Svájci kalandok 2. rész - Gornergrat

Nem gondoltam volna, hogy 2020-ban bárhova is el fogunk jutni, de szerencsére (vagyis maradjunk inkább annyiban, hogy bátraké a szerencse :) egy nagyon jól sikerült svájci útról tudok beszámolni, ahol nem volt hiány futásban, túrázásban, hegyekben

---

Svájci kalandok 1. rész: https://gaboruton.blogspot.com/2020/07/svajci-kalandok-1-resz-mont-raimeux.html

Svájci kalandok 3. rész: https://gaboruton.blogspot.com/2020/09/svajci-kalandok-3-resz-oberrothorn-3414.html

---

A várható rossz idő miatt csütörtökön már kora reggel megindultunk Zermatt felé, és így is neccesnek tűnt a dolog, mivel 11:30-ra jósolta a navigáció az érkezésünket, az előrejelzés szerint délután pedig már viharok várhatóak. Emiatt egyfolytában nézegettem a navigáció által kitalált útvonalat, olyan nagyon kerülősnek tűnt, mintha otthon a google maps egy sokkal rövidebbet ajánlott volna. Erőlködtünk ezzel vagy fél órát, amíg sikerült a kompok elkerülésének kikapcsolásával előhozni azt a rövid utat. Namost itt gyanús lehetett volna a dolog, igazából az is volt, de mivel nyomát se találtuk kompos átkelésnek errefelé, megnyugtattuk magunkat. Ez egészen addig tartott, amíg egyre kanyargósabb úton haladva ki nem írta a navigáció, hogy x kilométer múlva tegyük fel magunkat a vonatra... Próbáltunk neten utánajárni ennek a vonatos szállításnak, nem túl sok sikerrel, elég nehézkesnek tűnt, úgyhogy mivel még nem olyan nagyon rég váltottunk útvonalat, gondoltam inkább forduljunk vissza. Komp elkerülése navigációban bekapcsol, újratervezés, indulás. Innen akár már sima is lehetett volna az út, két brutál szép tó (Thunersee, Brienzersee) mellett haladtunk el, aztán egy hatalmas vízesésnél álltunk meg enni, elég pazar volt a látvány.

Nem kicsi :)

Innen már sima lesz, vagy nem?

A vízesesnél beiktatott pihenő után tovább haladunk a 6-os úton, de még mindig nem sejtjük, hogy a navigáció nem vissza visz az autópályák felé, hanem talált egy rövidebb utat a hegyeken át. Igazán gyanús akkor lett a helyzet, amikor eltűnt minden növényzet, és határozottan hegyi környezetbe kerültünk. Viszont annyira szép volt, hogy nem is bántuk, több helyen megálltunk nézelődni, fotózni, ha már úgyis rossz lesz az idő, akkor legalább itt látunk valamit a hegyekből. Utólag utánanézve a Grimsel hágón keltünk át, amelynek legmagasabb pontja 2164 méteren van. Innen csodás kilátás nyílt egy kristálytiszta vizű tó (Totensee) partjáról, megérte erre jönni.

Grimsel hágó, Totensee

Szállás kérdések

Az elég nagy kitérő után megérkeztünk Randa és Tasch között fekvő "alaptáborba", ahol gyorsan elfoglaltuk a szállást, és el is indultunk gyalog Zermatt felé. Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért nem Zermattban szálltunk meg? Ennek egy nagyon egyszerű oka van, mégpedig hogy Zermattba nem lehet behajtani autóval. Most már tele vagyunk tapasztalatokkal, hogy hogyan működnek ott a dolgok, valószínűleg máshogy csinálnánk, de sajnos előzetesen annyira nehezen találtunk információkat (na jó, talán a kutatás se volt a laegalaposabb), hogy inkább biztosra mentünk, és egy kempinget választottunk másfél faluval arrébb. Van kemping Zermattban is, de oda ugye nem lehet autóval behajtani, minden cuccot meg becipelni vonattal nem tűnt életképesnek, ezt utólag is így gondolom. Igazából nem is fért volna be a sátrunk az autóba, a Randában lévő kempingben pedig láttunk fém sátrakat, ami tök jó ötletnek tűnt, de erről majd később. A kemping és Zermatt közötti gyalogos útvonaltervezés a google maps-on érdekes módon nem adott eredményt, ennél nagyobb kutatás itt sem, gondoltuk csak közel van az, majd simán átsétálunk. Vigyázz spojler: rosszul gondoltuk. Kettőkor nekivágtunk, a délutánra jósolt viharnak egyelőre még semmi nyoma.

Menni, vagy nem menni?

A kempingből az út Zermatt vasútállomásig 8 km volt, és még vagy 250 méter szint is akadt benne, mert mint kiderült Zermatt 1600, Randa viszont "csak" 1400 méter magasan van, szóval a gyalog járunk ki-be dolog eléggé nehezen kivitelezhetőnek tűnik. A Matterhornt itt pillantjuk meg először, és valami döbbenet a mérete és a kinézete! Nyilván sok fotót láttam már róla, de jó objektívekkel ugye eléggé el lehet túlozni a valóságot, viszont itt nincs rá semmi szükség, egyszerűen brutális, ahogy ez a hegy a városka fölé magasodik ezzel az összetéveszthetetlen formájával. A még mindig kiváló időjárás miatt viszont mindenképp tovább akartunk menni, de az időnk eléggé megfogyatkozott, úgyhogy meg kellett barátkoznunk a vonat igénybevételének gondolatával. Hosszas tanakodás után Riffelberg megállót választottuk, így 2582 méter magasra tudunk gyorsan feljutni, ahonnan már csak 500 méter szintet kell mászni Gornergratig. Megvettük a jegyet fejenként 38 frankért (a teljes oda-vissza út 120 frank lett volna, ami majdnem 40 ezer forint/fő!), majd maszk helyett a polar gatyámat kötöttem az arcomra, hogy fel tudjak jutni a 16:10-kor induló vonatra. Az út tök jó volt, fél órával később pedig még mindig nagyon szép időben tudtunk nekivágni a hegyeknek.

Kicsit csalok a képpel, ez 2 nappal később készült, sokkal jobb fényviszonyok között :)

Irány a csúcs!

Számomra meglepő módon az út a Gornergratra eléggé könnyű, nagyon meredeknek se mondanám, technikailag pedig semmi, gyakorlatilag egy bárki által könnyedén járható túraút. Az elején viszont indokolatlanul lihegtem, a pulzusom alig volt százegynéhány, mégis eléggé kellett kapkodnom a levegőt, ami talán attól lehet, hogy a vonattal hirtelen 900 méteres szintet megtettünk és 2500 méter magasra kerültünk, ahol azért csak kevesebb már az oxigén, sőt, ebben a magasságban igazából akár már a magassági betegség is jelentkezhetne. Szerencsére ez elég hamar elmúlik, a számomra nem túl megerőltető tempón gyorsan normalizálódik a légzésem, és nagyjából az aktuális pulzusomnak otthon is megszokott szintjére áll be. Az állomáson lévő tábla szerint 1 óra 35 perces út vár ránk, remélem tényleg kb. ennyi lesz, már 6 ez is óra utáni érkezést jelent, és a lefele út se lesz rövid. Gyorsabban haladunk, a délutánra jelzett vihar azért folyamatosan ott motoszkál a gondolatainkban, lessük is a látóhatárt, néha úgy tűnik, mitha érkezne valami, de valahogy mindig fennakadnak a felhők a hegyeken, nem jutnak be. Végül 20 perccal hamarabb érünk fel, még mindig tökéletes időben.

Riffelberg állomás (2582m)

Balra a Breithorn (4164m), jobbra a Klein Matterhorn (3883m)

Breithorn (4164m)

