Riska minimaraton 5k

Sokat változtak az év során a gondolataim ezzel a versennyel kapcsolatban: először leginkább azért neveztem be, nehogy eszembe jusson a maratonira nevezni, aztán lett belőle célverseny, ami nem sokáig tartott, a sérülésem után elveszett formám miatt a 800 méteres versenyek vették el tőle ezt a státuszt.

A szenior OB-n még az 1500 méteres táv is túl hosszúnak bizonyult az aerob edzettségemnek, és a 6 hét kevésnek tűnt ahhoz, hogy ez érdemben megváltozzon. A következő 2 hét meg amúgy is a Csapatbajnokságra való készülésről szólt, szóval inkább csak 4 hét az a 6. Az idei évre már amúgy se voltak nagy terveim, elégedett vagyok az eddigi versenyeredményekkel, már csak a mennyiséget szerettem volna felépíteni, hogy a téli alapozás magas szintről indulhasson, és a jövő év eleji szezonkezdetre legjobb formámban legyek. Persze edzések szempontjából azért képben maradt ez a verseny, legalább erre a 4 hétre, ilyen szempontból valamennyire mégis célverseny maradt. Nekem viszont egyáltalán nem, mert a 20 percen belülit esélytelennek gondoltam, és ha az nem játszik, akkor számomra csak egy örömfutás lesz.

Az edzések viszont egyre jobban mentek, ahogy egyre több lett a heti kilométer. Különösen a hétvégi tempó és hosszú futások: végre sikerült május óta először futnom mindjárt zsinórban két jó 5k tempót, és ezeket mindkétszer jó hosszúfutások követték, 3x3k maratoni tempós betétekkel. Az utolsó hosszún már kifejezetten arra kellett figyelnem, hogy visszafogjam a tempót, ilyen nagyon-nagyon rég volt! A verseny hetén kedden futott 2 kilométeres résztávok elég jól mentek érzésre, a második 4:03/k tempójú lett, ekkor kezdtem el először komolyan elgondolkodni rajta, hogy megpróbálhatnám ebben a tempóban kezdeni a versenyt, és ha sikerül negatív szplitet produkálni, akkor akár sikerülhet is végre áttörni a 20 perces határt. Ahogy teltek a napok, egyre inkább reálisnak éreztem a 20 percen belüli célt, és egyre kevésbé féltem attól, hogy egy kudarc nagyon megviselne, hiszen eddig fel sem merült, hogy a közelében járhatok. Meg kell próbálni, másnak nincs értelme :)

A tegnapi átmozgatáskor még elég fáradtnak éreztem a lábaim, de a bemelegítéskor már teljesen jól muzsikáltak. A rajthoz a zóna végére álltam, hogy ne vigyenek el magukkal, de így meg előzgetnem kellett már az elején is. Rögtön eltaláltam a 4 perces tempót, és meglehetősen könnyen is ment. Az első kilométer hibátlan volt, 4:03-nál értem el a táblát, az óra is pont ott csippantott. Nemsokára jött egy fordító, amihez még elég nagy tömegben érkeztem, nagyon megtört a tempóm, utána meg túltoltam, de lassan sikerült visszaállni. Elég zavaró volt ez is meg, az is, hogy folyamatosan előznöm kellett. A rakpartra lefele kicsit meg is toltam, majd optimistán beálltam egy srác mögé, hátha sikerül nyulat fognom. :) Sajnos csak pár tíz méteren tudtam mögötte maradni, a síkon lassult, én meg tartani akartam a tempóm. Sokkal a 2. kilométert jelző tábla előtt csippant az órám, nyomtam is egy manuálisat, valami 8:07-nél értem csak oda, ez eléggé szíven ütött! A tábla szerint egy másodperccel lassabb lett ez a kilométerem, mint az első, miközben az órám 8 másodperccel gyorsabbat mutat, és amúgy érzésre is az órának van igaza... Valahogy nem lettem ideges, inkább csak tudatosítottam magamban, hogy akkor muszáj lesz 3:55 körül tartani az óra szerint a tempót, ha bármi esélyt akarok arra, hogy 20 perc alatt legyen a vége. Végeredményben nem okozott problémát a gyorsabb tempó se, jól bírtam, de azért ott motoszkált a fejemben, hogy még nagyon sok van hátra.

