5k Sevilla breakfast run

Tavaly annyira bejött tavaszi célversenynek a februári időpont és a sevillei helyszín, hogy az idei évre pontosan ugyanezt terveztem be, csak a táv lett egész más: viszlát maratoni, hello 5k :)

Felkészülés

Tavaly októberben a 20 perces határ meglepetésszerű áttörése 5 kilométeren jobbkor nem is jöhetett volna, rendkívül motivált lettem, gyakorlatilag azonnal a tavaszi célra fókuszálva kezdtem bele egy alapozásba. Összesen 19 hét állt rendelkezésemre, ami bőven elegendő egy tisztességes felkészülésre. Ebből 12 hetet alapoztam, ami egyértelműen az eddigi legjobb alapozásom volt. A 12 hét alatt semmi komoly probléma nem hátráltatott, minden héten pontosan annyit futottam, amit előzetesen terveztem. A végén ráadásul megdöntöttem a heti mennyiségi rekordomat is 121 kilométerrel, de ami igazán fontos, hogy összességében 1115 kilométer (átlag 93 km/hét) jött össze. Ezzel az előző téli alapozásom is felülmúltam 64 kilométerrel (5k/hét), pedig akkor maratonira készültem, nem 5k-ra. Közben a minőségi munka is nagyon jól ment, ami persze még nem volt csúcsra járatva, de így is nagy előrelépést érzek. Bár a teljesítményemen még nem látszott, azért az utolsó hetekben már erősen éreztem, hogy fáradok, szóval pont jókor jött el a vége. Nekem a 12 hét továbbra is ideális hossznak tűnik alapozáshoz. A 100-as hetek általában különösebb gond nélkül mentek, egy 110-es viszont már nehéz, 120-ast meg tényleg elég kemény összehozni. Egy pillanatra se lehet elgyengülni, mert egyszerűen nincs lehetőség változtatni, nincs hova áttolni egy edzést. Persze ez abban az esetben igaz, ahogy én csinálom: nincs igazán hosszú futás benne (26k volt most is a max), és a pihenősebbek kifejezetten rövidek (7-10k). Én ezt érzem hatékonynak, viszont így tényleg sok alkalom kell hozzá. Most konkrétan 8 adta ki a 120-at, és még ez is 15k/futás átlagot jelent, ami azért annyira nem is kevés. Közben persze az is rémlik, mintha korábban a 100-as hétről gondoltam volna ugyanezt, hogy milyen nehéz volt összehozni, lehet később a 120-as is könnyedén megy majd :)

Fantasztikus ez a város, imádom :)

Az alapozás után 7 hetem volt még a versenyig, a mennyiségből ezalatt folyamatosan vettem vissza, miközben a résztávos edzések egyre intenzívebbek lettek. Ilyen szempontból elég messziről indultam, például 6x1000m résztávot sose futottam 4 percen belüli tempóban, pedig azzal ugye már a versenytempót kellene tolni. A megcélzott versenytempóm első pillanattól kezdve 19 perc volt, ami elsőre kicsit magas lécnek tűnhet a hivatalos 19:55-ös legjobb eredményemhez képest, de biztos vagyok benne, hogy egyrészt az 19:31 volt valójában ahonnan már csak fél perc, másrészt meg az volt a nagy tanulsága számomra annak a versenynek, hogy jóval előrébb járok, mint amit elhiszek magamról, és mint amilyen intenzítású résztávokat végzek. Mindenképp komolyabban szintet akartam lépni, úgyis kiderül majd a résztávokon, ha irreálisan gyorsan próbálok edzeni. Végül semmi ilyesmi nem derült ki, sőt, nagyon erősnek éreztem magam ezeken az edzéseken, teljesen reálissá vált a cél! Az utolsó hetekben már nagyon visszavettem a mennyiséget, hogy kellően rápihenjek a versenyre, de már kezdtem úgy érezni, hogy esik vissza az aerob edzettségem. A tervezett versenytempóban való rövid futások egyre nehezebbé váltak, ami sajnos egyre több kétséget ébresztett bennem, pedig valójában semmi okom nem volt rá.