Riffelhorn (2927m) és Riffelsee

Gornergrat

A Gornergratról fantasztikus kilátás nyílik: közvetlenül alattunk a Gornergletscher völgye, a túloldalon pedig ott magasodnak a hatalmas négyezres csúcsok. Mondjuk a Monte Rosa masszívum (helyi neve: Gornerhorn), mely helyet ad Svájc legmagasabb csúcsának, a 4633 méter magas Dofurspitzének innen nézve rám nem tett túl nagy benyomást, a jobbra mellette lévő 4527 méter magas Lyskamm tömbje nekem sokkal jobban tetszik. Tekintetünket jobbra tovább mozgatva csúcsosodik ki egymáshoz közel a Castor (4228m) és a Pollux (4092m), majd egy időre utolsó négyezresként következik a Breithorn (4164m), amit a legkönnyebb négyezresnek mondanak, persze gondolom ez csak akkor igaz, ha a mellett lévő Klein Matterhornról (3883m) indulunk, ahova felvonóval fel lehet menni. Végül magányosan, "kis" különcként magasodik ki a környezetéből a Matterhorn (4478m), ami nyilvánvalóan a legbrutálisabb látvány a környéken :) A Monte Rosától balra még rálátni négyezresekre, de innen nézve ezek nem nyújtanak sokkoló látványt. A völgyben vonuló Grenzgletscher felülete nagyon érdekes látvány, tele repedéssel, és kis kanyargó folyóvölgyekkel. A csúcson a sziklák között találok egy kis papírt, rajta német szöveggel, természetesen azonnal beindul a fantáziám, hogy vajon mi lehet rajta? Palackposta a hegyen, titkos üzenettel? Kalózok kincsének lelőhelye? Az élet értelme? A valóság azonban majdnemhogy lehangoló: egy egyszerű receptről van szó. Ha valaki esetleg elkészítené, írja meg, hogy milyen volt :)

Rejtélyes üzenet a hegycsúcson

Áttekintő térkép a környékről. Forrás: Link

Gornergletscher és a Monte Rosa masszívum (Gornerhorn, legmagasabb csúcsa: Dofurspitze 4633m)

Lyskamm 4527m, Grenzgletscher, jobbra a Castor és a Pollux

Grenzgletscher

Balra a Pollux (4092m) csúcsa

Balra a Klein Matterhorn

Benézve a gleccservölgybe

Semmi szponzoráció, de igény, az lenne rá :)

Vissza a kempingbe

Nem nézelődhettünk túl sokáig, már majdnem fél hét, el kell indulnunk lefele, mert elég hosszú út vár ránk. Sajna az órám lemerült, így mérni már nem tudtam, utólag megnézve, a térképek alapján olyan 10 kilométert kellett megtennünk Zermattig, miközben 1500 méter szintet ereszkedtünk, és még a városban is úgy 2 kilométernyi séta várt ránk. A tegnapi hegyről lecsapatás nem múlt el nyom nélkül, bár felfele úgy tűnt semmi gond, a meredekebb lejtőkön eléggé fájt a combjaim elülső része. Igazából sétálni volt a legrosszabb, futva egész jó volt, de mivel nem egyedül voltam, alkalmazkodnom kellett, és maradt a szó szerint fájdalmasan lassú haladás. Már lent vagyunk az erdőben, amikor elkezd cserperegni az eső, de nem tart sokáig, mondjuk nem is értem miből esett, tiszta felettünk az ég. A jó hosszú lefele menet a város másik végén végződik, így az egészen keresztül kell caplassunk. Nem nagyon kívánjuk, de amúgy nagyon szép kis városka, meglepően pezsgő élettel, és igazából én is inkább leülnék most egy étterem teraszára :) Az állomásra érve nem nagyon gondolkodunk, kihagyjuk a Tasch-ig visszalévő mintegy 6 kilométernyi utat, és "mindössze" fejenként 8,2 frankért megyünk egy megállót a vonattal. Szinte már teljesen sötét van, fejlámpa persze nincs nálunk, nem lenne nagy ötlet így botorkálni az ösvényeken. Még így is marad vagy 2 kilométer a kempingig, de itt legalább aszfaltúton tudunk sétáláni, és este 10 körül meg is érkezünk.

Gábor Úton

Svájci kalandok 1. rész - Mont Raimeux

Nem gondoltam volna, hogy 2020-ban bárhova is el fogunk jutni, de szerencsére (vagyis maradjunk inkább annyiban, hogy bátraké a szerencse :) egy nagyon jól sikerült svájci útról tudok beszámolni, ahol nem volt hiány futásban, túrázásban, hegyekben

---

Svájci kalandok 2. rész: https://gaboruton.blogspot.com/2020/07/svajci-kalandok-2-resz-gornergrat.html

---

Két éve az OCC ürügyén jártunk az Alpokban Chamonix környékén, de akkor teljesen a futóversenyre koncentráltam, így sok minden kimaradt. A Hegyeket igazából csak lentről tudtam megcsodálni, hiszen a verseny pályája épp csak egy kicsivel ment 2000 méter fölé, de a látvány így is magával ragadó volt, soha többé nem tudtam kiverni a fejemből. Mondjuk nem is akartam :) Mindig is vonzottak a hegyek, de a hegymászás veszélyei sikeresen távol tartottak tőlük, és ez csak akkor kezdett változni, amikor futni kezdtem. Igazi hegymászó még mindig nem akarok lenni, számomra vállalhatatlan az a kockázat, viszont kezdem úgy érezni, hogy elég magasra fel lehet érni tökéletesen biztonságosan is. Sajnos leginkább csak szélsőséges információkhoz lehet hozzájutni, egyik oldalról pl. egy Mont Blanc mászást is úgy adnak elő, mintha a K2 nehézségével vetekedne, más meg egyszerűen felfut rá mindenféle biztosítás nélkül... Az igazság nyilván valahol félúton lesz, nem szabad lebecsülni a veszélyt, mert tényleg meglepően sokan meghalnak, de túlmisztifikálni sem kell, megfelelő felkészüléssel szinte nullára lehet csökkenteni a veszélyt.

Light and fast

Nem meglepő módon az én szívemhez a "light and fast" stílus áll közel, nem szeretnék mázsás hátizsákot cipelni, se éjszakázni a hegyen, olyan célokat keresek, amik teljesíthetők napon belül, minimális felszereléssel. Ez természetesen magasabb célpontoknál az akklimatizációval együtt összességében több napos kihívást jelent, de magát a csúcstámadást én úgy képzelem el, hogy reggel elindulok a közeli településről, elérem a csúcsot, és biztonságban vissza is térek a településre napon belül. Ez persze az aktuális fizikai állapotom és az útvonal nehézsége függvényében erősen szűkítheti a lehetséges célpontok körét, de ez engem cseppet sem zavar. Ahogy elkezdtem keresgélni, találtam így is nem kevés hegyet, és amilyen ritkán lesz lehetőségem ezzel foglalkozni, jó pár évre elég is lesz. :)

Autóval Svájcba

Az idei nyáron a külföldi utazások meglehetősen bizonytalanok, így merült fel az az opció, hogy amint lehet, kiautózunk Svájcba, mielőtt újra minden utazás lehetetlenné válik. Sok látnivaló szóba jött, végül Zermatt győzött a Matterhornnal, de előtte még teszünk egy kis kitérőt Svájc északi részére. Autóval alapvetően gond nélkül lehet eljutni Svájcba, gyakorlatilag végig autópálya. Bár Svájc nem tagja az EU-nak, így normál esetben is van határellenőrzés, de az uniós autóban ülő ártatlanképű polgárokat nem nagyon piszkálják, legtöbbször még a papírokat sem ellenőrzik. Magyaroknak egyébként elég az érvényes személyi igazolvány, nem kell útlevél. Mivel mi nem közvetlenül Zermattba mentünk, nekünk a Salzburg-München-Zürich útvonal adott volt, de a nagyon magas olasz autópályadíjak miatt én amúgy is erre mennék. Ha max. 10 nap az utazás, akkor a magyar 3500, az osztrák kb. 3560, az svájci autópályamatrica kb. 13 000 forint (náluk csak éves van, 40 CHF), így összesen cirka 20e forintból megvan minden útdíj az egész útra. A magyar, az osztrák és a német szakasz tökéletes és egyszerű: M1-A4-Bécs-A21-A1-Salzburg-8-München-96-A14-Au.

Svájcban viszont nagyon vigyázni kell: az útvonal tervezőben érdemes kikapcsolni a kompot, különben könnyen egy vonaton találjuk magunkat az autónkkal együtt. Az autópályákról sem érdemes letérni, legyen az bármennyivel is hosszabb, mert egyszer csak a hegyek tetején megyünk keresztül olyan utakon, hogy megáll az emberben az ütő az ezer méteres szakadék mellett haladva mindenféle korlát nélkül. De tényleg. Nincs ebben semmi túlzás. Ha nem hiszed, nézd meg a lenti videót :) Egyébként meg gyönyörű, hatalmas élmény itt átkelni, egészen 2429 méter magasságig visz fel az út, szóval élményautózásnak kiváló, utazásra nem való, arra az autópálya lett kitalálva. :) Én a következő útvonalat ajánlom: Au-13-1-Zürich-1-Bern-12-Montreux-9-Visp-Tasch. A vége azért nem Zermatt, mert oda nem lehet autóval behajtani, de erről majd később.

