A tavalyi évemet az év közepén lecsapó sérülés miatt egy U, vagy még inkább egy V betűvel tudnám jellemezni, de hogy ez egy helybejárás volt-e, vagy a második szára magasabbra nyúlt, az hamarosnan kiderül :)
Az év kezdetén épp nagyon benne voltam a Sevilla maratonira való készülésben, de továbbra is kicsit döcögős volt: az időjárás nem nagyon segített benne, sokszor volt csúszós az út, többször annyira, hogy kénytelen voltem teremben, padon futni. Szerencsére az év első
versenyére, a Zúzmarára pont jól alakultak a dolgok, nem sok havas, jeges rész volt a pályán, és sikerült az előzetes várakozásaimnál sokkal jobban futnom, gyakorlatilag ugyanazt a PB időmet futottam meg, mint
Veronában, egy sokkal rosszabb pályán. Nyilván nem segítettek a csúszós részek, a hideg, de a legmeglepőbb dolog egy utcai félmaratoni versenyen az a két lépcsőzés volt úgy 2 emelet magasságba. Hát ha a kanyarokat nem szeretjük a versenyen, mert megtörik a ritmust, akkor a lépcsőzésre mit mondjon a futó? A nagyon jól sikerült félmaraton után a maratonira a 3:15-ön belüli idő teljesen reális, sőt igazából még ez is viszonylag konzervatív célidő, hiszen 10 perccel (14 másodperc/km) lassabb, mint a csúszós, lépcsőzős félmaratoni idő kétszerese. Akármennyire is motivált és optimista voltam, ekkora már eldöntöttem, hogy a maratoni eredményétől függetlenül egy jó ideig ez lesz az utolsó futásom ezen a távon.
Két nagyon kemény hét jött a félmaraton után, a másodikban megfutottam az eddigi legnagyobb mennyiségű hetemet 120 kilométerrel. Ezután még két hét volt a maratoniig, az elsőben 90 km-re vettem vissza a mennyiséget, a verseny hetén pedig már nagyon lazára. A
versenyen hatalmas PB-t futottam, de olyan sokkal maradtam el az előzetesen kitűzött céltól, hogy nem tudtam felhőtlenül örülni neki. Az élmény viszont hatalmas volt, nagyon tetszett a város, irtó klaszz volt egy ilyen 5 napos kirándulás mediterrán területre az itthoni télből, szóval összességében imádtam az egészet, csak az eredmény, az nem akart kibújni.
 |
| Sevilla Marathon PB |
A maratoni után elég rendesen lebetegedtem, vagy 3 hétig nem tudtam normálisan edzeni, és sajnos így ebben az évben sem tudtam menni a fedettpályás szenior OB-ra. Egyszer remélem azért eljutok oda is :) Ezután jött két jó hét, és a végén egy 5k-s verseny, ahol felmérhettem, hogy honnan fogom megkezdni a felkészülést erre az új távomra.
Végül ezen a
versenyen az égvilágon semmi sem derült ki, gyakorlatilag egy nem túl erős tempóedzés idejét futottam meg, aminek így sok értelme nem volt. Szerencsére viszont a maratoni távval ellentétben itt semmi káros következménye nincs, ha futok feleslegesen egy versenyt, zavartalanul lehet folyatatni az edzésmunkát. Kicsit azért csalódott voltam persze, csodára bár nem számítottam, de ennyire rosszra se, szóval csak próbáltam gyorsan túllépni a dolgon. Áprilisban jött a maratoni OB Bécsben, ami nemhogy célverseny nem volt, de már egész más távra is készültem. Ugyanakkor úgy gondoltam, hogy a Sevillára való felkészülésből simán tudok egy jót futni, sőt, mivel ott nagyon elmaradtam a tervtől, még egy PB-t is könnyen elképzelhetőnek tartottam.
Végül végig se futottam, a félmaratoni célkaput választottam inkább. Eddigre teljesen elengedtem már ezt a távot, egyáltalán nem érdekelt az egész, sőt, legszívesebben el se indultam volna, és így nem lehet Maratonit futni.
Májusban Szekszárdon rendeztek egy szenior pályaversenyt, aminek nagyon megörültem, és ki is használtam a lehetőséget, hogy versenyezhessek kicsit. 800 és 3000 métereken indultam, amiből nyilván a 3000 volt érdekesebb az 5k-s távra való készülés közben, így nem volt túl szerencsés, hogy előbb a 800-at futottam. Persze nem célverseny, gondoltam belefér egy kis móka is :) Nem lett valami könnyű a 800-as futás, másfél másodperccel maradt csak el a PB-mtől, de utána mégis hatalmas lelkesedéssel kezdtem bele a 3000 méterbe, és a legjobb, hogy egészen a célig ki is tartott! Az 5k-s távon először a 20 percet szeretném már végre áttörni, gondoltam jó lenne megpróbálni, hogy tudom-e már ezt a tempót 3-k-n tartani, így sub 12 perc volt a cél. Lett helyette egy teljesen
egyenletes tempójú 11:31,3! Erre azért nem számítottam, ez egy hatalamas pozitív elmény volt, ezután már nem volt kérdés, hogy közel vagyok-e a 20 perces 5k formához: itt egyértelműen megvolt!
 |
| Szekszárd Szenior verseny 3000m PB |
Sajnos már a levezetés közben éreztem, hogy valami komolyabb probléma van a jobb sarkammal, másnaptól el is indultam a V forma lefelé száguldó ágán. Bár még két hétig próbálgattam futni, de bármit csináltam, egyre rosszabb lett, több napos kihagyás se segített semmit. Három hét teljes leállás következett, de meglepő módon ezúttal sikerült egész pozitívnak maradnom, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ne törődjek bele szomorú sorsomba, hanem megoldásokat keressek. A bringázás sietett segítségemre, amibe végül újra teljesen beleszerettem. Igazából gyerekkoromban imádtam tekerni, de itt semmi komolyra nem kell gondolni, ez inkább ilyen túrázós dolog volt. Most viszont kifejezetten arra mentem, hogy az aerob edzettségemet valamennyire fenntartsam, amit túrázós tekergetéssel nyilván nem lehet. Elég keményen kell már ahhoz is nyomnom, hogy 130 fölé menjen a pulzusom, és ezt azért a minimum szükségesnek gondoltam, de 140 fölött még jobb lenne. Közben még arra is rá kellett jönnöm, hogy a nyári melegben kifejezetten előnyös a bringázás, a menetszél miatt akár a déli napsütésben is lehet menni, ellentétben a futással, ami ilyenkor az este 10-kor is 30 fokos hőségben egy kínszenvedés.
Rendkívül óvatosan kezdtem bele újra a futásba, talán csak 3 km volt az első, és később is csak mindig egy kilométert mertem hozzátenni. 5 teljes hétbe telt, hogy végre egy valamirevaló 70-es hetet fussak, de minőségről természetesen még szó sem volt. Ez viszont már lehetővé tette, hogy betervezzek valami versenyt, amit fókuszba helyezhetek, és mivel a Szenior OB-ig még négy hét volt, arra gondoltam, hogy valami rövidebb távon lehet esélyem alkotni valamit. Akármennyire is sokat segített a bringázás, azért az aerob edzettségem így is nagyon megzuhant, amit ilyen rövid idő alatt képtelenség felépíteni, így az 5000m szóba se jöhetett. 800 méteren viszont volt kedvem versenyezni, és azt gondoltam, hogy azon akár még egy PB-t is elérhetek. Szóval ez lett a terv, próbáltam erre készülni, de a brutális hőséget egy rossz alap edzettséggel nagyon rosszul viseltem, szóval azért ez nem volt egy teljes értékű felkészülés.
