UTMB. Először még túrázóként találkoztam ezzel a rövidítéssel, miközben a teljesítménytúra naptárat böngésztem. Szó nem volt akkor még futásról, azt hittem, hogy ez is csak egy túra, de nagyon durvának tűntek a számok, a táv is, de főleg a szintemelkedés, és annyira lehetetlennek látszott, hogy befészkelte magát a fejembe...
Persze akkor még csak a bakancslistámra se kerülhetett fel, vagy 36 kilométer volt addig a maximum, amit túráztam (mármint felnőtt koromban), és épp azon gondolkoztam, hogy egyszer meg kéne csinálni a Kinizsi százast. Meg is feledkeztem róla, aztán később, amikor már rendszeresen futkároztam, a terepfutás világában ismét szembe jött ez a rövidítés. Oké, túrázni már sokat tudok, de futni nem, továbbra is maradt a lehetetlen kategóriában. 2016 végén aztán lefutottam a Piros 85-öt, ami után már egyre kevesebb dolog tűnt lehetetlennek, és mivel ezzel elég kvalifikációs pontot szereztem az UTMB egy rövidebb távjára, regisztráltam rá, de nem sorsoltak ki. Szerencsére. 2017-ben aztán rájöttem, hogy nem szabad ennyire gyorsan haladni, az év végére már addig jutottam, hogy pár évig elsősorban aszfalton szeretnék futni, és ott is inkább a rövidebb távokkal kezdve. Decemberben némi tipródás után azért rányomtam a regisztrációra, hogy ne vesszen el az előző évi, és így 2019-ben biztosan indulhassak, de nem szerettem volna, ha kisorsolnak. Gondolom mondanom se kell, hogy mi lett a sorsolás eredménye :)
 |
| Igen, rajta vagyok a listán :) |
Az idei évet viszont nem variáltam meg emiatt, maradt minden a terv szerint, őszre egy 10k-s aszfaltos versenyt jelöltem ki célnak, az OCC-re pedig mint egy remek kis kalandra tekintettem. Egészen júniusig ez nem is változott, sőt, akkoriban inkább le szerettem volna mondani, hogy ne zavarja meg az edzéstervem egy ultra. Aztán kicsit besokaltam az intenzív edzésektől, mivel korábban nem csináltam ilyet, eléggé nehéznek éreztem, pedig az eredményei tetszettek, de nagyon hiányoztak az igazán hosszú, laza futások. Kicsit ezért átértékeltem a dolgokat, és bár nyilván ez a lehető legrosszabb megoldás, mindkét versennyel foglalkozni kezdtem. Öt héttel az OCC előtt megcsináltam a Vulkántúrát privát nyári kiadásban, ami alapvetően jól sikerült, közben nem volt gond, de a vártnál jóval jobban kifektetett, 4 napig nagyon durva izomlázam volt. Aztán próbáltam valamelyest pótolni a kiesett edzéseket, és kvázi sorozatterheléssel felkészíteni magam az ultra távra, így lett két 100 km fölötti hét laza futásokkal, de a végére azért éreztem, hogy ez sok, úgyhogy jött egy rápihenő hét a versenyre.
Pénteken éjjel indultunk autóval, szombat reggel pedig Salzburgban elszakadt az ékszíj... Egy szervizt találtunk nyitva, ott megnézték, generátor is kuka, hétfőre lesz alkatrész, addig várnunk kell. Kötöttünk az utasbiztosításhoz autó assistance-t is, na gyerekek, ha ilyesmiben gondolkoztok jól nézzétek meg a részletes feltételeket, mert a mienk az égvilágon semmire se volt jó. Szervizdíjból nem térít, szállításból csak 300 eurót. Felmerült bennünk, hogy inkább Magyarországra vitetnénk az autót, hogy ott javítsák meg, úgyhogy kértünk árajánlatot rá, na ekkor kiderült, hogy a 300 euro az kb. akkor lenne segítség, ha a határ 20 kilométeres körzetében robbanunk le, amúgy semmi jelentősége. Szóval ezután csak imádkozni tudtunk, hogy velünk ne történjen semmi, mert ha az utasbiztosítás is ennyire jó, akkor rácseszünk. Ezen a ponton nagyon úgy tűnt, hogy a versenyből semmi sem lesz, de próbáltam pozitív maradni, és megoldani a problémákat. Vasárnap kisütött a Napocska, egy nagyon jót futottam Salzburg belvárosában, majd onnan fel egy kis hegyecskére. Fentről jól láttam a Magas-Tauern behavazódott csúcsait. Hétfőn tovább indultunk, majd megálltunk Svájc északi részén, kedd reggel itt is futottam egy jót a meglepően meleg időben.
 |
| Ausztria, Salzburg |
 |
| Svájc, Jura kanton |
Végül kedden késő délután érkeztünk meg Chamonix-ba, vagyis az attól 1-2 kilométerre lévő kempingbe, de csak gyorsan felállítottuk a sátrat, és rohantunk a városba. Minden szálláson adnak egy jegyet az ott tartózkodás idejére, amivel a völgyben ingyen lehet használni a buszokat. Többféle járat is van, szinte bárhova el lehet jutni, és elég sűrűn, fél óránkánt járnak. Mi épp egy megálló mellett vagyunk, így fel sem merült, hogy autóval menjünk, nem is tűnik olyannak ez a hely, mint ahol könnyedén lehetne autóval közlekedni, parkolni. Chamonix központjában a szobornál találkoztunk a többi magyarral, ahol a már-már hagyományos közös fotó is elkészült. Én gyakorlatilag szinte egyáltalán nem tudok közösségi futáson részt venni, próbálok kevés versenyre is menni, így most nagyon örültem, hogy néhány futóval összeismerkedhetek személyesen is, mert hát azért ilyen-olyan alkalmazásokon keresztül "ismerem" néhányukat.
 |
| A magyar csapat, legalábbis egy része |
Szerdán korán keltem, az előrejelzés délutánra esőt ígér, így még mindenképp érdemes kihasználni a jó időt egy kis átmozgató futásra. A Compressport szervezett egy közösségi futást reggelre, ami gyakorlatilag tökéletes volt erre a célra. Megint buszra szálltam, viszont egy jó nagy pakkot is cipeltem, mivel 10-től tudok menni átvenni a rajtszámomat, amire pedig a kötelező felszerelést is vinni kell. Legalább szokjuk egymást egy kicsit. :) Nagy nehezen sikerült megtalálnom a magyar "küldöttséget", akikkel egy nagyon jót futottunk. Ekkor tudtam meg, hogy valami ajándékot is osztogattak, csak elfogyott, de lesz valami más a futás után, így még nem maradtam le. :) Hát inkább lemaradtam volna... "Ügyesen" beálltam a színpadhoz az első sorba, csak épp mindenkinek annyira kellett a repicucc, hogy rendesen nekinyomtak a színpadnak, és komolyan féltem, hogy nem úszom meg sérülés nélkül. A szervezők is elég idegesek lettek ettől, végül amikor megint nagyon nyomni kezdtek, inkább felugrottam a színpadra, aztán szépen elmentem, nincs nekem olyan nagy szükségem erre, de egyébként szerintem a többieknek sem, azért az itt lévő terepfutók nem épp a szegénységi küszöb alatt élők közül kerülnek ki, teljesen érthetetlen ez a viselkedés. Aztán különben szerencsém lett, mert egyrészt nem nyomtak halálra, másrészt az egyik szervező okosan a tömeg mögé indult osztogatni, hogy kicsalja az embereket, és közben kaptam én is egy zsákot. Szóval ez az egész ijesztő helyzet egy bármikor megvásárolható, Endless Backpack - Mont Blanc 2017 -ért alakult ki. Egy 29 euros cuccért tényleg agyon kell nyomni a másikat?
A futás után csatlakozott a család is, és együtt indultunk el a rajtszámot átvenni. A versenyközpont az expón túli területen volt, úgyhogy még jól végignéztük azt is. Szép volt, jó volt, de engem a boltok annyira nem hoznak lázba, viszont a versenyek standjai annál inkább. Szerencsére Asszony mindig hatékonyan rángat tovább, mielőtt rábeszélnének valami hülyeségre :) A rajtszám átvételénél először egy vicces jelenet zajlott le, megindultunk hárman befelé, amikor szóltak, hogy a gyerek nem mehet be. Nézek bután, hiszen még csak 11 éves, csak nem várják el, hogy ott hagyjuk egyedül, hát mégis milyen emberek ezek? Aztán magyarázza a hölgy, hogy csak versenyzők mehetnek be, ja, hogy úgy, így már értem, akkor nincs is semmi gond, hiszen Feleségem nem versenyzik, ő se jöhet. Előző nap már küldtek SMS-t, hogy csak a Basic kit kell a versenyre, úgyhogy extra dolgokat nem kellett hozni. Bent először nyomtattak egy listát, amin be volt jelölve, hogy melyik kötelező felszerelést kell a tálcára raknom. Ez is fura volt, mert kérték a zsákot, viszont a tálcára semmi mást nem tehettem, csak amit kértek, így ami meg nem kellett, azt nem tudtam hova rakni, ott szerencsétlenkedtem velük. Elég sokat kellett sorba állni, míg odajutottam egy ellenőrhöz, aki mindent rendben is talált, bár azért itt is vicces volt, hogy a mobilnál rákérdezett, hogy működik-e három országban? Nem, ez direkt olyan kiadás, ami csak egy országban működőképes :) Na ezután még vagy háromszor sorba kellett állni, szóval azért annyira nem ment gördülékenyen, jobb ha számítasz rá, hogy fél óra elmegy akkor is, ha nincsenek sokan.
 |
| Expo |
 |
| Rajtszám átvétel |
A rajtszám átvétele után még megnéztük, hogy honnan fog hajnalban indulni a transzfer busz. Szerencsére itt az expóhoz közeli körforgalomtól fog menni, amit autóval könnyen meg tudunk közelíteni, ez most elég fontos, hiszen olyan korán még nem járnak a helyijáratos buszok, 4,5 kilométert meg nem szívesen gyalogolnék, és nem elsősorban a távolság miatt, hanem mert így is elég korán kell kelni. A sátorhoz visszatérve újrapakolom a cuccot, hogy indulásra teljesen kész legyen, megcsinálom reggelre a szendvicseket, és felöltözök futócuccba, arra veszem rá a "pizsit", hogy hajnalban már ne kelljen semmin gondolkozni. Készen állok.
Strava: https://www.strava.com/athletes/19638366
Kövess Facebookon is! https://www.facebook.com/gaboruton/
Kövess Facebookon is! https://www.facebook.com/gaboruton/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése