SMAFU őszi futam 5k

Ismét egy helyi verseny, és mivel legutóbb megnyertem az 5k-s távot, illendőnek gondoltam megvédeni a "címem" :)

Az egy hét múlva esedékes 10k verseny előtt az 5k-s táv teljesen illik az elképzeléseimbe, és mivel mostanában nem nagyon akarnak menni sem a tempó, sem a résztávos edzések, remélem versenykörülmények között ki tudok hozni magamból valami értékelhetőt. A pálya szinte teljesen sík, szántóföldi utakon vezet, és száraz is, szóval ez a része rendben van a dolognak. Ami viszont nincs, hogy a hét közepén már azt hittem kigyógyultam a mindenféle kórságokból, de aztán egyre rosszabb lett, most épp egyáltalán nem kapok levegőt az orromon keresztül. A bemelegítés is rosszul esik, nem is erőltetem sokáig. Eléggé gyengének érzem magam, nem is tervezek most elszökést, meglátjuk a többiek hogy futnak, aztán majd alakul, de igazából az se lenne nagy baj, ha valahol hátul csak végigkocognék.

Óvatosan is rajtolok el, viszont azért sikerül az élen haladó csoporttal elmenni, és az első kilométer után már csak négyen maradunk, 3 férfi, és egy lány, így a dobogó szinte biztos. A kicsi lejtővel együtt is elég szolid, 4:11-es ezer lett, és már lassulunk is, 4:20 kürüli tempóra állunk be. A második kilométer után van egy visszafordító kanyar, az előző futamon második helyezett kezd leszakadni, én a 3. helyen futok, a lány vezeti a sort. Alapvetően azt tervezem, hogy csak a végén próbálok elmenni, ha egyáltalán kitart addig az erőm, de néha ingadozik a tempó, nagyon belassulni meg nem akarok. Az új terv az lett, hogy 3 kilométernél bepróbálok egy kis iramváltást, hogy lássam mit reagálnak rá. Először megelőztem a srácot, ő nem nagyon ellenkezett, de maradt szorosan mögöttem, egy kanyar után pedig a lány mellett is elmentem. Na ő már nem adta könnyen magát, többször előzgettük egymást, és egymás mellett is futottunk, de pár száz méter után nem bírta, és mindketten leszakadtak. Elég nagy előnyt gyűjtöttem az egyenesre visszafordulásig, és csökkentgettem is a tempót, mert már nagyon nem esett jól, és ez is elegendőnek tűnt az első hely megtartásához. Igazából még így is egy kínszenvedés volt, főleg a végén a kis emelkedő, nagy szerencse, hogy nem kellett hajráznom, képtelen lettem volna rá.

Az első kilométeren megint nem mért az óra, utána meg olyan magas a pulzusom, mintha 4 percesekben futnék

Másodikként számomra váratlanul a legutóbb is második helyezett férfi futott be, úgy tűnik nagyon belassultak a végére, és sikerült befognia őket. Örülök, hogy sikerült megnyernem, ugyanakkor nagyon lehangoló, hogy ennyire rosszul ment. A tempó már az elején elég gyenge volt, de még azt sem bírtam tartani, a 4:30-as átlag borzasztóan elkeserítő. Közben pedig olyan magas volt a pulzusom, mintha 4 percen belüli tempóban futnék... Ez a betegség miatt most nagyon nem fest reális képet az felkészültségemről, de sajnos a 4 perces tempó a 10k-n amúgy is eléggé elérhetetlennek tűnik 1 hét múlva. Persze eleve nagy fába vágtam a fejszémet, viszont a felkészülés féltávjánál még teljesen reális volt ez a célkitűzés. Aztán a felkészülés második felét nem csináltam rendesen, a közelgő OCC-re álltam rá, ami egyébként végül nagyon jól sikerült. De nem lehet egy seggel két lovat megülni... A tempóm teljesen eltűnt, gyakorlatilag a második felkészülési szakaszban a gyömrői versenyt leszámítva nem volt jó tempós futásom, hiába próbáltam az utóbbi hetekben az intenzív edzésekkel felpörögni. Úgy érzem, hogy az első szakasz végén jobb formában voltam, az azóta eltelt negyed év pedig még szintentartásra sem volt jó.

Viszont más idő meg nem érdekel. Egy sima PB-t nem akarok futni. Az nem hoz kicsit sem lázba. Oda fogok állni a rajthoz, és bele fogok adni mindent, megpróbálom megfutni a 4 percest, akkor is, ha tudom, hogy hatalmas fejreállás lesz a vége. Mert szinte biztosan az lesz. De nem bánom, ha elbukok, a lényeg, hogy ne úgy jöjjek el, hogy meg sem próbáltam. A hiba egyértelműen a felkészülés közbeni ultrázás volt, ez egy újabb megerősítés arra vonatkozóan, hogy hosszú távra kell tervezni, és komolyan kell venni a felkészülést, nem lehetnek benne elhajlások. Ezzel együtt nagyon hasznos volt ez a fél év, most végre teljesen tisztán látom, hogy mit szeretnék a futástól, és azt is, hogy hogyan érhetem el. Már várom a versenyt, nagyon jó lesz, azt se bánom, ha hányásig fajul, oda akarom tenni magam :)

Gábor Úton

Piskóta futam 5k

"Végülis az embernek nem sűrűn van lehetősége olyan versenyre mennie, ahova át tud kocogni a rajthoz. :)" írtam nem olyan rég, erre úgy alakult, hogy mindössze egy hét múlva a másik szomszéd településen rendeztek versenyt, arrafelé, amerre már rengeteget futottam. Nyilván nem bírtam ki, hogy ne menjek. Az 5 kilométeres távra neveztem, hasonlóan a múlt hetihez, a 20 perc tempó helyett gondoltam lefutni, viszont most vasárnap volt a verseny, ezért szombatra tettem át a hosszút, így lehetőségem lett kétszer is befutnom a már felszalagozott pályát. A jelölés teljesen jó volt, elsőre se bizonytalanodtam el sehol. Örültem, hogy a legtöbb pályával ellentétben itt lejtővel kezdünk jó másfél kilométeren, így kevésbé áll fenn a veszélye, hogy durván elfutom az elejét. A pályát gyurgyalag költőhelyek mellett vezették el, egyik kedvenc madaram, a bejárás közben rengeteget láttam, a versenyen ez biztos nem így lesz. Egész pontosan 5,7 kilométer a táv, jobb lenne kevesebb, így jobban oda kell figyelnem az erőbeosztásra. Kis, helyi verseny révén nem volt nagy mezőny várható, úgy gondolkodtam, hogy nagy valószínűséggel nem nagyon lesz velem pont egy tempójú versenyző, nem feltétlenül kell kihajtanom magam, ha valaki jóval gyorsabb, akkor elengedhetem, ha meg elég előnyöm lesz, akkor tartalékolhatok, így a lehető legkevésbé zavarom meg az edzéstervem.  

Nekilódultam :)

Tippelni se tudtam, hogy milyen mezőny lesz, persze a Futapestes versenyeknél jóval gyengébbre számítottam, nem volt nagy létszám se, úgyhogy teljesen előre álltam a rajtnál. Ki is lőttem, és rögtön az élre álltam, gondoltam az első kilométert a lejtőn nem lazsálom el, de azért túlzásba se akartam vinni. A pulzust megint nem mérte jól az óra az elején, de sikerült érzésre jól belőni a tempót, mire mérni kezdett, megfelelő értékeket láttam. A 3:52 a lejtő miatt vállalható volt az első ezresre, amúgy kicsit ijesztő lett volna :) 1,4 kilométernél volt egy nagy jobbkanyar, onnan vissza tudtam nézni, hogy mennyi előnyöm van, volt már pár tíz méter, de nem nagyon nyugtatott meg. Kanyar után két lovas foglalta el az utat, tapsoltam nekik, de nem tudtak ilyen gyorsan reagálni, kicsit félve futottam el a két ló között... Itt egy hosszabb enyhén emelkedő szakasz jött a napon, 176-ig felment a pulzusom, úgyhogy lassítani kezdtem. Jött egy nehezebb, majd egy nagyon meredek emelkedő, amit a bejáráson még felkocogtam, de most semmi értelmét nem láttam, inkább próbáltam okosan, a lehető leghatékonyabban felsétálni. A dombról visszanézve nem láttam senkit, de a következő kis lejtőt azért megnyomtam, mivel tudtam, hogy utána újra egy nehezebb emelkedő jön. Az emelkedő tetején elkanyarodtam, nem láttam a mögöttem futókat, a lejtőn még kicsit nyomtam neki, de a következő sík részen már inkább tartalékoltam az utolsó emelkedőre a cél előtt. Mielőtt az emelkedőhöz értem volna, volt egy kb. 250 méteres egyenes, belátható szakasz, ennek a végén visszanézve eléggé megnyugtatott, hogy senki se üldöz, úgyhogy továbbra se nagyon erőltettem. A 3 kilométeren futó gyerekeket lelkesítettem még a távjuk végén, meg egy picit még hajráztam is, bár utóbbinak semmi értelme se volt :)

A gyerekek nagyon örültek az ajándék labdának, én meg az aranyéremnek :)

Végülis bejött a számításom, tényleg nem volt velem pont egy tempójú futó, szerencsére gyorsabb se, így első győzelmemet elég könnyedén szereztem meg. Persze nyilván helyén kell kezelni a dolgokat, ez egy nagyon kis verseny volt, nem volt mezőny, de azért büszke vagyok a futásomra, a múlt hetivel ellentétben most sikerült szépen, okosan csinálnom, nem futottam el, végig jól éreztem magam. Másrészt pedig azért ez se véletlen, ide is el kellett jutni, és ez egy újabb visszaigazolás arra, hogy jó úton haladok. Folytatom is szépen tovább a munkát, ez a két verseny most nagyon sok önbizalmat adott, egyre pozitívabban látom a jövőt, szerintem még nagyon messzire el tudok jutni, semmi sem lehetetlen. Na jó, van ami az, nem hülyültem ám meg teljesen :)

Az első kilométeren megint nem volt jó a mérés, viszont jól látszik, hogy féltáv után már nem teljes gőzzel mentem

A futás Strava-n: https://www.strava.com/activities/1569112762

Kövess Facebookon is! https://www.facebook.com/gaboruton/