20. Fenyves Futás

Az utolsó lehetőség a célversenyem előtt, hogy csiszolgassak a taktikámon. Sajnos a pályáról nem sikerült sokat találnom a neten, de még a helyszínen is lemaradtam a tájékoztató elejéről, valami körökről volt szó, és hogy vannak nyilak az aszfalton. Csak a nálam szokásos menet, ideje lenne kicsit odafigyelnem erre...  Olyan kevesen indultunk a leghosszabb, 20 kilométeres távon, hogy én még vártam a versenyzőket, és őszintén szólva kicsit meglepetésként ért a rajt. :) Mondjuk így legalább nem sokat kellett helyezkednem, hogy a mezőny hátsó felében legyek, teljesen utolsó helyről vágtam neki a versenynek. Az órámat jókor indítottam, de hamar kiderült, hogy a pulzuszóna még edzéshez van beállítva. Tippre egy-másfél perc kellett az átállításhoz, ami később erősen nehezítette az átlagtempóm ellenőrzését.

Utolsó helyen, még :) Fotó: kefekomarom.hu

Kicsit megindulok, megelőzök pár embert, próbálom felvenni a verseny elejére tervezett pulzust. Az árnyékos erdőbe befordulva jut eszembe, hogy a sapkát megint elfelejtettem felvenni. Árnyékban 28 fok, csak reménykedem, hogy keveset futunk majd a napon. Beállok a saját tempómra, egy srác lassan megelőz. Tartom még a 160-163 körüli pulzust, a második kilométer után 165-ön folytatom, így már csak nagyon lassan szakadok le az előttem lévőről. A kilométer jelzésekből megfejtettem, hogy három, szinte pontosan 6 kilométeres kört fogunk futni. A pálya jó, majdnem teljesen sík, bár az időimet utólag elemezve azért kirajzolódik 2 olyan kilométer, ami minden körben egyformán lassabb volt.

Az első kör eseménytelenül tellik el, és mivel a pálya ezután már nem tartogathat semmiféle meglepetést, az 5:30-as átlagot illene behúznom. Minden kilométernél ellenőrzöm, hogy belül vagyok-e, és bár határon vagyok folyamatosan, úgy érzem menni fog, nem fáradok. Meg is lepődök, amikor féltáv környékén megelőz egy srác, szeretném tartani, de még sok van hátra, nem akarok nagyon kockáztatni. Egy kicsit azért emelek a pulzuson 167-169-re, szerencsére ez épp elég ahhoz, hogy ne szakadjak le tőle. A második kör vége felé épp azon gondolkodom, hogy a mezőny elejének milyen tempót kellene mennie, hogy lekörözzenek, amikor egy versenyző valami nem evilági sebességgel robog el mellettem, és  annyira vizes, mitha épp most szállt volna ki egy medencéből. Számomra felfoghatatlan volt az a tempó, szerintem még a csúcssebességem sincs ekkora.

A sokkomat csak a harmadik kör megkezdése tudja oldani, ekkor mi kezdünk el utolérni, és elhagyni rövidebb távon futókat. A zselét is megeszem, bár nincs nagyon kedvem hozzá, eléggé undorodom a tömény édes íztől. Az izót is már csak fele hígra keverem, így sokkal jobb, de egy kis sajtért és olívabogyóért ha nem is a fél karomat, de néhány másodpercet azért odaadnék. A kör végéhez közeledve úgy számolom, hogy kicsúszok az 5:30-as átlagból, ezért azt a döntést hozom, hogy a 18-as kilométer után robbantok, és ezúttal nem csak az utolsó ezrest nyomom meg. Ennek a versenynek számomra főleg a tanulás a célja, az eddigi 18 kilométer pedig már megmutatta, hogy képes vagyok a félmaratoni távon is beosztani az erőmet, ezen nem változat az, ha elrontom a legvégét. Még mindig közel vagyok az előttem lévőhöz, és bár a helyezés aztán tényleg nem számít, de ha már robbantok, legyen benne némi taktika is. Óvatosan fokozom a tempót, majd a 18-as jelzés melletti elhaladás után már jelentős tempókülönbséggel előzök, ami reményeim szerint kellően demotiváló lesz a versenytársamnak, és még csak eszébe sem jut, hogy követni próbáljon. Meglepően jól esik a tempóváltás, és úgy tűnik tudom is tartani. Hamarosan feltűnik előttem egy újabb versenyző, aki még az elején előzött meg, mellette is elrobogok.

A sárga pólos más távon van, én elöl, közel mögöttem a két üldözőm Fotó: kefekomarom.hu

Nem néztem hátra egyszer sem, próbáltam magabiztosnak tűnni, viszont az aszfaltos részhez közeledve erősödő lihegésre lettem figyelmes mögöttem. Közeledik a verseny vége, minden erőmet összeszedve ráteszek még egy lapáttal, és úgy hallom, hogy sikerül is meglógnom. Ismét hatalmasat tudok hajrázni, bejön az "inkább összesek a célban, de nem előz meg senki" taktikám.

Az utolsó métereken már repülök :) Fotó: kefekomarom.hu

Csipogtatás 8 másodperccel az üldözőm előtt :)

A mért adatokat elsőre megnézve eléggé csalódott lettem, mert nem lett meg az 5:30-on belüli átlag, pedig meg voltam győződve róla, hogy sikerült. Gyanúsan hamar véget ért az utolsó két kilométeres hajrá is, ami nem csoda, mivel a mérésem szerint csak 19 km volt a táv. Hát így még jobb döntésnek bizonyult a korai hajrá, merthogy egyáltalán nem volt korai. 1:45:49 lett a hivatalos eredményem, ami hivatalos táv adat hiányában a mért 19 km-el számova 5:34 /km-es átlagot jelent. Teljesen rendben van egyébként ez az eredmény, jelenleg nagyjából ennyi van bennem, és mostanra megvan a kellő tapasztalatom, hogy ezt ki is tudjam hozni magamból. Megfelelően koncentrálva, nem elfutva az elejét ez a táv már könnyedén megy, nem volt holtpont, de még hullámvölgy sem. A tempóm viszonylag egyenletes volt (5 km-es átlagok: 5:22; 5:35; 5:42; 5:37), 6 percet elérő ezresem pedig nem is volt. Felkészültem.

Nem hagyott nyugodni, hogy a második körömben ki száguldhatott el mellettem. Vajon egy rövidebb távos sprintelését láttam, vagy valaki tényleg ennyire gyors volt ezen a távon? Hát valaki tényleg ennyire gyors volt, a távomon győztes Balázs Levente volt az, akinek egy maraton is csak 2 és fél óra... Eléggé maradandó élmény volt látni őt futni. Előttem végzett Szőnyi Ferenc is, mondhatni erős volt a mezőny, ahol én a 21 indulóból 15. lettem, azaz bőven nem utolsó.

Bekerültem a TV-be is! :) Persze nem a szuper helyezésem miatt, hanem a verseny után odaadtam a kamerával készített felvételeimet, amikből egész sokat tudtak hasznosítani:

http://www.komaromtv.hu/uploads/media/news/1472129463yq_fenyvesf.mp4

Szervezők honlapja: http://kefekomarom.hu/