Csömör Mikulásfutás 2024.

A szuperül sikerült októberi 5k verseny után már nagyon vártam, hogy újra rajthoz állhassak egy versenyen, és nyomhassam neki ész nélkül :)

Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy magamtól biztosan nem egy Futapestes terepversenyt választanék erre a célra, de sajnos utcai verseny eleve nagyon kevés van, ilyenkor meg már egyáltalán nincs is. Alapozás közben persze nem feltétlenül olyan jó ötlet a versenyzés, de a 4 hetes ciklusok pihenőhetének végére azért belefér egy rövid. Mivel ez most pont így esett, ráadásul már 8 hétnyi alapozáson túl voltam, nagyon kíváncsian vártam, hogy mennyit fejlődtem, és hogy megint ki tudom-e hozni magamból azt a versenyszellemet, ami októberben sikerült? Nagyon sokat töprengtem azon, hogy milyen cipőben fussak, mert a valamennyire sáros terep miatt az aszfaltos versenycipőm egyértelműen kiesett. Terep cipőm nincs, és mivel még nem sikerült új edzőcipőt sem vennem, így még a szöges is felmerült, de nem voltam biztos benne, hogy végig alkalmas hozzá a pálya, és amúgy se szívesen cseszném szét azt a szuper pályacipőt egy versenyen. Végül abban mentem, amiben a salakos edzéseket szoktam csinálni.

Várhatóan viszonylag az elején fogok célba érni, ezért a rajthoz is előre álltam. A rajtnál 3 percesben lőtt ki a mezőny nagy része, ezt sose fogom megérteni, mert persze van 2-3 futó, aki ezzel végig is futja, de a többiek közel sem... Sajnos kénytelen voltam én is jóval gyorsabban kezdeni a tervnél, mert még így is nagyon sokadik lettem, és többet kivehet belőlem, ha a fél mezőnyön át kell hámoznom magam, mint a gyorsabb kezdés. Olyan 200 métertől kezdhettem is a visszaelőzéseket, de itt legalább széles volt az út, nem igazán vesztettem időt. Idén nem kerültük meg a tavat, hanem rögtön felkanyarodtunk a szántóföldre, ami viszont nagyon kellemetlen volt. Mivel itt nemhogy út, de még csak egy ösvény se volt, tényleg egy begazosodott szántóföldön futottunk, ahol az utat trágyakupacok jelölték ki. Ennek megfelelően nagyon göröngyös, süppedős volt, amit a gaztól nem is láttam, kész rémálom, és valamelyik előzésnél majdnem bele is rongyoltam az egyik szarkupacba... Ezen a részen előztem Marcit, pedig szerintem ő tudna gyorsabb lenni nálam. A felső úton egész jó volt, de csak a végére tudtam 4 perces tempón belülre visszagyorsulni, itt többek között Csabit előztem meg. A lefele megint nem volt túl kényelmes, elég homokos a talaj, a lejtés ellenére nem tudtam gyorsulni, de itt is előztem még. Utána viszont már hiába volt végig jó az út, és lehetett volna haladni végre, az előttem lévő túl messze volt, hátulról sem fenyegetett senki, a terep miatt az időnek se volt jelentősége, így kiengedtem kicsit. A tisztesség kedvéért a salakon azért még alaposan megküldtem, mégiscsak illik hajrázni a végén.

Verdikt

Hát nem jött meg a kedvem a terepversenyzéshez, persze az 1500 kilométert futott, szinte sima talpú aszfaltos cipő se segített ebben, sokkal komfortosabban érzem magam, ha rendesen tapadok 😆 A tegnapi átmozgatás közben rekortánon repülőztem párat az utcai versenycipőmben, különösen ahhoz képest volt brutális a különbség tapadásban. Végül így persze nem derült ki, hogy milyen tempóra vagyok képes. Vagyis egész pontosan az nem derült ki, hogy aszfalton milyen a tempóm, a szántóföldit már tudom. Összességében teljesen elégedett vagyok, jól futottam, korosztályban második lettem, és az első valami másfél percet vert rám (circa 25 mp/k), az nyilván elérhetetlen volt. A tavalyihoz lehet hasonlítani, bár kicsit rövidebb lett a pálya (4,06k vs 3,65k), azért a kilométerenkénti 10 másodperc jelentős gyorsulásnak tekinthető, és már abszolútban is egész értelmezhető, 6. helyet sikerült megszereznem a tavalyi 14. után. A 169-es átlagpulzus, és főleg a 173-as maximum viszont egyértelműen mutatja, hogy közel se futottam ki magam, ha lett volna helyezésben, vagy időben tét, akkor még bőven lett volna mit mozgósítani. Ez azért egyben egy kis jelzés is, hogy még mindig nem szívesen futom ki magam, ha nincs kellő motiváció, nem tolom neki hányásig. Nem feltétlenül lenne ez baj, ha már hatalmas tapasztalatom lenne versenyzésben, de még nincs, lehet jobb lett volna begyűjteni némi szenvedést, de az is lehet, hogy csak elvenné a kedvem. Egyelőre azzal is megelégszem, ha a tétversenyeken odateszem magam :) Hajrá!

Futapest - Csömör 2018.

Futottam már 2 éve az év végi csömöri Futapestes versenyen, de akkor még a hosszabb távot választottam. Azóta nagyon sok minden megváltozott, már eszembe se jutna arra nevezni, de egy kis versenyzés már nagyon hiányzott...

Szeretem a Futapestes versenyeket, elég jó mezőny szokott lenni, ilyenkor meg, amikor már semmilyen verseny nincs, még jobb. Amit viszont nagyon nem szeretek, az az állandó késés a rajttal, meg a rajt előtti pillanatokban a folyamatos előre araszolás. Most a szokásosnál is sokkal rosszabb volt a helyzet a nagyon sok versenyző miatt, és bár nagyon örömteli, hogy rengeteg gyermek is volt, de ők még inkább próbáltak előre jutni a rajt előtt. Persze én is szerettem volna viszonylag elölről indulni, de minden másodperccel 5-10 hellyel hátrébb kerültem, így már én is araszoltam előre... Nagyon nem jó így rajtolni, ezt valahogy meg kéne oldani.

Hátul a tömegben

A tömeg miatti kis bizonytalanság után kegyetlenül kilőttünk, nyilvánvaló volt, hogy túl gyors lesz ez, de annyira hátul voltam már, hogy nem bírtam nem menni. Sikerül szépen araszolnom előre, de a tóhoz érve még mindig elég sűrűn vagyunk, az összeszűkülő úton kisebb ütközések is előfordulnak. A tó mellett már egész jó helyen futok, és még sikerül is előznöm párat. A tótól elkanyarodva egy kis emelkedő következik, elég hepe-hupás talajjal, be is lassulok, de meglepő módon gyorsabb maradok az előttem lévőknél, meg is előzöm őket. Ekkor közvetlenül Staicu Simona mögé kerültem, amin nagyon meglepődök, de abban is biztos vagyok, hogy közel se fut teljes erőbedobással.

Az emelkedő tetejére érve viszont mintha kicsit elfogytam volna, nem tudok akkorát gyorsítani, mint a többiek, pedig még csak másfél kilométer telt el. Itt a talaj elég jó lett, majdnem sík is a terep, mégse tudok olyan tempót futni, mint amit vártam, és vissza is előznek, akiket az emelkedőn hagytam le. A lejtőn még rosszabb lesz a helyzet, megint nagyon nem fekszik nekem a talaj, néhány lépésnél még a bal bokám kicsit meg is fájdul. Azért ez elég vicces nem kevés terepfutással a hátam mögött, bár az utóbbi időben valóban csak aszfalton futok. Itt kifejezetten sokan előznek meg, ami nem meglepő, ha ugyanolyan tempóval futok a lejtőn, mint az emelkedőn... Visszatérve az elején futott útra tartom a helyem, de a végén azért még két kisfiúból az egyik lesprintel :) Így lettem 27., ami persze elég rosszul hangzik, de nem olyan vészes, sok jó futó gyűlt itt össze. Sajnos a pulzusomat 5 perc után már nem jól mérte az óra, de szerintem nem tudtam teljesen kifutni magam, valahogy nem volt elég levegőm, és talán túl is voltam öltözve. A 4:16/km-es átlagtempóval vegyes érzéseim vannak, nem tűnik nagyon rossznak, de annyira nem is voltak rosszak a körülmények. Mindenképp érdemes volt elmenni, kellett már egy kis verseny, és a tapasztalat sem árt ezeken a tempókon.

Mindenkinek futásban gazdag új évet kívánok! :)

Gábor Úton

Futapest Mende terepfutás 2018.

Bár alapvetően most épp egy rövid alapozó időszakot tartok, amikor nem nagyon kéne versenyezni, de hát szomszéd település, Futapest, szóval beneveztem. Végülis az embernek nem sűrűn van lehetősége olyan versenyre mennie, ahova át tud kocogni a rajthoz. :) A rövid táv tulajdonképpen jól bepasszintható volt az edzéstervbe, szombaton eleve 20 perc tempót akartam futni egy órányi lassú körítéssel. A rövid táv 4,4 km 70 méter szinttel, az mintha pont 20 perc tempó lenne. :) Odafele kocogáskor azért nem voltam teljesen odáig az ötletemtől, a kellemes hűvös hajnali futást elcserélni az autók melletti napon aszalódásra nem tűnt jó üzletnek. Persze csak fél óra, és már ott is voltam, elintéztem a nevezést, aztán gyömrői futókkal találkoztam. Apuka a hosszú távon korábban elrajtolt, két lányuk az 1 kilométeres távon indul, viszont kiderült, hogy az nem oda-vissza pálya lesz, hanem csak oda... Ez elég furcsa megoldás, anyuka el is indul a cél felé, hogy ott várja majd őket, én meg velük maradok a rajtig. Mivel elvileg a két rajt között 20 perc különbség van, inkább úgy döntök, hogy elkísérem őket, nehogy eltévedjenek. Szépen futnak, bár végig emelkedik a pálya, a befutó meg egy nagyon meredek rész tetején van. Így még érthetetlenebb, hogy miért nem oda-vissza ment a pályájuk? Közben szólnak, hogy 1 percem van a rajtomig, nem is igazán értem, pedig annyi a titok, hogy a hosszú táv és az 1 kilométeres is csúszással indult, de akkor meg csak nem fogják az enyémet pontosan indítani? Mindenesetre ezt a kilométert meglehetősen gyors tempóban tettem meg a rajtig, az utolsó 600 méterre indítottam csak el az órát, de az alatt futottam egy PB-t 400 méteren (1:25, 3:33/km)... Ez nem épp ideális bemelegítés, a végén már anaerob küszöb fölött voltam. A rajt persze rengeteget csúszott, bőven ráértem volna, még kisdologra is volt időm, és ki-be álltam a rajtterületről, mert a napon nagyon rossz volt állni.

A képen elöl Szekeres Ferenc, 2:12:35-ös maratoni idejével második a hazai örökranglistán

Rosszul helyezkedtem, a rajt után nagyon feltartottak, előzni alig tudtam, viszont rengeteget kivett belőlem a futók cikk-cakkban kerülgetése az emelkedőn felfelé. Persze fel is idegesítettem magam, és így túl erős tempót vettem fel, mielőbb ki akartam jutni a tömegből, hogy végre szabadon futhassak. Mire végre nagyjából sorba rendeződtünk, megnéztem volna, hogy pulzus terén hogy állok, de valami irreálisan alacsony értéket láttam az órán, és hogy nincs elég szorosan a kezemen. Tipikus, amíg átkocogtam othhonról a rajtig teljesen jól mért, és azóta nem állítottam rajta, de most persze nem jó. Talán erősebben mozognak a karjaim a verseny hevében, és így könnyebben elmozdul a csuklómon, vagy meg vagyok átkozva, másra már nem tudok gondolni. :) Feszesebbre állítom, de még várni kell, míg megjavul, és közben rá is fordulunk az első kilométer végét jelentő meredek emelkedőre. Látom, hogy előttem van aki sétára vált, határeset, inkább maradok a futómozgásnál, bár már most érzem a lábaimat, nem gondolom, hogy spórolnom kéne. Érkeznek a pulzusadatok, 180 fölött vagyok, hú, azért ez egyetlen kilométer után elég durva, viszont rövid a verseny, nyomni kell neki. A következő 500 méteren még emelkedik, és kezd durván nehézzé válni a futás, az egyre enyhébb emelkedőn nem sikerül megfelelően ritmust váltanom. Még elszomorítóbb lesz a helyzet, amikor már teljesen sík a pálya, és egyszerűen nem tudok tartósan 4:30 alá menni, ami gáz, valami nem stimmel. Sejtem, hogy elfutottam, majd biztos is leszek benne, amikor elkezdenek előzni. Mérges, és nagyon csalódott vagyok, simán kéne tudnom tartani a többiek tempóját, ha nem csinálom ki magam mindössze 1500 méter alatt.

Szép lassan lecsökken a pulzusom, mire kezdődik a lejtő, már épp az anaerob küszöböm alá ér, de egyszerűen továbbra sem tudok gyorsítani, teljesen elsavasodtak a lábaim. Elég lelombozó úgy futni, hogy esélyem sincs visszatámadnom az engem lehagyókat, pedig lejtőn általában elég jól le tudok száguldani, ha a lábaim rendben vannak. Tovább csökken a pulzusom, már csak 170, és megérkezek ahhoz az elágazóhoz, ahol elkanyarodtunk az elején, azaz már egy kilométer sincs vissza. Elkezdem erőltetni, kicsit sikerül gyorsulni, kicsit emelkedik a pulzus, többen már nem előznek meg a célig. A befutó után emlékérmet kapok, eddig ez nem volt szokás a Futapestes versenyeken, persze lehet, hogy ez csak egy kivételes alkalom, majd kiderül. Hirtelen nem látok senkit, ezért inkább elindulok a pályán szurkolni a befutóknak. Ettől sokkal jobb lesz a kedvem, úgysem volt semmi jelentősége ennek a versenynek, és közben az is tudatosul bennem, hogy nem is indultam még 10k-nál rövidebb távon, szóval semmi rutinom nem volt eddig, hát most már legalább egy hangyányival több van.

Első 10k-nál rövidebb verseny, első korosztályos dobogó. Talán eddig nem jó távokon próbálkoztam? :)

András befutóját még mindenképp meg akartam várni, megbeszéljük a versenyeinket, és közben a rövid táv eredményeit kiragasztják. Abszolút 21. hely, 20. férfi, rosszabbra számítottam, de ami még jobban meglep, hogy korosztályomban 3. lettem! A Futapestes rendezvényeken mindig van korosztályos eredményhirdetés is, nyilván nem hagyhatom ki, hogy dobogóra álljak, még ha a futásom alapján annyira nem is érzem megérdemeltnek. Otthon megnézve az adatokat látom csak igazán, hogy mennyire elfutottam a versenyt: kb. a 30. helyen rajtoltam, az első kilométer végén 12. voltam, innen csúsztam hátra a 21. helyre. A versenyen az utolsó 600 métert 4 perces, míg előtte ugyanezt a rajthoz sietve 3:33-as tempóban futottam meg, ebből is elég jól látszik, hogy mennyire rossz állapotban voltam már a verseny végén. Viszont az elég bíztató, hogy már egészen elöl tudok futni viszonylag jó mezőnyben, és hogy igazából még ennél is jobb időt tudnék futni, ha kicsit jobban koncentrálnék.

Az első kilométeren hibás a mérés, utána meg jól látszik a pulzus csökkenése az elfutás miatt

A futás Strava-n: https://www.strava.com/activities/1550926819

Kövess Facebookon is! https://www.facebook.com/gaboruton/

Futapest - Törökbálint

Az áprilisi télben elmaradt Muzsla okozta űrt mindenképpen be akartam tölteni egy rövid kis versennyel. A Futapest 11 kilométeres távja 300 méter szintemelkedéssel pont jónak tűnt. A Polar Kaptákövek Trail 15-ös távjára készülök erősen, azon ugyanennyi szint lesz, és csak 4 kilométerrel hosszabb, így ez egy remek tesztje lehet a versenytaktikámnak. Ennek megfelelően úgy is álltam a rajthoz, hogy itt ma teljesen kifutom magam. A rajt után bele is kezdek erősen, kicsit talán túl hátulról indultam, az elején így túl gyorsan kellett futnom, hogy mielőbb leelőzzem a nálam lassabbnak tűnőket. Ez egy elég rossz taktika volt, főleg mivel emelkedővel kezdtünk, és bár gyorsan megelőztem a nagy tömeget, túlságosan is előre törtem, és nagyon túl is erőltettem. A pulzusom pillanatok alatt 174-re szökött, de nem foglalkoztam vele, a teszt azért teszt, hogy megtaláljam a határaimat.

Belesétálás nélkül nyomtam az emelkedő tetejéig, ahogy egyre inkább síkra váltott, egyre inkább gyorsultam, de az igazi száguldás a lejtőn következett kicsivel 4 perc alatti tempóban. Nagyon élveztem ezt a tempót, de így a pulzus nem hogy nem csökkent, hanem 176-ig emelkedett. A második kilométerem így 4:12 lett, ami eddigi legygorsabb versenykilométerem, de meg is lett az eredménye. A harmadik kilométer ismét emelkedett, kezdett szenvedős lenni a teljesítmény tartása, a nagyon magas pulzussal nem is ment végig ez az ezres, egy meredekebb részen bele kellett sétálnom. 170-ig is csak nagyon lassan ment le a pulzusom, sikerült ezzel a három kilométerrel elfutni az elejét. Ennek megfelelően már lejtőn sem tudtam fenntartani az eszeveszett tempót, szép lassan csökkent a pulzusom, sokan előztek vissza. Innen 166-170 közötti tartományban maradtam, gyakorlatilag túlélő üzemmódra kellett váltanom. 5 kilométernél volt egy frissítőpont, bekaptam egy szőlőcukrot, és ittam egy pohár vizet, mivel ezúttal semmit nem vittem magammal, csak a frissítőpontokra támaszkodtam. Meg a verseny előtt evett zselére. Nem gondoltam, hogy ezen a távon cukrot kéne pótolni, de annyira elerőtlenedtem, hogy már mindent meg kellett próbálnom.

Talán a szőlőcukor miatt, vagy csak sikerült kicsit kipihennem magam, de úgy éreztem, hogy kezd visszatérni belém a lendület. Egy meredek lejtőn már kezdtem érezni, hogy menne gyorsabban is, amiben a pulzusom is egyetértett, így néhány előzést követően újból felpörgettem magam. Érdekes módon a lefeléken elkezdett fájni a gyomrom, és egyre inkább biztos vagyok benne, hogy a felszedett plusz kilók rángatása okozza ezt. Sajnos pont ezután jött pár meredek emelkedő, amin kénytelen voltam belesétálni, és ez nem tett jót a hangulatomnak, így az utolsó belesétálás már indokolatlanul hosszú volt, nem az erő, hanem a kedv hiányzott, hogy újra teljes erőbedobással fussak. Szerencsére itt át is billentem a holtpontom, felszívtam magam, és egyre jobban ment a futás. Igazság szerint nem nagyon szerettem volna, hogy bárki is vissza előzzön a végéig, a versenyszellem átvette az irányítást.

A pálya tovább hullámozott, a lejtőkön ismét eszeveszett tempókat futottam, hogy összeszedjek annyi előnyt a mögöttem lévőkkel szemben, hogy az emelkedőkön ne tudjanak beérni. Még mindig azt látom, hogy nagyon gyenge vagyok az emelkedőkön, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a mezőnyben is egyre előrébb vagyok, tehát az összehasonlítási alap nem egészen ugyanaz. Hosszú ideje láttam magam előtt egy srácot, a köztünk lévő távolság nem változott. Az utolsó kilométerbe lépve gondoltam nincs már hova spórolni, feljöttem rá, és fél méterre rátapadtam. Persze ezt észrevette, és folyamatosan növelte a tempót, pedig egyre jobban emelkedett a pálya. Be is értünk valakit, megelőztük. Még mindig nagyon emelkedett a pálya, a pulzusom átlépte a 176-ot, ami miatt kicsit visszavettem, pár méterrel leszakadtam. Már ő is nagyon zihált, nem is bírta sokáig, erősen belassult, nekem addigra pont rendeződött a helyzet, így kapva az alkalmon gyorsítottam, megelőztem, és ahogy vége lett az emelkedőnek, mindent beleadtam, a maradék 400 méteren életem hajráját nyomtam. Egészen pontosan 1:25 alatt futottam le az utolsó 400 métert, ami 3:33-as átlagtempót jelent! Ebben a dimenzióban még nem jártam :)

A teszt tökéletesen sikerült, és bár az elejét nagyon elfutottam, az 1:03:15-as időeredménnyel (5:43 /km) ezen a pályán nagyon elégedett vagyok. Megvan a szükséges információ, 174 körüli pulzussal kezdeni nagyon sok, ami mondjuk nem is csoda, tekintve, hogy 172-173 körül van a laktát-küszöböm. A célversenyen az első 2-3 kilométeren mindenképp 170 alatt kell tartanom a pulzust, és akkor nem lesz semmi baj. Csak bírjam ki :)

Futapest - Csömör terepfutás

Hívogatóan közeli helyszínen a Futapest szilveszteri versenye. A kiírás szerint 16 km a táv, hát kicsit több, mint az erre a napra tervezett 10 km-es edzés, de semmi gond, majd a vasárnapi hosszúból lecsípem. Szóval ezt csak egy edzésnek szántam, de odafele tartva az autóban már azon agyaltam, hogy inkább a közelgő félmaratonra lehetne egy versenytaktika tesztet csinálni. A terv jelenleg az, hogy a pulzust az első 1-2 kilométeren 160-on, aztán a táv feléig 165-ön, onnan pedig 169-en tartom, az utolsó kilométeren meg ami a csövön kifér. Nevezés után nézem a pályarajzot, pontosan 17 km a táv, és van benne 180 m szint is. A bemelegítést nagyon lelkesen csinálom, úgy tűnik nem lesz itt semmiféle edzés, elkapott a versenyláz. Már izgulok is. Csúszik a rajt, próbálok mozogni, nagyon fagyos az idő, de legalább szépen süt a Nap.

Eléggé előre álltam a rajthoz, nagy tempóban lőnek ki körülöttem, én meg persze sodródom az árral. Fel is megy a pulzus 169-ig, és bár 500 méter után már finoman lassítok, az első kilométert jelző táblát elérve csak 4:42-t mutat az óra. Ez nagyon sok nekem, nem szabadna 5 perc alá menni. Tovább lassítok, folyamatosan mennek el mellettem, de nehezen akar lemenni a pulzus. Persze ez nem meglepő, 5 perces lett ez az ezres. Természetesen kezdek is megzuhanni, hihetetlen, hogy milyen hamar ki tudom nyírni magam. Rettenetesen izzadok, nekiállok vetkőzni, fejpánt, kesztyűk, lekerülnek, a felsőmön mindent kicipzárazok, csak úgy löbögnek a hosszú ujjak. Itt már pontosan tudom, hogy elfutottam, de nagyon zavar, hogy folyamatosan előznek, pedig még lassítanom kéne, hogy helyrejöjjek. Nem szabad ilyen elölről indulnom, nagyon demotiváló nekem ez a helyzet. 5:20-as tempóban teszem meg a következő két kilométert, majd szerencsére jönnek a komolyabb szintek, mintegy 150 m+ a következő három kilométerben. Ez kicsit megtöri a szenvedésemet, jogos a 6 perc körüli tempó. Miután sík lesz a terep, sikerül 165-ön stabilizálnom a pulzusom, és próbálom fejben helyretenni magam.

Folyamatosan javul a kedvem, de kell még két lassú, 5:40-es kilométer, hogy teljesen magamra találjak. Emiatt el is kezdtem fázni, visszakerül a fejpánt és a kesztyűk. Szerencsére ezalatt már csak néhányan előztek, és nem is tudnak elmenni. A 10. kilométerben már egy kis lejtő is volt, itt végre kezdtem visszanyerni a tempót, és megkezdtem a visszaelőzgetést is. Pontosan 5:36-os átlaggal értem el a 10. kilométert jelző táblát, ami annak ellenére, hogy nagyon elszúrtam az elejét, nem olyan vészes. Innen nagyon jó tempóban és ami fontosabb, jólesően tudok futni, folyamatosan véve vissza a verseny elején elvesztett helyezések egy részét.

Nem teázok, újabb 3 hely :)

Most megpróbálok az utolsó két kilométeren hajrázni, elengedem a pulzust. Hát 1000 méternél csak hangyányival többet tudtam megtenni jelentősen gyorsabban, az utolsó kilométeren a 175-ös pulzus már csak 5:10 körüli tempót eredményezett. Az utolsó párszáz méteren mosolygok, pedig épp erőlködök a túl korai hajrá miatt, és az elrontott kezdés okán is mérges vagyok, de egy befutó mindig fantasztikus érzés.

1:32:39 lett a vége, azaz 5:27 perc/km, ez igazából az idei legjobb átlagtempóm. Olyan versenyekénél is jobb, ahol nem volt szintemelkedés. Igazából az időjárás sem volt ideális, a tiszta ég miatt reggel rettenetesen hideg volt a levegő, viszont az elején a napsütésben futva meg nagyon túlmelegedtem. Sosem öltözködtem még verseny közben... A felsőválasztás sem volt szerencsés, sok volt, és nem lehet kicipzárazni. Mindenesetre nem foghatom semmire az elfutást az elején, azt bizony én hoztam össze. Sajnos így bővül az elfutott versenyek összehasonlító táblázata, de legalább tudtam kezelni. Mondjuk nem olyan jól, mint Kartalon, ahol jobban visszavettem, így hamarabb helyre is jöttem, de nem is lett végzetes, mint Pétfürdőn. Sokkal jobban kell bíznom az előre meghatározott pulzustervemben, nem szabad az "Áhh, az elején belefér egy kicsit a magasabb pulzus, biztos csak az izgalom!" féle önbecsapásoknak felülni. Csodák nincsenek, egyik napról a másikra nem fogok fél perc/km-el többet bírni. Talán egy év múlva majd kezdhetek ilyen tempóban...

km	Csömör (17 km)	Pétfürdő (21 km)	Kartal (13 km)
0-5	27:40 (5:32 /km)	26:59 (5:24 /km)	28:53 (5:47 /km)
5-10	28:38 (5:44 /km)	32:40 (6:32 /km)	27:28 (5:30 /km)
10-15	26:19 (5:16 /km)	33:03 (6:37 /km)	(5:31 /km)
15-20	(5:01 /km)	34:47 (6:57 /km)	-

Ezzel véget ért a 2016-os év, hogy átadja a helyét egy még sikeresebb évnek. :) BUÉK!

Futapest - Csobánka terepfutás

Az első félmaratonom nem igazán a terveim szerint alakult, ami után az edzés se ment valami jól. Az első hét még rendben volt, de a másodikon erősödött a jobb combomban hátul hetek óta jelenlévő kis fájdalom. A hét végi hosszú futáson végül minden előjel nélkül a bal térdem mellett vágott be egy olyan görcs, hogy inkább sétára váltottam, nehogy nagyobb baj legyen. Nincs mese, kicsit vissza kell vegyek a lendületből, így ennek megfelelően átdolgoztam az edzéstervem: egy ideig nincs sprintelgetés, és a heti távban is visszalépek valamennyit. A mostanában erősen hanyagolt tornával is újra barátkoznom.

Az előzmények miatt a versenyen való indulásom végig kétséges volt, de nagyjából helyrejöttem, az utolsó héten már terv szerint ment a felkészülés. Az elvárásaim így kezdetben csupán arra korlátozódtak, hogy ne sérüljek le nagyon durván. Aztán persze ahogy közeledett a verseny, ahogy egyre jobb formában voltam, mégiscsak kitűztem célként, hogy az ehhez a versenyhez igen hasonló karakterű Kaptárkövek Trail-en futott tempót hozni akarom. A múltkori gyomorprobléma miatt a verseny előtt egy órával ettem kis müzlit, hogy ne legyen teljesen üres a hasam, hátha így jobb lesz. Bár a rajtra erősen beborult, és vészjóslóan dörögött is az ég, a sapkát ezúttal nem hagyom el, sose lehet tudni mikor csap le ránk teljes erejével a Nap. Szépen elhelyezkedek a hátsó régióban a rajthoz, próbálok nagyon koncentrálni arra, hogy ne fussam el az elejét. A tervem a előzőnél jóval alacsonyabb, 165-ös átlagpulzus, 160 - 165 - 170 harmadokra osztva a versenyt.



Valahol a hátsó sorban bújok meg :) Fotó: Futapest.hu

A rajt után hamar elérem a magamnak szabott pulzust, amit tartok is becsülettel, érzésre el is hagy szinte a teljes mezőny. Ahogy a második kilométernél erősebben emelkedni kezd, sokan váltanak sétára, én sem teszek másként. Elkezd esni, kitárom a karjaim, leveszem a sapkám, hogy minnél nagyobb felületen érjenek a hűsítő cseppek. Néhány dörgés után hirtelen ömlik rám a víz, ennél jobb nem is lehetne! Kislányom épp ekkor rajtol a rövid távon élete első, nem iskolai futóversenyén, és bár Ő sem ilyed meg egy kis esőtől, remélem nem lesz sok neki a jóból. Szép lassan kialakul körülöttem egy, az enyémhez igen hasonló stílusban haladó csapat, ugyanakkor kezdünk belesétálni, majd az emelkedő enyhülésével futni is. Igen lassan, de biztosan közeledek az előttem lévőkhöz, és az ötödik kilométer végére, mire a Hosszú-hegy megmászásával letudjuk gyakorlatilag a teljes, 300 méteres szintemelkedést, sikerül 3-4 versenyzőt megelőznöm. Egy néhány méteres szakaszon balra csodálatos kilátás tárul elém, tényleg magasra felkapaszkodtunk, nem csak úgy éreztem. :)

Síkra vált, majd enyhén lejteni kezd a terep, és a számomra legkedvesebb, klasszikus egynyomtávú erdei ösvényen kezdhetek végre rendesen futni. Nagyobb lendülettel előzgetek, mígnem már nem is látok senkit magam előtt, csak az erdő, a kanyargó ösvény, és a rendületlenül szakadó eső vagyunk. Imádom ezeket a perceket, amikor a tudatos gondolkodás szinte teljesen kikapcsol, csak a tökéletes harmónia marad. Egy frissítőpontnál vált széles, köves szekérútra a terep, hát ez már annyira nem jön be. Hamarosan a pulzusom is kezd csökkenni, valahogy olyan kemény ezen futni, a combhajlító izmaim kezdenek fájdogálni. Mindeközben az 5 kilométeres távon mostanában kell célbaérnie kislányomnak, sokat gondolok rá, csak reménykedni tudok, hogy tartotta magát a megbeszéltekhez, és nem hajtotta túl magát.

Az 5 kilométeres táv rajtja Fotó: Futapest.hu

A verseny 2/3-ához érve emelhetném a pulzusom 170-re, próbálok is gyorsulni, de egészen addig nem tudom elérni ezt a szintet, amíg kicsit kevésbé nem kezd lejteni az út. Ekkor viszont újra közeledni kezdek az előttem lévőkhöz, majd előzök is néhányat. Ismét erdei ösvényre fordulunk, ami nagyon meredeken lejteni kezd. Szeretném ha nem esne vissza a pulzusom, eszeveszett száguldásba kezdek, csak úgy repülök lefele. Tiszta sár minden, néhol mini patakokban gázolok, iszonyatos koncentrációt igényel, hogy ne csússzak meg, és ezt nagyon élvezem! Legalább 5-6 versenyző mellett suhantam el, majdnem itt voltam a leggyorsabb az egész verseny során... Az utolsó kilométeren elkezdek még egy hajrát, de a felénél kicsit vissza kell vennem, hogy az utolsó száz méteren beszáguldhassak a célba.

Az órámra pillantva számomra hihetetlen, 1:11 -es időeredményt látok, ez biztosan 6 percen belüli átlagtempó! Egészen pontosan 5:54 perc/km lett a végeredmény, ami messze felülmúlja a Kaptárköveken elért 6:40-es átlagomat. Hát a verseny elején felfelé kaptatva, időnként 8 perc feletti ezresekkel nem igen számítottam ilyen eredményre, de az utolsó 7 kilométer 4:50 -es átlagtempója végül jól meghúzta a versenyátlagot. Azt hiszem visszataláltam a megfelelő pulzustartományba, ahol nem csinálom ki magam az első pár kilométeren, és így a verseny második felére is bőven marad erőm. Ezúttal persze az időjárás is nagyon sokat segített, a sár nemigazán lassított, viszont az eső hűtése valósággal szárnyakat adott, és úgy tűnik, hogy sokkal többet lassít rajtam a meleg, mint eddig gondoltam volna.  A győzteshez képest ezen a versenyen volt a legkisebb a lemaradásom, mindenképpen jó úton haladok. A pálya a köves szakaszt leszámítva nagyon tetszett. Az elején az alig 4 kilométeren 290 méternyi szintemelkedés elég emberes volt, de már egyáltalán nem érzem szenvedésnek az emelkedőket, és biztos vagyok benne, hogy egyszer meg is fogom futni ezeket.

A legjobb része a napnak viszont még hátra volt: az eredményhirdetésen kislányomat a dobogó legfelső fokára hívják, első lett a korosztályában! Nagyon büszke vagyok rá, és tovább fogok dolgozni azon, hogy egyszer majd a nyomdokaiba léphessek :)

A nap fénypontja :)