V. Monorierdei futófesztivál

Némi előzmény az elmaradt posztok pótlására

Az idei évben eddig alig éltem át a rajtok izgalmát, a tavaly augusztusi Szenior OB óta szinte csak csalódások értek, nem igazán voltam motivált a versenyzésre. Konkrét célok nélkül pedig nekem nagyon nehéz fókuszálnom. Edzegettem persze, mert amúgy a futásra mindig érzek késztetést, és élveztem is, csak így nem igazán haladtam semerre. Azért olyan nagyon rossz formában se voltam, de igen ingadózó volt attól függően, hogy épp mennyit volt kedvem futni, és a Szenior OB utáni sérülésből is ki kellett másznom. A tavaly pesti maratonit lemondtam, gondoltam Siófokra össze tudok hozni valami formát, és egyébként jól is ment addigra a futás fizikailag, de mentálisan nagyon nem álltam készen a versenyzésre, minden különösebb ok nélkül egyszerűen kiálltam 14 kilométernél. Megint egy kisebb hullámvölgy, felszaladó kilók következtek, de az év elején egyre jobban ment, és célként bejött a képbe a bécsi maratoni. A pályaedzéseket leszámítva továbbra is csak ötletszerű edzegetések, és minden más hanyagolása (nyújtás, erősítés, hengerezés, étkezés) eredménye a tavalyi sérülésem visszatérése lett, csak még rosszabb formában. Április elején volt az első versenyem az NN Cityrun-on, a maratonira lett volna ez egy erőfelmérő. A fájdalom miatt vissza kellett vegyek már féltáv után, de igazából addig is szarul ment. A bécsi maratoni a futást leszámítva irtó klassz volt, és az a négy órányi kínszenvedés elhozta végre a fordulópontot.

Bécsi maratoni

Mivel a pihentetés egyáltalán nem segített, és lassan két hónapja szenvedtem ezzel a sérüléssel, gondoltam akkor már nem érdekel, megküldöm mennyiséggel, és a résztávokkal leszek óvatosabb, mert úgy tűnt az erős tempótól lesz rosszabb. Rendszeres erősítést beépítettem a heti rutinba, és összeállíottam egy tervet azzal a célkitűzéssel, hogy a pesti maratonin kiköszörülöm a csorbát. Jött még az UB 2 héttel a maratoni után, az már sokkal jobban ment, de sajnos csapatként nem sikerült dobogóra kerülnünk, és valószínűleg nekem csapatkapitányként egy ideig ez is volt az utolsó. Utána kezdődhetett a 23 hetes felkészülés a pesti maratonira, amit nem szeretnék versenyekkel szétbombázni. Persze néhány belefér, főleg rövidebbek, és június közepén a szülinapi versenyzést nem lehetett kihagyni. Futottam egyet a mozgás éjszakáján (3,3k), majd másnap reggel az új atlétikai stadion nyitófutásán olyan 1600 métert, rendkívül éleveztem mindkettőt, és már itt éreztem, hogy nagyon megindult a fejlődés, a 3,3k-t gyorsulva, 4:04/k-es átlagtempóban teljesítettem. Ezeken a futásokon persze nem volt semmi tét, semmi elvárás, teljesen felszabadultan tudtam futni, és nagyon elégedett is voltam mindkettőnek az eredményével.

Atlétikai Stadion nyitófutás

És akkor a monorierdei verseny

Július legvégén viszont eljött a Monorierdei futófesztivál, amin többször álltam már korosztályos dobogón, és a nagyon jól sikerült alapozás végén azért itt erősen voltak magammal szemben elvárásaim. A verseny előtti napon brutálisan berobbant az allergiám, egész nap szenvedtem, és még egy rövid átmozgatásra is alig volt erőm este elmenni. Reggelre viszont jól éreztem magam, így ez csak egy kis ijedtséget okozott. A bemelegítés rendben volt, bár amikor közben kisütött pár percre a Nap, az elég kellemetlenül érintett. A rajtra szerencsére ismét borult volt, mondjuk így is elég meleg és párás az idő, de lehetne sokkal rosszabb is. Kicsit hatrébbról indultam a nettó időmérés miatt, nem akartam úgy járni, mint korábban, hogy a pályán előbb érek be valakinél, de mögötte végzek, mert kicsivel később lépte át a rajtvonalat. Nagyon sokadik helyről kezdtem a felzárkózást, de nem baj, nincs értelme kilőni az elején. Kezdésnek 4:10-es tempót terveztem, mert azt gondoltam, hogy ezt minden körülmények között végig kell bírnom a teljes távon, és ha az első kilométer után úgy érzem, még gyorsíthatok is. Valahogy még az első kilométer végére se rendeződtek a sorok, volt erőm kicsit gyorsítani, és közeledve a két kilométerhez kezdtem átlátni a mezőnyt, amikor befordultunk az M-Ring versenypályára. Volt egy 5 fős élboly Simák Gergővel, mögöttük leszakadva Fürtöske egyedül, és én még tőle is leszakadva épp egy fiatal srácot próbáltam megelőzni. Nem akarta hagyni magát, gyorsított ha mellé értem, én meg próbáltam tartani a saját tempóm, nem belemenni a tempóváltogatásokba, de aztán kénytelen voltam egy élesebb kanyarnál rövidre zárni a dolgot, hogy ne kelljen nagy íven fordulnom.

