Csömör Mikulásfutás 2024.

A szuperül sikerült októberi 5k verseny után már nagyon vártam, hogy újra rajthoz állhassak egy versenyen, és nyomhassam neki ész nélkül :)

Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy magamtól biztosan nem egy Futapestes terepversenyt választanék erre a célra, de sajnos utcai verseny eleve nagyon kevés van, ilyenkor meg már egyáltalán nincs is. Alapozás közben persze nem feltétlenül olyan jó ötlet a versenyzés, de a 4 hetes ciklusok pihenőhetének végére azért belefér egy rövid. Mivel ez most pont így esett, ráadásul már 8 hétnyi alapozáson túl voltam, nagyon kíváncsian vártam, hogy mennyit fejlődtem, és hogy megint ki tudom-e hozni magamból azt a versenyszellemet, ami októberben sikerült? Nagyon sokat töprengtem azon, hogy milyen cipőben fussak, mert a valamennyire sáros terep miatt az aszfaltos versenycipőm egyértelműen kiesett. Terep cipőm nincs, és mivel még nem sikerült új edzőcipőt sem vennem, így még a szöges is felmerült, de nem voltam biztos benne, hogy végig alkalmas hozzá a pálya, és amúgy se szívesen cseszném szét azt a szuper pályacipőt egy versenyen. Végül abban mentem, amiben a salakos edzéseket szoktam csinálni.

Várhatóan viszonylag az elején fogok célba érni, ezért a rajthoz is előre álltam. A rajtnál 3 percesben lőtt ki a mezőny nagy része, ezt sose fogom megérteni, mert persze van 2-3 futó, aki ezzel végig is futja, de a többiek közel sem... Sajnos kénytelen voltam én is jóval gyorsabban kezdeni a tervnél, mert még így is nagyon sokadik lettem, és többet kivehet belőlem, ha a fél mezőnyön át kell hámoznom magam, mint a gyorsabb kezdés. Olyan 200 métertől kezdhettem is a visszaelőzéseket, de itt legalább széles volt az út, nem igazán vesztettem időt. Idén nem kerültük meg a tavat, hanem rögtön felkanyarodtunk a szántóföldre, ami viszont nagyon kellemetlen volt. Mivel itt nemhogy út, de még csak egy ösvény se volt, tényleg egy begazosodott szántóföldön futottunk, ahol az utat trágyakupacok jelölték ki. Ennek megfelelően nagyon göröngyös, süppedős volt, amit a gaztól nem is láttam, kész rémálom, és valamelyik előzésnél majdnem bele is rongyoltam az egyik szarkupacba... Ezen a részen előztem Marcit, pedig szerintem ő tudna gyorsabb lenni nálam. A felső úton egész jó volt, de csak a végére tudtam 4 perces tempón belülre visszagyorsulni, itt többek között Csabit előztem meg. A lefele megint nem volt túl kényelmes, elég homokos a talaj, a lejtés ellenére nem tudtam gyorsulni, de itt is előztem még. Utána viszont már hiába volt végig jó az út, és lehetett volna haladni végre, az előttem lévő túl messze volt, hátulról sem fenyegetett senki, a terep miatt az időnek se volt jelentősége, így kiengedtem kicsit. A tisztesség kedvéért a salakon azért még alaposan megküldtem, mégiscsak illik hajrázni a végén.

Verdikt

Hát nem jött meg a kedvem a terepversenyzéshez, persze az 1500 kilométert futott, szinte sima talpú aszfaltos cipő se segített ebben, sokkal komfortosabban érzem magam, ha rendesen tapadok 😆 A tegnapi átmozgatás közben rekortánon repülőztem párat az utcai versenycipőmben, különösen ahhoz képest volt brutális a különbség tapadásban. Végül így persze nem derült ki, hogy milyen tempóra vagyok képes. Vagyis egész pontosan az nem derült ki, hogy aszfalton milyen a tempóm, a szántóföldit már tudom. Összességében teljesen elégedett vagyok, jól futottam, korosztályban második lettem, és az első valami másfél percet vert rám (circa 25 mp/k), az nyilván elérhetetlen volt. A tavalyihoz lehet hasonlítani, bár kicsit rövidebb lett a pálya (4,06k vs 3,65k), azért a kilométerenkénti 10 másodperc jelentős gyorsulásnak tekinthető, és már abszolútban is egész értelmezhető, 6. helyet sikerült megszereznem a tavalyi 14. után. A 169-es átlagpulzus, és főleg a 173-as maximum viszont egyértelműen mutatja, hogy közel se futottam ki magam, ha lett volna helyezésben, vagy időben tét, akkor még bőven lett volna mit mozgósítani. Ez azért egyben egy kis jelzés is, hogy még mindig nem szívesen futom ki magam, ha nincs kellő motiváció, nem tolom neki hányásig. Nem feltétlenül lenne ez baj, ha már hatalmas tapasztalatom lenne versenyzésben, de még nincs, lehet jobb lett volna begyűjteni némi szenvedést, de az is lehet, hogy csak elvenné a kedvem. Egyelőre azzal is megelégszem, ha a tétversenyeken odateszem magam :) Hajrá!