 |
| Bár a futás mélyponton volt az év közepén, önsajnáltatás helyett inkább tekertem :) |
Augusztus utolsó napján végül eljött az igazság pillanata: 3 hónap után újra rajthoz álltam, és egészen megdöbbentően nagy
PB-t futottam 800 méteren úgy, hogy egyértelműen még maradt is benne! Ráadásul ezzel a bronzérmet is megszereztem M40-es korosztályban. Mivel én már szenior korú voltam, amikor elkezdtem futni, nyilván erőteljes biológiai korlátai vannak annak, hogy meddig tudok eljutni, így számomra a korosztályos versenyek jelentik a valós megmérettetéseket, nem a huszonéves atlétákhoz kell hasonlítanom magam. A Szenior Országos Bajnokságon szerzett bronzérmem lett ezért az idei legértékesebb eredményem, még úgy is, hogy pontosan tisztában vagyok vele, a hazai szenior versenyeken sajnos nem a legerősebb a mezőny. Mindenesetre hatalmas motivációt adott a verseny, mert ezzel az eredménnyel még akkor is elégedett lettem volna, ha egy sérülésmentes időszak állt volna mögöttem, de ilyen 3 hónap után egyszerűen teljesen odáig voltam! Ráadásul ekkor Edzőbá felvetette, hogy a CSB-n váltón kívül indulhatnék 800-on is egy PB-ért, aminek nagyon örültem, mert ott elméletileg esély sincs a pontszerzésre, így teljesen tét nélkül, csak a saját szórakoztatásomra futhattam.
A Csapatbajnokságig csupán két hét volt, ami nyilván semmire se lenne elég, de nem is kellett, csak ki akartam hozni magamból azt, ami a Szenior OB-n bennem maradt. Ez maradéktalanul sikerült is, újabb
3 másodpercet faragtam az egyéni legjobbamon, és hiába tök utolsó helyen futottam be, a visszalépések miatt így is 3 pontot szereztem ezzel a csapatnak. Számomra nagyon motiváló volt részt venni ezen a versenyen, nagy élmény volt az ország legjobb atlétáit látni versenyezni. Az nyilvánvaló, hogy nagyon messze voltam még az utolsótól is, de mint már említettem, én nem ebben a ligában játszom, és nem is fogok :) Végül 4x400-as váltóban is indultam, ott 5 pontot szereztünk, azt a futást is nagyon élveztem, és nem is ment olyan rosszul, elsőre szerintem teljesen rendben volt.
 |
| Szenior Országos Bajnokság 800m bronzérem |
 |
| Csabatbajnokság 800m PB |
Ekkor azt gondoltam, hogy vége erre az évre a versenyszezonomnak, és konkrét cél nélküli alapozásba kezdtem. Be voltam még nevezve 5 kilométerre a budapesti maratoni hétvégén, de sokáig úgy voltam vele, hogy nem indulok. Ennek egyszerűen annyi volt az oka, hogy már nem akartam úgy 5000 méteres távon rajthoz állni, ha nincs esélyem 20 percen belüli időre. Aztán végül nem léptem vissza, sőt, a verseny hetén a résztávok alapján úgy éreztem, hogy reális lehet nekimenni a 20 percnek. A rajthoz már teljesen eltökélten, pontos céllal álltam oda, aminek meg is lett az eredménye: hivatalosan 19:55-öt futottam, azaz pontosan a kitűzött célt, de mivel a pálya valójában jóval hosszabb volt, valójában egy 19:31-es 5000 méter volt benne. Rendkívül örültem ennek, hiszen az év elején elhatározott 5000 méteres távra váltásom elsőként kitűzött célját így végül sikerült éven belül elérnem! A hibás pályakimérés viszont egy sokkal érdekesebb dologra is rámutatott, amit valahol azért már sejtettem, de a mértéke még így is meglepett: közel sem tudom kifutni magamból azt, ami fizikailag lehetséges lenne, fejben igen gyenge vagyok. Ehhez a versenyhez nagyon erős elhatározással álltam oda, annyira akartam a 20 percen belüli időt, hogy sikerült a majdnem 100 méterrel hosszabb pályán is megfutni, ami hatalmas különbség. Ráadásul erősen gyorsuló is lett, az utolsó kilométer 16 másodperccel volt gyorsabb az elsőnél, szóval valószínűleg még ezt se határon futottam. Mindenképpen ezen kell dolgoznom az elkövetkezendő időszakban, jó lenne a lehető legtöbbet próbálkozni versenyeken, hogy minél többször megtapasztaljam, hol is vannak valójában a fizikai határaim, és mi az, ami csak hiszti. Ha ennyivel lassabbnak gondolom magam, az már csak azért is nagyon hátrányos, mert akkor az edzéseket sem a jó tartományokban végzem, aminek az az eredménye, hogy ténylegesen lassú is maradok.
 |
| Az első 20 percen belüli 5000-em |
Verdikt
A sérülés így végül egyáltalán nem tette tönkre az évemet, a V második szára jóval magasabbra szökött, és ez óriási lendületet adott az év hátralévő részén elvégzett alapozáshoz, ami elképesztően jól sikerült, életem formájában kezdem meg az új évet. Végül 2024-ben összesen 3787 kilométert futottam, ami ugyan 71 kilométerrel elmaradt a 2023-as évtől, de ha hozzáveszem, hogy idén bringáztam is 1464 kilométert (ami idő alapján átkonvertáva kb. 680k nagyon könnyű futásnak felel meg), akkor már azért jóval több volt a mozgás. Ezalatt 3 távon értem el új egyéni csúcsot, és 1 bronzérmet szereztem a Szenior Országos Bajnokságon. Elég nagy ívet járt be az évem a maratonin majdnem 7 percnyi javításon, majd legdurvább lesérülésemet követően a 800 méteren hozott 7 másodperces javuláson keresztül odáig, hogy végül 5 kilométeren áttörjem a 20 perces határt. Már ezekkel több, mint elégedett lennék, de amitől igazán izgatottan várom a következő évet, az a potenciál, amit sikerült ebben az évben feltárnom magamban. Hosszú ideje nem igazán tudtam jelentősen előre lépni a maratoni felkészülésekkel, pedig szerintem a munkát nem spóroltam ki, és hiába hangzik jól a 7 perces csúcs, 2 és fél évre vetítve az évenkénti kevesebb, mint 3 perces (4s/k) javulás nagyon kevés, így soha nem jutnék el 3 órán belülre. Ennek az évnek a kulcsmomentuma az 5000 méteres felkészülésre való átállás, valamint a még rövidebb távú szenior versenyekre odafigyelés volt, ami bár gyorsan sérüléshez vezetett, de már akkor éreztem, hogy akkor is ez a helyes út, csak túl kell esnem a kezdeti nehézségeken. Amikor nagyon hosszú idő után 2023 végén Veronában végre újra felszabadultan tudtam futni egy versenyen, és egy jó eredménnyel, végtelenül boldogan értem célba, azonnal rájöttem, hogy mennyire hiányzott már ez, ami a kezdetekben oly természetes volt. Akkoriban nekem, a teljesen antisportos, az erős dohányzásról való leszokás miatt eléggé elhízott középkorú irodista bábjából előbújó kezdő futónak, minden egyes verseny sikeres teljesítése, esetleg egy új PB valóságos csoda volt, amire rá is függtem rendesen :D Szerencsére ezekben a kezdeti években önmagában a futómozgást is annyira megszerettem, hogy az azt követő sok "kudarc" se tudta érdemben kikezdeni. Persze ha egy évben majdnem minden versenyen boldogan futotok célba, mint ahogy 2024-ben történt, az nyilván egész más szintre emeli a motivációmat, lehetővé teszi komolyabb teljesítményorientált célok kitűzését, így azt hiszem bátran hívhatom ezt a fordulat évének. Hajrá 2025!
 |
| A 2024-es év heti futásmennyisége, középen a mélypont |
A 2024-es tervek és ami azokból lett:
