NN City run 5k 2025.

Tavaly ilyenkor épp elengedtem a maratoni távot, hogy az 5000m legyen az új fókusz, ez a verseny akkor jónak tűnt felmérni a kiinduló állapotot. Nem igazán volt jó élmény, gondoltam most a célverseny után felkészülve majd jó lesz.

Három hét telt csak el a Szenior fedettpályás OB óta, azóta nem volt kifejezetten tervem az edzésekre. Egy ideig folytattam a korábbi struktúrát, de egyre inkább motiválatlan lettem, fáradtnak éreztem magam, csökkent a mennyiség, a verseny hetén már szinte alig futottam. Persze a formám még jó kell legyen, egy jó futásnak kellene itt kijönnie, de igazából nem nagyon motivált semmi se arra, hogy nagyon megerőltessem magam. Úgy 10 percet bemelegítettem, de már azt fárasztónak éreztem, és a közben megcsapó igen erős széllökések sem hozták meg a jókedvem.

A rajtra azért összeszedtem magam, egészen pozitívan álltam ott, és kezdtem bele a versenybe. Az elején nagyon koncentráltam, hogy ne húzzanak el, egész jól sikerült is, épp csak kicsit kezdtem gyorsabban a tervnél. Meg is előztek jó sokan, én meg beálltam az első kilométerre tervezett kb. 3:50-es tempóra. Az volt a terv, hogy próbálok viszonylag óvatosan, de a 19 perchez szükséges tempó közelében kezdeni, és ha jól megy, akkor gyorsítok, ha meg nem, akkor tartom, még az is könnyen PB lehet. Az első kilométer végére már egész sok futót vissza is előztem, és kezdtek stabilizálódni a helyek, innen már sokkal könnyebb lesz magamra koncentrálni. A tempó teljesen rendben van, 2 másodpercet hagytam el az előzések okozta dekoncentráció miatt, de ez nem lényeges. A második kilométer hibátlan lett, sikerült felgyorsítani és tartani a 19 percen belüli tempót, eddig nagyon jól alakul a verseny, erősnek érzem magam, nincs probléma, semmi akadálya annak, hogy ez végig így legyen.

Az örömöm nem tartott soká, alig 200 méter múlva fel kellett kanyarodni a felső rakpartra, ami már önmagában kihívást támaszt az emelkedő és a visszafordító miatt, de most még ráadásul brutál szembeszél is megcsap északnak fordulva, igazából pont mint tavaly... Innen mintegy 15 métert emelkedik a pálya ezen a kilométeren a Szabadság híd túloldaláig, ami rendesen próbára teszi a kitartásomat a szembeszélben, nagyon küzdelmes, lassulok valamennyit, de teljesen elfogadható mértékben csak, nem engedem ki. A híd végén a 180 fokos vosszafordítót megkezdve a versenycipő nem adott elég oldalstabilítást, elkezdett kifordulni a bokám, épphogy sikerült kiugranom belőle, mielőtt baj lett volna... Ez nyilván nagyon megtörte a ritmust, és jó szögletes lett a kanyarvétel is, de csak ijesztő volt, időben nem igazán vesztettem. A híd persze visszafele is emelkedéssel indul, erőltetem még mindig, a közepétől pedig sikerül a 3:50-es tempóra is visszatalálni, amit a célig fenn is tartok.

Verdikt

A cél nem jött el az óra szerinti 5. kilométerrel, még 80 métert mértem utána. Ez nagyon meglepő, mert pontosan ugyanazzal az órával és Stryd-al futottam, mint tavaly, ami akkor tökéletes 5.00 kilométert mért, és minden más versenyen is pontos volt. Nem vettem észre, hogy a pálya akár csak egy centit is változott volna, szóval ez most egy rejtély. Én inkább arra hajlok, hogy a pálya pontos, a Stryd nem kapcsolódott, és az óra mért GPS-el, de én nem jöttem rá, hogyan lehetne ezt leellenőrizni. Sajnos így viszont hiába volt jó a tempóm az óra szerint egy szűk PB-re (19:16 lett volna), "csak" 19:33 lett a hivatalos időm, amivel 20. férfi lettem a 609 indulóból. Továbbra se tetszik a pálya, az alsó rakpartra le, majd fel, a Szabadsághíd oda-vissza feleslegesek, lehetne itt tök sík pályát is kijelölni erre a távra. Persze az összesen kb. 25 méter szintre lehet mondani, hogy semmi, de ez maratoni távra kivetítve már 211m lenne, aminél azért a gyors maratonik jóval kevesebbet tartalmaznak(pl.: Berlin 73m, Chicago 74m, a legsíkabbnak mondott Sevilla 64m). Persze értem én, hogy ez itt nem szempont, alig pár futót érdekel az időeredmény, sokkal többeket viszont lázba hoz, hogy átfussanak a hídon, nincs is ezzel baj, csak szeretek panaszkodni :) A futásommal maximálisan elégedett vagyok, bár a remélt PB nem lett meg, a tempó alapvetően megvolt. A pulzus (átlag 171, max. 177) és watt görbén is jól látszik, hogy elég erősen nyomtam, ebben azért olyan brutálisan sok nem maradt. És ami a legfontosabb, hogy fejben jól bírtam, nemhogy nem álltam meg, de olyan nagyon be se lassultam az emelkedőn szembeszélben. Jobban belegondolva nem csúszott egy kilométerem se 4 perc fölé, ezért tavaly még a fél vesémet odaadtam volna! :) Hajrá!

Szenior Fedettpályás Országos Bajnokság 2025.

Évek óta szeretnék már elindulni ezen a versenyen, de eddig valahogy sose jött össze, vagy pont utazással esett egybe, vagy lebetegedtem, most viszont semmi sem gördített akadályt első fedettpályás futásom elé.

Folyamatosan azt mondogatom, hogy már az 5000 méter a távom, erre készülök, de ahogy lenni szokott, a teljes igazság ennél azért bonyolultabb. Elsőként az fogalmazódott meg bennem, hogy nem akarok többé maratoni távra készülni. Túl nagy stresszt jelent nekem, hogy fél évnyi kőkemény edzésmunka után egyetlen lövésem legyen a versenyen, és ha sikerül, ha nem, a következő lehetőségre újabb fél évet várni kell. Van akiből ez a fajta nyomás pont, hogy jobb eredményt tud kihozni, nekem viszont van elég stressz az életem többi területén, nem hiányzik még a hobbimba is. Aztán persze felmerült a kérdés, hogy ha nem maraton, akkor mi legyen, de igazából egy ideje már ez sem volt valódi kérdés, kétségtelenül a pályaversenyek után voltam mindig a legelégedettebb. Nem feltétlenül azokat élvezem a legjobban, sőt, az utcai tömegversenyektől a terepultrákon át az Ultrabalatonig szinte minden nagyobb élvezeti értékkel bír számomra, de ha azt nézem, hogy mikor tudom magamból a maximumot kihozni, mire érdemes teljesítmény szempontjából, azaz felkészülésileg koncentrálnom, az egyértelműen a pálya. Másrészről ott van lehetőségem korosztályosan versenyezni, ami a negyvenes éveim közepén jóval objektívebb képet ad az elért formámról, mintha erejük teljében lévő tinikkel hasonlítanám össze magam. Így viszont talán furcsa lehet, hogy miért az elég hosszú, 5000 méteres távra esett a választásom, amikor eddig azon sose indultam pályán, és az attól nagyon messze eső 800m-en indulok rendszeresen? Két oka is van: az egyik, hogy így is nagy a váltás távban, de talán még nem akkora, hogy folyamatosan lesérüljek, a másik pedig, hogy eleve "felülről" akarom megközelíteni a felkészülést. Szóval így állhatott elő az a helyzet, hogy egész télen egy 5k-s utcai futóversenyre készültem, és utána mindössze 2 hétnyi pörgetéssel később már ott állok a BOK csarnokban, életemben először fedettpályán. Ránézésre elég ijesztő a rövid pálya, nagyon élesnek tűnik a kanyar íve az egyes pályán, és a dőlés is brutálisnak hat. Hasznos lett volna a verseny előtt kipróbálni, hogy milyen rajta futni, de inkább a zavartalan bemelegítést választottam, és kint csináltam meg.

800 m

A rajhoz két sorban állítottak fel minket, vagy 10-en voltunk, ami elég nagy megrökönyödést váltott ki a gyorsabb futókból, és hát igazuk is volt, 1-2 méter hátrányból rajtolni, meg ekkora tömegben kakaskodni, azért nem mindegy... Én a négyes, legfelső pályára kerültem, és a rajt után maradtam is ott, nem akartam akadályozni a gyorsabbakat. Kicsit túlzásba is vittem az előzékenységet, nem csak hogy teljesen utolsó helyen érkeztem az első egyenesre, hanem még le is voltam szakadva. Elkezdtem gyorsan szedni a lábaimat, felvettem a tervezett tempómat, és így hamar megtörtént a felzárkózás, mire véget ért az első kör. Nem akartam már előzésbe kezdeni, mert kevés volt vissza az egyenesből, de annyira lassú volt a tempó, hogy kénytelen voltam a kanyarban megcsinálni. Sajnos a következő előzéssel pontosan ugyanígy jártam, de szerencsére annyira pörög egy 800-as verseny, hogy nincs ideje az embernek idegeskedni rajta. Kicsit nehéznek éreztem tartani a tempót, mintha szétesne a mozgásom, de azért ez nem túl nagy meglepetés, soha nem futok ilyen gyorsan, ezen rendesen dolgozni kellene. A kanyarban valahogy nem volt hangulatom hajrába kezdeni, helyezések szempontjából nem is volt rá szükség, az egyenesben kicsit próbáltam, de nem mondanám túl erőteljesnek, pedig a lábaim szerintem nem savasodtak még le teljesen, meg lehetett volna jobban küldeni. Érdekes élmény volt a rövid pálya, viszont úgy tűnik teljesen alaptalanul féltem tőle. Élesben semmiféle problémát nem okozott rajta futni, persze a szöges cipő ehhez elengedhetetlen, de nyilván lassítanak ezek az éles kanyarok, és az előzések is sokkal komplikáltabbak kanyarban, közben feljebb kell lépni, aztán meg meredeken le, ez azért sokat kivesz az emberből. Ennek fényében kész csoda, hogy 6 másodperccel jobbat futottam az eddigi legjobb szabadtéri időmnél, szóval ezen érdemes dolgozni, van ebben még rendesen!

3000 m

A 800 méteren nagyon jónak éreztem a szöges cipőben futást, nem okozott semmilyen diszkomfortot az izmaimban, ezért úgy döntöttem, hogy a 3000-et is abban futom. Viszont zokniban nagyon szűknek éreztem, az utolsó pillanatban végül levettem, itt az ideje kipróbálni mezítláb. Ezen a napon a 800 méter volt nekem a fontos, és mivel ott brutál egyéni csúcsot futottam, amivel megszereztem első bajnoki ezüst érmemet is, már nem kellett izgulnom semmin. A többiek folyamatosan azon pörögtek, hogy 6-an neveztünk elvileg M40-es kategóriában, egy srác ebből nem áll rajthoz, valaki el se jött, szóval elvileg 4-en vagyunk. Én igazából rá se néztem a nevezésekre, ahogy a 800-nál se, ott is csak azzal foglalkoztam, hogy jó időt fussak, aztán a helyezés meg majd kiderül. Annyira nem izgultam, hogy megint tök utolsó helyen bóklásztam a rajt után, de itt ráadásul a kezdőtempót elég erősnek is találtam, elkezdtem lassan leszakadni, hosszú a verseny, szerintem lesz itt még megborulás. 11 perc körüli futás volt az elképzelésem, ehhez 3:40/k tempó, és 44 másodperces körök tartoztak a bemelegítés közbeni matekolásom szerint. A kijelzőn látottak alapján még a lassításom ellenére is gyorsabbak voltak az első körök, de valahogy nem érzem túl erősnek, azért próbálok óvatos lenni. Pár eseménytelen kör után megállt a leszakadásom, majd lassan felzárkózásba váltott. A ötödik kör végét 3:34-nél nyomom meg az órán, hát elég ijesztő a dolog, de egyelőre jól érzem magam. 1200 méternél előzök először, természetesen kanyarban, máshol nem is esne jól. Mivel róla tudom, hogy kategóriában ellenfelem, elvileg ezzel feljöttem a dobogóra, és úgy érzem, ezt meg is kell tudnom tartani. Előztem még másokat is, de valószínűleg nem kategóriámból, szerencsére ezek az események lefoglalták az agyamat, így egész jól eltelt a második kilométer is. Itt viszont már elfelejtettem nyomni az órát, így nincs pontos adatom, de érzésre a 3:40-3:42/k tempót tudtam tartani.

Ekkor viszont elkezdődött a pokoljárás, rendkívül nehézzé vált futás. A csarnokban nagyon meleg van, ami 800-on ugye nem jött ki, itt viszont már kezdtem érezni, de talán a levegőminőség még jobban kínzott, a légzésem nagyon nehézkessé vált, és közben azért a lábaim is kezdtek durván betonosodni. Hogy ebből mennyi köszönhető a 800-nak azt nem tudom, de mindegy is, mert a levegőhiány a fő oka annak, hogy nem tudok gyorsabban haladni. Az utolsó 4 kör rendkívül nehéz volt, megint folyamatosan hallottam az agyam tiltakozását, és igen közel álltam hozzá, hogy engedelmeskedjek neki. Nem tudom végül hogyan sikerült túlélnem ezeket a perceket, próbáltam pozitív dolgokra gondolni, és arra, hogy eddig nagyon jól csináltam, nem szabad eldobni! Közben az első le is körözött, ami nem nagyon segített pozitívnak maradni, pedig ezzel nagyon nem szabadna foglalkoznom, csak hát ugye volt már olyan, hogy kiálláshoz vezetett... Kicsit meg is zavarodtam , hogy hány köröm van még, mert a számlálót pont akkor állították át, amikor odaértem. Próbáltam az időből kiszámolni, na az nem ment. Amikor elvileg az utolsó köröm kezdetéhez közeledtem, pont célba ért a második, aki előtte körözött le engem, viszont emiatt a pályán előttem lévő is megállt, akit pedig éppen én köröztem volna, majdnem neki is mentem... Kiabáltak neki, hogy ne állj meg, még két kör, közben nekem meg csöngettek, a másik srácnak meg épp vége volt, szóval a verseny maradéka azzal telt, hogy azon gondolkodtam, most akkor az én versenyemnek vajon mikor is lesz vége? Igazából ez inkább szerencsés fordulat volt, mert így a gondolataim ekörül forogtak, nem a kiálláson. Még egy kicsit fel is tudtam gyorsulni az utolsó 100-ra, hajrának nem nevezném, mert kb. a verseny eleji tempót vettem fel. Épp egy kicsin múlt csak, hogy 11 percen belülre kerüljek, ennyit bőven benne is hagytam az utolsó kilométerbeli szenvedésem alatt, talán ha tudom, hogy ilyen szoros, az lehet segített volna jobban pozitívnak maradni, és akár meg is csinálni. De ez igazából mindegy, a sevillai fiaskó után csak arra volt szükségem, hogy fejben erősebb legyek, és most sokkal erősebb voltam! Sokat kell még ezen a téren fejlődnöm, de haladok, és hát a befutó után le kellett ülnöm, percekig ott pihegtem, szóval azért nem egy laza futás volt. Az óra 11:02.91-nél állt meg, ezzel egy még masszívabb PB-vel szereztem szintén ezüst érmet az M40-es korosztályban.

Verdikt

Ez egy jó nap volt 🤗 Tudtam, hogy a célversenyen nem sikerült megmutatnom a valódi formám 5k-n, de azt nem éreztem, hogy 800 méteren ezzel a felkészüléssel sokat tudok javulni. Azt gondoltam, hogy ha a szabadtéri PB-met akármilyen kicsivel meg tudom javítani a rövid pályán, az már bőven jó, azzal tökéletesen elégedett lehetek. Ehhez képest brutálisan sok a 6 másodperces PB, ez a 2:26:72 már szabadtéren is jó kis idő lenne. Alighanem viszont még ebben is rengeteg van, hiszen a felkészülésben egy métert sem futottam 3:30-nál gyorsabb tempóban, úgyhogy nagyon kiváncsi vagyok meddig tudok még majd eljutni. A 3000 méterre elsősorban azért neveztem be, mert elvileg arra jóval felkészültebb vagyok, de a 800 méter után és a rövid pálya miatt itt is csak annyi volt eredetileg az elvárásom, hogy minimálisan megjavítsam a tavalyi 11:31-es PB-met, ami elvileg azért simábbnak tűnt, mint a 800-as PB. A végül teljesen tét nélküli futás viszont olyan szinten felszabadított, hogy bár sokkal kevésbé váratlanul, de valahogy mégis meglepően nagy egyéni csúcsot futottam. 28 másodperc 3000 méteren azért akárhonnan is nézzük, elég komoly ugrás. Először sikerült szenior országos bajnokságon ezüst érmet szereznem, és mindjárt két távon is! Ami viszont még fontosabb, hogy nagyon, de nagyon ritkán futok meg úgy egy versenyt, hogy azután maradéktalanul elégedett vagyok, ezen a napon viszont ez kétszer is sikerült! Nagyon remélem, hogy ez egy új korszak kezdete, ahol egy fejben teljesen ott lévő, kiegyensúlyozott, kitartó, végsőkig harcoló Gábor áll majd a rajtoknál, ha nem is mindig, de legalább az esetek nagy részében. Úgy legyen, hajrá!

5k Sevilla breakfast run

Tavaly annyira bejött tavaszi célversenynek a februári időpont és a sevillei helyszín, hogy az idei évre pontosan ugyanezt terveztem be, csak a táv lett egész más: viszlát maratoni, hello 5k :)

Felkészülés

Tavaly októberben a 20 perces határ meglepetésszerű áttörése 5 kilométeren jobbkor nem is jöhetett volna, rendkívül motivált lettem, gyakorlatilag azonnal a tavaszi célra fókuszálva kezdtem bele egy alapozásba. Összesen 19 hét állt rendelkezésemre, ami bőven elegendő egy tisztességes felkészülésre. Ebből 12 hetet alapoztam, ami egyértelműen az eddigi legjobb alapozásom volt. A 12 hét alatt semmi komoly probléma nem hátráltatott, minden héten pontosan annyit futottam, amit előzetesen terveztem. A végén ráadásul megdöntöttem a heti mennyiségi rekordomat is 121 kilométerrel, de ami igazán fontos, hogy összességében 1115 kilométer (átlag 93 km/hét) jött össze. Ezzel az előző téli alapozásom is felülmúltam 64 kilométerrel (5k/hét), pedig akkor maratonira készültem, nem 5k-ra. Közben a minőségi munka is nagyon jól ment, ami persze még nem volt csúcsra járatva, de így is nagy előrelépést érzek. Bár a teljesítményemen még nem látszott, azért az utolsó hetekben már erősen éreztem, hogy fáradok, szóval pont jókor jött el a vége. Nekem a 12 hét továbbra is ideális hossznak tűnik alapozáshoz. A 100-as hetek általában különösebb gond nélkül mentek, egy 110-es viszont már nehéz, 120-ast meg tényleg elég kemény összehozni. Egy pillanatra se lehet elgyengülni, mert egyszerűen nincs lehetőség változtatni, nincs hova áttolni egy edzést. Persze ez abban az esetben igaz, ahogy én csinálom: nincs igazán hosszú futás benne (26k volt most is a max), és a pihenősebbek kifejezetten rövidek (7-10k). Én ezt érzem hatékonynak, viszont így tényleg sok alkalom kell hozzá. Most konkrétan 8 adta ki a 120-at, és még ez is 15k/futás átlagot jelent, ami azért annyira nem is kevés. Közben persze az is rémlik, mintha korábban a 100-as hétről gondoltam volna ugyanezt, hogy milyen nehéz volt összehozni, lehet később a 120-as is könnyedén megy majd :)

Fantasztikus ez a város, imádom :)

Az alapozás után 7 hetem volt még a versenyig, a mennyiségből ezalatt folyamatosan vettem vissza, miközben a résztávos edzések egyre intenzívebbek lettek. Ilyen szempontból elég messziről indultam, például 6x1000m résztávot sose futottam 4 percen belüli tempóban, pedig azzal ugye már a versenytempót kellene tolni. A megcélzott versenytempóm első pillanattól kezdve 19 perc volt, ami elsőre kicsit magas lécnek tűnhet a hivatalos 19:55-ös legjobb eredményemhez képest, de biztos vagyok benne, hogy egyrészt az 19:31 volt valójában ahonnan már csak fél perc, másrészt meg az volt a nagy tanulsága számomra annak a versenynek, hogy jóval előrébb járok, mint amit elhiszek magamról, és mint amilyen intenzítású résztávokat végzek. Mindenképp komolyabban szintet akartam lépni, úgyis kiderül majd a résztávokon, ha irreálisan gyorsan próbálok edzeni. Végül semmi ilyesmi nem derült ki, sőt, nagyon erősnek éreztem magam ezeken az edzéseken, teljesen reálissá vált a cél! Az utolsó hetekben már nagyon visszavettem a mennyiséget, hogy kellően rápihenjek a versenyre, de már kezdtem úgy érezni, hogy esik vissza az aerob edzettségem. A tervezett versenytempóban való rövid futások egyre nehezebbé váltak, ami sajnos egyre több kétséget ébresztett bennem, pedig valójában semmi okom nem volt rá.

Az esős este után is 7-9 fok volt reggel, futáshoz ideális

A verseny előtti éjjel esett az eső, reggel még borult volt az ég, de ezt nem nagyon bántam, így a hőmérséklet pont ideális. Az aszfalt meg csak nedves, nem áll a víz, talán nem csúszik annyira, hogy befolyásolja az időeredményemet. A bemelegítés jó volt, a lábaim teljesen pihentek, könnyen mentek a repülők is. Összesen vagy 6 toitoi volt kirakva, piszoár meg egyáltalán nincs, ezt nem tudom hogy gondolták, így sajna nem tudtunk kultúráltak maradni a rajt előtt. A 3-as zónába osztottak be, aminek teljesen az elejére álltam, de még ott is csak lassú futókat láttam, ez eléggé aggasztott. A szalag leszedése után próbáltam kicsit még előrébb jutni, de minden előzmény nélkül egyszer csak pisztolylövés dördült, és elindult a verseny... Hát ez nagyon meglepett, lányos zavaromban azt se tudtam, melyik a rajtkapu, a földet néztem, hogy hol az érzékelő, mikor indítsam az órát. Nagyon torlódtunk, nem tudtam futni, egy csomóan kocorásztak, fotózkodtak, videóztak, teljesen rossz helyen voltam. A nagy kerülgetésben több gyors kollégával sikerült durván ütközni, szerencsére senki nem esett, és a parkkapunál megtorpanás után kijutva a széles útra végre el lehetett kezdeni haladni. Még egy darabig itt is néha akadályoztak, de már legalább meg tudtam próbálni elindítani a zenét, amit a hirtelen jött rajt miatt nem tudtam korábban megtenni. Nem meglepő módon ez nem sikerült a versenytempónál 😆 Két kanyar után úgy másfél kilometertől már zavartalanul tudtam futni a tempómat. A 2. kilométer végén nagyon fájt a hasam, de úgy voltam vele, ha befosok, hát így jartam, legalább most kiderül, hogy meddig lehet elmenni. A harmadik kilométer alatt kicsit enyhült a dolog, a negyedik alatt se lett rosszabb, de ez a kilométer már nagyon lassacskán telt el. A következő 400 méterben nem tudom mi történt, igazából semmi komoly gond nem volt, a hasam nem lett rosszabb, a combjaim elkezdtek ugyan kicsit égni, de az se nagyon durván, viszont egyszer csak megálltam... Úgy 17 másodpercet álltam, közben egy szurkoló többször bíztatott, hogy mindjárt itt a cél, és olyan kis lelkesen, hogy csak nekiiramodtam, és a visszalévő 600 métert 3:40/k tempóban futottam le, hogy kellően szenvedve szeljem át a célvonalat.

Miután már összeszedtem magam

Verdikt

Nem igazán értem... Úgy tűnik fejben még csak 4400 méterre voltam felkészülve, mert hogy fizikailag semmi okom nem volt erre, az biztos. Az igaz, hogy nem túl motiváltan álltam oda a rajthoz, valahogy elfogyott a lendület a felkészülés végén. Talán túlságosan visszavettem, vagy túl hosszú is volt a 7 hetes utolsó szakasz, nem tudom. Végeredményben viszont igazából semmi okom nincs panaszra, mert még ez a megállós időeredmény is hatalmas előrelépés! Ugrásszerű a fejlődésem az utóbbi időben, szóval nagyon jó az irány, csak fejben kell jobban összeraknom magam. Belegondolva, hogy tavaly ősszel még csak a 20 perces határt próbáltam bizonytalanul áttörni, most meg már a 19 perc alá bemenni is reális esélyem volt, azért az nem kis különbség. Nyilván mindig marad bennem egy tüske, ha nem sikerül 100%-ra egy verseny, de már egyre kisebbek ezek, mert kezdem megérteni, hogy gyakorlatilag lehetetlen mindig maximumon teljesíteni, sőt, szerintem a realítás inkább az, hogy nagyrészt nem úgy sikerül. A futás ilyen, ezt el kell fogadni, de persze csak úgy, hogy azért mindig a maximumra kell törekedni :) A versenyszervezés meglepően gyengének tűnt, a wc-k hiánya, a rajtterület tömeg miatti nehéz megközelítése, és a fura rajtzóna beosztás nekem elég sok gondot okozott. Viszont nagyon jó kis mezőny volt, a győztes 13:47-es idő ugrott csak ki egy kicsit, de utána 14:26-tól folyamatosan, szorosan érkeztek a futók, én ezzel az idővel 134. lettem! Itt végre tudtam volna bolyozni, ha jó helyről indulok, de nekem ez nagyon nem akar összejönni :) Ezzel a célverseny megvolt, de még tervezek ebből a formából futni pár versenyt, mielőtt újra belekezdek egy célzott felkészülésbe, kell egy kis kikapcsolódás. Hajrá!

Zúzmara 3,4k

A tavalyi sikerélmény miatt nagy kedvem lett volna az idén is versenyezni a Zúzmarán, de az 5000 méterre készülés miatt ezúttal félmaraton nyilván nem jöhetett szóba.

A másik távot, a 10k-t nézegettem, de igazából azt is elég hosszúnak tartottam, és amikor megláttam, hogy 10e forint fölött van a nevezés, hát gyorsan elment a kedvem az egésztől... Nem igazán sajnáltam sose a pénzt a nevezési díjakra, de mostanában mintha durván drága lenne itthon, amit nem igazán értek. Nagyon szeretem Budapestet, és szeretek is itt futni, de nem igazán gondolom, hogy van létjogosultsága bármilyen felárnak, nem indokolják se a helyi árak, se semmilyen kiugró tulajdonsága a versenyeknek, amik amúgy teljesen jól szervezettek, de semmi különleges. A mezőny pedig kifejezetten gyenge és szellős, a távok nem hitelesítettek, a pályákat se PB döntésekre hegyezik ki, szóval nekem egyszerűen nem igazán ér ennyit. Ha már egyszer ilyen keveset versenyzek, akkor inkább fizetek valami különlegesebb versenyért egy kikapcsolódós utazás keretében, mint a célverseny estén is: a Sevilla 5k távja World Athletic Label verseny hiteles távval, 13.60 EUR-ért, ami kb. 5e forint. El is könyveltem magamban, hogy akkor az idén kimarad a Zúzmara, de pár nappal később egyszercsak felugrott egy értesítés, hogy lesz új táv, 3,4k, ami tökéletesen passzol a felkészülésembe, és 5e forint. Ok, ennyit megér, már neveztem is, ráadásul elsőként: enyém lett az 5001-es rajtszám :)

Tavalyihoz hasonlóan így Balázzsal tudtunk együtt menni, jó hangulatban telt az idő a verseny előtt, utána pedig Lacekkal is bandáztunk. A bemelegítést viszont így is egyedül kellett csinálnom, mert a félmaraton fél órával később rajtol. Bár általában az ilyen felkészülés közbeni versenyekre nem szoktam rápihenni, hogy ne borítsam a struktúrát, most viszont valamennyire azért visszavettem, de rápihenésnek hívni így is erős túlzás lenne. Nem voltak a lábaim se nagyon fáradtat, se teljesen kipihentek, igazából olyan pont jónak tűntek a bemelegítés alatt. A dobogóesélyes futóknak egy külön csoportba kellett állniuk legelöl, mivel ott a bruttó idő számít, így egyszerre kell indulniuk, hogy igazságos legyen. Először nem is álltam be, mert volt jópár fiatal atléta srác, akik úgyis egymás közt döntik majd el a dobogót, de amikor már több olyan futó is volt ott, akiknél tudom, hogy gyorsabb vagyok, végül beálltam a csoport végére.

Lett is 2 másodperc hátrányom a rajtnál, de igazából nagyon ritka az olyan verseny, ahol ennyi számítana. Kezdőtempó tekintetében jól helyezkedtem, én voltam a leglassabb még úgy is, hogy kicsit gyorsabban kezdtem a tervnél. Hamar visszavettem 3:45/k körülire, és nagyon gyorsan szakadtam le a többiektől. Legalábbis pár száz méterig, amikor már el is kezdtek durván belassulni, én meg szépen tartva az egyenletes tempóm, egyesével megelőztem elég sok futót. Egy kilométer után kezdett ritkulni a mezőny előttem, olyan 1,4k körül előztem meg Csabit, majd az előtte lévőt, de ezek az előzések már elég brutál tempókülönbséggel történtek, mivel eddigre nagyon lelassultak a rajt sprinterei, én meg tartottam egyenletesen a tempóm.

Ekkor viszont elértem azt a pozíciót, ami előtt már csak olyanok futottak, akik nem lassultak be jelentősen, így az előttem lévőre már csak minimálisan tudtam közeledni, kicsit talán bele is ültem emiatt a versenybe. A tó előtt volt egy jobbos forduló, ahol állt egy rendező, és jelezte, hogy balra kerüljem meg. Ezzel még nem is volt gond, viszont addig tőle nem láttam a pálya vonalvezetésének folytatását, így csak ott szembesültem vele, hogy rendkívül szűken, kb fél méteren kéne 90 fokos jobbost venni, ami lehetetlen lett volna abban a tempóban. Gyakorlatilag kirepültem a pályáról a bólyák között, és jóval hosszabban, de egy sokkal kevésbé tempótörő nagy íven tértem vissza. Volt még egy furcsaság a tó partján is, itt a bólyák jobb oldalán maradva a futópályára érkeztünk, de pár száz méter után egy szervező mutogatott az előttem lévőnek, majd nekem is, hogy át kell mennünk a betonra a füvön keresztül, ami az országúti versenycipőben nem volt túl praktikus 😁 Valamikor utánunk át is pakolták a bólyákat, a levezetéskor láttuk, hogy már egyértelműen mutatták a pályát az akkor érkezőknek. A vége kicsit küzdelmesebb lett, mivel nem nagyon közeledtem az előttem lévőre, egy nagy űrben futottam, az idő meg nem számít egy ilyen random távon, szóval gondolkodni kezdtem, ahelyett, hogy nyomtam volna izomból 😆 Tudtam azért picit hajrázni, bár ez is igen rövid lett, meglepően hamar jött a kanyar után a cél.

Verdikt

Végeredményben nincs nagy jelentősége az elkényelmesedésemnek, a minimum cél egy 3:48/k tempó volt, ami a Stryde szerint és bruttó idővel is sikeresen teljesült. Most úgy tűnik, hogy ráadásul pontos volt a pálya, akkor viszont 3:44/k az igazi átlag a nettó idővel, de október óta tudjuk ugye, hogy ezt azért igen nagy fenntartásokkal kell kezelni :) Mindenképp nagyon elégedett vagyok, iszonyat hasznos versenygyakorlás volt ez, és azt is egyértelművé tette, hogy az októberi 5k nem véletlen volt, nem a Stryde mérte rosszul, bizony megvolt ott a 19:31. 🥳 A befutásnál megtudtam a szpíkertől, hogy én vagyok az eddigi legidősebb befutó, sőt, szenior korú vagyok (hát ha ez kívülről nem látszott ránézésre, csak a listában lévő születési adatokból, akkor igen jól tartom magam 🤣). Csak azt nem tudtam meg ott akkor, hogy abszolútban 5. lettem, ami egy BSI rendezvényen számomra álom kategória 🤗 Nyilván tudom, hogy azért itt nem igazán volt erős mezőny, na de haladjunk csak szépen sorjában 😆 Sajnos megint voltak technikai problémáim: a pulzuspánt nem csatlakozott a rajtban, valószínűleg a nagy tömegben túl sok a zavaró jel. Ráadásul a végefelé le is csúszott a hasamra, viszont mivel a görbe is leesik a verseny utolsó részén, valószínűleg valamikor mégis sikerült csatlakoznia a pántnak, és annak az adatai kerültek végül a rendszerbe. Az nem lenne rossz, ha valahol látszana, honnan jöttek az adatok. Kiszűrve a hibás részt, az első 2,9k átlagpulzusa 168, maxiuma 173, ami még mindig nagyon alacsonynak tűnik: korábban ugyanilyen távon 180-as átlagpulzussal és 195-ös maximummal fejeztem be versenyt. Mondjuk azután hánytam is, szóval az tényleg már a határomat feszegette. Viszont mindenképp ki kell tudni hozni ezt újra, hajrá!

Évértékelés 2024.

A tavalyi évemet az év közepén lecsapó sérülés miatt egy U, vagy még inkább egy V betűvel tudnám jellemezni, de hogy ez egy helybejárás volt-e, vagy a második szára magasabbra nyúlt, az hamarosnan kiderül :)

Az év kezdetén épp nagyon benne voltam a Sevilla maratonira való készülésben, de továbbra is kicsit döcögős volt: az időjárás nem nagyon segített benne, sokszor volt csúszós az út, többször annyira, hogy kénytelen voltem teremben, padon futni. Szerencsére az év első versenyére, a Zúzmarára pont jól alakultak a dolgok, nem sok havas, jeges rész volt a pályán, és sikerült az előzetes várakozásaimnál sokkal jobban futnom, gyakorlatilag ugyanazt a PB időmet futottam meg, mint Veronában, egy sokkal rosszabb pályán. Nyilván nem segítettek a csúszós részek, a hideg, de a legmeglepőbb dolog egy utcai félmaratoni versenyen az a két lépcsőzés volt úgy 2 emelet magasságba. Hát ha a kanyarokat nem szeretjük a versenyen, mert megtörik a ritmust, akkor a lépcsőzésre mit mondjon a futó? A nagyon jól sikerült félmaraton után a maratonira a 3:15-ön belüli idő teljesen reális, sőt igazából még ez is viszonylag konzervatív célidő, hiszen 10 perccel (14 másodperc/km) lassabb, mint a csúszós, lépcsőzős félmaratoni idő kétszerese. Akármennyire is motivált és optimista voltam, ekkora már eldöntöttem, hogy a maratoni eredményétől függetlenül egy jó ideig ez lesz az utolsó futásom ezen a távon. Két nagyon kemény hét jött a félmaraton után, a másodikban megfutottam az eddigi legnagyobb mennyiségű hetemet 120 kilométerrel. Ezután még két hét volt a maratoniig, az elsőben 90 km-re vettem vissza a mennyiséget, a verseny hetén pedig már nagyon lazára. A versenyen hatalmas PB-t futottam, de olyan sokkal maradtam el az előzetesen kitűzött céltól, hogy nem tudtam felhőtlenül örülni neki. Az élmény viszont hatalmas volt, nagyon tetszett a város, irtó klaszz volt egy ilyen 5 napos kirándulás mediterrán területre az itthoni télből, szóval összességében imádtam az egészet, csak az eredmény, az nem akart kibújni.

Sevilla Marathon PB

A maratoni után elég rendesen lebetegedtem, vagy 3 hétig nem tudtam normálisan edzeni, és sajnos így ebben az évben sem tudtam menni a fedettpályás szenior OB-ra. Egyszer remélem azért eljutok oda is :) Ezután jött két jó hét, és a végén egy 5k-s verseny, ahol felmérhettem, hogy honnan fogom megkezdni a felkészülést erre az új távomra. Végül ezen a versenyen az égvilágon semmi sem derült ki, gyakorlatilag egy nem túl erős tempóedzés idejét futottam meg, aminek így sok értelme nem volt. Szerencsére viszont a maratoni távval ellentétben itt semmi káros következménye nincs, ha futok feleslegesen egy versenyt, zavartalanul lehet folyatatni az edzésmunkát. Kicsit azért csalódott voltam persze, csodára bár nem számítottam, de ennyire rosszra se, szóval csak próbáltam gyorsan túllépni a dolgon. Áprilisban jött a maratoni OB Bécsben, ami nemhogy célverseny nem volt, de már egész más távra is készültem. Ugyanakkor úgy gondoltam, hogy a Sevillára való felkészülésből simán tudok egy jót futni, sőt, mivel ott nagyon elmaradtam a tervtől, még egy PB-t is könnyen elképzelhetőnek tartottam. Végül végig se futottam, a félmaratoni célkaput választottam inkább. Eddigre teljesen elengedtem már ezt a távot, egyáltalán nem érdekelt az egész, sőt, legszívesebben el se indultam volna, és így nem lehet Maratonit futni. Májusban Szekszárdon rendeztek egy szenior pályaversenyt, aminek nagyon megörültem, és ki is használtam a lehetőséget, hogy versenyezhessek kicsit. 800 és 3000 métereken indultam, amiből nyilván a 3000 volt érdekesebb az 5k-s távra való készülés közben, így nem volt túl szerencsés, hogy előbb a 800-at futottam. Persze nem célverseny, gondoltam belefér egy kis móka is :) Nem lett valami könnyű a 800-as futás, másfél másodperccel maradt csak el a PB-mtől, de utána mégis hatalmas lelkesedéssel kezdtem bele a 3000 méterbe, és a legjobb, hogy egészen a célig ki is tartott! Az 5k-s távon először a 20 percet szeretném már végre áttörni, gondoltam jó lenne megpróbálni, hogy tudom-e már ezt a tempót 3-k-n tartani, így sub 12 perc volt a cél. Lett helyette egy teljesen egyenletes tempójú 11:31,3! Erre azért nem számítottam, ez egy hatalamas pozitív elmény volt, ezután már nem volt kérdés, hogy közel vagyok-e a 20 perces 5k formához: itt egyértelműen megvolt!

Szekszárd Szenior verseny 3000m PB

Sajnos már a levezetés közben éreztem, hogy valami komolyabb probléma van a jobb sarkammal, másnaptól el is indultam a V forma lefelé száguldó ágán. Bár még két hétig próbálgattam futni, de bármit csináltam, egyre rosszabb lett, több napos kihagyás se segített semmit. Három hét teljes leállás következett, de meglepő módon ezúttal sikerült egész pozitívnak maradnom, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ne törődjek bele szomorú sorsomba, hanem megoldásokat keressek. A bringázás sietett segítségemre, amibe végül újra teljesen beleszerettem. Igazából gyerekkoromban imádtam tekerni, de itt semmi komolyra nem kell gondolni, ez inkább ilyen túrázós dolog volt. Most viszont kifejezetten arra mentem, hogy az aerob edzettségemet valamennyire fenntartsam, amit túrázós tekergetéssel nyilván nem lehet. Elég keményen kell már ahhoz is nyomnom, hogy 130 fölé menjen a pulzusom, és ezt azért a minimum szükségesnek gondoltam, de 140 fölött még jobb lenne. Közben még arra is rá kellett jönnöm, hogy a nyári melegben kifejezetten előnyös a bringázás, a menetszél miatt akár a déli napsütésben is lehet menni, ellentétben a futással, ami ilyenkor az este 10-kor is 30 fokos hőségben egy kínszenvedés. Rendkívül óvatosan kezdtem bele újra a futásba, talán csak 3 km volt az első, és később is csak mindig egy kilométert mertem hozzátenni. 5 teljes hétbe telt, hogy végre egy valamirevaló 70-es hetet fussak, de minőségről természetesen még szó sem volt. Ez viszont már lehetővé tette, hogy betervezzek valami versenyt, amit fókuszba helyezhetek, és mivel a Szenior OB-ig még négy hét volt, arra gondoltam, hogy valami rövidebb távon lehet esélyem alkotni valamit. Akármennyire is sokat segített a bringázás, azért az aerob edzettségem így is nagyon megzuhant, amit ilyen rövid idő alatt képtelenség felépíteni, így az 5000m szóba se jöhetett. 800 méteren viszont volt kedvem versenyezni, és azt gondoltam, hogy azon akár még egy PB-t is elérhetek. Szóval ez lett a terv, próbáltam erre készülni, de a brutális hőséget egy rossz alap edzettséggel nagyon rosszul viseltem, szóval azért ez nem volt egy teljes értékű felkészülés.

Bár a futás mélyponton volt az év közepén, önsajnáltatás helyett inkább tekertem :)

Augusztus utolsó napján végül eljött az igazság pillanata: 3 hónap után újra rajthoz álltam, és egészen megdöbbentően nagy PB-t futottam 800 méteren úgy, hogy egyértelműen még maradt is benne! Ráadásul ezzel a bronzérmet is megszereztem M40-es korosztályban. Mivel én már szenior korú voltam, amikor elkezdtem futni, nyilván erőteljes biológiai korlátai vannak annak, hogy meddig tudok eljutni, így számomra a korosztályos versenyek jelentik a valós megmérettetéseket, nem a huszonéves atlétákhoz kell hasonlítanom magam. A Szenior Országos Bajnokságon szerzett bronzérmem lett ezért az idei legértékesebb eredményem, még úgy is, hogy pontosan tisztában vagyok vele, a hazai szenior versenyeken sajnos nem a legerősebb a mezőny. Mindenesetre hatalmas motivációt adott a verseny, mert ezzel az eredménnyel még akkor is elégedett lettem volna, ha egy sérülésmentes időszak állt volna mögöttem, de ilyen 3 hónap után egyszerűen teljesen odáig voltam! Ráadásul ekkor Edzőbá felvetette, hogy a CSB-n váltón kívül indulhatnék 800-on is egy PB-ért, aminek nagyon örültem, mert ott elméletileg esély sincs a pontszerzésre, így teljesen tét nélkül, csak a saját szórakoztatásomra futhattam. A Csapatbajnokságig csupán két hét volt, ami nyilván semmire se lenne elég, de nem is kellett, csak ki akartam hozni magamból azt, ami a Szenior OB-n bennem maradt. Ez maradéktalanul sikerült is, újabb 3 másodpercet faragtam az egyéni legjobbamon, és hiába tök utolsó helyen futottam be, a visszalépések miatt így is 3 pontot szereztem ezzel a csapatnak. Számomra nagyon motiváló volt részt venni ezen a versenyen, nagy élmény volt az ország legjobb atlétáit látni versenyezni. Az nyilvánvaló, hogy nagyon messze voltam még az utolsótól is, de mint már említettem, én nem ebben a ligában játszom, és nem is fogok :) Végül 4x400-as váltóban is indultam, ott 5 pontot szereztünk, azt a futást is nagyon élveztem, és nem is ment olyan rosszul, elsőre szerintem teljesen rendben volt.

Szenior Országos Bajnokság 800m bronzérem

Csabatbajnokság 800m PB

Ekkor azt gondoltam, hogy vége erre az évre a versenyszezonomnak, és konkrét cél nélküli alapozásba kezdtem. Be voltam még nevezve 5 kilométerre a budapesti maratoni hétvégén, de sokáig úgy voltam vele, hogy nem indulok. Ennek egyszerűen annyi volt az oka, hogy már nem akartam úgy 5000 méteres távon rajthoz állni, ha nincs esélyem 20 percen belüli időre. Aztán végül nem léptem vissza, sőt, a verseny hetén a résztávok alapján úgy éreztem, hogy reális lehet nekimenni a 20 percnek. A rajthoz már teljesen eltökélten, pontos céllal álltam oda, aminek meg is lett az eredménye: hivatalosan 19:55-öt futottam, azaz pontosan a kitűzött célt, de mivel a pálya valójában jóval hosszabb volt, valójában egy 19:31-es 5000 méter volt benne. Rendkívül örültem ennek, hiszen az év elején elhatározott 5000 méteres távra váltásom elsőként kitűzött célját így végül sikerült éven belül elérnem! A hibás pályakimérés viszont egy sokkal érdekesebb dologra is rámutatott, amit valahol azért már sejtettem, de a mértéke még így is meglepett: közel sem tudom kifutni magamból azt, ami fizikailag lehetséges lenne, fejben igen gyenge vagyok. Ehhez a versenyhez nagyon erős elhatározással álltam oda, annyira akartam a 20 percen belüli időt, hogy sikerült a majdnem 100 méterrel hosszabb pályán is megfutni, ami hatalmas különbség. Ráadásul erősen gyorsuló is lett, az utolsó kilométer 16 másodperccel volt gyorsabb az elsőnél, szóval valószínűleg még ezt se határon futottam. Mindenképpen ezen kell dolgoznom az elkövetkezendő időszakban, jó lenne a lehető legtöbbet próbálkozni versenyeken, hogy minél többször megtapasztaljam, hol is vannak valójában a fizikai határaim, és mi az, ami csak hiszti. Ha ennyivel lassabbnak gondolom magam, az már csak azért is nagyon hátrányos, mert akkor az edzéseket sem a jó tartományokban végzem, aminek az az eredménye, hogy ténylegesen lassú is maradok.

Az első 20 percen belüli 5000-em

Verdikt

A sérülés így végül egyáltalán nem tette tönkre az évemet, a V második szára jóval magasabbra szökött, és ez óriási lendületet adott az év hátralévő részén elvégzett alapozáshoz, ami elképesztően jól sikerült, életem formájában kezdem meg az új évet. Végül 2024-ben összesen 3787 kilométert futottam, ami ugyan 71 kilométerrel elmaradt a 2023-as évtől, de ha hozzáveszem, hogy idén bringáztam is 1464 kilométert (ami idő alapján átkonvertáva kb. 680k nagyon könnyű futásnak felel meg), akkor már azért jóval több volt a mozgás. Ezalatt 3 távon értem el új egyéni csúcsot, és 1 bronzérmet szereztem a Szenior Országos Bajnokságon. Elég nagy ívet járt be az évem a maratonin majdnem 7 percnyi javításon, majd legdurvább lesérülésemet követően a 800 méteren hozott 7 másodperces javuláson keresztül odáig, hogy végül 5 kilométeren áttörjem a 20 perces határt. Már ezekkel több, mint elégedett lennék, de amitől igazán izgatottan várom a következő évet, az a potenciál, amit sikerült ebben az évben feltárnom magamban. Hosszú ideje nem igazán tudtam jelentősen előre lépni a maratoni felkészülésekkel, pedig szerintem a munkát nem spóroltam ki, és hiába hangzik jól a 7 perces csúcs, 2 és fél évre vetítve az évenkénti kevesebb, mint 3 perces (4s/k) javulás nagyon kevés, így soha nem jutnék el 3 órán belülre. Ennek az évnek a kulcsmomentuma az 5000 méteres felkészülésre való átállás, valamint a még rövidebb távú szenior versenyekre odafigyelés volt, ami bár gyorsan sérüléshez vezetett, de már akkor éreztem, hogy akkor is ez a helyes út, csak túl kell esnem a kezdeti nehézségeken. Amikor nagyon hosszú idő után 2023 végén Veronában végre újra felszabadultan tudtam futni egy versenyen, és egy jó eredménnyel, végtelenül boldogan értem célba, azonnal rájöttem, hogy mennyire hiányzott már ez, ami a kezdetekben oly természetes volt. Akkoriban nekem, a teljesen antisportos, az erős dohányzásról való leszokás miatt eléggé elhízott középkorú irodista bábjából előbújó kezdő futónak, minden egyes verseny sikeres teljesítése, esetleg egy új PB valóságos csoda volt, amire rá is függtem rendesen :D Szerencsére ezekben a kezdeti években önmagában a futómozgást is annyira megszerettem, hogy az azt követő sok "kudarc" se tudta érdemben kikezdeni. Persze ha egy évben majdnem minden versenyen boldogan futotok célba, mint ahogy 2024-ben történt, az nyilván egész más szintre emeli a motivációmat, lehetővé teszi komolyabb teljesítményorientált célok kitűzését, így azt hiszem bátran hívhatom ezt a fordulat évének. Hajrá 2025!

A 2024-es év heti futásmennyisége, középen a mélypont

A 2024-es tervek és ami azokból lett:

január 21.	Zúzmara félmaraton 21.1k
február 18.	Sevilla Maraton 42.2k
március 2.	Szenior OB 1500m, 3000m
március 24.	NN City Run 5k
április 21.	Maraton OB Bécs 42.2k
május 26.	Szekszárd szenior 800m és 3000m
június 14.	Mozgás éjszakája 3k
június 29.	Futóest a Hősök terén 5k
július 28.	4. Monorierdei Futófesztivál 5k
augusztus 31.	Szenior pálya OB 800 és 1500m
szept. 14-15.	Csapatbajnokság
október 12.	Spar 5k
december 8.	Csömör Mikulás 4,4k