Fénysebességgel :)

Féltávnál az addig kirajzolódó dinamika alapján hátulról nem vártam támadást, viszont a felérés is eléggé reménytelennek látszott, nagyon kicsit, de folyamatosan nőtt a lemaradásom. Az utolsó fordító után, kb. 2 kilométerrel a vége előtt sikerült befognom Csenteri Csaba csapattársam, aki elment az elején az élbollyal, de sajnos leszakadt róluk, a többiek viszont nagyon stabilan nyomták tovább, sőt, mint kiderült az élen Gergő brutál tempóváltással biztosította be magának a győzelmet. Így viszont inkább kicsit visszavettem, hogy fölöslegesen ne facsarjam ki magam, az időnek itt úgysincs szerepe, csak a helyezés számít, viszont ha spórolósra veszem, és valaki mégis megtámadna a végén, akkor fogok tudni újítani. Erre végül nem lett szükség, az utolsó másfél kilométer így igen pihenős lett.

Első dobogó idén

Verdikt

Abszolútban 6., korosztályomban (36-54 év) 3. helyezett lettem, és tavalyhoz képest 1 perccel jobb időt futottam ugyanezen a pályán, a 4:08/k átlagempó pedig még a 2019-es rövidebb pályán futottnál is 8 másodperccel jobb! Maradt némi tartalék ebben a futásban, ez a pulzusgörbén is látszik, nem szakítottam szét magam a végén. Az elmúlt 12 hetes alapozás és a 64 kilóra való lefogyás megtette a hatását. Minden héten szépen lefutottam a tervezett kilométerszámot, végre sikerült konzisztensen edzeni. Elég jó mennyiséget építettem fel, összesen 950 kilométert futkároztam össze, ami már átlagban is heti 79, erre már lehet alapozni. Tovább most már nem növelem a mennyiséget, a még hátralévő 11 hétben átkerülhet a hangsúly a tempósabb edzésekre. Persze nem szabad nagyon megvadulni, a maratonihoz sokkal fontosabb megtartani a konzisztenciát és a mennyiséget, mint brutális résztávokat nyomni, a legfontosabb, hogy ne sérüljek le. Eddig olyan távolinak tűnt az ősz, az idő viszont elszaladt, most már nincs nagyon helye hibának, kezd igazán izgalmassá válni a felkészülés :) Hajrá!

A pulzusgörbe nem hazudik, a negyedik kilométertől pihengettem

Zúzmara félmaraton párban

A Covid előtt minden évet a Zúzmara félmaratonnal kezdtem, de már 2019-ben beláttam, hogy semmi értelme ezen a pályán szinte biztosan rossz talajviszonyok között a félmaratoni távot erőltetni, rövidebb távra, vagy váltóra terveztem átállni. 19 végén viszont épp nagyon mély gödörben voltam, nem ment a futás, nem akartam versenyezni, így a 20-as végül teljesen kimaradt, a 21-est meg a Covid vitte el.

Végül a páros indulás mellett tettem le a voksom, mivel az eredménylistákat nézegetve úgy látszott, hogy az nem valami népszerű a gyors futók körében, akár még valami eredményt is el lehet érni. Párnak Csillát szemeltem ki, akivel a 2019-es és 2020-as UltraBalatonon futottunk egy csapatban, jófej, gyors futó, és még egy utcában is lakunk :) A félmaraton után kicsit leeresztettem, meg a zabálás is elhatalmasodott rajtam, amik nem igazán tettek jót a formámnak. Közben viszont január 4-én új időszak kezdődött a futós életemben: hosszú keresgélés, tervezgetés, családi engedélyeztetés, és munkaidő átvariálás után végre rendszeres edzésekre járo Csömörre! Már az első néhány alkalom után biztos voltam benne, hogy pontosan ezt kerestem, és hogy nagyon sokat fog segíteni a fejlődésemben. Persze majd meghaltam az első edzéseken, szóval csodás volt :) A versenyig nyilván nem sokat javultam már, és Csilla is nagyon szabadkozott, hogy nincs top formában, meg télen se futott még versenyt, nem tudja mire számítson, így különösebb elvárások nélkül indultunk neki.

