Évértékelés 2020.

Már-már közhely, hogy 2020 egy különleges év volt, de nehéz lenne mást mondani rá. Mondjuk nekem már akkor különleges volt, mielőtt másoknak is különlegessé vált volna.

A 2020-as év kezdete futás szempontjából egy nagon mély gödörben ért, alig futottam, a motivációm nulla. Sajnos gyakorlatilag mindig elkezdett fájni valami, ha próbáltam visszaépíteni a rendszeres edzést. Egy pozitív pillanatomban hirtelen felindulásból a Vivicitta 7k távjára leadtam egy nevezést, és az erre való felkészülés akár jelenthette volna a kilábalás kezdetét is, de ezt meg végül elvitte a vírus... Rendkívül nehéz időszak volt, és furcsa mód a számomra rengeteg munkát, a 3 gyerekkel nem kis kihívást, és állandó erős stresszt hozó vírushelyzet volt az utolsó csepp, ami végül a gödörből való kilábalás kezdetét jelentette. Úgy egy hónap telt már el önsajnáltatással a tényleg nem egyszerű helyzetben, mikor elhatároztam, hogy ebből elég, azokra a dolgokra kell koncentrálnom, amik erőt adnak, és kétségkívül a futás ebben az élen áll. Mivel nyilvánvaló volt, hogy versenyek nem lesznek, mindenféle terv és cél nélkül kezdtem neki, hogy visszaépítsem a korábbi formám. Szóval cél igazából csak abban az értelemben nem volt, hogy nem valami kihívás teljesítése, egy konkrét idő megcélzása, vagy egy versenyen lebegett a szemem előtt, hanem hogy visszanyerjem azt a formát, amit egyszer már felépítettem. Igazából terv is úgy nem volt, hogy nem írtam konkrét edzéstervet magamnak, hanem csak a rendszerességre és mennyiségre koncentráltam. Eleinte hihetetlenül nehéz volt, ami nem csoda, hiszen úgy próbáltam fenntartani a motivációmat, hogy minden futás szarul esett, számomra iszonyat lassú tempóban sem ment sehogy se, és még csak sokat se tudtam futni. Nagyon sok héten át semmi pozitívum nem volt amibe kapaszkodhattam volna, igazából egyetlen dolog tartotta bennem a lelket: még tisztán emlékeztem arra, hogy jó formában milyen könnyedén futottam akár heti 100 kilométert is, mennyire élveztem az egészet, és hogy újra ezt akarom! Két hónap után már érződött némi változás, de ezzel el is telt már az év fele.

A súly probéma

A legnehezebb (érted;) ) problémát a súlyom jelentette, konkrétan sikerült túlsúlyos státuszba hízni magam. 75 kg felett voltam a mélyponton, ami elsőre talán nem mindenkinek tűnik soknak, csak épp én nem vagyok egy kosaras alkat, a 162 centimhez ez rengeteg. A pocakom akkor olyan volt, mintha a 7. hónapban lennék, csak még hozzá a fejem is igen kerek lett, amiből egyértelmű, hogy nem terhes vagyok. Már ha abból amúgy nem lett volna egyértelmű, hogy férfiként ez nem is igen lehetséges :) Nyilvánvaló, hogy a korábbi formámat csak úgy érhetem el, ha a súlyom is az akkori 64 kiló körül alakul. Sajnos ez nem ment teljesen a tervek szerint, ebben nagyon rossz vagyok, sose tudok egyenletesen fogyni, mindig megy a jójózás. Összességében viszont nem lehetek elégedetlen, 68 kg alatt fejeztem be az évet, ami 7 kg feletti eredmény. Még ezt a plusz súlyt is érzem persze erősen, de valahol a 70 kg elérése körül volt egy rendkívül nagy ugrás a teljesítményemben, amikor mindenféle értelemben megkönnyebültem :)

Az év második fele

Júniusban megnyitottak sok versenynevezési lehetőséget, elkezdtem hát terveket szövögetni:

Már vannak tervek :)

Nyáron pedig viszonylag szabadon lehetett utazgatni, de a rendkívül bizonytalan helyzetben a repülés szóba se jött. Viszont meg kell ragadni minden lehetőséget, ki tudja, mi jön még, így ahogy alkalmunk nyílt rá, beültünk az autóba, és kedvenc nyaralóhelyemet vettük célba, az Alpokot. Hirtelen felindulásból elkövetett hegyrefutással kezdődött, aztán a világ legszebb hegye körül túrázgattunk pár napot:

Svájci kalandok 1. rész - Mont Raimeux

Svájci kalandok 2. rész - Gornergrat

Svájci kalandok 3. rész - Oberrothorn 3414 m

Matterhorn - nem lehet elmesélni, mennyire brutális ennek a ehgynek a látványa

Én nem zsúfolt, forró tengerpartokon fetrengve szeretek nyaralni :)

Sok szép helyen futottam már, de 3000 méter felett a Matterhornnal szemben futni igazán nem mindennapi élmény, mindenkinek csak ajánlani tudom! Imádom a hegyeket, fantasztikus élmény volt, és rengeteg erőt adott a az év további részéhez. 2021-ben tutira vissza kell térnem, több időt rászánva. Már egész komoly tervek körvonalazódnak bennem :)

Versenyek

Szeptemberben elkezdődött a "versenyidőszak", aminek első állomása a Wizz Air félmaraton 10k távja volt. Iszonyat jó volt újra versenyezni, ebben az évben ez volt az első, viszont a déli rajt után a 31 fokban olyan gyenge teljesítményt produkáltam, ami még a legrosszabb rémálmaimat is alulmúlta. Bőven 5 percen kívüli tempó, Jézusom! Annyira felidegeltem magam ezen, hogy még aznap este kimentem, és futottam egy 50 percen belüli 10k-t, ami még mindig messze volt a tervektől, de azért visszaadott egy kis reményt. Persze erősen aggódni kezdtem, alig egy hónap a számomra egyetlen fontos idei versenyig, az UltraBalatonig, és igen erős pofáraesés körvonalazódik.

Wizz Air 10k 2020.

Az eleve nagyon rossz előjeleket tudta fokozni az élet: két héttel a verseny előtt tartott közös futásunkon képtelen voltam lefutni 20 kilométert, nagyon rosszul lettem, nem is tudom, mikor éreztem magam ennyire betegnek. Még vagy egy hétig szenvedtem, de lassan javulni kezdett a helyzet, bár az, hogy két hét alatt 3 kilót vesztettem a súlyomból, kicsit ijesztő volt. Aztán a versenyen csoda történt, nem létezett olyan optimista forgatókönyv, mint ami megvalósult, mármint persze brutál nehéz volt, de megcsináltam!

UltraBalaton 2020 - JövőreInkábbÁtusszuk

A 2020-as csapat :)

Nagy lökést adott ez, az 5k rajtjához már nyugodtan álltam oda, nem erőltettem semmit, amúgy is minek, úgyse tudnék még csak közel sem kerülni a korábbi legjobb tempómhoz, az meg, hogy 25, vagy 30 másodperc/kilométerre maradok el attól, tényleg teljesen mindegy. Nagyon jól is sikerült ez a verseny, és mint nem sokkal később kiderült, 2020-ban ennél jobb már nem is lehet. Nincs több verseny, mindent törölnek.

Riska minimaraton 5k

Negyvenesként azért nem rossz ez a forma, na :)

Ebben a képben az egész év benne van: írtó küzdelemes, de a kemény munka, és a kitartás meghozza az eredményt

És akkor a számok

Az első futós évemet leszámítva 2020-ban gyűlt össze a legkevesebb kilométerem, mindössze 2502, és ebben már benne van, hogy a végét kicsit megnyomtam, hogy legalább a 2500 meglegyen... Viszont ez csak egy szám, aminél van ami sokkal beszédesebb: még több szám, grafikonokba rendezve :) 2019-ben ugyan több kilométerem lett, de ezt az év első fele hozta össze, utána brutál lejtmenet kezdődött. Ennek folytatása volt 2020 első felének rendkívül kevés futása, ami után egy jóval kiegyensúlyozottabb második félév következett. A running index grafikon még többet elárul: április közepén értem el a 49-es mélypontot, ami olyan 54 perces 10k-t, és 4 órán kívüli maratont jelent! Igazából egy maratont le se tudtam volna futni abban az állapotban, szóval ez is csak elméleti érték... Azóta viszont újra jó irányba mennek a dolgok, és az irány sokkal fontosabb mint bármi más. Bár szigorúan véve már nem 2020-as futás volt, de január 3 talán még elfogadható év végi formának: mindössze 157-es átlagpulzussal, edzéstempóban megfutottam a 3. legjobb félmaratoni időmet, 1:40:56-ot! A két jobb időm versenyen született, értelemszerűen jóval magasabb átlagpulzussal. Az április közepi index szerint versenytempóban tudtam volna 2 órás félmaratont futni, innen jutottam el év végére az edzésen futott 1:41-hez. Nagyon nagy küzdelem volt, mint ahogy ez az év minden más értelemben is. Viszont ha az ember nem kifogásokat keres, akkor sikeres tud lenni az ideálistól messze eső külső körülmények között is. Talán ez volt ennek az évnek a legfontosabb üzenete, és én igazán elégedett lehetek, mindent kihoztam belőle, és nem csak a futásban. Mondhatnám, hogy remélem 2021 jobb lesz, de nem, nem reménykedek, hanem teszek érte! Na hajrá, nyomjátok!

2019-ben hiába volt több kilométer, akkor leszállóágban voltam az év végén

Április közepén volt a mélypont, 49-es indexxel, azóta szépen jövök fel

Riska minimaraton 5k

A tavalyi év második fele jelentette lejtmenet után eleve semmilyen tervem nem volt 2020-ra. Nem neveztem versenyekre, nem motivált semmi. Az év eleje is így telt, bár egy pozitív pillanatomban hirtelen felindulásból a Vivicitta 7k távjára leadtam egy nevezést, és az erre való felkészülés akár jelenthette volna a kilábalás kezdetét is, de ezt meg végül elvitte a vírus. Rendkívül nehéz időszak volt, és furcsa mód a számomra rengeteg munkát, a 3 gyerekkel nem kis kihívást, és állandó erős stresszt hozó vírushelyzet volt az utolsó csepp, ami végül visszafordított.

---

Júniusi tervek: https://gaboruton.blogspot.com/2020/06/functiond-s-id-var-js-fjs-d.html

---

Úgy egy hónap telt már el önsajnáltatással a tényleg nem egyszerű helyzetben, mikor elhatároztam, hogy ebből elég, azokra a dolgokra kell koncentrálnom, amik erőt adnak, és kétségkívül a futás ebben az élen áll. Mivel nyilvánvaló volt, hogy versenyek nem lesznek, mindenféle terv és cél nélkül kezdtem neki, hogy visszaépítsem a korábbi formám. Szóval cél igazából csak abban az értelemben nem volt, hogy nem valami kihívás teljesítése, vagy egy konkrét idő megcélzása egy versenyen lebegett a szemem előtt, hanem hogy visszanyerjem azt a formát, amit már egyszer elértem. Igazából terv is úgy nem volt, hogy nem írtam konkrét edzéstervet magamnak, hanem csak a rendszerességre és mennyiségre koncentráltam. Eleinte hihetetlenül nehéz volt, ami nem csoda, hiszen úgy próbáltam fenntartani a motivációmat, hogy minden futás szarul esett, számomra nevetségesen lassú tempóban sem ment sehogy se, és még csak sokat se tudtam futni. Nagyon sok héten át semmi pozitívum nem volt amibe kapaszkodhattam volna, igazából egyetlen dolog tartotta bennem a lelket: még tisztán emlékeztem arra, hogy jó formában milyen könnyedén futottam akár heti 100 kilométert is, mennyire élveztem az egészet, és hogy újra ezt akarom! Két hónap után már érződött némi változás, versenyekre is lehetett nevezni, elkezdtem hát terveket szövögetni :) Akkor jelöltem ki ezt a versenyt kvázi célversenynek, direkt az elméletileg lehetséges legjobb időt megcélozva. A valóság persze gyakran felülírja az álmokat, az eredetileg erős tempófutásnak szánt 10k-s verseny döbbenetesen rosszul ment, és egyértelművé tette, hogy az elméletileg lehetséges legjobb forgatókönyv ezúttal - mint oly sokszor - elméleti marad.

A verseny

Az UltraBalaton előtti napon véletlenül elég hosszú, 8 km feletti átmozgatást csináltam, igen erős repülőkkel, ami szerintem jól működött, így most is hasonlóval próbálkoztam, de még erősebb gyorsakkal, közben nyújtással. Viszont két nappal a verseny előtt is futottam, nem is könnyűt, így a verseny napján eléggé éreztem még a lábaimban ezeket, ami nem biztos, hogy jó előjel. A bemelegítést sem érzem jónak, nincs még erre kidolgozott menetrendem, pedig ez is fontos lenne. Az első zóna végén várom a rajtot, kicsit talán korán álltam be, jobb szeretek az utolsó percekig kint futkározni. A rajt most szuperebb, mint általában, hiszen a kordonok mögül szurkol a családom, ez instant egy perccel jobb időt jelent :) Már unalomig ismerem az első kanyart, lassan azt is megtanulom, hogyan fogjam vissza magam, de még mindig nem tökéletes. Az első kilométer végéig sokan előznek, ami leginkább azt jelenti, hogy szépen fogom vissza magam, és óra szerint sikerül is pontosan a tervezett 4:20-at futni. Nem sikerül viszont bolyoznom, akik mögé megpróbáltam beállni, mind csak néhány 10 másodpercig tartottak jó tempót, aztán előznöm kellett, mert lassultak. A második kilométerem nem is sikerült jól, többször túl későn szántam el magam az előzésre, másodpercek mentek el, 4:27-et mér az óra. Kicsit emelek a tempón, most már folyamatosan előzök, de jól érzem magam, a pulzusom se vészes, a 174 igazából még alacsony is a verseny felénél. Viszont maradok inkább óvatos, mint hogy belassuljak a végére.

Nem könnyú a fiatalokkal :)

Közben szembe jön az élmezőny, elképesztően szépen nyomják! Hamarosan én is letudom a fordítót, elég szűkös, de városi pályán ez nem túl meglepő. Egy fiatal srác előz meg kis tempókülönbséggel, végre, talán mögé be tudok sorolni. Meg is teszem, de szemből nagyon sokan köszöngetnek neki, kiesik a ritmusból, és lassul annyit, hogy nem akarok beragadni mögé most, hogy a harmadik kilométert 4:21-re csippantja az órám. Mivel már amúgy is előzésben voltunk, teljesen a bólyák mellé kell menjek, hogy megelőzhessem, erre a szembe jövők közül valaki áttér a mi pályánkra... Na pont ilyen izgalmak nem hiányoznak ilyenkor. Közel már az újabb fordító, ami felvezet a Műegyetem rakpartra, ezért kicsit meghúzom, és beállok a sor elejére. Persze így az emelkedő végére fel is szalad a pulzusom 180-ra, fújtatok is párat, de csak kicsit lassulok. Még egy szűk fordító vár ránk ebben a kilométerben, így a 4:29-es idő nem is vészes, és a pulzusom is visszamegy 176-ra, ami jó, sőt, elvileg nyomhatnám erőssebben is. Persze nem merem erőltetni, azért ilyen tempót se futottam már vagy egy éve, néhány másodperc nyereségnél sokkal fontosabb most, hogy viszonylag egyenletesen, nem elfutva érjek célt. Maradok ebben a tempóban, a fiatal srác vissza is előz, benne még van erő, igazából szerintem bennem is van valamennyi, de nem engedek a csábításnak, "kényelmesen" próbálom teljesíteni az utolsó kilométert. Kétszáz méterrel a céltól azért felgyorsítok 4 percesre, de hatalmas hajrába később sem kezdek, elég lesz ennyi.

Olyan nincs, hogy a célban ne nyomnám meg :)

Verdikt

Nagyon boldogan szelem át a célvonalat, amit azonnal tudtára is adok a kicsit túlzásnak tűnő dupla kordonon túl, méterekre lévő családomnak. Végre úgy érzem, hogy okosan futottam, mégha talán kicsit hagytam is benne. A pulzusgörbém alapján volt még tartalék, elvileg 178-179-es átlag mehetne ilyen távon, most csak 172 volt, ami még 10k-n is kevés lenne, majdnem félmaratont kéne tudnom végigvinnem ilyen átlaggal. Mostanában viszont úgy gondolom, hogy inkább maradjon benne, mint hogy elfussam, és igazából szerintem a formám se olyan most, hogy teljesen ki tudjam futni magam. A lábaimban nincs elég intenzív edzés, ez a tempó még eléggé megviseli őket, hiába mehetne a pulzus szerint gyorsabban. Teljesen jó volt ez most így, a hivatalos időm 22:25 (4:29/km) lett, ami a júniusban megálmodott 4 perces tempótól mondjuk elég távol van, de a sikertelen fogyás, és a minőségi edzések hiánya szerintem vagy 2 percet simán magyaráz ebből, amire igazából a 10k után számítottam is. Legfeljebb 3-4 másodperccel próbálhattam volna gyorsabban, hogy kihozzam a mximumot, de vajon megérte volna ezért kockáztatni? Tuti nem.