Budapest Mass Race - 5,75k

Idén Budapesten került megrendezésre az Atlétikai Világbajnokság, amivel kapcsolatban több kihagyhatatlan programot is rendeztek, mint a Stadion megnyitását ünneplő futás, amit amúgy se hagytam volna ki, de ráadásul a szülinapomra esett. Gyorsan elrepült az idő azóta, eljött a VB ideje, és a végén megrendezett tömegverseny is, amin természetesen szintén ott volt a helyem.

Nagyon szuper volt amúgy az atlétikai világbajnokságot még tv-ben is követni, élőben meg hatalmas élmény! Rengeteg nagyon jó verseny volt fantasztikus atlétákkal, taktikus versenyekkel, és hihetetlen hangulattal mind a stadionban, mind az utcán. Engem nyilván a maratonik érdekeltek elsősorban, a nőit és a férfit is élőben néztem, nagyon motiváló volt, és szuper volt a magyar versenyzőknek szurkolni, akik mind erőn felül teljesítettek, hihetetlenek voltak! A férfi maratoni után, 11 órára volt tervezve a 10 kilométeres tömegverseny rajtja, ami az egész héten pokoli meleg idő miatt nem tűnt egy ideális helyzetnek, így nem is terveztem semmi versenyzést, csak egy 4:30-ban megfutott erős edzést.

A tömegverseny

Előtte nap délelőtt viszont jött a hír, hogy a hőségriadó miatt lerövidítik a versenyt 6 kilométerre. Megmondom őszintén, én ennek nagyon örültem, mert bár nyilván jó lett volna befutni az egész maratoni pályát, annyit azért nem ér a dolog, ha lett volna ilyen körüli táv, eleve arra nevezek. Délután, a lehető legnagyobb melegben futottam átmozgatót, benne rápróbáltam egy 4:10-es tempóra, és mivel elég jól ment, gondoltam akkor mégis lesz itt egy kis verseny. Sokkal nagyobbb tömeg gyűlt össze, mint amire számítottam, sajnos nem is tudtam eléggé előre állni a rajthoz.

A rajt így nem sikerült jól, még meg is kellett állnunk, mielőtt elértük a rajtvonalat, aztán meg nagyon sokat előztem, miközben a hátulról érkező gyorsabbakra is figyelnem kellett. Elég nehéz volt így, de meglepően jól viseltem fejben, és egész pontosan vettem fel a tervezett 4:10-es tempót is. Szép lassan azért rendeződtek a sorok, és az Oktogon után már viszonylag árnyékos is lett. Az órám viszont itt elkezdett össze-vissza baromságokat mérni, amin általában nagyon felhúzom magam, de most ezt is elég jól viseltem. A 2km-es táblánál 8:22-nél nyomtam meg az órát, ami alapján az óra pontos útmutatása nélkül is szinte tökéletesen tartottam a tervezett tempót. Valahol ezután láttam az élmezőnyt szemből érkezni, keményen nyomták, volt tempó rendesen. Ezután hamar jött a jobb kanyar, ami egy kis egyenessel vitt el a fordítóhoz. Jól ismertem már ezt a részt, hiszen mindkét nap nagyrészt itt néztem a világbajnoki maratoni futamokat. Ennek a fordítónak nem volt rossz az íve, legalábbis az én tempómhoz pont passzolt. Fordulás után Edzőbá integetett szemből, és mintha Lacit is láttam volna a tömegben. Egy újabb jobbos után a rövidítés miatt beiktatott visszafordító következett, ami viszont nagyon éles volt, és vizes is, de figyelmeztetett is minket a csúszásveszélyre egy jó fej szervező.

Innen már "csak" egyenesen vissza kellett futni, de nyilván a neheze itt kezdődött. A harmadik és a negyedik kilométerem a táblák szerint 4:08, 4:09 voltak, és itt már jelentős eltérés mutatkozott az órám által mért távhoz képest. Nagyjából 4,5 km-nél jött el a mélypont, pedig a pulzusom csak 171-173 volt, ilyen távon lehetne akár 180 is, gondolom ez már a meleg hatása, eddig voltam kalibrálva. Érezhetően meglassultam és rosszul is éreztem magam, de nagyon végig akartam csinálni, és próbáltam egy nem túl lassú, de tartható tempóra beállni. Már csak 3 pályakör van, gondoltam a maratonistáknak kirakott 41-es kilométert jelző kőnél. A visszavett tempóval 4:22 lett a tábla szerinti 5. kilométerem, nem is vészes, gondoltam, és ez egy pici, 4:19-es tempóra való gyorsuláshoz is erőt adott. A Hősök terén a Budapest feliraton átfutni nagyon nagy élmény volt, ez a kanyarív irtó jól volt megcsinálva, és még egy kis hajrára is futotta az utolsó métereken.

