizonyítani, hogy azért még messze nem járt le az én időm, na az már az én stílusom :D

A korábbi évekkel ellentétben az idén kicsit nehezebb dolgom volt, mivel nem hétvégére esett a szülinapom, így pontosan arra a napra nem találtam versenyt, de ezen sikerült túltennem magam, plusz-mínusz néhány nap csalást engedélyeztem. Tovább szűkíti a kört a táv, a nyár közepén 10k-nál hosszabb versenyt nem nagyon szeretnék bevállalni, sőt, ilyenkor a 4-5 körüli a legjobb. Először egy szegedi versenyt néztem ki, de valahogy nagyon nem akartam egyedül menni, tavaly családostul mentünk Szolnokra, de az azért közelebb volt, ide nyilván nem tudtam volna elrángatni őket. Kérdezősködtem, hogy tervezi-e valaki ezt a versenyt, de senki, viszont az UB csapat nagy része a mozgás éjszakájára megy, ami Pesten van, 3,7, 7 és 12 km-es távokkal. Hmm, nem sokáig gondolkozok rajta, igazából csak a táv kiválasztása nehéz kicsit, a többiek 12k-n indultak, erősen hajlanék rá, de én azt most nagyon soknak érezem, fáj még a lábam, így végül a 7-est választottam. Nagyon jó találkozni a csapattal, ők elég sokat vállaltak, úszás, futás, bringa, kvázi triatlonozni jöttek, szinte már szégyellem magam a kis 7k-s futásommal :) Furcsa módon a rövidebb távok rajtolnak előbb, így én indulok a csapatból először a rajtkapuhoz. Egy elég komolytalan bemelegítést csináltam, kevés is volt, lassú is, repülők se megfelelőek, kb. csak annyi pozitívum volt benne, hogy voltam mosdóban. Próbálom belőni, hogy hova kéne beálljak a rajthoz, megyek folyamatosan előre, nézem a futókat, hol is lehet a helyem, egyszer csak elöl állok... Igazából tényleg csak az első sorban láttam komolyabbnak tűnő versenyzőket, majd a rajt után persze elválik, hogy mennyire vagyok nagyképű. :)

A Szupercsapat egy része :)

Csúszik a rajt, és eléggé bizonytalan, hogy mennyit, valami jelre várunk. Persze mindenképp az a jó, ha nem futunk rá az előzőleg elrajtolt táv végére, tavaly Fehérváron megtapasztaltam, hogy ez mennyire rossz, de ezt előre is remekül ki lehetett volna kalkulálni, nem most kéne meglepődni... Maga a rajt végül még szürreálisabb lesz, Till Attila a szpeaker, valami Fire-ről hablatyol, hogy ha azt halljuk, akkor lesz a rajt, na mint kiderült ez Scooter csodás alkotása amit nyilván ismerek, de nekem valahogy baromira nem ugrott be, és igazából az első sorban kb. senkinek se. Csak néztünk egymásra bambán, aztán valaki határozottan nekilódult, úgyhogy mi is, de ilyen fáziskéséses rajtot még életemben nem láttam :) Szokásosan mindenki kilő, mintha 400 méteren lennénk, persze én is, egy laza 4:30-ast terveztem, és olyan 3:30-ban lódultam neki. Hamar kezdek visszavenni, 4 perc körüli, és basszus, nem sokkal előttem a felvezető motoros, tartom az élmezőny tempóját. Hajaj, mi legyen, nincs nagy tempó az elején, el kéne menni velük? Áhh, nem vagyok formában, nem menne végig,egy elfutott verseny meg most nem tenne jót. Pár száz méteren keresztül dilemmázok ezen, aztán józan döntést hozok, és szépen lassítok a tervezett erős edzésnek megfelelő tempó felé.

Érdekes volt éjjel a rakparton futni

Persze sokáig ezen kattogok, főleg, hogy a várthoz képest elég jól megy a futás. A késői időpontnak köszönhetően nincs kibírhatatlan forróság se, csak simán baromi meleg, ami elég sokat segít. Az első kilométer után rendeződnek a sorok, az élboly lassan távolodik, én a harmadik bolyt vezetem, a két futóból álló második bollyal tartjuk a tempót. Meglehetősen eseménymentesen fogy a táv a rakparton, elöl a helyzet változatlan, a mi bolyunk viszont egyre kisebb, már csak hárman maradtunk. Néhány rövid távost már előzünk, aztán nagyobb tömegben jönnek szembe, nekik hamarabb van a visszafordító, és a cél se ugyanott van. Féltávhoz közeledve egyre gyorsabban közeledünk a két előttünk lévő futóhoz, és még a 4. kilométernél lévő visszafordító előtt meg is előzzük őket. Én viszont kettő helyett csak egy helyezést javítok, mivel a mögöttem lévő tempót váltott, mondjuk kicsit lassítottam az első két kilométerhez képest, hogy egy "kényelmes", tempóedzéseken használt tempót fussak. A tempóra ez igaz is volt, a pulzusom viszont 2-3 ütéssel azért magasabb volt, de nekem még így is nagyon meleg volt, valószínűleg leginkább ennek köszönhető. A visszafordító előtt meg tudom számolni az élbolyt, nem nagy a lemaradásunk, és kezdenek ott is leszakadozni, talán még valakit befoghatunk. Lassan szakadok le az előttem lévőről, de már látom a távolban, hogy gyorsan közeledünk egy-két futóhoz, már majdnem örülni kezdek, hogy még előrébb jutok, amikor hátulról döbbenetes tempókülönbséggel előz meg egy srác. Én nem lassultam, szóval erősen úgy tűnik brutál negatív szplitet célzott meg, hát érdekes taktika :) Nagy örömömre a rövid távon már célba ért gyömrőiek szurkolását hallom, aztán hamarosan a hosszú távosok jönnek szembe, mindhárom UB-s indulónak tudok hajrázni egyet. Ez nagyon jó volt, sok erőt adott, hogy a végén vissza tudjam verni a hátulról érkezők támadását, pedig elég kemény volt a rakpartról felvezető úton nyomni neki, és a célig még három harmincra felgyorsulni, nehogy elkapjanak.

A pulzusgörbe utolsó harmada gyanúsan ingadozó

A szpeaker is megerősíti a számolásom, miszerint tizedikként érek célba, aminek nagyon örülök, egy pesti rendezvényen egyáltalán nem számítottam erre. Ledöntök vagy 3 pohár vizet, közben gratulálok a körülöttem befutóknak, és a hamarosan érkező női győztesnek. Nem futottam ki magam teljesen, de ezt most így is akartam, nem vagyok formában, és még fáj a bokám a Kinizsitől, de szerencsére ezt csak az utolsó kilométeren éreztem, addig eszembe se jutott. Viszont nagyon belelkesültem az eredményen, az eleje úgy 4 perces tempót diktálhatott, ami jól felkészülve menne nekem is, úgyhogy elég valószínű, hogy jövőre nem kifacsarva jövök ide, hanem egy kis formaidőzítéssel rámegyek a győzelemre :) Mondjuk persze időmérés nem volt, sőt, életem első versenye, ahol még rajtszám se, nem is tudom, hogy versenynek lehet-e nevezni egyáltalán :)

Gábor Úton

Vivicitta 10k 2019.

Elérkezett az ideje a tavaszi célversenyemnek, amit nagyon izgatottan vártam, mivel a 40 perc áttörését teljesen reálisnak láttam. Egy maximumon futott verseny viszont szinte sose egyszerű, nehéz biztosra menni.

Dzsekiben sétálok az Árpád hídon a sziget bejárójához, ami azt jelenti, hogy tökéletes futóidő van: kb. 8 fok, felhős, de nem esik, és még a Duna fölött is alig érezni szelet. Minden nekem dolgozik! Persze nagyon korán érkezek, majdnem 4 óra van még a rajtig, ez akár változhat is, de nagyon rossz már tutira nem lesz. A 9 órakor elrajtolt félmaratoni mezőnyben fut az UB csapatom nagy része, akikkel a verseny után találkozunk, de ha már úgyis korábban kell jönnöm, jöttem még korábban, hogy az élmezőny befutóját is megnézhessem. Érdemes volt, brutál az a tempó, amit ott futnak, mégha Csere Gáspár most nem is volt teljesen elégedett:

Futó Vlog Csere Gáspárral

A betervezett találkozó helyszíne az utolsó pillanatban örömteli módon változott: a dobogóhoz kellett mennem, mert 5 csapattársam is helyezett lett váltó számokban. Jó előjel :) A díjkiosztó után ismerkedünk még a csapattársakkal, nekem ez az első találkozásom velük, mivel nemrég kerültem csak be a csapatba. Soha nem versenyeztem még váltóban, nem is nagyon volt ilyen szándékom eddig, de most egy viszonylag gyorsabb futót kerestek olyan csapatba, amelyik a dobogót tűzte ki célul, ez pedig mindjárt érdekessé tette a dolgot :) Az Ultrabalaton amúgy is egy nagy, de egyéniben egyelőre elég távoli cél, így most lesz lehetőségem ismerkedni kicsit a pályával, magamba szívni a hangulatot. Persze ez önmagában kevés lenne, csak buliból, sokadik helyen nem futnék. A csapatban sokan vagyunk Gáborok, és nem csak én írok blogot :)

Sikerül jól bemelegítenem, és az étkezés szempontjából nem túl előnyös, délután 1 órás rajtig sok banánnal a megfelelő cukorszintet is fenntartottam, de azért a szokásos zselét is megeszem még. Az 1-es zónába külön elszalagozott kis úton tudok bemenni, ami nagyon remek ötlet, szinte mindig összekeveredik az első két zóna, és ez elég zavaró szokott lenni. Megkeresem Szabados Károlyt, alias Szuflavédert, akit megkértem, hogy futhassak mögötte, nagyon jó fej módon segített, és figyelmeztetett is, hogy 39 és 41 perc között bármi lehet a tempója, nem pont 40 percet akar futni, de nekem ez nem baj, tudom, hogy nagyon egyenletesen szokott futni, ha csak az első kilométert sikerül viszonylag visszafogottan teljesítenem mögötte, már az is hatalmas segítség, aztán legfeljebb lassítok.

A rajt remekül sikerül, hamar felvesszük a tempót, nincs akkora túllövés, mint amit én szoktam csinálni :) A Margit hídig persze még megy a helyezkedés, de ebben is nagyon könnyű dolgom van, semmivel se foglalkozok, csak tapadok rá, mint egy levakarhatatlan légypiszok :) Az emelkedőn be-be kúszik 170 fölé a pulzusom, de ez teljesen rendben van, és a hídon, meg az azt követő lejtőn szépen le is megy 166-ig, ami már szinte túl alacsony, igazán megnyugtató. Az első kilométer 3:55 lesz, számolva azzal, hogy az óra többet szokott mérni, ez a tempó teljesen jó lesz, meg se fordul a fejemben, hogy leszakadjak. Lehurkolunk a rakpartra, ahol egy hosszú egyenes szakasz következik, és én továbbra is csak tapadok, nagyon kényelmes így futni. Nem érzem erősnek a tempót, nagyon úgy tűnik, hogy gond nélkül menni fog. A második kilométer már 3:46 lesz az órám szerint, viszont a hivatalos pontot jóval később érjük el, olyan 3:53 alatt, ami bár kicsit gyors, nem tűnik veszélyesnek.

Elöl Karcsi, én mögötte, mellettem Simona Staciu takarásban

Utolérjük Simonát, akit nemrég még a dobogó tetején láttam a délelőtti félmaratonon váltóban (egyéniben is végigfutotta 4. helyen...), neki ez már nyilván nem maximumon futott verseny, nekem meg hatalmas megtiszteltetés egy ekkora legendával együtt futni. A rakpartról a fő utcára kanyarodva érjük el a harmadik kilométert, ez a tábla szerint 3:58-as lett. Az óra és a tábla között itt már jelentős, 12 másodperces eltérés van, és hát nagyon nem mindegy, hogy 12, vagy 24 másodperc az előnyöm a 4 perces tempóhoz képest. Erős emelkedő kezdődik, és ki is tart egészen a Lánchíd közepéig, ami sajnos hirtelen teljesen kikészít. Már a körforgalomnál nagyon kivagyok, tartom még a 4 perces tempót, de itt inkább kicsit vissza kellene venni, de nem tudom meghozni a leszakadás nehéz döntését, inkább próbálok kitartani abban reménykedve, hogy az emelkedő után majd helyrejövök. Egészen 184-ig megy fel a pulzusom, ez már egyértelműen durván veszélyzóna, és sajnos a rettegett oldalszúrás is kezdi felütni a fejét. Szerencsére nem durván, csak jelezve, hogy vége a mókának, innen már csak küzdelem lesz.

Itt már nem annyira esik jól a futás :)

Kicsit lassítok, de még nem jelentősen, épphogy csak 2 másodperccel kerülök 4 percen kívülre, amikor a híd után elérem a negyedik kilométert. Itt egy oda-vissza szakasz következik, átnézve az élmezőnyre, ők nem szenvednek annyira, mint én :) A visszafordító kegyetlen, addig még valahogy tudtam tartani a tempót, de a befordulás nagyon megtöri a ritmust, lassulok, és sehogy se sikerül visszagyorsulnom. Reménytelenül leszakadtam már Karcsiról, bár még épp 20 percnél érem el a féltávot, de már 4:10-en kívüli tempóban, csak arra koncentrálok, hogy ne adjam fel, és azért egy PB-t még sikerüljön futni. Kegyetlen küzdelem kezdődik az elmémmel, de megígértem magamnak, hogy akármi is lesz, akármennyire is szenvedek, végig fogom futni, amilyen jó tempóban csak tudom, nem engedem el. Előzgetnek, szinte mindenkire megpróbálok rátapadni, de nem erőltethetem túl, mindenképp 180 alatt kell maradjon a pulzusom, így is tocsogok a tejsavban. A Margit hídra felfele megint felmegy 185-re, viszont a szigetre befordulva tudom, hogy túl vagyok a nehezén, nincs több emelkedő. Ez fejben helyretesz, innen már biztosan végigcsinálom.

Még 42 percnél is elég szellős a mezőny, a futók 98%-a mögöttünk

Befutóm az élő adásban

A célba 41:55-nél (4:12/km) érek, ami a verseny második felére nagyon durva, kb. 10%-os lassulást jelent. Ennél azért jóval többet ki lehetett volna hozni ebből a versenyből, ami a tavalyi pulzusgörbével összehasonlítva eléggé egyértelmű. Első ránézésre is jól látszik, hogy a tavalyi futásom sokkal okosabb volt, gyakorlatilag tökéletes lett a görbe, a 175-ös átlagpulzus pedig megfelel a becsült anaerob (igazából FTP) küszöbömnek, ennél többet nemigen tudtam volna kihozni magamból aznap. Pedig mindenféle előzetes terv nélkül, pusztán az érzéseimre hagyatkozva futottam, ami általában nagyon nem szokott működni :) Most viszont szerettem volna megfutni a 40 percet, de sajnos az emelkedőkön nem fogtam magam vissza eléggé, és már a verseny fele előtt elszabadult a pulzusom, felment 184-ig, ahonnan már nem volt visszaút, csak szenvedés a célig, ami jól látszik a görbe ingadozásán. Ebben semmi meglepő nincs, az átlagpulzusban ugye nagy csoda nem lehet, mint ahogy nem is lett, 176-ra jött ki végül, ami gyakorlatilag megegyezik a tavalyival. Mindezek ellenére javítottam 2 és fél percet a tavalyi időmön, és a 86. hely se rossz a 2209 férfi célbaérkezőből :) Szerencsére azért nem múltak el az utóbbi egy év edzései nyom nélkül, jó irányba haladok.

A tavalyi és az idei Vivicitta pulzusgörbéje

Önmagában viszont az elfutás nem eléggé magyarázza az időeredményt, mert oké, hogy emiatt távol kerültem a 40 perctől, de igazság szerint itt ma még ha tökéletesen futom végig a versenyt, akkor se kerültem volna belül a célidőn. Ez persze csak a korábbi edzéseredményeken látszik, nem véletlenül voltam magabiztos a rajtnál, ezt a hetet leszámítva nagyon jók voltak az előjelek: 1 hónapja pl. edzésen 7k-t jobb tempóban lefutottam sokkal alacsonyabb pulzussal, kényelmesen. Akkoriban sokkal jobb formában voltam, mint ma, szóval valahogy elcsúszhatott a formaidőzítés. Lehet utána túl sok volt az intenzív edzésekből, vagy nagyobb intenzitással, mint kellett volna, nem tudom. Igazából most nem volt pontos tervem, a téli alapozás meg túl kocogós lett, amit nyilván nem lehet hirtelen túl intenzív edzésekkel orvosolni. Az is hozzátartozik még, hogy edzésen fokozóban szoktam futni a tempót, lehet csak ennyi kéne versenyen is, hogy a céltempón kívül kezdeni, és negatív szplitre menni, de annyira nehéz ez élesben, meg tényleg nem éreztem soknak a tempót. Sokat kell még tanulni, ez ma egy újabb hasznos lecke volt :)

Gábor Úton