2022. május 12., csütörtök

Zúzmara félmaraton párban


A Covid előtt minden évet a Zúzmara félmaratonnal kezdtem, de már 2019-ben beláttam, hogy semmi értelme ezen a pályán szinte biztosan rossz talajviszonyok között a félmaratoni távot erőltetni, rövidebb távra, vagy váltóra terveztem átállni. 19 végén viszont épp nagyon mély gödörben voltam, nem ment a futás, nem akartam versenyezni, így a 20-as végül teljesen kimaradt, a 21-est meg a Covid vitte el.

Végül a páros indulás mellett tettem le a voksom, mivel az eredménylistákat nézegetve úgy látszott, hogy az nem valami népszerű a gyors futók körében, akár még valami eredményt is el lehet érni. Párnak Csillát szemeltem ki, akivel a 2019-es és 2020-as UltraBalatonon futottunk egy csapatban, jófej, gyors futó, és még egy utcában is lakunk :) A félmaraton után kicsit leeresztettem, meg a zabálás is elhatalmasodott rajtam, amik nem igazán tettek jót a formámnak. Közben viszont január 4-én új időszak kezdődött a futós életemben: hosszú keresgélés, tervezgetés, családi engedélyeztetés, és munkaidő átvariálás után végre rendszeres edzésekre járo Csömörre! Már az első néhány alkalom után biztos voltam benne, hogy pontosan ezt kerestem, és hogy nagyon sokat fog segíteni a fejlődésemben. Persze majd meghaltam az első edzéseken, szóval csodás volt :) A versenyig nyilván nem sokat javultam már, és Csilla is nagyon szabadkozott, hogy nincs top formában, meg télen se futott még versenyt, nem tudja mire számítson, így különösebb elvárások nélkül indultunk neki.

A táv nem pontosan felezve van, 9,8 km az első futóé és 11,3 km a másodiké. Mindkettő tartalmaz egy lovis kört, a különbség pedig kint, az aszfalt úton van. Első páros versenyünk, úgyhogy vakarjuk a fejünket, hogy hogy is kellene ezt jól csinálni? Én vállaltam a hosszabbat, és szerencsére a váltópont közel van a rajthoz, de a 3 fokos hőmérséklet miatt nagyon nem mindegy, hogy mennyi időt kell kint töltenem futásra készen állva. Azon gondolkodtam, hogy egy dzseki maradhatna rajtam, amit váltáskor átadok, de végül inkább mindent leadtam a ruhatárba, lesz, ami lesz. A rajtnál érdekes szurkolónak lenni úgy, hogy én is versenyben vagyok, hamar el is kap a gépszíj, és megkezdem kint a bemelegítést. Meglepően meleg van a napon, egyáltalán nem fázok, bőven elég a karszár. A váltóponton állva persze már nincs nagyon melegem, de egy kis mozgással kezelhető a dolog, Siófokon sokkal rosszabb volt, a napsütés csodákra képes. Feltűnnek az első futók, szuper tempóban száguldanak el, szurkolok nekik, főleg a szintén UltraBalatonon volt csapattársamnak, Bencének, aki meglepően elöl érkezett, nagyon örültem neki. Az érkező váltóknak viszont nem annyira, mert szinte mind vegyes, azaz a mi kategóriánk. Hát ma itt meghalnom nem kell, nem fogunk dobogós helyért küzdeni, az már most biztos.

