2020. augusztus 3., hétfő

Svájci kalandok 2. rész - Gornergrat



Nem gondoltam volna, hogy 2020-ban bárhova is el fogunk jutni, de szerencsére (vagyis maradjunk inkább annyiban, hogy bátraké a szerencse :) egy nagyon jól sikerült svájci útról tudok beszámolni, ahol nem volt hiány futásban, túrázásban, hegyekben




A várható rossz idő miatt csütörtökön már kora reggel megindultunk Zermatt felé, és így is neccesnek tűnt a dolog, mivel 11:30-ra jósolta a navigáció az érkezésünket, az előrejelzés szerint délután pedig már viharok várhatóak. Emiatt egyfolytában nézegettem a navigáció által kitalált útvonalat, olyan nagyon kerülősnek tűnt, mintha otthon a google maps egy sokkal rövidebbet ajánlott volna. Erőlködtünk ezzel vagy fél órát, amíg sikerült a kompok elkerülésének kikapcsolásával előhozni azt a rövid utat. Namost itt gyanús lehetett volna a dolog, igazából az is volt, de mivel nyomát se találtuk kompos átkelésnek errefelé, megnyugtattuk magunkat. Ez egészen addig tartott, amíg egyre kanyargósabb úton haladva ki nem írta a navigáció, hogy x kilométer múlva tegyük fel magunkat a vonatra... Próbáltunk neten utánajárni ennek a vonatos szállításnak, nem túl sok sikerrel, elég nehézkesnek tűnt, úgyhogy mivel még nem olyan nagyon rég váltottunk útvonalat, gondoltam inkább forduljunk vissza. Komp elkerülése navigációban bekapcsol, újratervezés, indulás. Innen akár már sima is lehetett volna az út, két brutál szép tó (Thunersee, Brienzersee) mellett haladtunk el, aztán egy hatalmas vízesésnél álltunk meg enni, elég pazar volt a látvány.

Nem kicsi :)

Innen már sima lesz, vagy nem?

A vízesesnél beiktatott pihenő után tovább haladunk a 6-os úton, de még mindig nem sejtjük, hogy a navigáció nem vissza visz az autópályák felé, hanem talált egy rövidebb utat a hegyeken át. Igazán gyanús akkor lett a helyzet, amikor eltűnt minden növényzet, és határozottan hegyi környezetbe kerültünk. Viszont annyira szép volt, hogy nem is bántuk, több helyen megálltunk nézelődni, fotózni, ha már úgyis rossz lesz az idő, akkor legalább itt látunk valamit a hegyekből. Utólag utánanézve a Grimsel hágón keltünk át, amelynek legmagasabb pontja 2164 méteren van. Innen csodás kilátás nyílt egy kristálytiszta vizű tó (Totensee) partjáról, megérte erre jönni.




Grimsel hágó, Totensee

Szállás kérdések

Az elég nagy kitérő után megérkeztünk Randa és Tasch között fekvő "alaptáborba", ahol gyorsan elfoglaltuk a szállást, és el is indultunk gyalog Zermatt felé. Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért nem Zermattban szálltunk meg? Ennek egy nagyon egyszerű oka van, mégpedig hogy Zermattba nem lehet behajtani autóval. Most már tele vagyunk tapasztalatokkal, hogy hogyan működnek ott a dolgok, valószínűleg máshogy csinálnánk, de sajnos előzetesen annyira nehezen találtunk információkat (na jó, talán a kutatás se volt a laegalaposabb), hogy inkább biztosra mentünk, és egy kempinget választottunk másfél faluval arrébb. Van kemping Zermattban is, de oda ugye nem lehet autóval behajtani, minden cuccot meg becipelni vonattal nem tűnt életképesnek, ezt utólag is így gondolom. Igazából nem is fért volna be a sátrunk az autóba, a Randában lévő kempingben pedig láttunk fém sátrakat, ami tök jó ötletnek tűnt, de erről majd később. A kemping és Zermatt közötti gyalogos útvonaltervezés a google maps-on érdekes módon nem adott eredményt, ennél nagyobb kutatás itt sem, gondoltuk csak közel van az, majd simán átsétálunk. Vigyázz spojler: rosszul gondoltuk. Kettőkor nekivágtunk, a délutánra jósolt viharnak egyelőre még semmi nyoma.

