Zúzmara Félmaraton

Tegnap egész nap havazott. A hőmérséklet az előző napokhoz képest kifejezetten enyhe, fagypont körüli, viszont fúj a szél. Napok óta a megfelelő öltözeten kattogok. Legutóbb a hosszúújjú trail felsőm irtó meleg volt, rövid versenyre nem jó, legalábbis -10 foknál melegebb időben biztosan durván sok. Ha nem fújna a szél, akár a rövidújjú poló is simán elég lehetne ma. Így viszont marad a széldzseki, kesztyű, és a fejpánt is. Ezúttal korán érkezem a verseny helyszínére, több, mint egy órám van rendesen bemelegíteni, és felkészülni. Bent a csarnokban túl meleg van, gondoltam majd kint csinálom a bemelegítést, de előbb a jobb cipőt rendesen bekötöm. Cipőfűző elszakad... Pánik. Talán még elég hosszú. Újrafűzöm, jónak tűnik, de már teljesen leizzadtam, gyorsan ki is megyek. Kicsit kocogok, nem kötődik ki, viszont az út jeges, ami ennél a tempónál még nem gond, de a versenyen érdekes lesz. Itt ma nem lesz gigacsúcs, inkább már a verseny előtt el is engedem az időcélt, nem kell a felesleges feszültség. A frissítés most csak negyed órával a rajt előtti zseléből, és a két mini kulacsomban sűrűre kevert izóból áll, ennyi elég lesz erre a távra.

Nem sokkal a rajt előtt próbálok csak beállni a 3-as zónába. Viszonylag az elejére pozícionálom magam, úgy tűnik valahol mélyen azért van még bennem némi optimizmus. A rajtprocedúra eléggé felpörget, egész más így, hogy nincs tízezer ember. Nagyon izgulok, alig várom, hogy nekivágjunk végre. A rajt szuper, próbálok nem kilőni, ennek ellenére a pulzusmérő nagyon hamar becsipog. Az első kilométert 5:42 alatt teszem meg, ennek ellenéra a pulzust csak 164 környékére tudtam levinni, ez most tényleg az izgalom miatt szaladt meg ennyire. Így viszont nem lesz jó, ez rettenetesen lassú. Kénytelen vagyok hagyni a fenébe a megálmodott pulzusszakaszokat, gyorsítok, 169 körüli értékre állok be.

Fotó: Zákány Gergely photography www.gergelyzakany.com

A pálya nagyon rossz. Tiszta jég az egész, és rengeteg a kanyar, nagyon megvisel. Főleg mentálisan persze, igazából annyira nem vészes a helyzet, a tempó mondjuk nem a terv szerint alakul, de legalább nem futottam el az elejét. Az 5. kilométer végét 26:50-es (5:22 /km) idővel érem el, és mivel amúgy teljesen jól érzem magam, úgy kalkulálom, hogy így is be tudok jönni 1:55 alá, ami bár messze nem a terv, de tulajdonképpen az se lenne rossz.

Fotó: futofoto.hu

Egy soha véget nem érő kanyarban futok a külső íven, mert itt egy csíkban a latyak alatt aszfaltot véltem felfedezni, viszont közben azt nézem, hogy belül (vagy 10 m-el arrébb) lassabb tempóval futnak, mégse előzöm meg őket. Hol van egyáltalán a pálya? Egy atlétikai pályán mekkora is a különbség az 1-es és a 8-as pálya hosszában? Be is húzok gyorsan belülre. Még némi kanyargás után pár száz métert tető alatt, szárazon teszünk meg, szuper volt, kezdek jobb kedvre derülni. Majd megint jég. Egy épp előző, narancssárga sapkájú srácra rácsatlakozok, jónak tűnik a tempója. Sajnos a csarnokban mintha megállna frissíteni, én meg nem akarok ezzel időt tölteni, tovább futok, és 43:19 (5:23 /km) perc elteltével megkezdem a második kört.

Fotó: futofoto.hu

Kifutunk az Albertirsai útra, jég, hó sehol, csak vizes aszfalt. Nem sűrűn örülök az aszfaltnak a lábaim alatt, de most olyan jól esik egy kis tapadás. Már gyakran csipog az óra, próbálom 170 alatt tartani, de csak addig, amíg végre utol nem ér a narancssárga sapis srác. Ismét rátapadok, élvezem a futást, és nem érzem úgy, hogy a 172 körül stabilizálódó pulzust ne tudnám végig vinni. A tempó 5 perc alatt, újra kezd érdekelni a célidő. Néha kicsit meging a srác, egy hosszú rasztahajúval előzgetik egymást, én meg mindig amögött futok, aki épp elöl van. Valamikor a 10 és 11. kilométer között végleg elhagyom őket, lassulni kezdtek, én meg úgy döntöttem, hogy innen már végignyomom, bármi is legyen. Folyamatosan előzöm az embereket, amíg már nem is látok senkit a kanyarig. Visszakanyarodunk a jeges részre, hát akkor eddig tartott a száguldás, gondoltam szomorúan. A második kört 24:44 perc alatt, 4:57 /km-es átlagtempóban tettem meg. A csarnokban szuper a hangulat, nagyon fellelkesülök, kellő lendületet ad a folytatáshoz.

Aztán hamar kinn is vagyok a fagyos, csúszós valóságban. Zenét hallok, a "pocsolyába léptem, sáros lett az új cipőm szöveg" telibetalált, majdnem dalra is fakadtam. Legalábbis remélem, hogy csak majdnem. :) Totálisan felszabadultam, teljesen mellékessé vált a pálya állapota, magamtól meglepő sebességgel "száguldottam" tovább. Megint érek utol versenyzőket, és egyre nagyobb a sebességkülönbség, amivel előzöm őket. Úgy a tizedik kilométer óta engem már nem előzött senki, viszont egy ideje hallok valakit lihegni mögöttem. A frissítőponton is szorosan egymás mögött haladunk át, majd az aluljáróból kivezető emelkedőn elengedem. 175 felett volt a pulzusom, kicsit vissza kellett vennem.

Fotó: futofoto.hu

Próbáltam tapadni rá, de erős oldalszél kapott el, és megint itt a nagy kanyar, belülre húzódok, hirtelen nem esik jól a futás, fejben összeomlok. Bár a "Váó, de szép a kilátás most innen a Budai hegyekre!" felkiáltásom után körbenézve a szenvedő arcokból azt szűrtem le, hogy talán mégse én vagyok itt a legrosszabb állapotban. Akárhogyan is számoltam, mindig az jött ki, hogy a rossz kezdés ellenére az eredetileg kitűzött, aztán már a verseny előtt elengedett 1:50 -es célidő környékén tudok beérni. Bár nagyon szerettem volna már lassítani, a felcsillanó remény nem engedte, mindent erőmet összeszedve próbáltam felülemelkedni a szenvedésen. Az első körben lévő fedett, száraz szakaszra gondoltam folyamatosan, megváltásként vártam rá. Amikor végre elértem, el is kezdetem hajrázni, de sokkal rövidebb volt, mint emlékeztem, kicsit túltoltam. :)

Fotó: futofoto.hu

Teljesen egyedül voltam, egy ponton az össze-vissza kanyargásban hirtelen nem is tudtam, hogy merre tovább, de szerencsére sikerült megállás nélkül eltalálnom az utat. Az egyik kulacsom kiesik, egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy majd a verseny után megkeresem, de végül csak felkaptam. Még épp utolérnék két futót, de nem akarom megelőzni őket, bár ez utólag visszagondolva értelmetlen volt (valószínűleg nem is egyszerre indultunk, meg különben is, a verseny a célvonalig tart). A csarnokba lépve hallom a nevem, ilyen se volt még, próbálok valami értelmes arcot vágni.

Fotó: futofoto.hu

Azonnal megállok, ledobom a fülvédőm, a kesztyűket, a széldzsekit, nagyon melegem volt. Nézem az órám, 1:49:29-et mutat. Bejöttem 1:50-en belül! A harmadik körhöz csak 41:23 (5:08 /km) perc kellett, ami az ugyanott teljesített első körnél majdnem 2 perccel kevesebb... Negatív split, hát most aztán nem futottam el az elejét. A különbség viszont elég nagy, de talán egy percnél több nem igen maradt ebben a versenyben. Több, mint 10 percet javítottam az őszi félmaratoni időmön, persze ott a meleg nagyon megütött, de mondjuk itt sem voltak túl ideálisak a körülmények. Minden szempontból elégedett vagyok, a nehéz kezdés és önsajnáltatás után végül egy szuper versenyt futottam, mindent beleadtam. Jó érzés is volt. Bár mindig azt mondom, hogy nem szeretek gyorsan futni, igazából ez azt jelenti, hogy nem szeretek lihegősen, szenvedősen futni. Az 5 perces tempó talán már nem is annyira gyors. Szuper évkezdés, üdvözöllek 2017! :)

Futapest - Csömör terepfutás

Hívogatóan közeli helyszínen a Futapest szilveszteri versenye. A kiírás szerint 16 km a táv, hát kicsit több, mint az erre a napra tervezett 10 km-es edzés, de semmi gond, majd a vasárnapi hosszúból lecsípem. Szóval ezt csak egy edzésnek szántam, de odafele tartva az autóban már azon agyaltam, hogy inkább a közelgő félmaratonra lehetne egy versenytaktika tesztet csinálni. A terv jelenleg az, hogy a pulzust az első 1-2 kilométeren 160-on, aztán a táv feléig 165-ön, onnan pedig 169-en tartom, az utolsó kilométeren meg ami a csövön kifér. Nevezés után nézem a pályarajzot, pontosan 17 km a táv, és van benne 180 m szint is. A bemelegítést nagyon lelkesen csinálom, úgy tűnik nem lesz itt semmiféle edzés, elkapott a versenyláz. Már izgulok is. Csúszik a rajt, próbálok mozogni, nagyon fagyos az idő, de legalább szépen süt a Nap.

Eléggé előre álltam a rajthoz, nagy tempóban lőnek ki körülöttem, én meg persze sodródom az árral. Fel is megy a pulzus 169-ig, és bár 500 méter után már finoman lassítok, az első kilométert jelző táblát elérve csak 4:42-t mutat az óra. Ez nagyon sok nekem, nem szabadna 5 perc alá menni. Tovább lassítok, folyamatosan mennek el mellettem, de nehezen akar lemenni a pulzus. Persze ez nem meglepő, 5 perces lett ez az ezres. Természetesen kezdek is megzuhanni, hihetetlen, hogy milyen hamar ki tudom nyírni magam. Rettenetesen izzadok, nekiállok vetkőzni, fejpánt, kesztyűk, lekerülnek, a felsőmön mindent kicipzárazok, csak úgy löbögnek a hosszú ujjak. Itt már pontosan tudom, hogy elfutottam, de nagyon zavar, hogy folyamatosan előznek, pedig még lassítanom kéne, hogy helyrejöjjek. Nem szabad ilyen elölről indulnom, nagyon demotiváló nekem ez a helyzet. 5:20-as tempóban teszem meg a következő két kilométert, majd szerencsére jönnek a komolyabb szintek, mintegy 150 m+ a következő három kilométerben. Ez kicsit megtöri a szenvedésemet, jogos a 6 perc körüli tempó. Miután sík lesz a terep, sikerül 165-ön stabilizálnom a pulzusom, és próbálom fejben helyretenni magam.

Folyamatosan javul a kedvem, de kell még két lassú, 5:40-es kilométer, hogy teljesen magamra találjak. Emiatt el is kezdtem fázni, visszakerül a fejpánt és a kesztyűk. Szerencsére ezalatt már csak néhányan előztek, és nem is tudnak elmenni. A 10. kilométerben már egy kis lejtő is volt, itt végre kezdtem visszanyerni a tempót, és megkezdtem a visszaelőzgetést is. Pontosan 5:36-os átlaggal értem el a 10. kilométert jelző táblát, ami annak ellenére, hogy nagyon elszúrtam az elejét, nem olyan vészes. Innen nagyon jó tempóban és ami fontosabb, jólesően tudok futni, folyamatosan véve vissza a verseny elején elvesztett helyezések egy részét.

Nem teázok, újabb 3 hely :)

Most megpróbálok az utolsó két kilométeren hajrázni, elengedem a pulzust. Hát 1000 méternél csak hangyányival többet tudtam megtenni jelentősen gyorsabban, az utolsó kilométeren a 175-ös pulzus már csak 5:10 körüli tempót eredményezett. Az utolsó párszáz méteren mosolygok, pedig épp erőlködök a túl korai hajrá miatt, és az elrontott kezdés okán is mérges vagyok, de egy befutó mindig fantasztikus érzés.

1:32:39 lett a vége, azaz 5:27 perc/km, ez igazából az idei legjobb átlagtempóm. Olyan versenyekénél is jobb, ahol nem volt szintemelkedés. Igazából az időjárás sem volt ideális, a tiszta ég miatt reggel rettenetesen hideg volt a levegő, viszont az elején a napsütésben futva meg nagyon túlmelegedtem. Sosem öltözködtem még verseny közben... A felsőválasztás sem volt szerencsés, sok volt, és nem lehet kicipzárazni. Mindenesetre nem foghatom semmire az elfutást az elején, azt bizony én hoztam össze. Sajnos így bővül az elfutott versenyek összehasonlító táblázata, de legalább tudtam kezelni. Mondjuk nem olyan jól, mint Kartalon, ahol jobban visszavettem, így hamarabb helyre is jöttem, de nem is lett végzetes, mint Pétfürdőn. Sokkal jobban kell bíznom az előre meghatározott pulzustervemben, nem szabad az "Áhh, az elején belefér egy kicsit a magasabb pulzus, biztos csak az izgalom!" féle önbecsapásoknak felülni. Csodák nincsenek, egyik napról a másikra nem fogok fél perc/km-el többet bírni. Talán egy év múlva majd kezdhetek ilyen tempóban...

km	Csömör (17 km)	Pétfürdő (21 km)	Kartal (13 km)
0-5	27:40 (5:32 /km)	26:59 (5:24 /km)	28:53 (5:47 /km)
5-10	28:38 (5:44 /km)	32:40 (6:32 /km)	27:28 (5:30 /km)
10-15	26:19 (5:16 /km)	33:03 (6:37 /km)	(5:31 /km)
15-20	(5:01 /km)	34:47 (6:57 /km)	-

Ezzel véget ért a 2016-os év, hogy átadja a helyét egy még sikeresebb évnek. :) BUÉK!