A rakparton gyorsan eltellik a harmadik kilométer, az egyetlen esemény hogy hangos szurkolást kapok a csömöri csapattársaktól, aminek nagyon örülök, nem számítottam rá. Mivel az előző táblánál nyomtam egy manuális kört, a beállított képernyőn így már nem láttam az összidőt, ami eléggé felzaklatott, mert fogalmam sincs hogy állok. Egy hosszabb versenyen valószínűleg elkezdek lapozgatni az órán, ennél a tempónál viszont eszembe se jutott. Ekkor már azért a futás is kezdett kellemetlen lenni, de a lábaim jól bírták, inkább csak a hasamban volt ilyen diszkomfort érzés, és persze a pulzusom is elég magasan járt. A rakpartot elhagyva az első fordítónál nagyon megreked az előttem lévő, teljesen ráesek, még lassítanom is kell, úgyhogy mellé is vágok utána, és jól megtolom az emelkedőt, hogy a hamar következő újabb fordítóba már elöl forduljak. Azért ez eléggé rosszul esett, de innen már végig sík, és a következő fordító után kicsivel jött is a 4. kilométeres tábla. Továbbra se tudom az összidőt, és hiába tartottam a határozottan 4 percen belüli tempót, a tábla szerint megint lassabb voltam. Valahogy még mindig nem idegesít fel a dolog, talán egyszerűen túl kevés az oxigén ilyen tempónál az agyban, csak csinálom, amit érzésem szerint csinálnom kell, és majd lesz valami. Próbálok óvatosan gyorsítani, mert még azért 1000 méter is sok, és tényleg nem esik túl jól, de azt tudom, hogy nyomni kell a 19-el kezdődőhöz. Még mindig baromi ijesztő 3:50-es tempót látni az órámon, és érzésre is pengeélnek tűnik, az agyam már nagyon le akar állítani, többször is megpróbál rávenni... A 100 méter van vissza kaput látva bátrabb leszek, már csak olyan 3-400 méter van vissza, 3:50-en belüli tempóra gyorsítok, és amikor meglátom a célkapun, hogy már 19:50-nél jár az óra, olyan sprintet vágok le, hogy majd megpusztulok a célban, de így is nyilván 20 fölött volt már, mire átértem. Az órát is 20:02-nél állítottam meg, eléggé bénáztam, abban van 1-2 másodperc, de bakker, lehet, hogy pont nem lett meg? Nagyon hamar túllépek ezen, és nagy örömködésbe kezdek, mert igazából tök mindegy mi lett az egzakt végeredmény, számomra megvan a 20 perces 5k!

Verdikt

A hivatalos nettó időm végül 19:55 lett, 39. helyen futottam be, M40 kategóriában 4. lettem. Ez így viszont már tökéletes, hivatalosan is megvan a SUB20! Összességében nagyon zavaros volt nekem ez a verseny, amit viszont szerencsére elég jól viseltem, és ami még fontosabb, hogy volt erőm és tartalékom reagálni, amikor kellett. És nagyon kellett: a 2. kilométer tábla után elengedhetetlen volt tartani az óra szerinti brutál gyors tempót, és az utolsó 500 méter erőltetése, benne a 70 méter sprinttel is nélkülözhtetlen volt. A verseny után azt hittem, hogy az előzgetések miatt lett hosszabb a táv, de később megnézve az adatokat, ez elég valószínűtlennek tűnik. Az első a harmadik és az ötödik kilométer a Stryde szerint is pont 1000 méteresek voltak, a 2. 50 méterrel a 4. pedig 40-el több, ami egyáltalán nem korrelál az előzgetések gyakoriságának folyamatos csökkenésével. Másik lehetőség, hogy nem a kimért versenyíveken futottam, de itt annyira kevés volt a kanyar, hogy gyakorlatilag ez is kizárható. Az is felmerülhet, hogy a Stryde nem jól mért, de ugyanezzel az óra+Stryde párosítással eddig ilyen mérési eredmények születtek: Sevilla 42,22k -> +0,05%, NN City Run 5,02k -> +0,45%, Bécs 21,07 -> -1,9%, Szekszárd 0,80k -> 0%, 2,97k -> -1%. Szóval az eddigi biztosan hiteles pályák közül egyedül Sevillában mért többet a Stryde, mindenhol máshol kevesebbet (nem véletlen, direkt úgy kalibráltam, hogy inkább kevesebbet mérjen, mint többet), és a több is mindössze 5 tízezreléket jelent, ami már tényleg hibahatár jellegű (6 másodperc a 3 óra 20 perces időnél). Ehhez képest most 5,09k -> +1,8%, ami brutál nagy különbség, egészen biztosan nem a Stryde mérése volt most először rossz. Nyilvánvalóan a pálya nem jól volt kimérve.

Természetesen az egyéni legjobbamnak 5000 méteren a 19:55-öt számolom, ilyen szempontból mindegy mit mértem a Stryde-al. A verseny elemzése szempontjából viszont egyáltalán nem mindegy, mit tartok a helyes adatoknak. A táblák szerint ilyenek voltak a kilométereim: 4:03, 4:05, 3:55, 4:07, 3:45 = 19:55 Ehhez képest a Stryde-al elölről 5 km-t (0,00k->5,00k): 4:02, 3:55, 3:54, 3:57, 3:48 = 19:36, vagy hátulról 5 km-t (0,09k->5,09k): 4:01, 3:55, 3:55, 3:55, 3:45 = 19:31 nézve egész más kép rajzolódik ki... Az utóbbi lassan másfél évben többnyire egyedül, vagy elöl futom a pálya edzéseket, ezalatt rendkívül sokat fejlődtem a tempó belövésében, és egyenletes tartásában, most már óra nélkül, érzésre se futnék olyat, hogy kilométerenként 10 másodperceket ugrál a tempóm ide-oda. Kizárt. A Stryde-ból jövő idők viszont pontosan megegyeznek azzal, amit próbáltam futni, és amit a verseny során éreztem, úgyhogy maradjunk ennél. Az első kilométert pontosan ilyen tempóban terveztem, és mivel elég könnyen ment, bátran gyorsítottam a másodikra. A második kilométert jelző tábla volt egyértelműen a kulcsmomentum, ha itt nem lett volna ennyire sokkal, azaz 7 másodperccel kívül a pálya szerinti időm a tervezettől, hanem mondjuk a valóságnak megfelelő 2-3 másodperces előnyt látom, akkor szinte biztosan kényelmesebben, tartalékolva folytatom a futást. Viszont számomra a valóságot a pálya jelentette, azon akartam most már mindenáron elérni a 20 percet, még ha rosszul is van kimérve. Mivel innen az összidőt már nem tudtam nyomon követni, próbáltam tartani a második kilométer ijesztően gyors tempóját, majd azt emelni az utolsó fél kilométeren, hogy végül egy brutál sprinntel zártam a versenyt.

Mintha magyaráznám a bizonyítványt, nem? De hiszen nincs rá semmi szükségem, egy optimista terv volt a 20 percen belüli, és az hivatalosan is sikerült, bőven túlteljesítettem a célt úgy is! Becsapni viszont nem szeretem magam semmilyen irányba se. Pont emiatt futottam tavaly inkább Veronában félmaratonit hitelesített pályán Siófok helyett, mivel utóbbi szerintem olyan 200 méterrel rövidebb volt egy korábbi évben, és nem, nem úgy akarok javítani 1-2 percet az időmön, hogy nem "futom végig" a távot... Sajnos 5000 méteren viszont komplikáltabb a helyzet, már eleve utcai versenyt is alig rendeznek ezen a távon, hitelesítettről meg nem is tudok. Ott van persze a pálya, amin tökéletesen hiteles minden verseny, de sok ezekből sincs, amin meg el is tudok indulni, az kb. a szeniorokra korlátozódik. Szóval becsapjam-e magam azzal, hogy 19:55-öt tudok futni 5000 méteren, vagy végre kezdjek el hinni az elvégzett hatalmas mennyiségű edzésmunkában, és fogadjam el, hogy tudok én 19:31-et is, csak hajlandó kell legyek a versenyen is megszenvedni érte? Valamiért ezúttal úgy álltam a rajban, hogy hittem magamban, tényleg komolyan gondoltam, hogy tudok 20 percen belülit futni, a verseny közben pedig azt is elhittem, hogy tudok 3:55-ös tempóban futni, az utolsó kilométerben meg már semmit sem tartottam lehetetlennek! Nyilván vannak határok továbbra is, nem minden csak fejben dől el, de szerintem még a mai, az eddigiekhez képest nagyságrendileg erősebb futásom sem volt 100%, legalábbis az elsőnél 15 másodperccel gyorsabb utolsó kilométer erősen erre utal. Sajnos nem pánttal mértem, de az óra optikai méréséből származó pulzusadatain is azt látom, hogy volt még valamennyi ebben. Akárhol is van a valóság, sokkal jobb formában vagyok, mint amire számítottam, bátran magasra kell tenni a lécet! Február végén ismét Sevillában fogok futni, de most az 5k-s távot választottam, és már a minimum elvárásom az, hogy 19 percen belül lefussam. 3:48/k tempó, készülj, jövök!

Atlétikai Magyar Csapatbajnokság 2024 - 2. divízió

A nagyon jól sikerült Szenior OB után eléggé lelkes lettem a Csapatbajnokság miatt, amin még sosem indultam, és amúgy sem az én játszóterem: egy sosem sportoló, de legalább öreg, csak a 30-as éveinek közepén futni kezdő hobbifutóként egy pályán versenyezni a nagyokkal mi érteleme lenne?

Objektíven nézve tényleg nincs is semmi keresnivalóm az igazi atléták között, és persze a legtöbb versenyen ha akarnék se tudnék indulni, mivel azokhoz meg kell futni valamilyen szintet, ami nekem lehetetlen. A tavalyi maratoni és félmaratoni Országos Bajnokságokon való indulásomat is csak az tette lehetővé, hogy ezúttal nem volt szinthez kötve a nevezés, amit ki kellett használnom, hátha csak egyszeri lehetőség. Az eredményeim persze megmosolyogtatóak, valakiknek talán még akár felháborítóak is, esetleg azon dühöngenek, hogy miért engednek egyáltalán indulni ilyen hobbifutókat? Ez viszont legyen az ő problémájuk, engem abszolút hidegen hagy mások véleménye :)

A Szenior OB után csak két hét volt a Csapatbajnokságig, jó állapotban voltam, simán mentek az edzések, pedig az első fele még pokoli meleg volt. A rápihenés is jól sikerült, viszont a hét közepén egy nagyon kellemetlen nyak-váll-felkar fájdalom kezdődött a jobb oldalamon, ami egyre erősebb lett a napok múlásával: szombaton már felemelni se tudtam a karom, és az átmozgatás közbeni repülőzés kis karmozgása is rendkívül fájdalmassá vált. Végül kénytelen voltam fájdalomcsillapítókat bevenni a verseny előtt, ami alapvetően rendkívül távol áll tőlem, soha nem is csináltam még ilyet, most is csak azért döntöttem így, mert nem a futással összefüggő a fájdalom. Elvileg így nem áll fenn az a veszély, hogy tovább rontok az állapotomon.

800 méter

A két héttel ezelőtti Szenior OB-n futott 800-amból kiindulva a terv rém egyszerű volt: ott 81-es első kör után futottam egy 75-öst, most annál kicsit gyorsabban kezdek, de azért még mindig óvatosan, olyan 78 körül, amire ha sikerül egy 74-es második kört rápakolni, akkor már meg is van az álom 2:32-es eredmény, de ha a második kicsit lassabb is lesz, a PB-nek simán meg kell lennie. Szerencsére az én futamomban nem voltunk sokan, így nem kellett osztoznom a pályámon, a 6-osról egyedül rajtoltam. Az első 100 métert a kimért pályán kellett futni, azaz addig nem szabad elhagyni a saját sávunkat. Ezen a részen így nekem fogalmam se volt, hogy a többiekhez képest mit futok, ami egyáltalán nem is baj, hiszen nekem itt nagyon vigyáznom kellett, nehogy elkapjon a hév, a többiek annyival gyorsabbak, semmiképp sem szabad velük futnom. 100 méternél kis jelölők voltak, azok után kellett bevágni az 1-es pályára. Nagyon ügyesen futottam, az utolsó helyre álltam be, bármennyire ellentmondásosnak is hangzik ez. Nem tudtam hol vannak a 100 méterek, így a tempót meg sem próbáltam ellenőrizni, teljesen érzésre futottam, jónak tűnt a tempó. Az első kör olyan 74-75 körül volt, de ezt se tudom pontosan, mert csak a pályán lévő óra kijelzésére emlékszem, de hogy ahhoz képest mikor léptem át a célvonalon, azt nem tudom, a saját órámra meg nem néztem rá. A második körben érzésre tartottam a tempót, de a valóságban olyan 500 métertől sajnos jelentősebben, úgy 3:20/k-ra visszaesett a tempóm. Hiába futottam egyedül, az előttem lévő versenyző látványa azért bezavarhatott, mert ahhoz nagyon messze volt, hogy esélyem legyen felzárkózni, viszont az előzetes várakozásaimhoz képest meg viszonylag közel, emiatt lehet kiengedtem kicsit fejben. Az utolsó 100 méterre azért még rágyorsítottam, el is kezdtek rendesen savasodni a lábaim, de itt már közel volt a cél. A órámra pillantva a befutókor 2:32-t látok, nagyon meg is örülök neki, és a hivatalos eredmény is ez lett: 2:32.50 (3:11/k), azaz újabb 3 másodpercet faragtam az egyéni legjobbamon alig két héttel az előző óta! Mivel végül sokan nem álltak rajhoz, így az utolsó helyem is pontot ért a csapatbajnokságon, hivatalosan 14. lettem, ami 3 pont a csapatnak! Tökéletes!

4x400 méter

Két férfi váltót is kiállított az egyesületünk, én a B-ben kaptam helyet, az A-ban a gyors fiatalok futottak. Mivel itt eleve nem volt 16 nevezett csapat, így ha nem zárnak ki minket, akkor mindenképp pontot szerzünk, és mivel reálisan nem volt esélyünk más csapatot megverni, ezért az egyetlen feladatunk az volt, hogy biztonsággal, szabályosan teljesítsünk. Második futó voltam, utolsó helyen váltottunk, de sokkal kisebb lemaradással, mint amire számítottam. Szerencsésen alakult számomra a versenyek sorrendje, a 800-on frissen tudtam futni, ezután pedig nem lesz más, úgyhogy nyugodtan tolhattam neki. Ezt meg is tettem, az első 100 méter elég gyors lett, olyan 17 másodperc, és határozottan közeledtem az előttünk lévő csapat futójához. A bevágás után az egyenes még mindig jól ment, továbbra is közeledtem valamennyit, bár nem vettem észre, itt már azért folyamatosan lassultam. A kanyarban viszont már egyértelműen nehezemre esett a futás, nőni kezdett a távolság, és olyan 290 méternél 3:04/k-val értem el a leglassabb sebességet. A célegyenesre fordulva próbáltam rákapcsolni, tényleg minden erőmet beleadtam, de egyszerűen már képtelen voltam 2:55/k tempónál gyorsabbra, pedig nagyon, de nagyon szerettem volna mielőbb odaérni a váltótársamhoz. Összességében olyan 69-71 másodperc körül volt az én futásom, nyilván váltás közben nem lehet órát indítani és leállítani, ezért az egészet mértem, abból az látszik, hogy max. 71 másodpercet voltam mozgásban, ennél csak kevesebb lehet. A Stryde-al rögzített tempó grafikon is teljesen ezt támasztja alá, azzal 70 másodpercre jön ki. A váltások nem voltak valami gyorsak, de legalább biztosak, begyűjtöttük szépen a csapatnak az 5 pontot!

Verdikt

Összesítésben nemcsak hogy nagyon szépen helyt álltunk a 2. divízióban, hanem az eddigi legjobb eredményt elérve 7.-ek lettünk a 16-ból! Az első 3 jut fel az első divízióba, az utolsó 3, azaz a 14-15-16 pedig visszaesik a harmadikba, amitől mi nagyon messze voltunk. És akkor visszatérve a kezdő gondolatokra: az igazi atléták döntő többsége az 1. divízóban induló egyesületekhez van leigazolva, ott az utolsó pontszerző helyhez is 2:01-et kellett futni 800-on! Az nyilván egy másik játszótér. A 3. divízió eredményeit nézve 800-on, valójában ott lett volna igazából a helyem, ott tudtam volna egy jót versenyezni: nem lettem volna utolsó, a 13. hely környékén futhattam volna, és nem egyedül, mert néhány másodperces különbségekkel érkeztek be futók a célba. Szóval sokat kell még fejlődnöm ahhoz is, hogy a 2. divízióban közelebb kerüljek a mezőny végéhez.

Ez volt mindössze a negyedik 800 méteres futásom, nincs benne nagy tapasztalatom, és végig érzésre futottam, csak az első kör végén volt valami bizonytalan infóm arról, hogy milyen tempóban haladok. Nem gondolom, hogy a tervhez képesti gyorsabb kezdés így olyan nagy hiba volt, és igazából abban se vagyok biztos, hogy a ne tudtam volna gyorsabban futni a második körben. Kicsit talán megijesztett az első kör végén, hogy 1:14-et látok a kijelzőn, és emiatt nem mertem jobban nyomni, de az előttem lévő elérhetetlensége, de számomra mégis meglepő közelsége miatti belenyugvás is szerepet játszhatott, nehéz megmondani. Bár tényleg nincs sok tapasztalatom, de szerintem annyira azért nem szenvedtem, csak az utolsó százon belül éreztem savasodást, lehet még keményebbnek kell lenni fejben, és még jobban megnyomni. Most nem volt köhögőrohamom se, viszont elkezdtem kicsit szédülni utána, ami azért mégse egy laza futásra utal. Azt gondolom, hogy jövőre tovább tudok javítani, ha nem üt be semmi gebasz, akkor a 2:30-on belülit viszonylag simának érzem. Ennél viszont jóval komolyabb előrelépést szeretnék, mivel jövőre elsősorban a szenior versenyekre fogok fókuszálni, és hát jó lenne, ha sokkal közelebb lennék az elejéhez, ami azért inkább 2:20-on belül szokott lenni a fedettpályás és az őszi országos bajnokságon is, szóval van még hova fejlődni... Alapvetően maradok az 5000 méteres felkészülésnél, de mindenképp akarok sokkal gyorsabb edzsesket is csinálni, főleg a szenior versenyek előtt. A váltókhoz is szükséges lenne ez, amit szeretnék gyakrabban futni, itt is nagyon élveztem.

Szóval a versenyek rendkívül jól sikerültek, viszont este brutális erővel tért vissza a fájdalom, nem lett ugyan rosszabb talán, de hogy egy szemernyit se javult, az biztos. A lábaim ellenben tökéletes állapotban vannak, igazából kicsit féltem, hogy a Szenior OB és két hétre rá a CSB sok lesz így egyszerre, főleg ezekkel a rövid távokkal, de szerencsére úgy tűnik, már tudom terhelni őket. Alakul ez!