Piskóta futam III. 5k

Főleg hosszabb terepversenyek előtt sokan szeretik bejárni a pályát, hogy a versenyen majd kiélezett helyzetben ne okozzon gondot az útvonal követése. Úgy tűnik én teljesen fordítva vagyok összerakva, minél jobban ismerem a környéket, annál jobban összezavarodok, és képes vagyok többször eltévedni, mint ahány kilométerből áll a verseny :)

Mivel már csak egy hét van a tavaszi célversenyemig, a Vivicitta 10k-ig, így megint nem volt kérdés a táv, 5k-nál hosszabb versenyt futni ilyenkor már nagy hiba lenne. Az 5k viszont épp jó, és nem is kell visszafognom magam, ezt még nyugodtan végignyomhatom. Az utóbbi hetekben leginkább a gyorsaságra koncentráló edzéseim voltak, amiket azért érzek a lábaimban, úgyhogy a verseny előtti nap egy laza futást csinálok csak, és ha már itt van a szomszédban, gondoltam akkor befutom a pályát. Előzetesen nem néztem meg semmit, futás közben viszont hamar kiderült, hogy nem ugyanaz lesz a pálya, mint tavaly. Futottam tovább a szalagozást követve, de amikor már egyértelmű volt, hogy a hosszú távot követem, akkor szépen elkanyarodtam haza. Otthon megnéztem a térképen, tényleg máshogy lesz a pálya, viszont sokáig jó fele futottam, így kicsit izgultam amiatt, hogy nem vettem észre, hol kellett volna letérni a rövid távra.

Kisfiam is velem jött :) Fotó: Gorácz József

A verseny előtt még mindig izgultam kicsit a tájékozódás miatt, főleg hogy a tavalyi második Blazsek Zoltán inkább a hosszú távot választotta, így eléggé valószínűnek tűnt, hogy egyedül kell elöl fussak. Hamar megnyugtattak viszont, mert kiderült, hogy az útbaigazító táblákat csak este tették ki, így nem is láthattam még délután őket :) Szerencsére kisfiamat is tudtam vinni, több jelentkező is volt a felügyeletére, amíg futok. A bemelegítést nem vittem túlzásba, inkább beszélgettem az ismerősökkel, ritkán van ilyesmire alkalmam :) A rajt előtt is elmondják merre kell futni, majd rövid visszaszámlálás után kilövök.

Jól kaptam el a rajtot :) Fotó: Gorácz József

Úgy tűnik, hogy gyorsan el akarom dönteni a versenyt, bár lejt a pálya eleje, azért a 3:40-es tempó így sem nevezhető nálam alibizésnek :) A patakig vezető kb. 1,2 kilométeres szakasz a szántóföld melletti szekérút, aminek a felénél két srác próbál balra terelni, nem túl sikeresen. Nem értem hova kellene balra fordulni, a pálya egyenesen kéne menjen, mondom is, hogy az 5k távon vagyok, amire mondják, hogy igen, itt balra. Befordulok teljesen balra, de hallom, ahogy kiabálnak, hogy "rögtön jobbra", úgyhogy gyorsan meg is fordulok, akkor értem meg, hogy a szekérúttal párhuzamosan futó régi útra kell bemenni. Futok erre néhány éve, ennek a régi útnak a felső része már rég futhatatlan, edzéseken mindig kint futok egyenesen az úton, emiatt meg se fordult a fejemben, hogy a versenyen majd bent kell, tavaly se kellett. Ismeretlen terepen semmilyen probléma nem lett volna, de így még emberi segítséggel is nehezen találtam rá a pályára :)

Fotó: Metz Dóri

A kis megtorpanás közben láttam, hogy már elég jelentős előnyöm van, de nem tudom mennyit vesztettem, így tartom a tempót. A pataknál futok a szokásos úton, mint utóbb kiderült, itt megint eltévedtem :) Itt is bent kellet volna maradni a fás részen, de mivel kidőlt fáktól az se látszik, hogy van ott egyáltalán út, na meg mindig kívül futok, megint jobban tudtam merre kell menni :) Persze hozzá tartozik, hogy azért itt eléggé figyelni kell az embernek a lába elé ilyen tempónál, ami egy kicsit beljebb lévő szalag észrevételét igen megnehezíti. Szóval második kilométer, második eltévedés. Ez szerencsére csak legfeljebb néhány tíz méter pluszt jelentett, mivel párhuzamosan megy a két út egymástól nem messze, és hamarosan oda is érek a kereszteződéshez, ahol a párhuzamosok találkoznak :)

Itt megint megállok pár másodpercre, mivel nem tudtam, hogy nem jó fele futottam, kellett kis idő, amíg rájöttem mit kellett volna, és hogy merre tovább. Már leginkább annak örültem volna, ha valaki utolér, hogy ne egyedül kelljen futnom, de nem látok sehol senkit. Futok tovább követve a szalagozást, majd kb. 400 méter után 5k-s útbaigazító táblát is látok, így a dombra felmenetben szépen lenyugszok, ez már ugyanaz, mint tavaly. Fentről próbálok visszanézni, de továbbra se látok senkit, lefele azért megint belehúzok, biztos, ami biztos. Mint utólag kiderült, itt megint nem jó fele futok, kb. 100 méter után élesen be kellett volna fordulnom balra, én meg verettem egyenesen 3:30-as tempóban :) Mivel erről semmit se tudok, futok szépen tovább, esküszöm még szalagok is voltak.

