Éjszakára megérkezett a beígért rossz idő, hajnalra a hőmérséklet 4 fokig csökkent, amire nem igazán voltunk felkészülve. Minden ruhámat magamra vettem, nyakig begubóztam a hálózsákba, így is majd megfagytam, pedig én kifejezetten szeretek hűvösben aludni, de nem úgy, hogy elfagy a lábam 3 zokniban is. Jó, nyilván a hálózsák valami legolcsóbb cucc, viszont a 4 fok se -20, szóval valami nagyon furcsa, másra nem tudok gondolni, mint hogy a sátor fém anyagából süt ennyire a hideg. A többi éjszakát inkább az autóban töltöm, ott teljesen jó, ezekkel a sátrakkal nem stimmel valami, nem volt jó döntés ilyet bérelni. Az egész napot a kempingben töltjük, végig esik az eső, még városnézéshez sincs kedvünk. Nincs ezzel probléma, jól is jön a pihenőnap, csak azon aggódunk, hogy a korábbi előrejelzéseknek megfelelően az utolsó nap is kuka, bár most már változott a jóslat, és megcsillant a remény. Úgy is tervezzük, hogy korán kelünk, ha szerencsénk lesz, időben nekivágjunk.
 |
| A kempingből látszó hegyen friss hó jelent meg |
Reggeli meglepi
Minden várakozásunkat felülmúlóan szép időre ébredünk, sehol egy felhő, a levegő kristálytiszta, a sátorral szemben lévő hegyeken pedig friss havat látunk. Amíg lent eső, 3500 méteren 1-2 centi hó esett, kicsit reménykedem is benne, hogy gázolhatok majd benne. Vonattal megyünk Zermattba, nem akarjuk húzni az időt az átsétálással, így is 9 óra, mire átérünk. Elindulunk a városban, a Matterhorn minden sarkon ránk kacsint, vagyis lószart kacsingat, egyszerűen berobban az ember agyába, kétlem hogy meg lehet szokni ezt a látványt. A mobilinternetet nem sikerül működésre bírni, és a túratérkép se működik offline, pedig elvileg még otthon letöltöttem, sőt, még GPS jelet sem vesz a telefon, na ebből is csak az a tanulság, hogy jobb nem a technikára hagyatkozni. Nagyjából tudom az utat, de csak műholdképeken nézegettem felülről, ami azért elég más, és az egyáltalán nincs meg, hogy a városból merre kell indulni, gondoltam biztos egyértelműen ki lesz táblázva. Hát nincs. Végül kicsit idegesen indulunk el a szerintem nagyjából jó irányba, reméljük a legjobbakat.
 |
| Ez a pár méter volt csak sík :) |
Fel, fel, fel
Szerencsére belefutunk egy turistautat jelző táblába, persze nem olyan mint nálunk, hogy különböző színekkel jelölt, ami jelent is valamit, hanem csak sárga alapon egy sétáló figura, ami bármelyik út lehet, mindenesetre nekünk most arra elég, hogy kijussunk a városból az erdőbe. Ez viszonylag hamar meg is történik, és a kellemes környezetben jó meredeken emelkedni kezdünk. Találkozunk néhány emberrel is, de ahhoz képest, hogy mennyien vannak a városban, gyakorlatilag üres az ösvény. Elég jól gyűlik a szint, főleg amikor már egy sípályán kaptatunk. Az eléggé kellemetlen sípályás szakasz után ismét az erdőben folytatjuk, sokkal barátságosabb az emelkedés is, szinte már pihentető. Az erdőből házaknál érünk ki, van itt étterem, és elég jó kilátás, meg is állunk pár fotóra.
 |
| Tufternalp étterem, "háttérben" a Matterhorn |
Hegyek között
Az étteremnél hirtelen meg is szűnt az erdő, már csak elszórtan vannak fák, azok is kicsik, megérkeztünk a hegyek közé. Itt egyértelmű iránymutatást ad a tábla, és az Unterrothornig 2 óra 40 perc menetidőt jósol. Még egy jó darabig viszonylag enyhén emelkedik, aztán egy táblánál ráfordulunk a hegyre, és kezdődik az igazi kapaszkodás. A táblán egyébként az egyenesen továbbhaladó útra Tasch volt kiírva, felmerült, hogy viszafele lehet arra kéne menni, de én ezt nem tartottam jó ötletnek, mert nagyon sok plusz kilométert szedhetünk össze, hiszen Zermattól nem olyan nagyon távolodtunk el, Tasch jóval messzebb lehet még. Jó kis cikk-cakkos menet kezdődik, de kezdetben még semmi érdekes nincs benne, aztán egyre izgalmasabb lesz a terep, egyszer egy rögzített kötél is feltűnik, ami mondjuk most túlzásnak tűnik, de rosszabb körülmények között szükséges lehet. Felérve egy magaslatra (Ritzengrat) látjuk, hogy tulajdonképpen egy gerincen haladunk, és innen már első célunkat, az Unterrothornt is megpillantjuk. Sokszor szóba kerül, hogy mi legyen majd az útvonal, mert két érdekes célpont is van még talonba: a Stellisee, és az Oberrothorn. Mivel elég jól haladunk, én az Oberrothorn-t mindenképp megcéloznám, és akár még a tó is szóba jöhet, ha nem nagy kitérő, és emlékeim szerint nem az, legalábbis távban nem, de hogy mennyi szint, az jó kérdés.
 |
| Bal oldalon az Oberrothorn, ekkor még a friss hó is látszik rajta |
 |
| Az Oberrothorn közelebbről, a Nap gyorsan tünteti el a havat |
 |
A gerinc, amin végigjöttünk
|
 |
Már közel az Unterrothorn csúcsa
|
Unterrothorn 3104 m
Hamarosan fel is érünk a csúcsra, ahol egy brutális méretű építkezés folyik, ezek a svájciak nem bírnak magukkal. Felvonóval is fel lehet ide jönni, de érdekes módon simán csak Rothorn-nak hívják, hátha sikerül összezavarodnia az egyszeri túrázónak. Van hőmérő az épületen, 5 fokot mutat, persze ebből semmit se érzünk, menet közben nincs hideg. Felveszem a széldzsekit, de inkább a Naptól akarom védeni magam, mint a hidegtől. A Tufternalptól a tábla szerint 2:40 az út, mi 2:10 alatt tettük meg, Zermattból pedig 3:30 alatt küzdöttük le a 6,9 km-t 1500 méter szinttel, szóval egész jól haladunk. Innen is elég jó a kilátás, bár a Gornergratról azért jobb volt, viszont egy kellemes ebéd elköltéséhez ez sem utolsó. Ezúttal a távcsövet is előveszem, hogy körülnézzek mi történik a nagyobb magasságokban, a havas területeken látok pár kitaposott ösvényt, és egy-két embert is, a Breithorn csúcsán még többeket pillantok meg. Jó lenne ott lenni :) Láttuk a tavat jóval lejjebb, abban maradunk, hogy akkor a következő célpont az Oberrothorn lesz, mivel ahhoz ránézésre sokkal kevesebb szintet kell lemennünk, és mégiscsak egy magasabb csúcsra érnénk fel, ami izgalmasabbnak tűnik a tónál.
 |
| Bal szélen a Gornergrat, onnan egész más a látvány, ahogy a völgybe is belátni |
 |
Stellisee, nagyon mélyen lent
|
Irány az Oberrothorn!
Egy sztráda szélességű úton ereszkedünk le nagyjából 100 méter szintet, hogy onnan kezdjük meg a kapaszkodást a csúcs felé. Persze nem természetes itt ez az út, ezen szállítják fel az építkezéshez az anyagokat és a munkásokat is. Lent az elágazóban egy tábla, itt lehetne elindulni a Stellisee felé, egy elég egyértelmű útvonalon az Unterrothorn körül, el se lehet téveszteni. Mi viszont tovább megyünk egyenesen, most már egy normális kis ösvényen, a hegy oldalában. Új látvány kezd feltárulni, ahogy haladunk, és már már gyanúsan kényelmes az út, mikor végre el kezdődik a cikk-cakk, aztán itt is akad egy köteles rész. Az út a csúcs közeli részt leszámítva végig jól követhető, nem különösebben nehéz, de azért a Gornergratra vezetőnél komolyabb. Mindössze 2,7 km volt a táv a két csúcs között 400 méter szinttel, kicsit több, mint másfél óra kellett hozzá, hogy elérjük a 3414 méteres magasságot. A csúcson vannak néhányan, bár gondolom nagy részük csak a felvonótól jött, legalábbis gyanús, hogy sokkal több emberrel találkoztunk 3000 felett, mint 2000-en. Nagyon szuper felérni, itt végre van rendes hegycsúcs érzés, amit nagyban segít, hogy itt nem lehet beülni egy étterembe :) A kilátásról írni felesleges, a fotók segíthetnek elképzelni, de aki járt már hegyekben, az úgyis tudja, hogy ez csak élőben az igazi.
 |
Le a sztrádán, szemben pedig a hegy oldalában lévő ösvényen megyünk tovább
|
 |
Jobbra fent az Unterrothorn, itt balra le lehet megkerülni a Stellisee felé
|
 |
| Findelgletscher |
 |
Itt is volt egy kis köteles rész
|
 |
| Kis hangyácskák a hegyen |
 |
| Na jó, lehet kicsit meredek volt |
 |
Középen az építkezéshez vezető út, az attól balra lévő gerinc volt a kedvenc részem
|
 |
Az Unterrothron felülről
|
 |
| Azért amikor nincs felhőbe burkolva, erősen a Matterhorn uralja a látképet |
 |
| Itt lehet jó szelfit lőni, az biztos |
 |
| A már kihagyhatatlan fotó, háttérben a Monte Rosa és a Lyskamm |
Le, fel, le
Délután 3-kor nagy lendülettel megindulunk lefele, többször bele is futunk, a cikk-cakkos rész után a Oberotthorn oldalában pedig egy folyamatos futásba kezdünk. Sok szép helyen futottam már, de 3000 méteren a Matterhornnal szemben futni igazán nem mindennapi élmény, mindenkinek csak ajánlani tudom! :) Bár mehettünk volna az építkezés útján, megspórolva 100 méter visszamászást az Unterrothornra, inkább maradtunk a biztos útvonalon. Ugyanígy megprórolhattuk volna ezt a mászást a Stellisee felé is, de ebben még több kockázat rejlett, nem tudtuk, hogy nincs-e benne meglepi hullámvasút. Térképen utólag megnézve persze jó lett volna. Maradtunk hát a már ismert útvonalon, és este 6-ra vissza is érkeztünk Zermatt vasútállomására, összesen 9 órányi túra után, amiből csak 3 óra volt a lejtmenet, pedig nem ment simán, a gyors nekiiramodás után nem mindenki bírta combbal. :) A hegyekben a távokat ugye kicsit másképp kell értelmezni, összesen csak 19 kilométer volt az út, viszont a 2000 méter szintemelkedés egy jó kis egész napos programot csinál belőle egy átlagos túrázónak. Érdekességképp az OCC-t nagyjából ugyanennyi idő alatt teljesítettem, de az 55 km volt és 3500 méter szint, persze az jóval futóbarátabb terep, itt sokkal meredekebb volt (átlagosan 104 m/km vs 64 m/km).
Jövőre ugyanitt?
Összeségében nekem nagyon tetszik ez a környék, szinte mindenre van itt lehetőség, rengeteg csúcs van, sok kezdőknek való 4000-es is, igazából az egyedüli hátrány, hogy a legmagasabb csúcs nem itt van, de az is csak 174 méteren múlik. Erősen hajlok arra, hogy jövőre ide térjek vissza, hogy 4000 méter fölé másszak, de lehet másik völgyből, Saas-Fee-felől, vagy az olasz oldalról, azt még majd kitalálom. Ami rossz volt, az a szállás választás, a Zermatti induláshoz túl messze van, még vonattal is, túl sok időt elvesz, viszont innen is lehetett volna indulni pl. az Alphubelre (4206 m). A fém sátor nekem nagyon rossz volt, de ez nagyrészt saját hiba, nem voltam felkészülve a hidegre. Nekem még ez a terep is könnyebbnek tűnt, mint a Tengerszem csúcs, úgyhogy az már biztos, hogy a Magas-Tátrába érdemes kijárni edzeni, mondjuk most már ez megint lehetetlen az újabb határzárak miatt, aztán meg jön a tél is. De nem adjuk fel :)