A táv nem pontosan felezve van, 9,8 km az első futóé és 11,3 km a másodiké. Mindkettő tartalmaz egy lovis kört, a különbség pedig kint, az aszfalt úton van. Első páros versenyünk, úgyhogy vakarjuk a fejünket, hogy hogy is kellene ezt jól csinálni? Én vállaltam a hosszabbat, és szerencsére a váltópont közel van a rajthoz, de a 3 fokos hőmérséklet miatt nagyon nem mindegy, hogy mennyi időt kell kint töltenem futásra készen állva. Azon gondolkodtam, hogy egy dzseki maradhatna rajtam, amit váltáskor átadok, de végül inkább mindent leadtam a ruhatárba, lesz, ami lesz. A rajtnál érdekes szurkolónak lenni úgy, hogy én is versenyben vagyok, hamar el is kap a gépszíj, és megkezdem kint a bemelegítést. Meglepően meleg van a napon, egyáltalán nem fázok, bőven elég a karszár. A váltóponton állva persze már nincs nagyon melegem, de egy kis mozgással kezelhető a dolog, Siófokon sokkal rosszabb volt, a napsütés csodákra képes. Feltűnnek az első futók, szuper tempóban száguldanak el, szurkolok nekik, főleg a szintén UltraBalatonon volt csapattársamnak, Bencének, aki meglepően elöl érkezett, nagyon örültem neki. Az érkező váltóknak viszont nem annyira, mert szinte mind vegyes, azaz a mi kategóriánk. Hát ma itt meghalnom nem kell, nem fogunk dobogós helyért küzdeni, az már most biztos.

Hamarabb érkezik Csilla, mint vártam, de valami fura a futásában, ahogy közeledik látom, hogy nagyon matat valamivel. A rajtszámot kell átadni váltáskor, azon van a chip, amit övre szereltünk, hogy a lehető legegyszerűbb legyen a dolog. Viszont a fülesének a vezetéke teljesen összegabalyodott a rajtszámtartó övvel, kell pár másodperc, amíg kibogozzuk. Ráérünk, nem fog ezen ma semmi se múlni, és egyébként előrébb láttam még lassabb váltásokat is, szóval elsőnek teljesen rendben volt ez. Nekilódulok, közben próbálom magamra szerelni az övet, de a rajszám már félig lejött róla, na most én is elég hülyén nézhetek ki. Sehogy se sikerült visszatenni a helyére, végül valahogy begyűröm, hogy ne lifegjen, aztán ideje lenne most már a futásra fókuszálni. A verseny előtt úgy saccoltam, hogy a formám kb. 4:40-re elég, esetleg 4:30, ha jól rápihenek, és mivel elég lazára vettem a hetet, utóbbi tempót terveztem be. A kezdés persze szokásosan túl gyors, visszaveszek, de így is 4:21 lesz az első kilométer, tovább lassítok, bár a pulzusom meg eléggé rendben van. Erősen eseménytelen az egész futás, az elején még szurkoltam Bencének, amikor szembe jött, aztán a mezőny végével volt egy kis közös futásunk a rajt/cél területnél, majd kezdődött a végtelen mennyiségű kanyarok pályája, de se hó, se jég, se sár, semmi izgi. A pálya egyértelműen idén volt a legjobb, az időjárás is tökéletes, már féltávnál levettem a fejemről a csősálat, és a karszárakat is lehúztam, mert majd megsültem. Viszonylag egyenletesen futottam, nem erőltettem, a pulzusom végig 170 alatt volt, semmi meghalás, feltámadás, egyszerűen futottam egy jót.

Bencével bandázunk kicsit a verseny után, negyedik helyezett lett a félmaratoni távon, brutál jó eredmény, a 3:50-en belüli tempó meg egészen elképesztő! Közben jön az eredményhirdetés, és a férfi páros kategóriánál ledobta az agyunk a szíjat. Egyszerűen nem hittük el, hogy milyen időket hallunk, mert ezek szerint jobb időt futottunk a második helyezett férfi párosnál! Ezt meg hogy? Ellenőrzöm az eredménylistában, és bakker, tényleg így van. Úgy tűnik nem csak én találtam jó ötletnek a vegyes párosban való indulást, hanem kb. mindenki más is, így fordulhatott elő, hogy a vegyes kategóriában 3:58-as átlagot kellett futni a dobogóért, míg a férfi páros dobogójához meg elég volt 4:40-es, aminél Siófokon jóval jobbat futottam egyéniben... A párosok között abszolútban kilencedikek lettünk, vegyes kategóriában meg nyolcadikak, mert a saját kategóriánkon kívül csak egy férfi páros futott jobbat. Az igazsághoz viszont hozzá tartozik, hogy ez az idő két éve is kevés lett volna, és ez teljes mértékben rajtam múlt, Csilla még gyorsabb is volt, mint amire számítottam, én kéne 4:15-ön belül fussak a megfelelő eredményhez. Na és akkor jövőre mi várható? Mindenki jól rámegy a férfi párosra, és újra könnyebb lesz a vegyes? Vagy a többiek is így gondolkoznak, és minden változatlanul marad? Esetleg mindkét kategória brutál erős lesz? Megannyi izgalmaz kérdés :)

Itt valami furát kérdeztek, már nem is emlékszem :)