Bár az utolsó 1200 méteren megborultam, de ez szerintem semmi, sokkal rosszabbra számítottam ebben a hőségben, és igazából sikerült elég jól kezelni fejben ezt is, meg a rajt körüli problémákat és az óra összevissza mérését is, a maratonin pedig a fejben történő dolgok fognak igazán számítani. A formám nagyon jónak érzem minden szempontból, elég jól ment óra nélkül is a tervezett tempó tartása, és nem is zökkentett ki semmi, nem vitt el a hév, tudtam csak magammal foglalkozni, pontosan végrehajtani a tervet. Ez a futás így tökéletes volt, nagyon elégedett vagyok, minden előzetes elvárásomat felülmúltam. A hivatalos időm 24:13 lett, a hivatalos táv pedig 5,75 km volt, így 4:13/k lett az átlagtempóm. Az 5k részidő 21:01 volt. Egyedül a pulzusom maradt gyanúsan alacsony, ilyen távon a 180-at is meg szokta haladni, de most látszik, hogy a lassítás után elkezdett csökkenni, azaz valószínűleg lett volna még tartalék, de nem éreztem úgy, hogy bírnék többet.

V. Monorierdei futófesztivál

Némi előzmény az elmaradt posztok pótlására

Az idei évben eddig alig éltem át a rajtok izgalmát, a tavaly augusztusi Szenior OB óta szinte csak csalódások értek, nem igazán voltam motivált a versenyzésre. Konkrét célok nélkül pedig nekem nagyon nehéz fókuszálnom. Edzegettem persze, mert amúgy a futásra mindig érzek késztetést, és élveztem is, csak így nem igazán haladtam semerre. Azért olyan nagyon rossz formában se voltam, de igen ingadózó volt attól függően, hogy épp mennyit volt kedvem futni, és a Szenior OB utáni sérülésből is ki kellett másznom. A tavaly pesti maratonit lemondtam, gondoltam Siófokra össze tudok hozni valami formát, és egyébként jól is ment addigra a futás fizikailag, de mentálisan nagyon nem álltam készen a versenyzésre, minden különösebb ok nélkül egyszerűen kiálltam 14 kilométernél. Megint egy kisebb hullámvölgy, felszaladó kilók következtek, de az év elején egyre jobban ment, és célként bejött a képbe a bécsi maratoni. A pályaedzéseket leszámítva továbbra is csak ötletszerű edzegetések, és minden más hanyagolása (nyújtás, erősítés, hengerezés, étkezés) eredménye a tavalyi sérülésem visszatérése lett, csak még rosszabb formában. Április elején volt az első versenyem az NN Cityrun-on, a maratonira lett volna ez egy erőfelmérő. A fájdalom miatt vissza kellett vegyek már féltáv után, de igazából addig is szarul ment. A bécsi maratoni a futást leszámítva irtó klassz volt, és az a négy órányi kínszenvedés elhozta végre a fordulópontot.

Bécsi maratoni

Mivel a pihentetés egyáltalán nem segített, és lassan két hónapja szenvedtem ezzel a sérüléssel, gondoltam akkor már nem érdekel, megküldöm mennyiséggel, és a résztávokkal leszek óvatosabb, mert úgy tűnt az erős tempótól lesz rosszabb. Rendszeres erősítést beépítettem a heti rutinba, és összeállíottam egy tervet azzal a célkitűzéssel, hogy a pesti maratonin kiköszörülöm a csorbát. Jött még az UB 2 héttel a maratoni után, az már sokkal jobban ment, de sajnos csapatként nem sikerült dobogóra kerülnünk, és valószínűleg nekem csapatkapitányként egy ideig ez is volt az utolsó. Utána kezdődhetett a 23 hetes felkészülés a pesti maratonira, amit nem szeretnék versenyekkel szétbombázni. Persze néhány belefér, főleg rövidebbek, és június közepén a szülinapi versenyzést nem lehetett kihagyni. Futottam egyet a mozgás éjszakáján (3,3k), majd másnap reggel az új atlétikai stadion nyitófutásán olyan 1600 métert, rendkívül éleveztem mindkettőt, és már itt éreztem, hogy nagyon megindult a fejlődés, a 3,3k-t gyorsulva, 4:04/k-es átlagtempóban teljesítettem. Ezeken a futásokon persze nem volt semmi tét, semmi elvárás, teljesen felszabadultan tudtam futni, és nagyon elégedett is voltam mindkettőnek az eredményével.

Atlétikai Stadion nyitófutás

És akkor a monorierdei verseny

Július legvégén viszont eljött a Monorierdei futófesztivál, amin többször álltam már korosztályos dobogón, és a nagyon jól sikerült alapozás végén azért itt erősen voltak magammal szemben elvárásaim. A verseny előtti napon brutálisan berobbant az allergiám, egész nap szenvedtem, és még egy rövid átmozgatásra is alig volt erőm este elmenni. Reggelre viszont jól éreztem magam, így ez csak egy kis ijedtséget okozott. A bemelegítés rendben volt, bár amikor közben kisütött pár percre a Nap, az elég kellemetlenül érintett. A rajtra szerencsére ismét borult volt, mondjuk így is elég meleg és párás az idő, de lehetne sokkal rosszabb is. Kicsit hatrébbról indultam a nettó időmérés miatt, nem akartam úgy járni, mint korábban, hogy a pályán előbb érek be valakinél, de mögötte végzek, mert kicsivel később lépte át a rajtvonalat. Nagyon sokadik helyről kezdtem a felzárkózást, de nem baj, nincs értelme kilőni az elején. Kezdésnek 4:10-es tempót terveztem, mert azt gondoltam, hogy ezt minden körülmények között végig kell bírnom a teljes távon, és ha az első kilométer után úgy érzem, még gyorsíthatok is. Valahogy még az első kilométer végére se rendeződtek a sorok, volt erőm kicsit gyorsítani, és közeledve a két kilométerhez kezdtem átlátni a mezőnyt, amikor befordultunk az M-Ring versenypályára. Volt egy 5 fős élboly Simák Gergővel, mögöttük leszakadva Fürtöske egyedül, és én még tőle is leszakadva épp egy fiatal srácot próbáltam megelőzni. Nem akarta hagyni magát, gyorsított ha mellé értem, én meg próbáltam tartani a saját tempóm, nem belemenni a tempóváltogatásokba, de aztán kénytelen voltam egy élesebb kanyarnál rövidre zárni a dolgot, hogy ne kelljen nagy íven fordulnom.

Fénysebességgel :)

Féltávnál az addig kirajzolódó dinamika alapján hátulról nem vártam támadást, viszont a felérés is eléggé reménytelennek látszott, nagyon kicsit, de folyamatosan nőtt a lemaradásom. Az utolsó fordító után, kb. 2 kilométerrel a vége előtt sikerült befognom Csenteri Csaba csapattársam, aki elment az elején az élbollyal, de sajnos leszakadt róluk, a többiek viszont nagyon stabilan nyomták tovább, sőt, mint kiderült az élen Gergő brutál tempóváltással biztosította be magának a győzelmet. Így viszont inkább kicsit visszavettem, hogy fölöslegesen ne facsarjam ki magam, az időnek itt úgysincs szerepe, csak a helyezés számít, viszont ha spórolósra veszem, és valaki mégis megtámadna a végén, akkor fogok tudni újítani. Erre végül nem lett szükség, az utolsó másfél kilométer így igen pihenős lett.

Első dobogó idén

Verdikt

Abszolútban 6., korosztályomban (36-54 év) 3. helyezett lettem, és tavalyhoz képest 1 perccel jobb időt futottam ugyanezen a pályán, a 4:08/k átlagempó pedig még a 2019-es rövidebb pályán futottnál is 8 másodperccel jobb! Maradt némi tartalék ebben a futásban, ez a pulzusgörbén is látszik, nem szakítottam szét magam a végén. Az elmúlt 12 hetes alapozás és a 64 kilóra való lefogyás megtette a hatását. Minden héten szépen lefutottam a tervezett kilométerszámot, végre sikerült konzisztensen edzeni. Elég jó mennyiséget építettem fel, összesen 950 kilométert futkároztam össze, ami már átlagban is heti 79, erre már lehet alapozni. Tovább most már nem növelem a mennyiséget, a még hátralévő 11 hétben átkerülhet a hangsúly a tempósabb edzésekre. Persze nem szabad nagyon megvadulni, a maratonihoz sokkal fontosabb megtartani a konzisztenciát és a mennyiséget, mint brutális résztávokat nyomni, a legfontosabb, hogy ne sérüljek le. Eddig olyan távolinak tűnt az ősz, az idő viszont elszaladt, most már nincs nagyon helye hibának, kezd igazán izgalmassá válni a felkészülés :) Hajrá!

A pulzusgörbe nem hazudik, a negyedik kilométertől pihengettem