Furkastrasse. Ha gleccser mellett vezet az út, az sok jót nem jelent :)

Iszonyat :)

Mont Raimeux

Az első hegyre "futásom" Svájcban teljesen véletlenül történt meg: megérkezés után este elindultam egy laza egy órás kis futás tervével. Persze ezen a részen amúgy sem lett volna mentes a szintektől, úgyhogy nem is erőlködtem, rögtön nekivágtam dombnak felfele. Hamarosan turistajelzésbe botlottam, gondoltam akkor nem csak a vakvilágba futkározok, követem azt. Viszont nemsokára elzárt területre akadtam, mögötte tehenek, de mivel volt egy tábla, amin megköszönték a bringásoknak, hogy visszaakasztják a vezetéket a helyére, gondoltam akkor itt szabadon át lehet járni, folytattam is az utam. Itt már erdőben haladok egyre meredekebben, egyre többször belesétálva. A kedvem viszont nagyon megjött, gondoltam jobb is, ha szoktatom magam az emelkedőkhöz. Az volt a terv, hogy olyan 40 percnél megfordulok, úgy jönne ki kb. az egy óra. Egyre feljebb és feljebb jutok, kezdek kíváncsi lenni, hogy meddig megy még fel, nem is baj, ha ma hosszabb lesz kicsit, majd akkor holnap futok kevesebbet, csak akkor fordulok meg, ha esetleg lejteni kezdene.

Ilyesmit tudtam volna fotózni, ha nem üres kézzel megyek

De nem, nem lejt, csak újabb és újabb dombok bukkannak elő, a növényzet is változik, néhol források törnek a felszínre. Imádom. Egyszer csak egy táblát látok, rajta a Raimeux Sommet felirattal, sose hallottam róla, de tutira a csúcs lesz, most már fel kell mennem, nem állhatok meg! Minden újabb dombról azt hiszem, hogy az utolsó, de egyszer egy nagyon sziklásnak a tetején egy betonépítményt pillantok meg, ez már tényleg az lesz. A csúcsról nagyon pazar a kilátás, nem is gondoltam, hogy ilyen szép ez a környék, hegyvonulatok mindenfelé. Megtalálom a feliratot, miszerint 1301 méter magasan vagyok, hoppá, nem is gondoltam, jóval magasabbra jutottam, mint Magyarországon megtehetném. A mindössze 54 perc alatt 617 méter szintet küzdöttem le, és nem is tűnt nehéznek, lehet, hogy kezdek formába lendülni? :)

Mont Raimeux

Elég sokat elidőzök a csúcson, félig felmászok a betonépítményre, mozog, rozsdás, én meg szeretek élni, úgyhogy inkább lejövök. Oké, oké, beszari vagyok :) Még telefont sem hoztam magammal, sajna egy képet se tudok lőni, de majd keresek ide a netről párat. Teljesen belelkesülten indulok neki a lejtmenetnek, a meredekséghez képest elég kemény tempóban nyomom, hihetetlenül élvezem, teljesen felszabadultam. Egyszer persze meg is botlok, utána mormolom magamnak, hogy lassabban, lassabban, nem kéne összetörnöm magam, várnak még a a nagyfiúk az Alpokban. Lejjebb ismét a tehenek között, a legtöbb elszalad ahogy száguldok feléjük, de az egyik utánam indul, nézek hátra, hogy ez mi a francot akar, ugye nem egy bika, mert akkor aztán elő kéne még rántani valami tempó tartalékot? Szerencsére semmi ilyesmi, átjutok a kerítésen, innen már nem lehet gond. Na jó, a kihagyhatatlan dolog még hátra volt: eltévedtem, de mivel mindent belátni, nem volt nehéz visszatalálnom, fél óra alatt le is jutottam. Csodás volt, de rögtön át is kell beszéljük, a másnapi tervet, mert sajnos az időjárás előrejelzés nem sok jót ígér a következő napokra Zermatt környékén. A  kialvatlanságunk ellenére a korai indulás mellett döntöttünk, hogy meg tudjuk próbálni egy túrát, mielőtt délután várhatóan elromlik az idő. Folyt. köv.

Jó, innen nem tűnik meredeknek :)

Kék a tempó, piros a pulzus.

Gábor Úton