Az esős este után is 7-9 fok volt reggel, futáshoz ideális

A verseny előtti éjjel esett az eső, reggel még borult volt az ég, de ezt nem nagyon bántam, így a hőmérséklet pont ideális. Az aszfalt meg csak nedves, nem áll a víz, talán nem csúszik annyira, hogy befolyásolja az időeredményemet. A bemelegítés jó volt, a lábaim teljesen pihentek, könnyen mentek a repülők is. Összesen vagy 6 toitoi volt kirakva, piszoár meg egyáltalán nincs, ezt nem tudom hogy gondolták, így sajna nem tudtunk kultúráltak maradni a rajt előtt. A 3-as zónába osztottak be, aminek teljesen az elejére álltam, de még ott is csak lassú futókat láttam, ez eléggé aggasztott. A szalag leszedése után próbáltam kicsit még előrébb jutni, de minden előzmény nélkül egyszer csak pisztolylövés dördült, és elindult a verseny... Hát ez nagyon meglepett, lányos zavaromban azt se tudtam, melyik a rajtkapu, a földet néztem, hogy hol az érzékelő, mikor indítsam az órát. Nagyon torlódtunk, nem tudtam futni, egy csomóan kocorásztak, fotózkodtak, videóztak, teljesen rossz helyen voltam. A nagy kerülgetésben több gyors kollégával sikerült durván ütközni, szerencsére senki nem esett, és a parkkapunál megtorpanás után kijutva a széles útra végre el lehetett kezdeni haladni. Még egy darabig itt is néha akadályoztak, de már legalább meg tudtam próbálni elindítani a zenét, amit a hirtelen jött rajt miatt nem tudtam korábban megtenni. Nem meglepő módon ez nem sikerült a versenytempónál 😆 Két kanyar után úgy másfél kilometertől már zavartalanul tudtam futni a tempómat. A 2. kilométer végén nagyon fájt a hasam, de úgy voltam vele, ha befosok, hát így jartam, legalább most kiderül, hogy meddig lehet elmenni. A harmadik kilométer alatt kicsit enyhült a dolog, a negyedik alatt se lett rosszabb, de ez a kilométer már nagyon lassacskán telt el. A következő 400 méterben nem tudom mi történt, igazából semmi komoly gond nem volt, a hasam nem lett rosszabb, a combjaim elkezdtek ugyan kicsit égni, de az se nagyon durván, viszont egyszer csak megálltam... Úgy 17 másodpercet álltam, közben egy szurkoló többször bíztatott, hogy mindjárt itt a cél, és olyan kis lelkesen, hogy csak nekiiramodtam, és a visszalévő 600 métert 3:40/k tempóban futottam le, hogy kellően szenvedve szeljem át a célvonalat.

Miután már összeszedtem magam

Verdikt

Nem igazán értem... Úgy tűnik fejben még csak 4400 méterre voltam felkészülve, mert hogy fizikailag semmi okom nem volt erre, az biztos. Az igaz, hogy nem túl motiváltan álltam oda a rajthoz, valahogy elfogyott a lendület a felkészülés végén. Talán túlságosan visszavettem, vagy túl hosszú is volt a 7 hetes utolsó szakasz, nem tudom. Végeredményben viszont igazából semmi okom nincs panaszra, mert még ez a megállós időeredmény is hatalmas előrelépés! Ugrásszerű a fejlődésem az utóbbi időben, szóval nagyon jó az irány, csak fejben kell jobban összeraknom magam. Belegondolva, hogy tavaly ősszel még csak a 20 perces határt próbáltam bizonytalanul áttörni, most meg már a 19 perc alá bemenni is reális esélyem volt, azért az nem kis különbség. Nyilván mindig marad bennem egy tüske, ha nem sikerül 100%-ra egy verseny, de már egyre kisebbek ezek, mert kezdem megérteni, hogy gyakorlatilag lehetetlen mindig maximumon teljesíteni, sőt, szerintem a realítás inkább az, hogy nagyrészt nem úgy sikerül. A futás ilyen, ezt el kell fogadni, de persze csak úgy, hogy azért mindig a maximumra kell törekedni :) A versenyszervezés meglepően gyengének tűnt, a wc-k hiánya, a rajtterület tömeg miatti nehéz megközelítése, és a fura rajtzóna beosztás nekem elég sok gondot okozott. Viszont nagyon jó kis mezőny volt, a győztes 13:47-es idő ugrott csak ki egy kicsit, de utána 14:26-tól folyamatosan, szorosan érkeztek a futók, én ezzel az idővel 134. lettem! Itt végre tudtam volna bolyozni, ha jó helyről indulok, de nekem ez nagyon nem akar összejönni :) Ezzel a célverseny megvolt, de még tervezek ebből a formából futni pár versenyt, mielőtt újra belekezdek egy célzott felkészülésbe, kell egy kis kikapcsolódás. Hajrá!

Zúzmara 3,4k

A tavalyi sikerélmény miatt nagy kedvem lett volna az idén is versenyezni a Zúzmarán, de az 5000 méterre készülés miatt ezúttal félmaraton nyilván nem jöhetett szóba.

A másik távot, a 10k-t nézegettem, de igazából azt is elég hosszúnak tartottam, és amikor megláttam, hogy 10e forint fölött van a nevezés, hát gyorsan elment a kedvem az egésztől... Nem igazán sajnáltam sose a pénzt a nevezési díjakra, de mostanában mintha durván drága lenne itthon, amit nem igazán értek. Nagyon szeretem Budapestet, és szeretek is itt futni, de nem igazán gondolom, hogy van létjogosultsága bármilyen felárnak, nem indokolják se a helyi árak, se semmilyen kiugró tulajdonsága a versenyeknek, amik amúgy teljesen jól szervezettek, de semmi különleges. A mezőny pedig kifejezetten gyenge és szellős, a távok nem hitelesítettek, a pályákat se PB döntésekre hegyezik ki, szóval nekem egyszerűen nem igazán ér ennyit. Ha már egyszer ilyen keveset versenyzek, akkor inkább fizetek valami különlegesebb versenyért egy kikapcsolódós utazás keretében, mint a célverseny estén is: a Sevilla 5k távja World Athletic Label verseny hiteles távval, 13.60 EUR-ért, ami kb. 5e forint. El is könyveltem magamban, hogy akkor az idén kimarad a Zúzmara, de pár nappal később egyszercsak felugrott egy értesítés, hogy lesz új táv, 3,4k, ami tökéletesen passzol a felkészülésembe, és 5e forint. Ok, ennyit megér, már neveztem is, ráadásul elsőként: enyém lett az 5001-es rajtszám :)

Tavalyihoz hasonlóan így Balázzsal tudtunk együtt menni, jó hangulatban telt az idő a verseny előtt, utána pedig Lacekkal is bandáztunk. A bemelegítést viszont így is egyedül kellett csinálnom, mert a félmaraton fél órával később rajtol. Bár általában az ilyen felkészülés közbeni versenyekre nem szoktam rápihenni, hogy ne borítsam a struktúrát, most viszont valamennyire azért visszavettem, de rápihenésnek hívni így is erős túlzás lenne. Nem voltak a lábaim se nagyon fáradtat, se teljesen kipihentek, igazából olyan pont jónak tűntek a bemelegítés alatt. A dobogóesélyes futóknak egy külön csoportba kellett állniuk legelöl, mivel ott a bruttó idő számít, így egyszerre kell indulniuk, hogy igazságos legyen. Először nem is álltam be, mert volt jópár fiatal atléta srác, akik úgyis egymás közt döntik majd el a dobogót, de amikor már több olyan futó is volt ott, akiknél tudom, hogy gyorsabb vagyok, végül beálltam a csoport végére.

Lett is 2 másodperc hátrányom a rajtnál, de igazából nagyon ritka az olyan verseny, ahol ennyi számítana. Kezdőtempó tekintetében jól helyezkedtem, én voltam a leglassabb még úgy is, hogy kicsit gyorsabban kezdtem a tervnél. Hamar visszavettem 3:45/k körülire, és nagyon gyorsan szakadtam le a többiektől. Legalábbis pár száz méterig, amikor már el is kezdtek durván belassulni, én meg szépen tartva az egyenletes tempóm, egyesével megelőztem elég sok futót. Egy kilométer után kezdett ritkulni a mezőny előttem, olyan 1,4k körül előztem meg Csabit, majd az előtte lévőt, de ezek az előzések már elég brutál tempókülönbséggel történtek, mivel eddigre nagyon lelassultak a rajt sprinterei, én meg tartottam egyenletesen a tempóm.

Ekkor viszont elértem azt a pozíciót, ami előtt már csak olyanok futottak, akik nem lassultak be jelentősen, így az előttem lévőre már csak minimálisan tudtam közeledni, kicsit talán bele is ültem emiatt a versenybe. A tó előtt volt egy jobbos forduló, ahol állt egy rendező, és jelezte, hogy balra kerüljem meg. Ezzel még nem is volt gond, viszont addig tőle nem láttam a pálya vonalvezetésének folytatását, így csak ott szembesültem vele, hogy rendkívül szűken, kb fél méteren kéne 90 fokos jobbost venni, ami lehetetlen lett volna abban a tempóban. Gyakorlatilag kirepültem a pályáról a bólyák között, és jóval hosszabban, de egy sokkal kevésbé tempótörő nagy íven tértem vissza. Volt még egy furcsaság a tó partján is, itt a bólyák jobb oldalán maradva a futópályára érkeztünk, de pár száz méter után egy szervező mutogatott az előttem lévőnek, majd nekem is, hogy át kell mennünk a betonra a füvön keresztül, ami az országúti versenycipőben nem volt túl praktikus 😁 Valamikor utánunk át is pakolták a bólyákat, a levezetéskor láttuk, hogy már egyértelműen mutatták a pályát az akkor érkezőknek. A vége kicsit küzdelmesebb lett, mivel nem nagyon közeledtem az előttem lévőre, egy nagy űrben futottam, az idő meg nem számít egy ilyen random távon, szóval gondolkodni kezdtem, ahelyett, hogy nyomtam volna izomból 😆 Tudtam azért picit hajrázni, bár ez is igen rövid lett, meglepően hamar jött a kanyar után a cél.

Verdikt

Végeredményben nincs nagy jelentősége az elkényelmesedésemnek, a minimum cél egy 3:48/k tempó volt, ami a Stryde szerint és bruttó idővel is sikeresen teljesült. Most úgy tűnik, hogy ráadásul pontos volt a pálya, akkor viszont 3:44/k az igazi átlag a nettó idővel, de október óta tudjuk ugye, hogy ezt azért igen nagy fenntartásokkal kell kezelni :) Mindenképp nagyon elégedett vagyok, iszonyat hasznos versenygyakorlás volt ez, és azt is egyértelművé tette, hogy az októberi 5k nem véletlen volt, nem a Stryde mérte rosszul, bizony megvolt ott a 19:31. 🥳 A befutásnál megtudtam a szpíkertől, hogy én vagyok az eddigi legidősebb befutó, sőt, szenior korú vagyok (hát ha ez kívülről nem látszott ránézésre, csak a listában lévő születési adatokból, akkor igen jól tartom magam 🤣). Csak azt nem tudtam meg ott akkor, hogy abszolútban 5. lettem, ami egy BSI rendezvényen számomra álom kategória 🤗 Nyilván tudom, hogy azért itt nem igazán volt erős mezőny, na de haladjunk csak szépen sorjában 😆 Sajnos megint voltak technikai problémáim: a pulzuspánt nem csatlakozott a rajtban, valószínűleg a nagy tömegben túl sok a zavaró jel. Ráadásul a végefelé le is csúszott a hasamra, viszont mivel a görbe is leesik a verseny utolsó részén, valószínűleg valamikor mégis sikerült csatlakoznia a pántnak, és annak az adatai kerültek végül a rendszerbe. Az nem lenne rossz, ha valahol látszana, honnan jöttek az adatok. Kiszűrve a hibás részt, az első 2,9k átlagpulzusa 168, maxiuma 173, ami még mindig nagyon alacsonynak tűnik: korábban ugyanilyen távon 180-as átlagpulzussal és 195-ös maximummal fejeztem be versenyt. Mondjuk azután hánytam is, szóval az tényleg már a határomat feszegette. Viszont mindenképp ki kell tudni hozni ezt újra, hajrá!