Futapest - Csömör 2018.

Futottam már 2 éve az év végi csömöri Futapestes versenyen, de akkor még a hosszabb távot választottam. Azóta nagyon sok minden megváltozott, már eszembe se jutna arra nevezni, de egy kis versenyzés már nagyon hiányzott...

Szeretem a Futapestes versenyeket, elég jó mezőny szokott lenni, ilyenkor meg, amikor már semmilyen verseny nincs, még jobb. Amit viszont nagyon nem szeretek, az az állandó késés a rajttal, meg a rajt előtti pillanatokban a folyamatos előre araszolás. Most a szokásosnál is sokkal rosszabb volt a helyzet a nagyon sok versenyző miatt, és bár nagyon örömteli, hogy rengeteg gyermek is volt, de ők még inkább próbáltak előre jutni a rajt előtt. Persze én is szerettem volna viszonylag elölről indulni, de minden másodperccel 5-10 hellyel hátrébb kerültem, így már én is araszoltam előre... Nagyon nem jó így rajtolni, ezt valahogy meg kéne oldani.

Hátul a tömegben

A tömeg miatti kis bizonytalanság után kegyetlenül kilőttünk, nyilvánvaló volt, hogy túl gyors lesz ez, de annyira hátul voltam már, hogy nem bírtam nem menni. Sikerül szépen araszolnom előre, de a tóhoz érve még mindig elég sűrűn vagyunk, az összeszűkülő úton kisebb ütközések is előfordulnak. A tó mellett már egész jó helyen futok, és még sikerül is előznöm párat. A tótól elkanyarodva egy kis emelkedő következik, elég hepe-hupás talajjal, be is lassulok, de meglepő módon gyorsabb maradok az előttem lévőknél, meg is előzöm őket. Ekkor közvetlenül Staicu Simona mögé kerültem, amin nagyon meglepődök, de abban is biztos vagyok, hogy közel se fut teljes erőbedobással.

Az emelkedő tetejére érve viszont mintha kicsit elfogytam volna, nem tudok akkorát gyorsítani, mint a többiek, pedig még csak másfél kilométer telt el. Itt a talaj elég jó lett, majdnem sík is a terep, mégse tudok olyan tempót futni, mint amit vártam, és vissza is előznek, akiket az emelkedőn hagytam le. A lejtőn még rosszabb lesz a helyzet, megint nagyon nem fekszik nekem a talaj, néhány lépésnél még a bal bokám kicsit meg is fájdul. Azért ez elég vicces nem kevés terepfutással a hátam mögött, bár az utóbbi időben valóban csak aszfalton futok. Itt kifejezetten sokan előznek meg, ami nem meglepő, ha ugyanolyan tempóval futok a lejtőn, mint az emelkedőn... Visszatérve az elején futott útra tartom a helyem, de a végén azért még két kisfiúból az egyik lesprintel :) Így lettem 27., ami persze elég rosszul hangzik, de nem olyan vészes, sok jó futó gyűlt itt össze. Sajnos a pulzusomat 5 perc után már nem jól mérte az óra, de szerintem nem tudtam teljesen kifutni magam, valahogy nem volt elég levegőm, és talán túl is voltam öltözve. A 4:16/km-es átlagtempóval vegyes érzéseim vannak, nem tűnik nagyon rossznak, de annyira nem is voltak rosszak a körülmények. Mindenképp érdemes volt elmenni, kellett már egy kis verseny, és a tapasztalat sem árt ezeken a tempókon.

Mindenkinek futásban gazdag új évet kívánok! :)

Gábor Úton