A szuperül sikerült októberi 5k verseny után már nagyon vártam, hogy újra
rajthoz állhassak egy versenyen, és nyomhassam neki ész nélkül :)
Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy magamtól biztosan nem egy Futapestes
terepversenyt választanék erre a célra, de sajnos utcai verseny eleve nagyon
kevés van, ilyenkor meg már egyáltalán nincs is. Alapozás közben persze nem
feltétlenül olyan jó ötlet a versenyzés, de a 4 hetes ciklusok pihenőhetének
végére azért belefér egy rövid. Mivel ez most pont így esett, ráadásul már 8
hétnyi alapozáson túl voltam, nagyon kíváncsian vártam, hogy mennyit
fejlődtem, és hogy megint ki tudom-e hozni magamból azt a versenyszellemet,
ami októberben sikerült? Nagyon sokat töprengtem azon, hogy milyen cipőben
fussak, mert a valamennyire sáros terep miatt az aszfaltos versenycipőm
egyértelműen kiesett. Terep cipőm nincs, és mivel még nem sikerült új
edzőcipőt sem vennem, így még a szöges is felmerült, de nem voltam biztos
benne, hogy végig alkalmas hozzá a pálya, és amúgy se szívesen cseszném szét
azt a szuper pályacipőt egy versenyen. Végül abban mentem, amiben a salakos
edzéseket szoktam csinálni.
Várhatóan viszonylag az elején fogok célba érni, ezért a rajthoz is előre
álltam. A rajtnál 3 percesben lőtt ki a mezőny nagy része, ezt sose fogom
megérteni, mert persze van 2-3 futó, aki ezzel végig is futja, de a többiek
közel sem... Sajnos kénytelen voltam én is jóval gyorsabban kezdeni a
tervnél, mert még így is nagyon sokadik lettem, és többet kivehet belőlem,
ha a fél mezőnyön át kell hámoznom magam, mint a gyorsabb kezdés. Olyan 200
métertől kezdhettem is a visszaelőzéseket, de itt legalább széles volt az
út, nem igazán vesztettem időt. Idén nem kerültük meg a tavat, hanem rögtön
felkanyarodtunk a szántóföldre, ami viszont nagyon kellemetlen volt. Mivel
itt nemhogy út, de még csak egy ösvény se volt, tényleg egy begazosodott
szántóföldön futottunk, ahol az utat trágyakupacok jelölték ki. Ennek
megfelelően nagyon göröngyös, süppedős volt, amit a gaztól nem is láttam,
kész rémálom, és valamelyik előzésnél majdnem bele is rongyoltam az egyik
szarkupacba... Ezen a részen előztem Marcit, pedig szerintem ő tudna
gyorsabb lenni nálam. A felső úton egész jó volt, de csak a végére tudtam 4
perces tempón belülre visszagyorsulni, itt többek között Csabit előztem meg.
A lefele megint nem volt túl kényelmes, elég homokos a talaj, a lejtés
ellenére nem tudtam gyorsulni, de itt is előztem még. Utána viszont már
hiába volt végig jó az út, és lehetett volna haladni végre, az előttem lévő
túl messze volt, hátulról sem fenyegetett senki, a terep miatt az időnek se
volt jelentősége, így kiengedtem kicsit. A tisztesség kedvéért a salakon
azért még alaposan megküldtem, mégiscsak illik hajrázni a végén.
Verdikt
Hát nem jött meg a kedvem a terepversenyzéshez, persze az 1500 kilométert
futott, szinte sima talpú aszfaltos cipő se segített ebben, sokkal
komfortosabban érzem magam, ha rendesen tapadok 😆 A tegnapi átmozgatás
közben rekortánon repülőztem párat az utcai versenycipőmben, különösen ahhoz
képest volt brutális a különbség tapadásban. Végül így persze nem derült ki,
hogy milyen tempóra vagyok képes. Vagyis egész pontosan az nem derült ki,
hogy aszfalton milyen a tempóm, a szántóföldit már tudom. Összességében
teljesen elégedett vagyok, jól futottam, korosztályban második lettem, és az
első valami másfél percet vert rám (circa 25 mp/k), az nyilván elérhetetlen
volt. A tavalyihoz lehet hasonlítani, bár kicsit rövidebb lett a pálya
(4,06k vs 3,65k), azért a kilométerenkénti 10 másodperc jelentős
gyorsulásnak tekinthető, és már abszolútban is egész értelmezhető, 6. helyet
sikerült megszereznem a tavalyi 14. után. A 169-es átlagpulzus, és főleg a
173-as maximum viszont egyértelműen mutatja, hogy közel se futottam ki
magam, ha lett volna helyezésben, vagy időben tét, akkor még bőven lett
volna mit mozgósítani. Ez azért egyben egy kis jelzés is, hogy még mindig
nem szívesen futom ki magam, ha nincs kellő motiváció, nem tolom neki
hányásig. Nem feltétlenül lenne ez baj, ha már hatalmas tapasztalatom lenne
versenyzésben, de még nincs, lehet jobb lett volna begyűjteni némi
szenvedést, de az is lehet, hogy csak elvenné a kedvem. Egyelőre azzal is
megelégszem, ha a tétversenyeken odateszem magam :) Hajrá!
