A tavalyi sikerélmény miatt nagy kedvem lett volna az idén is versenyezni a Zúzmarán, de az 5000 méterre készülés miatt ezúttal félmaraton nyilván nem jöhetett szóba.
A másik távot, a 10k-t nézegettem, de igazából azt is elég hosszúnak tartottam, és amikor megláttam, hogy 10e forint fölött van a nevezés, hát gyorsan elment a kedvem az egésztől... Nem igazán sajnáltam sose a pénzt a nevezési díjakra, de mostanában mintha durván drága lenne itthon, amit nem igazán értek. Nagyon szeretem Budapestet, és szeretek is itt futni, de nem igazán gondolom, hogy van létjogosultsága bármilyen felárnak, nem indokolják se a helyi árak, se semmilyen kiugró tulajdonsága a versenyeknek, amik amúgy teljesen jól szervezettek, de semmi különleges. A mezőny pedig kifejezetten gyenge és szellős, a távok nem hitelesítettek, a pályákat se PB döntésekre hegyezik ki, szóval nekem egyszerűen nem igazán ér ennyit. Ha már egyszer ilyen keveset versenyzek, akkor inkább fizetek valami különlegesebb versenyért egy kikapcsolódós utazás keretében, mint a célverseny estén is: a Sevilla 5k távja World Athletic Label verseny hiteles távval, 13.60 EUR-ért, ami kb. 5e forint. El is könyveltem magamban, hogy akkor az idén kimarad a Zúzmara, de pár nappal később egyszercsak felugrott egy értesítés, hogy lesz új táv, 3,4k, ami tökéletesen passzol a felkészülésembe, és 5e forint. Ok, ennyit megér, már neveztem is, ráadásul elsőként: enyém lett az 5001-es rajtszám :)
Tavalyihoz hasonlóan így Balázzsal tudtunk együtt menni, jó hangulatban telt az idő a verseny előtt, utána pedig Lacekkal is bandáztunk. A bemelegítést viszont így is egyedül kellett csinálnom, mert a félmaraton fél órával később rajtol. Bár általában az ilyen felkészülés közbeni versenyekre nem szoktam rápihenni, hogy ne borítsam a struktúrát, most viszont valamennyire azért visszavettem, de rápihenésnek hívni így is erős túlzás lenne. Nem voltak a lábaim se nagyon fáradtat, se teljesen kipihentek, igazából olyan pont jónak tűntek a bemelegítés alatt. A dobogóesélyes futóknak egy külön csoportba kellett állniuk legelöl, mivel ott a bruttó idő számít, így egyszerre kell indulniuk, hogy igazságos legyen. Először nem is álltam be, mert volt jópár fiatal atléta srác, akik úgyis egymás közt döntik majd el a dobogót, de amikor már több olyan futó is volt ott, akiknél tudom, hogy gyorsabb vagyok, végül beálltam a csoport végére.
Lett is 2 másodperc hátrányom a rajtnál, de igazából nagyon ritka az olyan verseny, ahol ennyi számítana. Kezdőtempó tekintetében jól helyezkedtem, én voltam a leglassabb még úgy is, hogy kicsit gyorsabban kezdtem a tervnél. Hamar visszavettem 3:45/k körülire, és nagyon gyorsan szakadtam le a többiektől. Legalábbis pár száz méterig, amikor már el is kezdtek durván belassulni, én meg szépen tartva az egyenletes tempóm, egyesével megelőztem elég sok futót. Egy kilométer után kezdett ritkulni a mezőny előttem, olyan 1,4k körül előztem meg Csabit, majd az előtte lévőt, de ezek az előzések már elég brutál tempókülönbséggel történtek, mivel eddigre nagyon lelassultak a rajt sprinterei, én meg tartottam egyenletesen a tempóm.
Ekkor viszont elértem azt a pozíciót, ami előtt már csak olyanok futottak, akik nem lassultak be jelentősen, így az előttem lévőre már csak minimálisan tudtam közeledni, kicsit talán bele is ültem emiatt a versenybe. A tó előtt volt egy jobbos forduló, ahol állt egy rendező, és jelezte, hogy balra kerüljem meg. Ezzel még nem is volt gond, viszont addig tőle nem láttam a pálya vonalvezetésének folytatását, így csak ott szembesültem vele, hogy rendkívül szűken, kb fél méteren kéne 90 fokos jobbost venni, ami lehetetlen lett volna abban a tempóban. Gyakorlatilag kirepültem a pályáról a bólyák között, és jóval hosszabban, de egy sokkal kevésbé tempótörő nagy íven tértem vissza. Volt még egy furcsaság a tó partján is, itt a bólyák jobb oldalán maradva a futópályára érkeztünk, de pár száz méter után egy szervező mutogatott az előttem lévőnek, majd nekem is, hogy át kell mennünk a betonra a füvön keresztül, ami az országúti versenycipőben nem volt túl praktikus 😁 Valamikor utánunk át is pakolták a bólyákat, a levezetéskor láttuk, hogy már egyértelműen mutatták a pályát az akkor érkezőknek. A vége kicsit küzdelmesebb lett, mivel nem nagyon közeledtem az előttem lévőre, egy nagy űrben futottam, az idő meg nem számít egy ilyen random távon, szóval gondolkodni kezdtem, ahelyett, hogy nyomtam volna izomból 😆 Tudtam azért picit hajrázni, bár ez is igen rövid lett, meglepően hamar jött a kanyar után a cél.
Verdikt
Végeredményben nincs nagy jelentősége az elkényelmesedésemnek, a minimum cél egy 3:48/k tempó volt, ami a Stryde szerint és bruttó idővel is sikeresen teljesült. Most úgy tűnik, hogy ráadásul pontos volt a pálya, akkor viszont 3:44/k az igazi átlag a nettó idővel, de október óta tudjuk ugye, hogy ezt azért igen nagy fenntartásokkal kell kezelni :) Mindenképp nagyon elégedett vagyok, iszonyat hasznos versenygyakorlás volt ez, és azt is egyértelművé tette, hogy az októberi 5k nem véletlen volt, nem a Stryde mérte rosszul, bizony megvolt ott a 19:31. 🥳 A befutásnál megtudtam a szpíkertől, hogy én vagyok az eddigi legidősebb befutó, sőt, szenior korú vagyok (hát ha ez kívülről nem látszott ránézésre, csak a listában lévő születési adatokból, akkor igen jól tartom magam 🤣). Csak azt nem tudtam meg ott akkor, hogy abszolútban 5. lettem, ami egy BSI rendezvényen számomra álom kategória 🤗 Nyilván tudom, hogy azért itt nem igazán volt erős mezőny, na de haladjunk csak szépen sorjában 😆 Sajnos megint voltak technikai problémáim: a pulzuspánt nem csatlakozott a rajtban, valószínűleg a nagy tömegben túl sok a zavaró jel. Ráadásul a végefelé le is csúszott a hasamra, viszont mivel a görbe is leesik a verseny utolsó részén, valószínűleg valamikor mégis sikerült csatlakoznia a pántnak, és annak az adatai kerültek végül a rendszerbe. Az nem lenne rossz, ha valahol látszana, honnan jöttek az adatok. Kiszűrve a hibás részt, az első 2,9k átlagpulzusa 168, maxiuma 173, ami még mindig nagyon alacsonynak tűnik: korábban ugyanilyen távon 180-as átlagpulzussal és 195-ös maximummal fejeztem be versenyt. Mondjuk azután hánytam is, szóval az tényleg már a határomat feszegette. Viszont mindenképp ki kell tudni hozni ezt újra, hajrá!