Menni, vagy nem menni?

A kempingből az út Zermatt vasútállomásig 8 km volt, és még vagy 250 méter szint is akadt benne, mert mint kiderült Zermatt 1600, Randa viszont "csak" 1400 méter magasan van, szóval a gyalog járunk ki-be dolog eléggé nehezen kivitelezhetőnek tűnik. A Matterhornt itt pillantjuk meg először, és valami döbbenet a mérete és a kinézete! Nyilván sok fotót láttam már róla, de jó objektívekkel ugye eléggé el lehet túlozni a valóságot, viszont itt nincs rá semmi szükség, egyszerűen brutális, ahogy ez a hegy a városka fölé magasodik ezzel az összetéveszthetetlen formájával. A még mindig kiváló időjárás miatt viszont mindenképp tovább akartunk menni, de az időnk eléggé megfogyatkozott, úgyhogy meg kellett barátkoznunk a vonat igénybevételének gondolatával. Hosszas tanakodás után Riffelberg megállót választottuk, így 2582 méter magasra tudunk gyorsan feljutni, ahonnan már csak 500 méter szintet kell mászni Gornergratig. Megvettük a jegyet fejenként 38 frankért (a teljes oda-vissza út 120 frank lett volna, ami majdnem 40 ezer forint/fő!), majd maszk helyett a polar gatyámat kötöttem az arcomra, hogy fel tudjak jutni a 16:10-kor induló vonatra. Az út tök jó volt, fél órával később pedig még mindig nagyon szép időben tudtunk nekivágni a hegyeknek.

Kicsit csalok a képpel, ez 2 nappal később készült, sokkal jobb fényviszonyok között :)

Irány a csúcs!

Számomra meglepő módon az út a Gornergratra eléggé könnyű, nagyon meredeknek se mondanám, technikailag pedig semmi, gyakorlatilag egy bárki által könnyedén járható túraút. Az elején viszont indokolatlanul lihegtem, a pulzusom alig volt százegynéhány, mégis eléggé kellett kapkodnom a levegőt, ami talán attól lehet, hogy a vonattal hirtelen 900 méteres szintet megtettünk és 2500 méter magasra kerültünk, ahol azért csak kevesebb már az oxigén, sőt, ebben a magasságban igazából akár már a magassági betegség is jelentkezhetne. Szerencsére ez elég hamar elmúlik, a számomra nem túl megerőltető tempón gyorsan normalizálódik a légzésem, és nagyjából az aktuális pulzusomnak otthon is megszokott szintjére áll be. Az állomáson lévő tábla szerint 1 óra 35 perces út vár ránk, remélem tényleg kb. ennyi lesz, már 6 ez is óra utáni érkezést jelent, és a lefele út se lesz rövid. Gyorsabban haladunk, a délutánra jelzett vihar azért folyamatosan ott motoszkál a gondolatainkban, lessük is a látóhatárt, néha úgy tűnik, mitha érkezne valami, de valahogy mindig fennakadnak a felhők a hegyeken, nem jutnak be. Végül 20 perccal hamarabb érünk fel, még mindig tökéletes időben.

Riffelberg állomás (2582m)

Balra a Breithorn (4164m), jobbra a Klein Matterhorn (3883m)


Breithorn (4164m)



Riffelhorn (2927m) és Riffelsee



Gornergrat

A Gornergratról fantasztikus kilátás nyílik: közvetlenül alattunk a Gornergletscher völgye, a túloldalon pedig ott magasodnak a hatalmas négyezres csúcsok. Mondjuk a Monte Rosa masszívum (helyi neve: Gornerhorn), mely helyet ad Svájc legmagasabb csúcsának, a 4633 méter magas Dofurspitzének innen nézve rám nem tett túl nagy benyomást, a jobbra mellette lévő 4527 méter magas Lyskamm tömbje nekem sokkal jobban tetszik. Tekintetünket jobbra tovább mozgatva csúcsosodik ki egymáshoz közel a Castor (4228m) és a Pollux (4092m), majd egy időre utolsó négyezresként következik a Breithorn (4164m), amit a legkönnyebb négyezresnek mondanak, persze gondolom ez csak akkor igaz, ha a mellett lévő Klein Matterhornról (3883m) indulunk, ahova felvonóval fel lehet menni. Végül magányosan, "kis" különcként magasodik ki a környezetéből a Matterhorn (4478m), ami nyilvánvalóan a legbrutálisabb látvány a környéken :) A Monte Rosától balra még rálátni négyezresekre, de innen nézve ezek nem nyújtanak sokkoló látványt. A völgyben vonuló Grenzgletscher felülete nagyon érdekes látvány, tele repedéssel, és kis kanyargó folyóvölgyekkel. A csúcson a sziklák között találok egy kis papírt, rajta német szöveggel, természetesen azonnal beindul a fantáziám, hogy vajon mi lehet rajta? Palackposta a hegyen, titkos üzenettel? Kalózok kincsének lelőhelye? Az élet értelme? A valóság azonban majdnemhogy lehangoló: egy egyszerű receptről van szó. Ha valaki esetleg elkészítené, írja meg, hogy milyen volt :)

Rejtélyes üzenet a hegycsúcson

Áttekintő térkép a környékről. Forrás: Link

Gornergletscher és a Monte Rosa masszívum (Gornerhorn, legmagasabb csúcsa: Dofurspitze 4633m)

Lyskamm 4527m, Grenzgletscher, jobbra a Castor és a Pollux

Grenzgletscher

Balra a Pollux (4092m) csúcsa

Balra a Klein Matterhorn

Benézve a gleccservölgybe

Semmi szponzoráció, de igény, az lenne rá :)

Vissza a kempingbe

Nem nézelődhettünk túl sokáig, már majdnem fél hét, el kell indulnunk lefele, mert elég hosszú út vár ránk. Sajna az órám lemerült, így mérni már nem tudtam, utólag megnézve, a térképek alapján olyan 10 kilométert kellett megtennünk Zermattig, miközben 1500 méter szintet ereszkedtünk, és még a városban is úgy 2 kilométernyi séta várt ránk. A tegnapi hegyről lecsapatás nem múlt el nyom nélkül, bár felfele úgy tűnt semmi gond, a meredekebb lejtőkön eléggé fájt a combjaim elülső része. Igazából sétálni volt a legrosszabb, futva egész jó volt, de mivel nem egyedül voltam, alkalmazkodnom kellett, és maradt a szó szerint fájdalmasan lassú haladás. Már lent vagyunk az erdőben, amikor elkezd cserperegni az eső, de nem tart sokáig, mondjuk nem is értem miből esett, tiszta felettünk az ég. A jó hosszú lefele menet a város másik végén végződik, így az egészen keresztül kell caplassunk. Nem nagyon kívánjuk, de amúgy nagyon szép kis városka, meglepően pezsgő élettel, és igazából én is inkább leülnék most egy étterem teraszára :) Az állomásra érve nem nagyon gondolkodunk, kihagyjuk a Tasch-ig visszalévő mintegy 6 kilométernyi utat, és "mindössze" fejenként 8,2 frankért megyünk egy megállót a vonattal. Szinte már teljesen sötét van, fejlámpa persze nincs nálunk, nem lenne nagy ötlet így botorkálni az ösvényeken. Még így is marad vagy 2 kilométer a kempingig, de itt legalább aszfaltúton tudunk sétáláni, és este 10 körül meg is érkezünk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése