Újratervezés

Már jó ideje egyre többször nézem újra azokat a futós videókat, amik az elején motiváltak, amik segítettek, hogy végig tudjak csinálni egy-egy futóedzést nehezebb körülmények között, vagy hogy egyáltalán elinduljak. Volt amelyiket kezdetben minden nap megnéztünk reggel a fiammal, őt persze nem annyira a futás érdekelte, csak mivel mást nem nézhetett, jobb híján beérte ezzel is :) Egyes videókhoz egyedül komoly nézettséget adtam hozzá. :) Aztán ahogy a kezdetben lehetetlennek tűnő célokat elkezdtem valóra váltani, önfenntartóvá vált a dolog, nem volt semmilyen külső motivációra szükségem, belülről jött a vágy, hogy újra és újra futni induljak. Nem volt már olyan, hogy rossz idő, nem volt olyan, hogy nincs hozzá kedvem, inkább az okozott gondot, hogy pihenőnapokat is tartsak. Lehetetlen cél alatt azért nem kell ám hatalmas dolgokra gondolni: egy antisportos, középkorú, kövér irodistának egy félmaraton 6 percen belüli tempóban való lefutása is bőven az volt.

Szóval megint ezeket a videókat nézem, de vajon miért? Nem jelent gondot kimenni futni, sőt, mostanában az intenzívebb edzések miatt épp kisebb a mennyiség, igazából néha olyan érzésem van, hogy alig futok, és jóval többet szeretnék. Jó irányba haladok, rengeteget javultam, jóval kitartóbb vagyok az intenzív tartományokban, és igazából nagyon élvezem, hogy már 4 perc körüli tempóban is képes vagyok futni valamennyit. Ilyenkor igazi futónak érzem magam, és nagyon vágyom arra, hogy egyszer ezzel a tempóval képes legyek lefutni egy maratont. Hiszek benne, hogy ez sikerülni is fog, szerintem azt is tudom, hogyan érhetem el, és talán a nekem ehhez szükséges évek számában sem tévedek nagyot. Jelenleg épp azon dolgozom, hogy meglegyen ez a tempó 10k-n, aztán a téli alapozással megkezdődne a félmaratonra gyúrás. Szépen haladok a terv szerint.

De valami mégsem stimmel! Bár nekem szokatlanul intenzívek a mostani edzéseim, azt azért nem mondanám, hogy kifejezetten rosszak, de valahogy mégis sokkal szívesebben emlékszem a téliekre, amikor sötétben, ködben, hóban, fagyban kellett futnom, viszont kényelmes, laza tempóban. Milyen videókat is nézegetek? Gyakorlatilag csak terepultrákról szólnak, és bár néha becsúszik egy-egy atlétikai pályás, vagy mondjuk a Breaking2, mert egyszerűen jó nézni az elit atléták könnyed, tökéletes futómozgását, de ez a világ nem igazán hoz lázba. Az ultrák viszont nagyon, főleg a terep. Tulajdonképpen ez az egész rövidebb távokra kirándulásom is arról szól, hogy ha valaha jó akarok lenni a terepultrákon, akkor ahhoz előbb nem ártana, ha jó futó lennék. Ha lenne honnan lassulni. Viszont amíg erre koncentrálok, nem lehet csak úgy ultrázni, rengeteget kivenne belőlem, teljesen felborítaná a precízen kiporciózott edzéstervem, főleg, ha még valami sérülést is összeszednék. Január óta nem volt semmilyen fájdalmam, pedig átlagosan ilyen sokat sose futottam, szóval most elkaptam a fonalat, hülyeség lenne kockáztatni. Már odáig jutottam, hogy az OCC-re szinte el se akarok menni, mert az is tuti bezavar a szépen kidolgozott terveimbe. De ez nem jó, nem mehet így tovább, ha nem tudok teljes szívvel lelkesedni se azért, amin épp dolgozom, se azért, amiért korábban meg voltam őrülve, akkor fennáll a veszélye, hogy úgy általában a futás iránti lelkesedésem is alábbhagy. Talán akkor valójában mégiscsak motivációra van szükségem? Ennek a jele lenne a videónézegetés visszatérése?

Az UTMB nevével először akkor találkoztam, amikor még teljesítménytúrán gyalogolva se tettem meg néhány tíz kilométernél többet, de már elhatároztam, hogy megcsinálom a Kinizsi 100-ast. Szó sem volt még ekkor futásról, a teljesítménytúra naptárat böngészgettem, és azt hittem, hogy ez egy túra, de nekem akkor a világ legdurvábbjának tűnt, annyi szinttel, te jó ég! Igazából meg is feledkeztem róla, mígnem persze a terepfutó világban hamar újra szembe nem jött. Nem is lehetett kérdéses, hogy nekem ez kell! Az OCC-vel végre közelebb kerülhetek ehhez a célomhoz, kicsit belekóstolhatok a hangulatba, a hegyekbe, az útvonalba, felmérhetem magam, hogy mik a realításaim. Nem szabad hagynom, hogy kicsit is negatívan gondoljak rá. Aztán már nem csak videókat nézegettem, május végén a Kinizsi történéseire is indokolatlanul sok figyelmet szenteltem, nem igazán az 5 km körüli futóversenyekre vágytam, hanem hogy újra ott legyek, hogy ha nem is teljes gőzzel futva, de újra egy 100-ast teljesítsek.

Persze nem hagyhatom, hogy megint elszaladjon velem a ló, meg kell lelnem az arany középutat. Se egy százas ultrára, se egy 12 órásra nem állok készen, mármint olyan értelemben, hogy azt a lehető leggyorsabban, mindent beleadva, és magamnak teljesen megfelelve teljesítsem. Márpedig, ha futóversenyre megyek, úgyis nyomom neki, ez nem hiszem, hogy egyhamar meg fog változni. Van viszont ez a Kinizsi, nem futóverseny, és a pontok nyitvatartási ideje miatt 13 óránál úgysem lehet gyorsabban teljesíteni, ideálisnak tűnik ott csillapítnom az ultrák iránti vágyamat. Szerintem a 13 órás idő már most is viszonylag simán, kényelmesen menne, de ráadásul addig van még majdnem egy év, ami alatt sokat tudok fejlődni. Persze egy százason sose lehet biztosra menni, így némi izgalom is marad :) Az OCC-hez való hozzáállásom is próbálom változtatni, az eddigi, semmit nem készülök rá specifikusan tervemet kicsit módosítom, a következő alapozó szakaszban amit lehet terepen futok, és a hosszúkat is kicsit megnyújtom. Az idén nem futottam maratonnál hosszabb távot, terepen meg csak könnyűn max. félmaratont, ezért még tervezek valami komolyabb megpróbáltatást, valahol 5 héttel az OCC előtt. Ez valószínűleg a Vulkántúra útvonala lesz, ez kellően kemény, és remélem itt nem tévedek el, valamint ehhez van viszonyítási alapom majd két évvel ezelőttről, jól fel tudom mérni, hogy mennyit is fejlődtem keményebb terepen úgy, hogy nem edzek kemény terepen.

Holnap egy 7 kilométeres aszfaltos versenyt futok, valószínűleg dögmelegben. Jól fel vagyok készülve, rá is pihentem rendesen, biztosan ki is hozom majd magamból a maximumot, és azért izgatottam várom, hogy mi lesz. De ha teljesen őszinte akarok lenni, azt várom, hogy túllegyek rajta, és utána újra szinte csak könnyűeket fussak, alapozgassak, és megint felnyomjam a mennyiséget heti 80 kilométer fölé. Akkor valahogy sokkal jobban érzem magam :)

13-as Kinizsi Kihívás videó: https://www.youtube.com/watch?v=SuMEUygw5sc

Kövess Facebookon is! https://www.facebook.com/gaboruton/