Hamarabb érkezik Csilla, mint vártam, de valami fura a futásában, ahogy közeledik látom, hogy nagyon matat valamivel. A rajtszámot kell átadni váltáskor, azon van a chip, amit övre szereltünk, hogy a lehető legegyszerűbb legyen a dolog. Viszont a fülesének a vezetéke teljesen összegabalyodott a rajtszámtartó övvel, kell pár másodperc, amíg kibogozzuk. Ráérünk, nem fog ezen ma semmi se múlni, és egyébként előrébb láttam még lassabb váltásokat is, szóval elsőnek teljesen rendben volt ez. Nekilódulok, közben próbálom magamra szerelni az övet, de a rajszám már félig lejött róla, na most én is elég hülyén nézhetek ki. Sehogy se sikerült visszatenni a helyére, végül valahogy begyűröm, hogy ne lifegjen, aztán ideje lenne most már a futásra fókuszálni. A verseny előtt úgy saccoltam, hogy a formám kb. 4:40-re elég, esetleg 4:30, ha jól rápihenek, és mivel elég lazára vettem a hetet, utóbbi tempót terveztem be. A kezdés persze szokásosan túl gyors, visszaveszek, de így is 4:21 lesz az első kilométer, tovább lassítok, bár a pulzusom meg eléggé rendben van. Erősen eseménytelen az egész futás, az elején még szurkoltam Bencének, amikor szembe jött, aztán a mezőny végével volt egy kis közös futásunk a rajt/cél területnél, majd kezdődött a végtelen mennyiségű kanyarok pályája, de se hó, se jég, se sár, semmi izgi. A pálya egyértelműen idén volt a legjobb, az időjárás is tökéletes, már féltávnál levettem a fejemről a csősálat, és a karszárakat is lehúztam, mert majd megsültem. Viszonylag egyenletesen futottam, nem erőltettem, a pulzusom végig 170 alatt volt, semmi meghalás, feltámadás, egyszerűen futottam egy jót.

Bencével bandázunk kicsit a verseny után, negyedik helyezett lett a félmaratoni távon, brutál jó eredmény, a 3:50-en belüli tempó meg egészen elképesztő! Közben jön az eredményhirdetés, és a férfi páros kategóriánál ledobta az agyunk a szíjat. Egyszerűen nem hittük el, hogy milyen időket hallunk, mert ezek szerint jobb időt futottunk a második helyezett férfi párosnál! Ezt meg hogy? Ellenőrzöm az eredménylistában, és bakker, tényleg így van. Úgy tűnik nem csak én találtam jó ötletnek a vegyes párosban való indulást, hanem kb. mindenki más is, így fordulhatott elő, hogy a vegyes kategóriában 3:58-as átlagot kellett futni a dobogóért, míg a férfi páros dobogójához meg elég volt 4:40-es, aminél Siófokon jóval jobbat futottam egyéniben... A párosok között abszolútban kilencedikek lettünk, vegyes kategóriában meg nyolcadikak, mert a saját kategóriánkon kívül csak egy férfi páros futott jobbat. Az igazsághoz viszont hozzá tartozik, hogy ez az idő két éve is kevés lett volna, és ez teljes mértékben rajtam múlt, Csilla még gyorsabb is volt, mint amire számítottam, én kéne 4:15-ön belül fussak a megfelelő eredményhez. Na és akkor jövőre mi várható? Mindenki jól rámegy a férfi párosra, és újra könnyebb lesz a vegyes? Vagy a többiek is így gondolkoznak, és minden változatlanul marad? Esetleg mindkét kategória brutál erős lesz? Megannyi izgalmaz kérdés :)

Itt valami furát kérdeztek, már nem is emlékszem :)

2022. április 22., péntek

Évértékelés 2021.


2020 után a 2021-es évre már nem lehet mondani, hogy különleges lett volna, hiszen szinte semmi sem változott, csak még rosszabb lett...

Év elején folytatódik a 20 végén kezdődött trend, folyamatosan törölgetik a versenyeket, én meg huzogatom ki a naptáramból őket. A Zúzmara törlése még annyira nem visel meg, persze nagyon jó lett volna, először párosban, meg jó látni a tél közepén a többi futót, de igazából azért ezt még el lehet engedni. A Maratonfüredet már jobban bánom, bár ez meg nem igazán ideális pálya, de nagyon szeretem, és már amúgy is rég futottam maratonit, szerettem volna újra próbálkozni vele. Végülis még ez is egy elengedhető verseny, de a motivációmra persze azért nincsenek jó hatással a folyamatos törölgetések, nekem nagyon sokat segít, ha edzések közben a következő verseny célja ott lebeg a szemem előtt.

Egészen eddig pedig nagyon jól mentek az edzések, lelkes voltam, a formám meg bomba, de sajnos februárban már kezdett meglátszani a motiváció hiánya. Ez még lehetett volna egy enyhe hullámvölgy, de márciusban elkaptam a koronát, és ez akkor még 2 teljes hétnyi karanténnal járt, ami totálisan lenullázta a futást. Én ezalatt is végig dolgoztam, a gyerekek is mind otthon voltak, mert akkor épp digitális oktatás meg home office-os óvoda volt, és sajnos ekkora mennyiségű stresszt már nem tudtam jól kezelni, főleg futás nélkül, ami hamar +6 kg súlyban mutatkozott meg. Közben a Vivicittát is eltolták őszre, ez lett volna a tavaszi célversenyem, így már végképp nem maradt okom a lelkes edzésekre.

Az "újrakezdés" rendkívül nehéz volt, totálisan eltűnt a formám, mintha kb. soha nem is futottam volna... Mindezek ellenére mennyiségben hamar heti 50 fölé jutottam, de nagyon törékeny időszak következett, minden edzés egy kínszenvedés volt még úgy is, hogy csak lassan futottam. A totálisan motiválatlan, és még rosszul is eső edzések valami csoda folytán mégis vagy két hónapig mentek, végre egy versenyre is eljutottam, de aztán június elején berobbant a meleg, ami viszont már az utolsó csepp volt. Egy hónapon keresztül alig futottam, 74,3 kg-ig hízlaltam magam, és ezalatt a már amúgy sem túl jó formám végleg megszűnt létezni, amit a Vivicitta 10k-n elért 1 órás egyéni legrosszabb időm is elég alaposan alátámasztott.

85. Tatai tófutás, Vivicitta 2021

Az év második fele

Az 1 órás 10k viszont akkora pofonnak bizonyult, hogy már aznap este elkezdtem az edzéseket, és 11 napig meg se pihentem, minden nap futottam valamennyit. Ennek persze edzés szempontból nem sok értelme van, nem is erről szólt, az volt a lényege, hogy folyamatosan nyomjam a futást a következő versenyig, ami után egy addigra kidolgozott normális edzéstervvel tudok továbbmenni. A két hét alatt nagy csodát nyilván nem lehetett tenni, ráadásul két 5k-s verseny is volt egy hétvégén, de mégis egész jól sikerültek, és sikerült kijelölnöm a célt az év hátralévő részére: meg kell döntenem valamelyik távon a legjobb időmet!

K&H futóest 5k és Monorierdei futófesztivál 5k

A rövidebb távokon ez nyilván lehetetlen lett volna, ezért tekintetem a félmaratonira és a maratonira szegeződött. Mindkettőn jóval gyengébb eredményem volt csak a potenciálisnál: a maratonit nem a legjobb formámban, hanem egy évvel korábban futottam, a félmaratonit pedig jeges pályán, ami percekkel lett rosszabb a vártnál. A maratoniban nem nagyon bíztam, nagyon hosszú táv, még a lefutását is nagy kihívásnak éreztem, nemhogy a rekorddöntést. A félmaratonit viszont meg tudom próbálni az év végén, biztosan hűvös időben, egy ideális pályán Siófokon. Hamar el is dőlt a dolog, a novemberi K&H lesz a fő attrakció ebben az évben.

Megdöbbentően motiváltan vágtam bele ebbe a felkészülésbe, és 5 héttel később a Wizz Air 10k a körülményekhez képest már egész jól sikerült! Egyértelműen sokat fejlődtem, befogytam 70 kg alá, de sok volt még a táv, azért az 5 hét edzés se képes csodákra. Bár ahogy jobban belegondoltam, a hivatalos tempóm épp megegyezik az 5 hete futott versenyével, ami viszont fele táv volt, szóval mégiscsak van itt egy kisebb csoda. Újabb 5 hét telt el a legjobban várt versenyemig, és hát volt bennem nem kevés izgalom, mert egy nagyon erős formahanyatlást okozott az oltás. A hosszú futások egyáltalán nem sikerültek,ami az UB miatt még talán nem is lett volna olyan ijesztő, de egy héttel később meg jön a maratoni...

Manna ABC 10k 2021. (Wizz Air)

Feltámadás

Az idei UltraBalaton a szokásosnál is különlegesebb és egyben nehezebb is volt, mivel én lettem a csapatkapitány. Ráadásul a kapitányon kívül végül senki nem maradt, így gyakorlatilag nulláról kellett felépítenem egy olyan csapatot, ami képes a dobogóért küzdeni. Nem volt kis feladat, és sajnos volt egy nagyon kellemetlen ügy is benne, ami miatt egy tagot végül az utolsó pillanatban ki kellett zárnom, még azt is megkockáztatva, hogy hatan kell teljesítsük a versenyt. Hát voltak időszakok, amikor görcsbe rándult a gyomrom, ha a versenyre gondoltam, de végül minden jóra fordult, teljes lett a csapat, és megtérült a sok befektetett munka! Sikerült nulláról dobogós csapatot szerveznem, sőt, pont egy órával jobb időt futottunk a tavalyinál is, úgyhogy minden szempontból egy sikertörténet lett, szinte hibátlan. Nyilván nem összehasonlítható a más létszámú csapatokéval az időnk, de azért az, hogy az összesen 1340 darab 4-13 fős csapat közül a 16. legjobb idő lett a miénk, mindenhogyan kiváló eredmény, rendkívül büszke vagyok a csapatra!

UltraBalaton 2021 - JövőreInkábbÁtússzuk
Nulláról dobogós csapat, az év egyik fénypontja

Totálisan feltöltődtem ettől a sikertől, és a számok szerint is jól álltam, nincs okom kételkedni, de azért szerencse, hogy csak egy hetem volt aggódni a maratoni miatt, ennyi idő alatt nem tudtam kiírtani magamból az optimizmust. Mert hogy azért az utóbbi hetekben komoly gondjaim voltak a hosszú futásokkal, igazából egy félmaratonit se tudtam normálisan veégigcsinálni az oltás óta, és 30 kilométernél hosszabbat nemcsak versenyen nem, de egyáltalán sehogy se futottam úgy 2 és fél éve... Végül az edzések mennyisége nem hazudtolta meg magát, nemhogy sikerült lefutnom a maratonit, de hatalmas meglepetésemre elég komoly egyéni csúcs is kerekedett belőle, majdnem 5 perces javítással 3:26:52 lett az új PB! Ez 4:54-es tempót jelent, és a félmaratonira 4:42-es tempót jósol, ami viszont csak 1:39:13-es idő lenne, egy perccel lassabb az egyéni legjobbamnál. Szóval bár elég jól nézett ki a helyzet, de azért még volt hova fejlődni.

36. SPAR Budapest Maraton 2021.
Váratlan PB a maratonin, az év másik fénypontja

A maratoni PB-vel viszont kipipáltam az idei évre kitűzött célt, megdöntöttem egy távon a legjobb időmet. Ez akár jól is elsülhetett volna azzal, hogy nincs már teljesítménykényszer, de igazából nekem jó, ha van rajtam teher. Kicsit így elveszett a motiváció, nem vészesen, futottam azért sokat, de a teljes fegyelmezettség odalett, ötletszerűvé váltak az edzések, és egy túlzásba vitt résztávozással durván túl is terheltem magam két héttel a verseny előtt. Gyorsan le is állítottam magam, innen már csak a regenerálódásra koncentráltam. Talán így volt a legjobb, legalábbis a több, mint 2 perces csúcsdöntés arra enged következtetni. Nyáron nagyon magasra tettem a lécet, de sikerült megugrani, sőt, a maratoni PB-vel túl is teljesítettem.

K&H félmaraton
Félmaratonin is sikerült az egyéni legjobb, végül egész jó kis év lett ez :)

Az év számokban

Megint egy nehéz év volt, megint kuka lett az első félév, megint összeszedtem magam, megint sikerült év végére visszanyernem a formám. Most viszont már ideje lenne másképp csinálni, egy kis folytonosság nagyon hiányzik. Bár két egyéni legjobbamat is megdöntöttem, a rövidebb távokon a 2019-es rekordjaimat még elméletben sem közelítettem meg, olyan 10 másodperc hiányzik kilométerenként az akkori formámhoz képest. A cél nyilvánvalóan nem is lehet más jövőre, mint ezeken javítani.

5k 10k Félmaratoni Maratoni
2021 félmaratoni PB-ből kalkulált 20:53 (4:11/km) 43:33 (4:21/km) 1:36:05 (4:33/km) 3:20:20 (4:45/km)
Eddigi legjobb 2019. 20:02 (4:00/km) (rész) 2019. 41:55 (4:12/km) 2021. 1:36:05 (4:33/km) 2021. 3:26:52 (4:54/km)
Eltérés -0:11/km -0:09/km -0:00/km +0:09/km

A szilveszteri futással végül 2 763-ra nőtt a 2021-es kilométereim száma, ami nem is olyan rossz, a második félév valóban jó volt. Szoros versenyben az eddigi második legtöbb kilométert gyűjtöttem, és a Strava szerint összességében már átléptem a 15 000-et is. Az éves kilométerek száma viszont nem feltétlenül mond el túl sokat, sőt, elég jól elrejti a nem eléggé konzisztens teljesítményt, amit viszont az 52 hetes görgetett átlag elég jól felfed. A 2017-es és 18-as évek emelkedő, vagy stagnáló trendje az ideális, a 19-es zuhanást, és a 20-ban, majd kisebb mértékben 21-ben is megfigyelhető mély hullámvölgyeket kellene messziről elkerülni, és akkor talán újra folyamatosan PB-ket futhatnék.

Év Táv
2021. 2 763 km
2020. 2 501 km
2019. 2 627 km
2018. 3 250 km
2017. 2 722 km
2016. 1 430 km

Évi kilométerszám 2017-2021.
52 hetes görgetett átlag, ez a grafikon sokkal jobban mutatja a hullámvölgyeket

Tervek jövőre

Decemberben sokat gondolkodtam a futáshoz való viszonyulásomról, mivel jövőre hatodik évfordulója lesz annak, hogy 35 évesen ebbe az új hobbiba kezdtem. Alighanem ez már nem egy átmeneti fellángolás, sőt, igazából el sem tudom képzelni, hogy valaha futás nélkül teljenek a napjaim. De miért ne venném akkor egy kicsit még komolyabban, miért ne próbálnék gyorsulni, amíg még lehetséges? Régi álmom, hogy rendes edzésekre járjak egy rendes pályára, azt hiszem itt az ideje, hogy belevágjak a megvalósításba. A közelben persze se pálya, se egyesület, se semmi, meg elég későig is dolgozok, szóval nem egyszerű, de ez nem tántoríthat el. Jövőre szeretnék végre igazolt versenyző lenni, de úgy, hogy tényleg legyen valami komolyabb kapcsolatom az egyesülettel, ne csak papíron legyek ott. Valójában persze valós jelentősége nincs az igazolt versenyzői státusznak, de nekem sokat jelentene, egyfajta bizonyíték lenne magamnak, hogy komolyan gondolom a futást. Fontos lenne még jövőre, hogy most már tényleg ne legyen nagy hullámvölgy, nem kell feltétlenül nagyon sokat fussak, de egy alapot minden egyes héten hoznom kell, nem lehetnek nagy leállások. Ezt mindenképp szükségesnek érzem ahhoz, hogy az 5 és a 10k távokon sikerüljön javítanom a legjobb idejeimen, ami a fő cél a 2022-es évemre. Mást nem nagyon tervezek, a koronavírus miatti kiszámíthatatlanság még mindig tart, már be is jelentették, hogy a Maratonfüred jövőre is elmarad... Egyszer ez is véget kell érjen, de most igazából nem is baj, ha csak erre a két célra összpontosítok, a jobb fókusz mindig jobb eredményt hoz! Mindenkinek nagyon sikeres évet kívánok 2022-re, hajrá!

A Running Index most is jól mutatja a hullámzó formámat...

2022. január 12., szerda

K&H félmaraton


Az időjárás szempontjából kedvező időpont és a teljesen sík pálya ideálissá teszi ezt a versenyt egy jó félmaratoni száguldásra. Már tavaly is szerettem volna indulni itt, de akkor a korona miatt sajnos elmaradt. Idén viszont nem, ráadásul ettől a versenytől vártam, hogy a nyár közepe óta tartó felkészülésem gyümölcsét egy PB-ben arathassam le.

A nagy célomat, hogy még az idén megdöntsem valamelyik egyéni legjobbamat végül már a maratonon elértem, emiatt kicsit le is eresztettem. Két tökéletesen sikerült hétvége után nagyon boldog voltam, és túlságosan belefeledkeztem önmagam ünneplésébe, ami miatt jelentősen csökkent a motivációm a kemény munka iránt, kicsit mintha céltalanná váltam volna. Pedig ez csak egy állomás, nem szabad túl sokat örömködni, mert közben a forma meg nem javul :) A maraton után elég volt a szokásos hétfői pihenőnapon kívül csak egy plusz nap henyélés, és már tudtam is rövid könnyűeket futni, amihez kedvem is volt. Már a maraton utáni héten is sikerült 50 km felett futnom, aztán a következő 2 hét 70 fölöttiek voltak, jó időeredményekkel a feladatosoknál, de már egyre többször volt szenvedős az elindulás, mentálisan kezdtem teljesen kifáradni, aztán sikerült egy kemény pályaedzéssel a végén fizikailag is teljesen kicsavarnom magam. Ezután úgy döntöttem, a maradék két hét már inkább szóljon a regenerálódásról, ennyi idő alatt úgysem lehet igazából fejlődni, felesleges erőlködni, viszont ha túltolom, akkor az egész eddigi munkát tönkreteszem.

A verseny

A Siófokra érkezésemkor az autó szerint 3 fok a hőmérséklet, és kiszállva éreztem is, hogy tényleg nincs az a nászéjszakai forróság. Egyedül jöttem a versenyre, amit nem nagyon szeretek, mert a cuccokkal mindig csak gond van. Mondjuk pont a BSI versenyeken ezzel nem igazán szokott probléma lenni, kiválóan szervezett a csomagmegőrzés, de most nem találom a rajtszámon a szokásos megőrzős csíkot, meg is ijedek, hogy nem is lesz? Aztán megtalálom, de a hideg miatt nyilván sokáig várok az átöltözéssel, és persze mindenki más is, így nagyon hosszú sorok alakulnak ki. Jobb híján sorbanállás közben próbálok bemelegíteni, ami mondhatni nem túl optimális, és a verseny előtti szokásos mosdólátogatást sem tudom megejteni, teljesen esélytelen már a sorra kerülés. Nem túl sokáig vártam a wc sorban, de még így is elég későn állok be a rajtzónába, az órám nem is találja meg a GPS jelet a rajtig.
BSI versenyen olyan fotó, amin csak én vagyok, hihetetlen :)

A kis órám adatai nélkül "vakon" indulok meg, de ez még legfeljebb csak egy kis idegeskedésre adhatna okot, úgyis a hivatalos kilométer jelőlők számítanak, az időt meg tudom mérni. Viszont hirtelen beszűkül a pálya, és egy nagyon sűrű tömegben találom magam, még senki se tudta felvenni a saját tempóját, így össze-vissza fut mindenki, és próbálja kikerülni az időnként felbukkanó oszlopokat, egyéb tereptárgyakat. Az órám 5 perces tempót mutat, az még ráadásul igen lassú, előrébb kellene jutni, valahogy kikeveredni a tömegből, rendkívül stresszes az egész helyzet. Próbálom összeszedni magam, de egyszercsak elhagyjuk az első kilométert, ami szerint viszont nagyon nagy a tempó, ez teljesen megzavar, mert közben érzésre meg lassúnak tűnt. Legalább a tömeg szétoszlik, sokan lemaradnak, és széles lesz az út is, nyugodtan rá lehet állni valami tempóra. Persze nem tudom épp mennyi az annyi, a második kilométerjelzésnél viszont pontosan nyomom az órát, innen már legalább az előző ezres tempóját tudni fogom, az is valami. Ki is derül a harmadik kilométer után, hogy nagyon gyorsan kezdtem, és a gyomrom is elég rossz. Elkezdek ezeken rágódni, ami nem igazán segít a helyzeten. Gyorsan felidézem az UB-n és a maratonon bevált pozitív gondolkodásos módszert, szerencsére sikerül is gyorsan kiüríteni a fejem, és csak a futásra koncentrálni. Hirtelen mindn szép és jó, beállok a megfelelő tempóra, nem érzem megterhelőnek, jól esik a futás.
A rajt után még nagyon nem voltam egyedül

Bence szurkolása tovább növeli az örömömet, gyorsan fogynak a kilométerek, és eljön a tervezett két zseléből az elsőnek az ideje. Ez a művelet hatalmas bénázásba fordul, persze nem a zselé bevitelével volt a gond, azt már eleget gyakoroltam, hanem egyszerűen képtelen voltam futás közben felvenni a vizet. Valószínűleg a hideg miatt annyira elgémberedtek az ujjaim, hogy a normál körülmények között meglehetősen egyszerű művelet se ment. Kénytelen voltam végül megállni, és úgy inni, ami semmilyen szempontból sem jó, de főleg fejnben tud nagyon kizökkenteni. Valahogy mégis sikerül nem túlzottan elkeserednem, és a feltáruló Balaton látványa is nagyon feldob, imádom ezt a tavat! Hosszan futunk a parton, közben egy lány csapatot érek utol lassan, kicsit be is állok mögéjük. 44:59-nél elérjük a 10k-t, pont 4:30 az eddigi átlagom, elég jól megy, elégedett vagyok. A tempó viszont ingadozni kezd, úgyhogy elkezdem előzgetni őket, és amikor már épp előre állok, egyikük visszaelőz. Mi történik?
"Köszi a sprintet!", Szívesen, de miről is van szó? :)

A csapat előzése miatt már így is kicsit gyorsabb voltam, mint szeretném, de ez még joban megzavar, akaratlanul is tovább gyorsulok. A kapunál jön meg a válasz, nekik itt volt a verseny vége, és nyomtak egy hajrát, ki is állnak, hirtelen szinte mindenki eltűnik, aki körülöttem volt. Feltűnnek viszont teljesen új arcok, és gyanúsan lassúakat is előzgetek, teljesen elbizonytalanodom, hogy jó helyen vagyok-e egyáltalán? Lehet elvétettem valahol a pályát, és nem az én távomnak megfelelő helyen vagyok? Eleve 3 körösnek kéne lennie, de már megvan a féltáv, nem értem ezt. Teljesen kiesek a ritmusból, ami miatt az oldalam is erősen elkezd szúrni, na már csak ez hiányzott... Mint kiderül, végülis tényleg hiányzott, hogy valamai elterelje a figyelmem: elkezdtem totálisan rákoncentrálni a légzésre és az állandó tempó tartására, ami elég hamar lenyugtatott, és a korábbiakkal ellentétben most még működött is, viszonylag hamar csökken a fájdalom, elmúlik a szúrás. Ez hihetetlen, eddig azt hittem nem lehet elmulasztani!
Ez még valószínűleg az első körben készült

Újra nagyon élvezem a futást, szépen előzgetek folyamatosan hasonló tempójú futókat, valószínűleg jó helyen vagyok. Teljesen üres lesz előttem a pálya, és eljön a második frissítés ideje is. Most már szándékosan megállok, akármenniyre is elveim ellen való, inkább nyugodtan csinálom meg néhány másodpercnyi veszteség árán, minthogy elrontsam, és felidegesítsem magam. Így persze nincs is probléma, viszont közben visszaelőz egy nagyobb csapat. Gondoltam egy kilométeren belül megelőzöm őket, de nemhogy ez nem történik meg, még csak nem is közeledem. Többször is próbálok tempót váltani, de nem sikerül, már eléggé érzem a lábaim, úgy tűnik a határon vagyok, kicsit elfutottam az elejét. Egészen a legvégéig erőlködök ezen, de tényleg nem megy, még a végső hajrára sincs erőm, elfogytam.
Ez már tuti a másodikban, hajráznék, de nem tudok
Még örömködni sincs erőm

Verdikt

A célvonalon 1:36:05-nél futok át, ami jelentősen, több mint 2 perccel jobb az eddigi legjobbamnál! Amikor 16 hete elhatároztam, hogy elég volt a hullámvölgyekből, írok egy rendes edzéstervet, és azt végre is hajtom, akkor olyan rossz formában voltam, hogy szinte lehetetlennek tűnt nemhogy a PB, de még egy félmaraton lefutása is. Azóta több mint 1 000 lefutott edzés kilométer került a lábaimba, sok-sok hajnali keléssel, hogy még munka előtt meglegyen a napi penzum. A hétvégi henyélések helyett hosszú futások vártak, és közben állandó éhezés gyötört, hogy a baromi nagy súlyfelesleg legalább egy részétől megszabaduljak, és mindez meghozta az eredményét! A verseny rendkívül jó sikerült, bármennyire is nem úgy tűnik a beszámolómból, igazából a gondok csak a fejemben voltak, meg a verseny előtti előkészítéssel, ezeken még dolgoznom kell. A lábaim, meg úgy az egész testem jól dolgozott, jó volt a tempó elképzelés, csak pontosabban kellene tartanom, kilengések nélkül, és akkor nem lenne még ennyi kellemetlenség se. Ja és a versenypályát, frissítőpontokat is be kéne tanulni verseny előtt, azt hittem 3 körös lesz, közben meg kettő volt, tipikus Gábor. Nagyon sokkal jobbat nem tudtam volna futni, ha az elején kicsit lassabb a kezdés, talán egyenletesebb (első 10k 4:30/km, teljes verseny 4:33/km) lehetett volna, de legfeljebb pár 10 másodperccel jobb időt tudtam volna kihozni, azon meg nem érdemes ezen a szinten elmélkedni, ha jól edzek, pár hét alatt fejlődök ennyit. Az átlagpulzusom 169 lett, pontosan ugyanannyi, mint az előző legjobbamkor, de mindkettő hideg körülmények közötti, előtte ősszel 172-es is volt. Sajnos a félmaratonjaimról nincsenek jól összehasonlítható adataim, valahogy ez a táv sose sikerül jól, ez az első, amire komolyabban rákészülve normális körülmények (nem forró, nem jeges) között tudtam futni, és viszonylag rendben is ment. Szerintem ezen a versenyen fel fogok még bukkanni :)