Ébredezik a természet

Úgy egy kilométernyi békés futás után hirtelen egy csomó futóba botlok, majd Hugyecz András is érkezik szemből, akinek gyorsan neki is szegezem a kérdést, hogy miért fordított irányba futnak? Tegnap a sikertelen pályabefutás után megnéztem a térképet, amin egy szép négyzet volt, meg egy hosszú egyenes oda-vissza szakasz, hirtelen azt hittem, hogy ők másik irányba futják be a négyzetet. Nagyon összezavart ez a dolog, és azt sem vettem észre, hogy olyan szakaszon futok, amit ma már futottam a versenyen... Elérkezve ugyanahhoz a táblához, ahol egyszer már jó irányba követtem, most a másik utat választom, mivel a megtett távból egyértelmű, hogy nem futhatok tovább a domb felé. Na itt jött jól először a terepismeret, attól függetlenül, hogy így is rossz irányba futok tovább a hosszú táv pályáján :) Szerencsére a tegnapi kaland miatt hamar felismerem a helyzetet, így gyorsan visszafordulok, és mivel már annyit kavarogtam, hogy a versenynek már tökmindegy, úgy döntök, hogy az általam ismert úton visszafutok a rajt/cél-hoz, függetlenül attól, hogy merre kéne haladni. Egyébként erre kellett.

Feltűnök a távolban, idegből hajrázva Fotó: Gorácz József

Már nem igazán forszírozom a tempót, gyorsan futok, de nem versenytempóban, nincs már mit erőltetni. Sokakat megelőzök, de hirtelen már abban se vagyok biztos, hogy egy távon vagyunk-e, aztán a kerítés melletti részen két srác utolér. Mi a rák? Elengedem őket, de nem értem a dolgot, oké, hogy már nem erőltetem a futást, de azért 4:30-4:40 így is, és gyorsabbak, de akkor hol voltak a verseny elején? És kik azok akik meg sokkal lassabbak, számolgatok, hosszú távosok elvileg nem lehetnek, csak 40 perccel indultak korábban, legfeljebb az eleje érkezhetne hamarosan, akkor mégis a két srác lehet hosszús? Igazából teljesen mindegy, csak valamivel le kell foglalnom az agyam, amíg visszaérek :) A végén még idegből hajrázni kezdek, és a cél előtt nem sokkal utolérem, majd megelőzöm Andrást. Mint kiderült, ezzel a mozdulattal végül megszereztem a korosztályos győzelmet, az abszolút 4. helyet és 3. férfit, amivel semmi gond nem lenne, ha kevés lenne a tempóm a győzelemhez, de itt ma nagyon nem volt az. Viszont a Decathlonos csősálnak nagyon örülök, tök hasznos lesz télen.

Itt már elöl Fotó: Gorácz József

Összesen végül 6,4 kilométert futottam, András 5,2-nek mérte a távot, úgyhogy kb. 1,2-t tettem rá, ami nem kevés ekkora távon :) Az átlagtempóm 4:31/km lett, ami nem is olyan rossz, azért csak volt benne 104 méter szint is, na meg elég sokszor kiestem a ritmusból, a végén meg már nem is erőltettem, szóval legalább a formámmal sok gond nincs. Viszont a pályakövetésem katasztrofális volt, ami nagyon elgondolkodtató, és érdemes ezt figyelembe vennem a jövőben terepversenyeken. Az biztos, hogy előreszaladni többé nem fogok, maradok az élbollyal, és inkább csak akkor próbálok ellépni, ha már nem sok van vissza, és biztos vagyok az útvonalban. Tévedtem már el persze korábban is, de itt most azért más volt a nagyságrend, ennyire nem szoktam bénázni, de kétségtelen, hogy a tempóm is elég jól alakul, és emiatt sokkal jobban kell a lépéseimre koncentrálnom, kevésbé tudok a pályajelölésre figyelni. A következő versenyeken ilyen gondom nem nagyon lesz, a vasárnapi 10k-n meg aztán pláne, ott tényleg csak a megfelelő tempójú futásra kell koncentrálnom, semmi másra. Már nagyon várom :)

Korosztályos első hely :) Fotó: Gorácz József

Gábor Úton

Piskóta futam 5k

"Végülis az embernek nem sűrűn van lehetősége olyan versenyre mennie, ahova át tud kocogni a rajthoz. :)" írtam nem olyan rég, erre úgy alakult, hogy mindössze egy hét múlva a másik szomszéd településen rendeztek versenyt, arrafelé, amerre már rengeteget futottam. Nyilván nem bírtam ki, hogy ne menjek. Az 5 kilométeres távra neveztem, hasonlóan a múlt hetihez, a 20 perc tempó helyett gondoltam lefutni, viszont most vasárnap volt a verseny, ezért szombatra tettem át a hosszút, így lehetőségem lett kétszer is befutnom a már felszalagozott pályát. A jelölés teljesen jó volt, elsőre se bizonytalanodtam el sehol. Örültem, hogy a legtöbb pályával ellentétben itt lejtővel kezdünk jó másfél kilométeren, így kevésbé áll fenn a veszélye, hogy durván elfutom az elejét. A pályát gyurgyalag költőhelyek mellett vezették el, egyik kedvenc madaram, a bejárás közben rengeteget láttam, a versenyen ez biztos nem így lesz. Egész pontosan 5,7 kilométer a táv, jobb lenne kevesebb, így jobban oda kell figyelnem az erőbeosztásra. Kis, helyi verseny révén nem volt nagy mezőny várható, úgy gondolkodtam, hogy nagy valószínűséggel nem nagyon lesz velem pont egy tempójú versenyző, nem feltétlenül kell kihajtanom magam, ha valaki jóval gyorsabb, akkor elengedhetem, ha meg elég előnyöm lesz, akkor tartalékolhatok, így a lehető legkevésbé zavarom meg az edzéstervem.  

Nekilódultam :)

Tippelni se tudtam, hogy milyen mezőny lesz, persze a Futapestes versenyeknél jóval gyengébbre számítottam, nem volt nagy létszám se, úgyhogy teljesen előre álltam a rajtnál. Ki is lőttem, és rögtön az élre álltam, gondoltam az első kilométert a lejtőn nem lazsálom el, de azért túlzásba se akartam vinni. A pulzust megint nem mérte jól az óra az elején, de sikerült érzésre jól belőni a tempót, mire mérni kezdett, megfelelő értékeket láttam. A 3:52 a lejtő miatt vállalható volt az első ezresre, amúgy kicsit ijesztő lett volna :) 1,4 kilométernél volt egy nagy jobbkanyar, onnan vissza tudtam nézni, hogy mennyi előnyöm van, volt már pár tíz méter, de nem nagyon nyugtatott meg. Kanyar után két lovas foglalta el az utat, tapsoltam nekik, de nem tudtak ilyen gyorsan reagálni, kicsit félve futottam el a két ló között... Itt egy hosszabb enyhén emelkedő szakasz jött a napon, 176-ig felment a pulzusom, úgyhogy lassítani kezdtem. Jött egy nehezebb, majd egy nagyon meredek emelkedő, amit a bejáráson még felkocogtam, de most semmi értelmét nem láttam, inkább próbáltam okosan, a lehető leghatékonyabban felsétálni. A dombról visszanézve nem láttam senkit, de a következő kis lejtőt azért megnyomtam, mivel tudtam, hogy utána újra egy nehezebb emelkedő jön. Az emelkedő tetején elkanyarodtam, nem láttam a mögöttem futókat, a lejtőn még kicsit nyomtam neki, de a következő sík részen már inkább tartalékoltam az utolsó emelkedőre a cél előtt. Mielőtt az emelkedőhöz értem volna, volt egy kb. 250 méteres egyenes, belátható szakasz, ennek a végén visszanézve eléggé megnyugtatott, hogy senki se üldöz, úgyhogy továbbra se nagyon erőltettem. A 3 kilométeren futó gyerekeket lelkesítettem még a távjuk végén, meg egy picit még hajráztam is, bár utóbbinak semmi értelme se volt :)

A gyerekek nagyon örültek az ajándék labdának, én meg az aranyéremnek :)

Végülis bejött a számításom, tényleg nem volt velem pont egy tempójú futó, szerencsére gyorsabb se, így első győzelmemet elég könnyedén szereztem meg. Persze nyilván helyén kell kezelni a dolgokat, ez egy nagyon kis verseny volt, nem volt mezőny, de azért büszke vagyok a futásomra, a múlt hetivel ellentétben most sikerült szépen, okosan csinálnom, nem futottam el, végig jól éreztem magam. Másrészt pedig azért ez se véletlen, ide is el kellett jutni, és ez egy újabb visszaigazolás arra, hogy jó úton haladok. Folytatom is szépen tovább a munkát, ez a két verseny most nagyon sok önbizalmat adott, egyre pozitívabban látom a jövőt, szerintem még nagyon messzire el tudok jutni, semmi sem lehetetlen. Na jó, van ami az, nem hülyültem ám meg teljesen :)

Az első kilométeren megint nem volt jó a mérés, viszont jól látszik, hogy féltáv után már nem teljes gőzzel mentem

A futás Strava-n: https://www.strava.com/activities/1569112762

Kövess Facebookon is! https://www.facebook.com/gaboruton/