Budapest Maraton 2023.

A célverseny

Az idei évem fő versenyének ezt a maratonit szántam, és a szerintem nagyon sikeres felkészülést követően mindenképp komoly javulást vártam a 2021-ben elért egyéni legjobbamhoz képest. Mindent pontosan megterveztem, 3:19 körüli időhöz szükséges tempóval kalkuláltam, amiben volt lehetőség kis lassulásra a második felében, hogy még úgy is meglegyen 3:20-on belül. A frissítést is alaposan átgondoltam, 6 zselét terveztem, 2 sótabit, és még szőlőcukrot is vittem magammal, ha a végén nagyon rosszul lennék. A frissítéshez a kezemre még a frissítőpontok helyeit is felírtam, tényleg soha nem álltam még felkészültebben egy maratoni rajtjában. Az előzetes armageddon jelentések természetesen nem jöttek be, a rajtra szinte tökéletes futóidőben került sor, felhős, 15 fok, és már nem is esett, szél nem volt jelentős.

A kettes zóna elejére álltam, kicsit féltem, hogy túl gyorsan fogunk kezdeni, hát ennek most kivételesen pont az ellenkezője történt. Elég rendesen feltartottak az első kilométereken, amit egyáltalán nem értek, gyakorlatilag csak 1-es rajtzónásoknak kellett volna előttem lennie 4:30-on belüli tempóval, én meg 4:43 körül szeretnék haladni, és nem tudok. Kicsit lassú lett így az első két kilométer, de ezt végülis nem bántam, próbáltam nyugodt maradni. Minden jól ment, a várhoz kapaszkodás se volt gond, 4 kilométernél ittam vizet is, a terveim szerint próbáltam minél több folyadékot bevinni. Az alagút nagyon szuper volt, a hídra felfele óvatosan mentem, az első 5k 23:33 lett, 23:29 volt a terv, ez teljesen rendben van.

Élveztem a pesti részt, viszont már megint feltűnűen sok volt a különbség az órám és a táblák között, és hát a Stryd nem kéne csaljon, lehet túl sokat csalinkázok, viszont ezt figyelembe kell vennem, ezért próbálok óra szerint gyorsabban haladni. Egyszer volt egy hirtelen nagyon erős széllökés oldalról, azért az egy pillanatra megrémített, de utána nem volt semmi. 6 és 7k között megettem az első zselét, 7,5k-nál volt a frissítő, ott tudtam inni. Hamarosan jött a rakpart, és a második 5k 23:23 a tervnél 4 másodperccel gyorsabb, így pont behoztam a lemaradást, másodpercre terv szerint. Legalábbis a tábláknál, amihez viszont az óra szerint 4 másodperccel gyorsabb kilométereket kellett futnom.

A Szabadság híd előtt ügyesen lejöttem a macskakőről, aztán mehettem vissza, mert nem ott ment a pálya. Klasszik Gábor. A híddal nem volt különösebb gond, de valahogy kezdett egyre több futó lenni, és egyre több feltűnően lassú, ennyien elfutották volna? A következő frissítő 11,5-nél volt, itt be is toltam a második zselét, ezt is jóval több vízzel, mint szoktam. Ahogy közeledtünk a rajtkapuhoz, már tényleg iszonyat tömeg lett, megint egyfolytában kerülgetnem kellett, de most sokkal rosszabb volt, mint a rajt után, mert nagyon nagy volt a tempókülönbség, és nagyon sokan egyáltalán nem figyeltek, a többi velem egytempójú maratonista is össze-vissza cikázott, volt, hogy majdnem egymást löktük fel. Nem értettem mi történik, több rajtszámon 5-ös zónát láttam, utolértünk valami más távot? A kapu előtt gyermekeim szurkolnak, ez megnyugtatott kicsit, de csak addig tartott, amíg az egyik visszafordítóban az előttem lévő konkrétan megállt, és hiába vágtam ki nagyon gyorsan, még így is nekimentem. Úgy 100 méterrel később meg fotósoknak álltak meg lányok pózerkodni, őket épphogy sikerült elkerülnöm, mi a fene történik itt? A rakpartra leérve a szélesebb úton kicsit jobb lesz a helyzet, de így is nagyon kellemetlen, mert a jelentősen lassabb tempó körülöttem észrevétlenül, de állandóan engem is lassított, egyfolytában vissza kellett gyorsítanom, ami nem épp ideális, ez nem egy fartlek edzés... A 14,5-es frissítőnél is ittam, és innen egy amúgy tök jó kis szakasz lehetett volna, de ez a tömeg, és a kis szembeszél eléggé felőrölték az idegeimet. Ez a zavaros 5k 23:30 lett, ami 3 másodperc veszteség a tervhez képest, de elég sokat kivett belőlem.

18,5-nél megettem a harmadik zselét sok vízzel, és ezután nem sokkal elkezdődtek a problémák. Az oldalam szúrni kezdett, kicsit lazítanom kellett a tempón, hogy ne legyen nagyobb gond. A negyedik 5k 23:47 lett, ez összesen 20 másodperc, még bőven beleférne a B tervbe, ami 1:39:30-as első félmaraton. Az 1,1k viszont 5:17 alatt lett csak meg, amivel pontosan 1:39:30 lett ugyan a féltáv, de így nem fog menni, túl gyors a lassulás. Már jó ideje érzem, hogy pisilni kell, így a 24-es kilométernél lévő frissítőponton kiálltam a piszoárba, és zselét is ettem, több, mint egy percet veszítve itt, de még mindig úgy voltam vele, hogy inkább elengedem most a 3:20-at, ha ezzel még megmarad a lehetőségem egy kisebb egyéni csúcsra. Sajnos a hosszú állás utáni továbbindulás elég fájdalmas volt, a combhajlítóim teljesen kikészültek, ilyen végtelen fáradtság tört rájuk, amit nem igazán tudtam hova tenni, a verseny előtt nagyon visszavettem a futást, hogy kipihent legyek, úgyhogy próbáltam is ezt figyelmen kívül hagyni, és felvenni a tempót. Egyáltalán nem akart menni, és épp jött az Árpád híd is, felfele csak lazán futottam, ez még rendben volt, de utána a Margit szigetre vezető lejtő ellenére se tudtam normális tempót kihozni, és még a gyermekeimet se láttam sehol, így itt elengedtem mindent, csak elkocogtam a célig, és elég sokszor megálltam nyújtani is.

Verdikt

Gondolom felesleges ecsetelnem, hogy milyen szintű csalódottságot éreztem a verseny hátralévő részében, és a célban is, amikor 3 óra és 40 percnyi kínszenvedés után beértem végre. Ez nem csak az egyéni legjobbamtól marad el jelentősen, hanem már életem második maratonija is jelentősen gyorsabb volt 5 évvel ezelőtt. Ez nyilván nem a realítás, mint ahogy Bécs sem volt az. Felmerül viszont akkor a kérdés, hogy az idei évvel mi a probléma? Hogyan fordulhat elő, hogy az előtte futott mindössze 3 maratonim mindegyike egyéni csúcs lett, az idén meg a kettőből az egyik életem legrosszabja, ez pedig a korábbi 3 közül is csak egynél, a legelsőnél lett jobb? Ráadásul véleményem szerint sosem voltam ilyen jó formában, sosem edzettem ennyire tudatosan és elszántan, versenyeken ez miért nem látszik? Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy csak a szabvány távokon nem tudtam felmutatni semmit se, de még ez sem teljesen igaz, mert ha az 1500 méteres versenyt nézem, az végülis kiválóan sikerült, de mivel először futottam, értelemszerűen nincs összehasonlítási alapom. A felkészülés közben már a Futás éjszakáján is elég jónak tűnt a formám, aztán a monorierdei versenyen szép nagy előrelépés rajzolódott ki a korábbiakhoz képest, és a Budapest Mass Race is elég jól ment a brutáis hőséghez képest.

A pulzusgörbét nézegetve nekem meglepően magasak a számok, ennél a tempónál jóval alacsonyabb pulzusra számítottam a korábbi hosszú futásokba épített versenytempó gyakorlások adatai alapján. Persze a tempó mérési probléma miatt gyorsabban futottam, mint azokon, ez az eltérés egy részét megmagyarázná, de még így is van egy olyan érzésem, hogy aznap valami nem volt teljesen kerek a szervezetemmel. Ettől függetlenül ilyen pulzusértékekkel futottam már végig maratonit gond nélkül, szóval elfutás esete nem áll fenn, az aznapi formámmal és a választott tempóval mennie kellett volna.

Ami biztosan más volt, mint korábban, hogy próbáltam a lehető legtöbbet inni, és ez simán lehetett az egyik fő probléma, mivel korábbi versenyeken és edzéseken is jóval kevesebb folyadékot szoktam bevinni, épp ezért akartam ezen változtatni, de úgy tűnik nagyon visszaütött. Persze önmagában még ez sem jelentett volna ekkora gondot,ha leállok a vedeléssel a problémák kezdete után, akkor szerintem pár perc veszteséggel meglehetett volna. Viszont a megállás után igazából a lábaim nem vittek tovább, ez a combhajlító fáradtság volt a legsúlyosabb probléma, aminek az okára végül másnap jöttem rá: az erősítő torában épp emeltem volna fel a súlyt, és hát nem sikerült, mert pontosan ott terhelődött volna, ahol a versenyen is éreztem a fáradtságot. A verseny előtti hetekben a futást erősen visszafogtam, viszont az erősítést egyáltalán nem, sőt, a felszabadult idő miatt még jóval többet is csináltam, és nagy valószínűséggel ezzel rendesen megnehezítettem a dolgom.

Talán mindez még mindig kevés lett volna a kudarchoz, mert az az igazság, hogy fejben valahogy még mindig nem tudom összerakni a versenyeket. Amennyire magától értetődő volt régen, hogy egyszerűen csak végig kell futni a távot, nem problémázni, hanem csinálni, annyira nem akar menni ez már hoszzú-hosszú ideje. Pedig próbálok tudatosan pozitív maradni, de valahogy itt se ment, túlságosan felidegesítettem magam a 10 km utáni tömegen, és így teljesen kizökkentem a fókuszáltságból, utána minden apró kis problémát százszorosára nagyítottam fejben. Biztos nem segít a verseny előtti hetekig tartó aggódás azon, hogy vajon jó tempót választottam-e? Egyik nap azt gondolom, hogy "5k-t nem tudok ezzel a tempóval futni, tuti nem fog menni végig", másik nap meg, hogy "menne ez gyorsabban is, nem kéne ilyen lassan kezdeni, mert nem lehet behozni", ennyire hullámzó érzelmekkel töltött hetek után a versenyig teljesen kicsinálom magam. Nem tudom mi erre a jó megoldás, de valamin változtatnom kell, talán több versenyzéssel tudnék önbizalmat éppíteni.

A célbaéréskor érzett csalódottság aztán rám nem jellemző módon megdöbbentően hamar elmúlt, örültem a gyermekeim jelenlétének és szurkolásának, örültem, hogy végigcsináltam, hogy nem adtam fel, örültem a sok vidám futónak, örültem az életnek :) A felkészülésem végülis nagyon sikeres volt, rengeteget fejlődtem, sokat fogytam, életem formájában vagyok, hiába nem jött ki ezen a versenyen, ezek attól még tények. Előbb-utóbb minden hibát elkövetek, de ha mindből tudok tanulni, és nyomom tovább a következetes felkészüléseket, egyszer majd versenyeredményben is manifesztálódni fog a dolog. Hajrá!